"- Ennyi? – Legalább úgy kérdezte, mintha én mentem volna el ilyen hamar, nem ő.

- Zavar? – Nevettem fel halkan miközben az arcára pusziltam. – Mit szeretnél még? – Vigyorogtam, úgy gondoltam nem fog reagálni, mivel ezek a fajta kérdések mindig frusztrálják.

Ismét tévedtem...

- Téged, magamban..."

Hogy jöhet ki pislogás nélkül ilyen mocskos dolog azokon a formás ajkakon? A férfiasságom lassan addig duzzad miatta, hogy a végén felrobban. Tisztában van vele mit kér? Hiába titkolom, a pulzusom az egeket veri. Erre benyög egy ilyet, mindjárt agyvérzést kapok. A falba verném a fejem ha az segítene kiűzni a szexet belőle, de na! Itt nem az ész diktál hanem a testem. Vagyis lüktet..azaz nem a testem... Most mihez kezdjek vele? – Hé, lassíts, hova rohansz? Miért sürgeted ennyire? – Hah, mégis szorult belém némi lélekjelenlét! Most komolyan, ki gondolná?! Felette könyökölve, meztelenül az ágyban próbálom jobb belátásra bírni, pedig a zsigereimben érzem, hogy ez egy mennyei utazás lenne a pokol peremén. A francba a begyöpösödött apámmal!

- Kívánlak! Bár egy idióta vagy, aki veszélyes és ijesztő. Sokszor fogalmam sincs mire gondolsz, viszont jelenleg jobban vágyom rád, mint bármi vagy bárki másra. Nem akarok újra rettegni a szex gondolatától.

Au, azt én sem szeretném! Ha otthon lennénk, felőlem a ház minden négyzetméterét felavathatnánk, sőt a kertben még azt is hagynám, hogy a csillagokat kémlelje két menet között, de itt túl sokan vagyunk! Ezen a ponton már lila gőzöm nincs miről hadoválok magamban. De mikor lettem ilyen romantikus?

- Veled akarok lenni! – Ryuu nem szánt több időt a válaszomra, tovább győzködött. Kezeit a tincseimbe fúrva kapaszkodott a tarkómba, s húzott volna le magához pihe-puha ajkaira, csakhogy betámasztottam. Nem megy ez olyan könnyen életem, hiába kalandozok el, attól te vagy a fő attrakció.

Mintha dacolni akart volna a gondolataimmal, a hasán lévő apró kockák megfeszültek, vékony karjain az izmok kidomborodtak, s elvette ami neki jár. Ahogy hozzám ért élvezetétől nedves bőrével a tesztoszteron szintem megugrott. Hosszú ideig nem így gondoltam, ám határozottan szexi amikor akaratos. Márpedig ő most eldöntötte, hogy makacsul a kezébe veszi a dolgokat. Tényleg..mert az egyik praclija lecsúszott a csípőm felé, aztán tovább.

- A - ah! – Nyögtem kudarcom bűnjelét az utolsó leheletemmel. Annyira jó érzés, kikészülök! – Nyertél! – Dörmögtem rekedtesen, ellazulva ahogy magához láncolt.

Egy ideje ezért a pillanatért küzdök, éjszakánként különböző lázálmokból riadok fel miatta. Nem mintha rémesek lennének...na de tényleg ennyire tartok az apámtól? Biztos, hogy nem! Meg akarom oldani ezt a problémát, és meg is fogom. De addig is a jelenben akarok élni.

Összefűztem az ujjainkat, hogy a feje mellé tegyem kezünket. Felegyenesedtem az ártatlanul csodálkozó tüneményről annyira, hogy a szemébe nézhessek és mielőtt kérdezett volna én tettem. – Biztos vagy benne? – Szaladt fel az egyik szemöldököm érdeklődve homlokom közepére.

Erre persze édesen morgolódva forgatta meg a szemeit. – Azt akarod kiharcolni, hogy én erőszakoljalak meg?- majd lesütötte pilláit – Ha- Ha veled történik meg az első, akkor rendben van. – Szinte mindenhol pirosodott a szégyenérzettől. Hétszentség, hogy meghaltam, és valami hiba folytán a mennyekbe kerültem.

Valljuk be eléggé boldoggá tenne, ha kiszolgálná magát amíg én fekszem alatta, ám számomra kétségtelen, hogy azt se tudná mit csinál. Úriembernek kell lennem, ha már legalább ő nem parázza túl a dolgokat. – Elmondom mi lesz. Felkészítem a tested, hogy be tudjon fogadni. – Nyomtam egy puszit az orrára, majd a homlokára mielőtt elvesztem a fejem a gondolatra, mivel a határaimat súroltam. – De, és most jól figyelj! Neked kell könyörögni a továbblépésért! – Húztam el gonoszan a szám, mindannak ellenére, hogy a hangom szerfelett lágyan csengett. Esküszöm, mintha nem is én lennék. A kis életem megszeppenve nyelt egy nagyot, erre nem tudott rákontrázni, egy szó se jött ki a torkán.

He he, na már nem is olyan nagy a szád mi? Melegséggel tölt el a zavartsága és az a láthatatlan rezgés, mely a tekintete mélyéről hívogat. Nagyon- nagyon vérlázító az arca!

- Csak csinálj valamit végre! – Mormolta panaszosan. – Fizess, hiszen eljöttem érted.

Hogy lehet ennyire vakmerő egy szende szűz? Még ha bizonyos módon nem is az..

Ujjaim a sóvárgástól remegve érintették tiszta, bársonyos bőrét. Végre büntetlenül tapinthatom, mégis ami a legjobb benne, hogy ő úgyszint élvezi. Sosem fogok tudni betelni az illatával, vagy a domborulataival. Már- már a számban érzem émelyítő ízét, s epekedve hajolok utána lassan kiélvezve izgatottságát. Nem terveztem elsietni. A heves csókok könnyedebbre cserélődtek. Mindössze kóstolgattam a bőrét és párnácskáit a lehető leggyengédebben. Ez még nekem is új, de élvezem.

A kiéhezett oldalam visszavonulni látszott maga helyett otthagyva az odaadó énem, mely kényeztetni akarta. Bár azt hiszem erre mondják, hogy a látszat néha csal, mert ott volt. Premier plánból figyelt és várt.

A fiú forró nyelve türelmetlenül kérte a bejutást ajkaim közé, mire csókunkba mosolyogtam. Annyira elbódít, hogy forog velem a világ. Azt szeretném, hogy csak engem lásson, érezzen és az én hangom legyen az egyetlen ami elvezetheti a gyönyör kapujába. Szükségem van erre, szükségem van rá.

Meztelen combján végigzongorázva megmarkoltam a vádliját, hogy nyakamba tehessem a lábát, s óvatosan beleharapva suttogtam bőrére. – Bármi történjen innentől, ne engem hibáztass holnap reggel.. – Ryuu zihálása keresve sem lehetett volna ennél erotikusabb. Érzékeit felajzva haladtam kényelmesen belsőcombja felé a számmal, ahol már a nyelvemet ugyancsak belevontam a játékba. Az apró körözéseket is intenzíven élte meg, így hamar újraéledt merevedéséhez hajolhattam széttárt lábai közé. Lenyaltam férfiassága tetejéről csordogáló nedvét, mintha a legfinomabb olvadozó fagylaltot ízlelném. Végig haladtam kidülledő erezetén egészen a tövéig, ám a valódi célom elérése után nyüszítve kapta fel a fejét, hogy aztán ismét a párnák közé zuhanhasson. Felmordulva élveztem füleimmel a dallamot, míg síkos nyelvem győzelmi táncot járva mozgott rózsája körül, majd benne. A váratlan jóleső érzésre sóhajtozva harapott a kezébe, hogy halkabb tudjon maradni, ám nekem ekkorra már elmentek otthonról. Minden porcikámban sóvárogtam a szenvedéllyel torzított arca rándulásaira. Három ujjamat megmártogattam a hasfalán lévő élvezetébe, kikanalazva a köldökéből is, és útnak indítottam az elsőt. Semmi kellemetlen reakció, mintha a világ legtermészetesebb dolgán ment volna keresztül csak pihegett, ameddig engem megőrjített a szűkös helyen lévő lüktetés ahogy körülölelt. Ágyékát csókolgatva csúsztattam ki ujjbegyemet, hogy megint beljebb toljam, és még mindig csupán a mámor adta melódia zengett torkának mélyéről, így bátorkodtam a másodikat is mellé tenni, miközben teljes valóját a számba engedtem. Felszisszent ugyan, de látható volt az extázis az arcán. Tekintetünk összeakadt, a szája enyhén elnyílt, s apró ráncok jelentek meg homlokán, mikor feljebb húztam rajta a fejem. Az ujjaimat szimplán begörbítettem, még végig se gondoltam mit teszek, mindössze annyit tudtam, hogy nem mozgathatom. Ám megtaláltam azt a pontot amitől a lélegzete elállt egy pillanatra és a szemei fennakadtak. De jó lenne ilyenkor ha legalább egy rádiót magaménak tudhatnék a szobában..

Annyira izgató a hangja, hogy azt el sem lehet mondani, csakhogy más talán nem fogja ennyire értékelni, így kénytelen voltam elengedve merevedését a szájára tapadni. Ekkor már semmi sem állíthatott meg. Még egyszer megsimogattam belül, s ő egyik kezében a paplant szorongatta, de a másikkal a vállamba marva remegett meg alattam.

Így kell ezt csinálni! Gyakorlatilag másodjára élveztettem el úgy, hogy a világáról nem tud. Mellkasát csókolgatva engedtem, hogy kipihenje a boldogság adta önkívületet, és mikor lejjebb hagyott a pulzálás elhúztam kezem a fenekétől, s újra megmártogattam az ujjaimat. Nehéz az élet síkosító nélkül, ám valami perverz módon mégis felcsigázott. Fátyolos tekintete engem keresett. Remegő karjait a nyakamhoz szorítva vont magához, hogy a fülembe szuszogjon. – Mégh Hiro, khér..AH – Lehelte túlfűtötten, ahogy visszatettem forró helyére a két elszabadult vágyfokozót. Kívánatosan felmordult a mozgásukra, de lehetetlennek tartottam, hogy leragadjak ennyinél, hiába élvezem csókjainkat, izzadságtól gyöngyöző homlokát, vagy piros kis almácskáinak szépségét. Fogaim közé vettem egyesével édesen meredező mellbimbóit, melyeket enyhén megharapdáltam, miközben lopva hozzá dörgöltem merevedésem. Stikában próbáltam csinálni, ennek ellenére lefülelt. – Téghed a-akarlak! – Nyökögte, ám határozottan rossz ötletnek tartottam..még.

Belecsókoltam a nyakába, s álla csúcsáig húztam nyelvem hegyét, hogy aztán ajkaira dörmöghessem a kéjben lubickolva – Sokkal érzékenyebb vagy mint valaha gondoltam, hidd el én se vágyok másra, viszont csak akkor vagyok hajlandó továbblépni, ha a harmadikat is kibírod.

Ezzel éhesen a szájára marva betoltam az utolsó ujjam. Szinte a föld fölött lebegtem mikor elutasítás vagy fájdalmas nyöszörgés helyett mozgásba lendült a csípőjével, hogy ösztönözzön. Be kell látnom, hiába fiatal na meg tapasztalatlan, attól még nincs porcelánból. Hevesen vonaglott a kezemen és már nem bírtam türtőztetni magam. Így alakult, hogy alig pár perc után kikaptam szerencsés végtagjaim a biztonságot adó szűk odújukból. Markomba vettem férfiasságom húzva rajta párat, s szenvedélyünk beteljesítése érdekében előnedvemmel síkosítottam. Kikerekedett szemekkel vágyódva nézte végig tettem, mire ficánkolva újrakeményedett. Fiatalok..A végén még igaza lesz Kibának, és olyanok leszünk mint a nyulak. Na de bírni fogom én ezt az iramot?

Ágyékát fellökve közölte, hogy elég lesz már önmagam szeretgetéséből, jelezvén, hogy ő is itt van. Duzzadt ajkain szakadozva vette a levegőt, és legalább olyan karcos volt ádáz, erotikus hangja mikor megszólalt, mintha elszívott volna egy fél doboz cigarettát egy jó adag whiskyvel. – Hiro, tedd már be mielőtt meggondolom magam!

Megint türelmetlen. Egyszer még bajba kerülünk a kapkodása miatt, azonban mindig meglep valamivel. Már az élvezetes volt ahogy eljutottunk idáig és egyszer sem visszakozott, sőt agresszívan követel. Ennek ellenére mégis az tüzel fel leginkább, ahogy kiejti a nevem. Ez az a helyzet, amitől teljesen bezsong az ember, vagy legalábbis én mindenképp.

Elmélkedésem nem tartott sokáig, s az érzékeimre hagyatkozva bepozícionáltam magam. Az út felénél alig jártam, de meg kellett szusszannom az eszméletlen ingerre. Ha le kellene írnom, azt mondanám, hogy már nem érzékelek semmit Ryuun kívül. Se időt, se teret, kizárólag őt, miközben súlytalanul szárnyalok.

- Miért álltál meg? – suttogta elégedetlenül.

- Csak várok.. – Kínos az igazság, de tekintetére végül vallanom kellett. – Ha, ha most megmozdulok, ah – még beszélni is nehéz volt róla – idő előtt elmegyek.

- Tényleg? – Csillantak fel fénylő szembogarai boldogan, mire bólintottam. Szinte szikrázott körülötte a levegő annyira örült „győzelmének", csakhogy nem akartam gyengének látszani, így a fehér plafont kémlelve sikeresen átlöktem magam az akadályon, majd büszkén kifújtam a tüdőmben ragadt levegőt.

- Jól vagy? – Ziháltam, mint ahogy általában pár kilométer futás után, de minden szó közben, előtt és után hosszan csókoltam a pofiját, a halántékát, a homlokától az orra hegyéig, majd az ajkait. S mire hagytam beszélni, lényegében nem akart.

- Mmmh, fáj, de add a szád és érzem, hogy hamarosan megleszek, bízom benned! – Hát ilyen nincs! Bízik bennem? Ezt talán még az életben nem mondta senki, ráadásul ő nyugtat?

Finoman megharaptam alsó ajkát, aztán a felsőt, miközben kezem felfedezésre indult az oldalán. Csípőjébe markoltam és ő megborzongva szorult rám még jobban. Mákomra baleset mentesen megúsztam, ezért tovább ízlelgettem párnácskáit, férfiasságát pumpálva, hiszen eredetileg oda indult a mancsom. Fogalmam sincs meddig élveztük nyelveink csatározását, kvázi feledésbe merült helyzetünk, ezért megmozdultam.

- AH – nyögte szexin dorombolva és egyből a szájára tapasztotta kezeit – Ne, - szégyenlősködött – ne haragudj a furcsa hangokért! Próhbálom visszatartani. – szabadkozott.

- Annyira tökéletes vagy! Ne kérjh bocsánatot! – Húzódtam kijjebb popsijából, hogy a kezem munkájával együtt mozgásba lendüljek. – Ha otthon lennénk sose kérném, hogy elfojtsd – halmoztam el puszikkal ajkait – Korbácsolja ah kedélyeim. Nem érezd ahogy lüktetek behnned?

Válasz helyett erotikusan mozdult rám, s már én sem lettem volna képes többet mondani, hisz forrón épült bennem a szenvedély, mikor újra és újra összeolvadtunk. A szoba megtelt körülöttünk a becsapódások sikamlós hangjaival. Minden érintésembe szemérmetlenül belemozgott. Talán mégsoha sem volt részem ilyen kimerítő és ennyire feltüzelő vágyban ami lassan emésztett. Végül utolsómindent elködösítő lökésembe kissé megemelkedve feszült be, hogy teste hullámozvahulljon szét a gyönyörtől az enyémmel együtt. 

Karjaimban az izmok legyengülve mondták fel a szolgálatot, így mellé gurulva pihegtem csak jódarabig. S mikor egyenletesebben jutott már levegőhöz ő is, laposakat pislogva álomba szenderült. Betakargatva magunkat, jóleső fáradtsággal hunytam le szemeimet, és a másnap gondolatát hanyagolva fogtam szorosan ölelésembe védtelenül kifáradt testét.