"Megszédülök a látványától. Észre se vettem, hogy ennyire hiányzott. Enyhén elnyíló száján jutott levegőhöz és halkan fújtatott. Túl nagy volt a késztetés, hozzá kellett érnem ennyi idő után.."

Éreztem a vágyat hullámként átsöpörni a testemen, na meg a bűntudatot, mert felkészületlenül jöttem. Úgy gondoltam, ha már ilyen közel leszek hozzá semmi gond nem jöhet. Azt hiszem több akció filmet kellene gyártanunk..

Leültem az ágy szélére, s ahogy néztem őt, az orra vonulatát, gyengéden követte az ujjam. Pisze. Szétnyitottam a kezem, és amíg a kisujjam a füle mögötti puha részt találta meg, a többit átmenetileg a halántékán pihentettem, s hüvelykem külön életet élve siklott át arcán. Örök rejtély marad, hogy mi fogott meg benne. Az, hogy önmagam lehetek mellette, elfogadta aki vagyok, vagy az, hogy üldöz a kitartásával? Megcirógattam a csuklóját, enyhén ráncos kiszáradt kezét, s összecsúsztattam az enyémmel. Örülök, hogy alszik, ilyenkor egész ártatlannak tűnik. Igen, csakhogy egy cseppet sem illik rá a szó...Azok az ajkak, még emlékszem milyen volt érinteni a sajátjaimmal.

A visszapillantás mint mindig most is megremegtette a gyomrom. A kellemes csiklandozás viszont sebtében abbamaradt.

- Hiro, alszol? – Jött egy hang a folyosó felől, s mivel jobbat nem találtam egyhamar, a szekrénybe vetettem magam. – Hé, azt kérdeztem alszol-e. – Lökte be lendületesen Kiba az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt a tokjából. Az ágyhoz érve feltérdelt rá, Hiro felé magasodott, úgy húzta fel az ébredező szexi félkómás srácot. Na most kell önuralmat gyakorolnom, nem ronthatok ki a rejtekhelyemről..

- Mit mondtál neki? – Jóformán tajtékzott a dühtől.

- Hagyj már aludni. – Nyűgösködött a drága. – És ne simogass amikor alszom.

- Te tényleg nem vagy magadnál. Ki akarna hozzád érni? Ébredj fel! – Rángatta meg két öklébe fogva pólóját – Mit mondtál Dennek?

- Semmi különösről nem beszéltünk. Azon kívül, hogy nem akarja, hogy homokos legyek, azt meg végképp nem, hogy kiderüljön. Én mindössze érveltem amellett a magam módján, hogy miért jó nekem így.. – Mormolta félig csukott szemmel. Sajnáltam. Fogalmam sincs milyen úgy élni, hogy a saját szüleid nem fogadnak el.

Kibának is megeshetett rajta a szíve, mert lemászott róla és mellé ült. – Mit mondhatnék? Átérzem.

- Sejtem. Amúgy levehetnéd rólam már ezt. – Emelte el a karjait, fejével a bilincs felé bökve, mintha csak játékból lenne rajta. – Tudod, hogy nem megyek el. Alaposan át kell rágom amivel megfenyegetett.

- Sajnálom. – Zörgette meg Kiba a kulcsait ahogy előhúzta a zsebéből. – Aludj, és sürgessen a hóhér, de lassan dolgoznod se ártana. – Aztán bezárta maga mögött az ajtót.

Vártam. Nem tudom mire, de a szívem a torkomban dobogott. Az emóciót körülbelül ahhoz tudnám viszonyítani, mint amit a nyúl érezhet amikor besétált az oroszlán barlangjába. Hiro lassan dörzsölgetve csuklóját kelt fel az ágyról, majd nagyot nyújtózkodott. Olyan morgások és nyögések hagyták el az ajkait amibe belereszkettem. Határozottan vonzott, hogy azokban a karokban legyek, közelebb akartam kerülni hozzá. Sokat várnom se kellett, mert kinyitotta a szekrényt.

- Mit csinálsz..Ryuu? - emelte rám csillogó szemeit.

Az elején még tényleg azt hittem, csupán kíváncsi természet vagyok. Csakhogy senki sem érte még el, hogy ennyire kiforduljak magamból. Kizárólag ő van rám ilyen hatással.. Ahogy most is letaglóz. Napról napra erősödött köztünk egy láthatatlan kötelék, ami miatt veszélyessé vált a külön töltött idő. És már gátat szabni sem akarok az érzéseimnek.

- Szia!- Köszöntem halkan elé lépve a szekrényből. – Haza jössz velem? – Úgy meredt rám mintha szellemet látna. - Rossz egyedül lakni.

- Nem, nem lehet. – Szakította meg a szemkontaktust.

Lesütöttem a pilláim és feláldozva neki magam a fülébe suttogtam. – Kérlek!

Hiro szemszöge

Eljött, tényleg itt van. Mint a legjobb szuperhősös sztorikban egyedül talált rám. Első blikkre gyanakodva szuggeráltam. Latolgattam vajon volt-e esélye Kibának beadni nekem valamit. Még tűnyomokat is kerestem a karomon, de azért reménykedtem, hogy arra csak felkeltem volna.

- Haza jössz velem? – Olyan gyengéden puhatolódzott, hogy azt hittem mentem megáll a szívem. Kikészülök tőle, pedig nem lenne szabad. Az illat ami Ryuuból áradt fixen leutánozhatatlan, fel kellett dolgoznom, hogy ez a valóság. Égető ujja a bőrömhöz ért és a mosolyával együtt enyhe pír ült ki az arcára. Basszus..

- Nem, nem lehet!

- Kérlek – Rebegte és az ajkai közül áradó forró levegőre libabőrös lettem.

Iszonyat nehezen indult meg a kezem, viszont sikeresen eltoltam magamtól megingatva a fejem. - Lehetetlen, és te sem maradhatsz, mert nem tudom mi fog történni.

- Tessék? Hát nem erre vártál? Te voltál az aki le se akart szakadni rólam és bárhova követett. – Halkult egyre lejjebb. – Miattad kötöttük a fogadást..Megismertél és most eldobsz? – csuklott el a hangja – Nem igazán értem, szóval szeretném hallani a magyarázatot. – Fájt így látni őt, de erős akartam maradni. Ki kellett tartanom, hát elfordultam tőle. – Tettem valamit? – Gyötrelmesen sajgott szívem erre a kérdésre. Hogy tudnám elküldeni? Égek a vágytól a közelében. Igaza van, semmi sincs rendben. Ha tehetném most egyből gerincre vágnám, elmondhatatlanul szeretném ölelni.

- Nem, csak menj!

- Tényleg ezt akarod? – Került meg, hogy az álamat a kezébe vehesse, míg a tekintetünk összekapcsolódott. – Mire rájövök mit érzek, csak én érezném? – Valami válasz félét keresett a szememben, de elpattant bennem a húr. Ha ott nem találja meg, akkor a fenekére csúszó kezemben már biztosan. Tarkójánál megragadva érintettem a számhoz mézédes ajkait, ő pedig a pólómba markolva próbálta visszább parancsolni hevességemet, mígnem elernyedt. Értelmetlen kísérlet volt a részéről, hiszen a fejem zúgott a testem pedig felélénkült. A száját nem nyitotta ki, de egy újabb kihívás nem tűnt nagy kunsztnak. Főleg ebben az állapotban. Annyira jólesett ölelni és egyben ízlelni, hogy azt se tudtam hol vagyok.

Párnácskáim lejjebb siklottak a szájáról az arcélére, onnan pedig a nyakára. Bőrének finom sós íze vonzotta a nyelvemet, képtelenségnek tartottam, hogy leálljak. Beleharaptam a nyakhajlatába és utána tűnt csak fel, hogy a kulcscsontja is törődésért kiált. A lábai majd összecsuklottak, ugyanakkor érzéki hangja kiszakad a torkából. Édes kényszer volt őt ölbe kapni, hogy a számra hajoljon miután körém csavarta a világ legcsodálatosabb szálkás végtagjait. Megnyalta az ajkaimat és én kegyesen zöld utat adtam. Tudtam, hogy megadja magát, minden csupán idő kérdése..Nyelve lendületesen kereste az enyémet és én végérvényesen elolvadtam. A combjai szorosan préselődnek hozzám, a feneke pedig a tenyerembe mélyedve találta meg a helyét. Lehetetlen, hogy ennyi inger mellett észnél maradjak. Ryuu nem tudja mivel játszik, mikor karjaival a nyakamat szorongatva fal fel.

A mostani lenne a legszebb pillanat a halálra, de még nincs itt az ideje. És mi más lenne az élet legcsodálatosabb jele, mint Ryuu hasamnak nyomódó erekciója. – Ah, a francba! – Szitkozódtam, mert csalt..hozzám dörgölte magát. Kisütötte az utolsó gondolataimat is. Belemélyesztettem ujjaim a kerek kis félgömbökbe lökve rajta, hogy feljebb csusszanjon testemen. Nagyon jól tudtam, hogy ezzel még inkább ingerelni fogom vágyát, ezért erősen fogtam. Soha nem engedtem volna el, főleg egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, amikor a háta ívbe feszült a hirtelen jött gyönyörtől. Pár kósza csoszogás után, elértem az ágyat, de nem váltam el tőle. Ó, nem annyira kívánatosan nyöszörög.

Úgy ültem le vele, hogy az ölemben maradjon és ha lehet még szorosabban simuljon hozzám. Követeltem, hogy a teste minden rezzenését a sajátomnak tudhassam.

Felhajtottam a pólóját, csakhogy ő megszakítva a kontaktust félrenézett, nem emelte fel a kezét. Huncut, oh, ha tudná, hogy ezzel csak olajat önt a tűzre.. Kényeztetve, csókolgatva döntöttem hátra a combjaimon erősen tartva lapockájánál, s ő a karomba kapaszkodott. Végig nyaltam a hasát érzékien elidőzve bőre néhány pontján. Csodás a teste bármely része, viszont annál nincs érzékeket felajzóbb, mint mikor megláttam a nadrágját mocorogni. Tapasztalni se volt semmi, de látni..Szerettem volna ráhajolni, ám ebben a pózban nehézkesnek bizonyult, ezért csak megsimogattam, hogy érezzem a kezem alatt. Szaporán kapkodta a levegőt, míg a mellkasa kitárulkozott előttem, ahogy az orrommal feljebb toltam a kellemetlen ruhadarabot. Több helyen akartam érinteni ajkaimmal. Végül nyöszörögve emelte meg magát, hogy ledobja az anyagot, s én csak mosolyogni mertem rajta.

- Meleged van? – Loptam egy pajkos csókot felduzzadt ajkaitól.

- Fogd be! – Erősködött, ellenben nem csak egy röpke megszólalásra lett erőszakos. Végigdöntött az ágyon, hogy felém térdeljen és mivel hirtelen jött támadása, esetlenül hagytam magam. – Te tehetsz arról, hogy ilyen lettem. – Nyomta nekem a csípőjét. Mikor lett ennyire céltudatos? Vadító, ez nem szimplán egy erotikus tévképzet, hanem ő maga. Ezerszer felemelőbb mint bármelyik vágyálmom. 

Térdei alányúltam, hogy őrületemben feltornázva magam a hátára fordítva eldobhassam a pamlagon. Végre a helyes formációt vettük fel amikor a lábai között térdeltem. Tovább akartam kínozni, ezért a vállára csókoltam, hogy a bőrén elhúzhassam a szám. – Ki vagy te? – leheltem álla hegyére és alig pár millire a szájától mélyen a szemébe néztem – Hová rejtetted az én kis szende szerelmem? – Ajkai elnyíltak a meglepetéstől, és gyorsan megcsókoltam. Hát én se így terveztem. Valljuk be ez csak egy szó nem? Olyanok is mondják egymásnak akiknek gőzük nincs a jelentéséről. Szóval nincs gáz.

Nagyon nem hagytam időt neki zavarba jönni, vagy éppen végig gondolni, mert a combjaimra fektetve húztam magamra a popsiját, így könnyebben nadrágja gombjaihoz férkőzhettem.

- Miért? – Sóhajtotta, én meg már készültem a magyarázkodásra.. - Miért csak engem vetkőztetsz? – Megkönnyebbülten rántottam le a felsőmet, hogy megfeleljek őkegyelmének és a nadrágunkon is lazítottam. Aztán felvontam ülő helyzetbe, mert érezni akartam.

- Szerinted jobb így? – Húztam végig gerincén ujjaimat, melytől teljesen összesimult meztelen felsőtestünk, s kirázta a hideg. Megharaptam a fülcimpáját úgy morogtam a hallójáratába. – Kérdeztem.

Szegénykém nyögve, kipirosodott arccal bólintott csak, mert kénytelen voltam egy kicsit enyhíteni erekcióm fájdalmán. Oh, tuti fenék fetisiszta vagyok, reggeltől estig tudnám markolni a seggét..

Fokonként tér vissza az önkívületből, s miután nem zihált annyira, még incselkedni támadt kedve. – Túlh sokat beszhélsz!

- Szóval így áll a helyzet? – Nyaltam meg a szám szélét lihegve, máris változtatva a pozíciónkon, hogy lerángassam a nadrágját a maradék ruhadarabjaival együtt.

A látvány magáért beszélt, azt se tudtam, hogy teljek be vele. Halvány, finom bőr, égető szemek, szexi ajkak, apró csúcsosodó mellbimbók és a rám meredő vágya a hatása alá kerített. Lassan a számba engedtem, mire egy hangosabb nyögés szabadult fel a torkából. – Csss, imádnám a hangod, de nem itt. – Kénytelen voltam megdorgálni, hiszen ki tudja mit tenne az apám, ha meglátna minket. Kelletlenül változtattam is az elképzeléseimen, nem vehetem el most a szüzességét..

Letoltam a nadrágom, amiben véletlenül elaludtam, míg Ryuu kikerekedett szemekkel bámult. Tetszett, hogy nem csupán én zavarodok meg tőle. Újra felé helyezkedtem, ám nem hagyott időt. Ágyékát hosszamnak dörgölve emelte meg csípőjét, alig jutottam levegőhöz, tettre készen tolta fel magát, hogy megvadítson. Akaratosan ajkaim után kapott, mintha magához szeretne láncolni, nem eresztette karmai közül a lapockám. S bár még mindig nem láttam tisztán a vadmacskaként vonagló fiútól, mégis próbáltam minden másra gondolni, nehogy végérvényesen elveszítsem az önuralmam, amiből így sincs sok. Remegő kezekkel fogtam össze férfiasságunk, mire válaszként egy terjedelmes nyöszörgés rezegtette meg a nyelvem. Visszajelzése bátorított, nem foglalkoztam a hullámokban rám törő kéjes érzéssel, semmi sem tudott kizökkenteni, még, még jobban el akartam varázsolni, ahogy ő engem. Karmolás nyomok égették a hátamat fedő bőrt, s ebben az örömteli kínban mozgattam ütemesen a kezem. A szenvedélytől hangosan szuszogott orrán keresztül és ahogy hossza az enyém mellett csúszkált, egyre közelebb vittem magunk a beteljesüléshez. Nem kegyelmezhettem, mert az egyre sokasodó boldogság cseppek könnyedebbé, gyorsabbá tették a mozgást.

Valósággal szenvedtem. Hallani akartam a sóhajait, megérinteni az összes lehetséges helyen, minden módon, ám ennek még nem szabad megtörténnie. Olyanok lehetnénk együtt az ágyban akár egy szimfónia, a legszebb dal, mégse itt van ennek a helye. Szívás..

Meglepett mikor buján rászorította markát a kezemre, s abban a pillanatban megrázkódott alattam. Teste megfeszült, és a gyönyör átvette a hatalmat felette. Elengedtem, hogy belenézzek ködös tekintetébe, ám gyönyörű szemei elégedetlenül ragyogtak.

- Ennyi? – Legalább úgy kérdezte, mintha én mentem volna el ilyen hamar, nem ő.

- Zavar? – Nevettem fel halkan miközben az arcára pusziltam. – Mit szeretnél még? – Vigyorogtam, úgy gondoltam nem fog reagálni, mivel ezek a fajta kérdések mindig frusztrálják.

Ismét tévedtem.

- Téged, magamban...