- Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttetek erre a közös megbeszélésre! Tudom, hamarabb üdvözölhettelek volna titeket, mivel két napja forgatunk, de a főszereplő átmenetileg még egy másik darabban játszott. Bocsánat kérésem jeléül, fogadjátok el a meghívásom péntek délután egy közeli étterembe. Erről később körbeküldök egy személyes meghívót. – köszörülte meg a torkát apám – Térjünk a lényegre! Mind a színészeknek és a háttérmunkásoknak is hálával tartozom, hogy elvállalták ezt a kemény feladatot. Mint tudjátok egy misztikus, sci-fi mozifilmet forgatunk, amit a főszereplőnk színjátéka után álmodott meg a forgatókönyv írója. Tehát egyértelmű miért esett rá a választás. Had mutassam be Ayumu Hirot, aki eddig csak színdarabokban játszott! Kérlek szépen támogassátok majd.

Az elkövetkezendő jó pár hónapom megkeserítőjét, és egyben a tegnapi napom hősét üdvrivalgás és taps fogadta, bár én még egyszer sem hallottam róla vagy a munkásságáról. Idegesen húztam végig izzadt tenyerem az arcomon, s a gombóc óriásira nőtt a torkomban. Mit keres ez itt? A bemutatkozása elszállt a füleim mellett a levegőben, vagy csak a vastag paróka fogta fel, de semmit sem tudtam értelmezni belőle. Elszörnyedve néztem végig az embereken akik szeretettel fogadták őt. Mira jóformán szájtátva mosolygott, Zoé egyik kezét a mellkasára helyezve bámulta, mint aki próbál nem szívrohamot kapni, és Sila..ő engem nézett. 

Először azt hittem kedvesen nyugtatni fog, ugyan is köztünk elég jól működik a gondolatolvasás, de tévedtem. Fejét ingatva mutogatta, hogy eltöri a kezem, ha még egyszer hozzáérek az arcomhoz. Persze, a smink.

Sikerült elvonni a figyelmem, és most talán letöröltem a fél vakolatot magamról. Nagyon rossz előérzetem volt. Enyhén fájó fejjel fújattam és bosszankodtam. Az egyik ujjamon lévő gyűrűt olyan erőszakosan forgattam, épphogy nem ütött rajta sebet. Kényszeres cselekedet, de tenni akartam valamit amíg felvázolom magamban a lehetőségeket. Kivételesen hálás lehettem Mirának, aki előszeretettel akasztgatott rám ilyesféle kiegészítőket. 

Apa feloszlatta a társaságot, ezért nem maradt sok időm morfondírozni, hogy hogy hagyjam el a helyszínt, és a jó ötletek ilyenkor hagytak cserben. Mint ahogy a szerencsém. Mindössze a lányokig jutottam el.

– Hana, kislányom! – Kiáltott felém szülőm. Már a megszólítástól kirázott a hideg.

- Na, most kiderül mennyire értetek a munkátokhoz. – suttogtam az előttem állóknak, s összecsaptam a tenyerem, uralva a helyzetet. Igen, rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Ha én bukok, ők szintén. Mert még ha le is töröltem a kozmetikumok egy részét, ami egyébként a forgatás alatt megtörténik, akkor se lenne szabad meglátnia senkinek a valóságot. Továbbá az apámmal közeledő személy volt az akivel igazán tesztelni lehetett.

Az öregem megütögette gyengéden a vállam, hogy irányukba forduljak. - Segíts Hironak. Te régebb óta űzöd az ipart.

Miért pont én? Annyi ember van ezen az átkozott helyen. Most komolyan?

Rebegtetve pilláimat bólogattam feléjük, elvégre mi más tehettem volna, de nagy kő esett le a szívemről, hogy se egy rossz szó se egy csodálkozó mondat nem hagyta el senkinek a száját miszerint lelepleződtem volna. Talán kicsit túlreagáltam.

– Jól vagy gyermekem? Sápadtnak tűnsz.

- Öö – húztam az időt, de tudtam, hogy nem burkolózhatok örökké némaságba, ezért lesz ami lesz alapon válaszoltam – Igen, csak meglepődtem, hogy újra látom az urat. – mosolyogtam kínomban a jóképű "idegenre" – Köszönöm a tegnapit!

- Á, szóra sem érdemes, biztos nagyon megijedtél. – intett gálánsan.

Kis híján nevetőgörcsöt kaptam az ostobaságán, és a vakságán, de Mira szavai hamar észhez térítettek, hogy nem itt kellene ujjonganom. – Mi bajod van? – sutyorogta halkan míg apa Hirot faggatta a történtekről. Finoman közel libbentem a trióhoz és elmotyogtam nekik mi nyomta a szívem. A kezemmel mutogattam hátha hamarabb értelem csillan a szemükben, de csak kacagás fogadta vallomásom.

- Szóval a szokásos – vakarta meg a fejét Zoé – Nézd, minden nap műkörmöt ragasztunk neked és szempillát. Kivillantjuk a combjaidat, és olyan melleket varázsolunk, hogy az operatőrök csorgatják a nyálukat! A gyönyörű méregdrága hajkoronáidról nem beszélve. Ne idegesíts tovább.

Sila helyeselt – Tőlem csak négyen kérték el a számodat.

- Vagyis sikeres transzi lettem, köszönöm nektek! – húztam el a számat, mert nincs problémám azzal ha valaki szeret női ruhákba öltözni, csak rám ne erőltessék. De mit is várok? Sosem fognak megérteni.

Szenvedésem közepette apa nevetésére lettem figyelmes, aki már rég nem rólam beszélgetett a férfival, és érezhetően nem csak apámat bűvölt el az új színészünk. Mira cseppet sem titkolva bámulta – Teljesen bemelegedtem! – legyezte magát, mintha egyébként nem lenne hőség.

Zoé követte a másik tekintetét – Ragyogó a mosolya!

Bennem meg nyilvánvaló okokból ekkor pattant el valami. – Csajok ne cseréljetek le erre a semmirekellőre! – morgolódtam, hiszen eddig engem rajongtak körül, szóval számomra ez volt a legnagyobb megaláztatás. Igen, jó képű, erős testalkatú és a szemei csillognak, de nem hagyhatom, hogy letörjék az így is csekéj önbizalmam. Pár perce azon idegeskedtem, hogy nem vagyok elég nőies jelenleg viszont azon, hogy nem vagyok elég férfias. Ezt a nyomorú sorsot.. Azonban mielőtt reagálhattak volna álmaik férfija úgy döntött, hogy most nekem adja a szépet.

– Hana, – szólított meg az ellenség – örülök, hogy veled játszhatok, már alig várom. Azt láttam elég sok közös jelenetünk lesz. Ez a munka nekem újszerű, hálás lennék ha sok tanáccsal látnál el.

Ó, csak nem nyalizik? Épp, hogy a farkát nem csóvája mint egy kutyus.

- Haha, - kuncogtam fel tettetett jókedvvel, nőiesen eltakarva az arcom „lányos zavaromban" nehogy meglássa arcizmom rángását – Szívesen segítek ne aggódj. – Te jó ég, mikor lettem ennyire álszent?

- Mindenki a helyére, – jött a hirtelen megváltás – ne vesztegessük el az időt, kezdjünk!A szálloda igazgató, vagyis a főhősünk első találkozását rögzítjük a felügyelővel, aztán a harc jelenetet vesszük fel.

Hiro füligérő mosollyal hanyagul rám kacsintott – Később találkozunk!

Nem bírtam tovább, látványosan megforgattam a szemem, majd otthagytam. Tisztára el van szállva magától. Akkor kacsintgasson ha bevertem végre a fejét. Féltékeny vagyok rá, ez az igazság! Neki csak magát kell adnia, és maradhat férfias. Még az állítólagos barátaim is oda vannak érte. Jó neki.

Hiro szemszöge

Annyira jó érzés, hogy mára vége. Azt hittem sosem jön el ez az idő. Hazaértem a forgatásról. Szellemileg, testileg és még lelkileg is kimerültem! Folyton rohangálni, ezt csináld azt csináld, ide állj oda állj, közben légy természetes, figyelj a mozdulatokra és a szögekre, mert nem takarhatsz semmit amit a kamerának látnia kell. És ha ez nem lenne elég ott van Hana, aki szépen cserben hagyott már az első napomon. Elment, pedig lett volna még kérdésem. A többi lány persze készségesen kérette magát, de rá valahogy nem hat a vonzerőm. Változtatnom kéne ezen, azonban kimerítő udvarolni a csajoknak. Neki meg pláne. Általában nincs nehéz dolgom, már egy kis kedvességtől elolvadnak, de belőle mintha az ellenkezőjét váltanám ki. Azt se tudom mit csináljak. Ha pasiként gondolnék rá könnyebb lenne? Ah, nehéz melegnek lenni ebben a világban! Ám titkolni se könnyű.

A nők elkényeztettek, eddig mindenben támogattak, elég volt egy mosoly a színház igazgatónőjének, és a legjobb szerepek között válogathattam. Sajnos úgy érzem a jelenlegi helyzetem csöppet másképp alakul. Hana nehéz eset. Lehetséges, hogy Itonak kellene udvarolnom. Á, kizárt egy film miatt nem fekszem be senki alá. Mindmáig nem volt szükség ilyen lépéseket tennem. Egyébként se vonz az a férfi, nem miatta kellene felvállalnom a másságom amiről senki se tud. Kivéve természetesen a bordélyházat ahova ritkán ellátogatok. Ott teljes diszkrécióban részesítenek, és nekem ez éppen megfelelő.

Nagy sóhajok között lerúgtam magamról a cipőt az előszobában, az elmém folyamatosan a mai napom körül járt. Szükségem volt egy zuhanyra, hogy le tudjam csendesíteni, így az emelet felé vettem az utat. Úgy terveztem gyorsan átsuhanok a nappalin. Minél hamarabb össze akartam készülni a szobámban, de az út alatt belátásom nyílt a konyhába, ahol egy formás hátsó kukkantott felém a hűtőből. Ó, de még milyen formás. A gondolataim egyből kiürültek, jobb hatást gyakorolt, mint a fürdés. Kihagyhatatlannak éreztem, hogy megnézzem közelebbről, mivel tudtam, hogy nem Arissé. Az a lány csak vész esetére tartja fenn az albérletet. Leginkább a barátjánál lakik. Számomra pedig ez így ideális. Már-már ajándékba kapom tőle a pénzt. Nincs itt és a női nyűgjeit sem kell elviselnem. Tehát, mivel hárman lakunk a házban kizárásos alapon az új srácé lesz. Visszatérve rá, azaz a fenék tulajdonosára, nos őt szívesen megismerném...de házinyúlra nem lövünk. Azért természetesen egy kis nézelődésbe még senki nem halt bele. 

A gyanút elterelve töltöttem magamnak egy pohár vizet, és a mosogatónak dőlve csodáltam a látványt. S hogy ne legyen kínos, két korty között beszélgetésbe elegyedtem. - Mizu? – meglephettem, mert akkorát ugrott a hangomra, hogy majdnem beverte a fejét a felette lévő polcba, ám nem tolatott ki a hűtőből, felém se fordult – Nincs ehető kaja?

- Hát, valahogy egyiket sem kívánom. – tanulmányozta tovább a polcokat – Valami finom rakott cuccot ennék, de az nincs.

- Attól, hogy szuggerálod nem kerül oda. –Rugaszkodtam el a derekamat támasztó helyről, és egyenesen a két félgömb felévettem az irányt, eszméletlenül kívánatos volt. Szememet legeltetve nyaltamvégig ajkaimon, míg a fantáziám görcsösen ragaszkodott a látványhoz. Olyan álomképet festve elém, amitől minden kis szőrszálam az égnek ált. – Segítek,összedobunk valamit, csak mássz ki a hűtőből, mert leolvad. – fogtam rá csípőcsontjára kétoldalt, hogy arrébb húzzam.

Megszegtem a mindent a szemnek semmit a kéznek szabályom. Csakhogy kísértett. Így is hálás lehet amiért nem az ágyékom felé rántottam. Nehezemre esett, viszont a továbbiakban tényleg ragaszkodnom kell az elveimhez, ezért csupán arrébb tessékeltem. Ryuu meglepett arccal egyenesedett fel, talán még el is fehéredett, de úgy tettem mintha ez a pár mozdulat sor természetes lenne. Ezért sebesen kiemeltem a hűtő mellett lévő zöldséges kosárból néhány burgonyát, amit a kezébe nyomtam.

- Hámozd meg. – Aztán elvettem a cukkinit és a padlizsánt, s a csap alá rakva szidtam magam.

A végén lebukok, most költözött ide és én egyből elijesztem. Nagyon nehéz elsumákolni a melegséget. Tényleg fékeznem kell az indulatokat.

- Nem akarlak terhelni, megcsinálom magamnak. – dörmögte mögöttem, ami eltérítette a gondolataimat. Azon tűnődtem, hogy talán mélyebb a hangja mint általában, bár nem lehetek benne biztos, egész keveset beszélgettünk eddig.

- Nyugi, úgysincs más dolgom, és nekem is jólesik néha a házi koszt. – vettem elő a szekrényből egy vágódeszkát késsel, és egyből nekilódultam a szeletelésnek.

Beleegyezően kotort elő ő is egy kést – Rendben, megköszönöm a segítséget, nehéz napom volt.

- Mesélj róla. – kérleltem, mert ha már egy fedél alatt vagyunk ismerkedjünk meg egy kicsit.

Furcsán reagált. Hosszú percekig állt magába mélyedve, még a hámozást is félbehagyva, mintha hallgatást parancsoltam volna rá.