Ryuu szemszöge

Seyát végül nem bírtam leállítani. Ragaszkodott hozzá, hogy kijöjjön a hozzájuk közeli megállóba elém. Egyébként is minek sétáljak ha nem muszáj..talán annyira mégsem ellenkeztem. Már messziről intett amikor meglátott a jármű mögül kikászálódni a pár emberes tömegből.

Alig voltak előttem, dehát a káoszhoz nem mindig kellenek sokan..minden teret kihasználva foglalták el a csomagjaikkal a területet. Seya jót nevetett rajtam, mert választási lehetőség nélkül a táskákon kellett keresztül bukdácsolnom felé.

- Rég láttalak tökmag! – ütögette meg a felkaromat boldogan – Nem is tudod mennyire jólesik, hogy itt vagy. Kis híján kezdek megőrülni Shon nélkül – Mutatta az utat a kocsijáig, de még úgy is zavartalanul folytatta monológját, hogy csak egy részét hallottam, mert közben be kellett szállnunk. - ..és tudod már az is hiányzik ahogy morgolódik reggelente, a szexről nem is beszélve..te olyat még úgy se tapasztaltál. – sandított rám.

- Kikérem magamnak! El se hinnéd, milyen csajokkal volt dolgom, tudom mit jelent szexelni valakivel. – horkantam fel. Alig érkeztem meg, de már szívja a vérem. - Évekkel ezelőtt búcsút intettem a szüzességemnek.

- Szüzességről szó sem volt és pusztán ugrattalak. De mivel komolyan vetted kénytelen leszek elmagyarázni én mire gondoltam. – Csatolta be elmélázva a biztonsági övét amíg eldöntötte mit is akar mondani. – Voltál már úgy, hogy azt hitted kicsit meg fogsz halni orgazmus közben? Mert amikor hozzád ér bizseregsz? Teljesen mindegy, hogy hol simogat még többet akarsz abból amit ad?

Őszintén? A bizsergés és a többi kéjes dolog Hiro közelében megvolt, szerintem még a gravitáció is felerősödött, hogy ne tudjak olyankor mozdulni, akartam őt. Intenzívebben mint anno a lányokat, bár a vágyaim csak akkor szabadulhattak fel amikor hozzám ért, szóval lehetséges, hogy gyűlt egy kicsit és amiatt izgattam fel magam..- Nem tudom. – válaszoltam. Kedvetlennek éreztem magam a férfi gondolatára.

- Rövid az ismeretségünk, de szokatlan vagy. – Jegyzete meg, és én ismertem a szavak jelentését külön-külön is, mégsem értettem mire gondol. – Mesélsz? – húzta fel a szemöldökét – Olyan karikák vannak a szemed alatt, hogy hozzád képest a francia buldog kutya... - már értem.

Szomorkásan megemeltem a vállam. – Hiroval van baj, ha érdekel elmondhatom.

- Á, a lakótársad. Összejött? Túl vagytok a szexen? – érdeklődött harsányan.

- NEM, vagyis én..- elképesztően kínos ez a szituáció – a szájában voltam egyszer. – suttogtam. Nem mertem a szemébe nézni a szégyenérzettől, ezért az oldalsó üvegen lévő kis gumicsíkot kezdtem el felszedni. Beindította az autót, ám egyáltalán nem bántam. Ezek után képtelen lettem volna bármi mást megosztani vele.

– Menjünk, otthon kényelmesebben folytathatjuk.

Alig tíz perc kellett, hogy megérkezzünk, de egyből kipattantam. Kellemetlen volt ahogy méregetett. Ráadásul később sem lett könnyebb. Az előszoba után egyből a bárpult mögötti részt célozta meg. Inni akart. Éreztem, hogy valami nem kerek itt, úgy beszéltük meg, hogy eszünk és a konyha egyértelműen ésszerűbb, no meg kényelmesebb lett volna.

Leültem a bárszékre a pulttal szemben, de levegőt alig vettem, hogy kinyissam a szám, már kevert valami löttyöt. Evés előtt elég meredek vállalkozásnak tűnik. – Lassíts, én ma még nem ettem semmit. – Rögtön eszembe jutott tiltakozni. Nyilván nem szeretné, hogy leforduljak innen.

- Nem. Végre kiszedek belőled mindent. – hajthatatlan. Örülök, hogy csak miattam, azt hittem náluk is baj van. - Nyugi, segíteni akarok. – villantak meg szemei.

- Egyet megiszok veled, utána viszont várjuk meg a kaját. – adtam be a derekam – Mire vagy kíváncsi? Az érzéseimre? Mert arra én is!

Megingatta a fejét – Igyál egy kortyot. – Valami lónyálat tolt elém. Kivehetetlennek tűnt az összetétele, a cukor azonban még a pohár szélére is kiült. Ekkorra volt egy sanda gyanúm, hogy meg akar ölni, de megtettem amit kért. – Renben. Vágysz rá? – Tért a lényegre.

- Az elején még nem kívántam annyira mint pár napja a konyhában. Akkor, ott kicsit transzba estem. Azt se tudom pontosan mi történt miután beléptem a lábai közé és hozzásimultam.. – Ki tudja mivé leszek így, szinte feláldoztam neki magam.

- Végképp nem értem mi tart vissza a szextől titeket. – Könyökölt a pultra, másik kezében a poharával játszadozva.

- Tényleg megőrülök a szemeitől, amiben azt látom, hogy egyedül rám vágyik. Az is szimpatikus volt, hogy kiderült csak tud uralkodni magán. Belátom, én is szeretném azt a csókot, hát még ő. De hiába. Mindentől félek. Nem érted? – Hadonásztam a kezeimmel, aztán rájöttem mit felejt el. Miért vagyok ilyen átkozott? - Neked régen történt az első?

Megenyhülve húzta el a száját aztán magába döntötte pohara tartalmát. – Csukd be a szemed. Képzeld el az arcát, hogy feletted van, rád mosolyog, megsimogat. Ad egy elnyújtott csókot amibe belenyög miközben benned mozog. Miattad adja ki ezt a hangot, miattad éli át ezt a kéjt és hajszolja a beteljesülést. Olyan meleged van, hogy egyre elviselhetetlenebb, levegőhöz sem jutsz, mert ő úgy akarja, míg az ajkai ott érintenek éppen, ahol ő szeretné. Te meg nem tudsz mást csupán vonaglani alatta, annyira érzékeny vagy mindenhol....Hidd el még könyörögni is fogsz azért a kis fájdalomért mikor nem akarsz elmenni, mert nem szeretnéd, hogy vége legyen.

Teljesen kiszáradt a szám. Kénytelen vagyok belekortyolni ebbe a franc se tudja mibe. Hogy képes erről úgy beszélni, mint az időjárásról? Meg amúgy rettentően hálás lennék ha nem izgatna fel. Lecsukva a szemhéjam valóban láttam azt a képet. Sajnos nem tudtam a történetén kívül másra koncentrálni, s Seya mindent tudó hümmögéssel nyugtázta, hogy végiggondoltam amit mondott. Bízom benne, hogy a színem árult el és nem más.. - Lehet, hogy az ágyban szadista. 

- Ő? Na ne nevettess, láttam amit láttam, nem egy csendes gyilkos típus.

Kínlódva elkacagtam magam. – Nos, már nem derül ki, mert elrabolták. – Ez is én vagyok, mire realizálom, hogy mit akarok, valójában elkéstem.

- Miből gondolod, hogy elrabolták? – Kételkedésnek nyoma sem volt arcán, mint Erinek. Pusztán kérdezett, és talán aggódott, bár az kérdéses, hogy miért.

- Mert láttam a..

Mondandómat a csengő szakította meg. Seyának majdnem fennakadt a szeme úgy nézett az ajtó irányába, de elment kinyitni. Nem a kajánk jött az biztos, mert barátom orgánuma sokkal barátságtalanabbul hangzott ahogy közeledett vissza az ismeretlennel, hogy a látóterembe kerüljenek.

- Vendégem van, térj a lényegre, nem érek rá. Egyébként sincs még karácsony, nem most kéne találkoznunk.

- Öcsi, hol marad a gyermeki rajongás ami a bátyádnak jár? Régen aranyosabb voltál. – Rontott előre az idegen, miközben szemére vetette apró észrevételét. A férfi khaki színű bő nadrágban flangált, amibe egy vékony, fehér trikónak hívott szűk ruhadarab volt betűrve. A kilógó mellkasán, a karjain érdekes tetoválások és motívumok rajzolódtak ki. Egyszóval hátborzongató a teste..

Miért?

Ha van isten, könyörgöm mondja meg, hogy miért kell végignéznem egy újabb srácon. Mi jöhet még?

- Hello! – Lépett felém...az emberrabló?

Lefagyott. Amint felhúzta a napszemüvegét látszott, hogy ő is felismert.

- Ryuu ő Kai a féltestvérem. Kai, ő pedig Ryuu a haverom. – Mutatott be minket egymásnak Seya.

Én eszmélve hamarabb, leléptem a bárszékről egyből lökve rajta is, hogy könnyebben kigáncsolhassam, aztán mikor a padlón fetrengett a csípőjére ültem. Abból kiindulva ahogy beszéltek, csak nem veszi vendéglátóm zokon, hogy leütöm a bátyát . – Ugye van időd rám? – Életemben nem gondoltam volna, hogy a középiskolai cselgáncsnak még hasznát veszem. Micsoda nap..

- Ha ilyen kedvesen kérsz. – Simogatta a fejét. Talán kissé heves voltam. Mindenesetre nem sajnáltam, mert még a napszemüvege sem sérült. Visszacsúszott a szemére a nagy lendületben. Ha engem löktek volna el, már ezer darabra tört volna.. – Leülhetek? Bár ebben a helyzetben is beszélgethetünk, mindazonáltal közlöm, hogy nem vagyok meleg.

Majdnem sikerült kizökkentenie a határozottságomból ezzel a beszólásával, csakhogy egyáltalán nem éreztem azt amit Hironál. Semmi eszméletvesztés, de még a légvételemet sem kell visszatartanom nehogy érezzem azt a finom illatot, ami az agyam bizonyos pontját hergelve azt sugallja érintsem meg. Kai nem hozott ki belőlem semmit. – Az jó, mert én sem. – Tápászkodtam fel róla, hogy visszaüljek a helyemre.

- Mire vagy kíváncsi? – Foglalta el a mellettem lévő széket.

- Mindenre amit tudsz Hiroról.

Beszívott egy jó nagy adag levegőt, hogy kifújhassa és nekikezdett. – Kibával régóta jóban vagyunk, én fegyverszakértő vagyok a katonaságnál. Álnevemen Springfield – kacsintott – Kiba meg Dennek a titkára. Tudtommal leszállította a gyereket az apjának. Őt is ismerem, nincs gond a fickóval. Jó helyen van. Ha bajba lenne nem magukhoz viszi haza Kiba. – Végezetül megveregette a hátam bátorításként. 

Mit ne mondjak nem esett jól, hogy a pultra görnyedek lehajtott fejjel, erre hirtelen ér két bazi nagy ütés.

- Szóval nem rabolták el? Hol van? – Szólt közbe Seya mikor feleszmélt a sokkból. Teljesen ledöbbentett az ébredése, remekül kérdezett.

Springfield beharapta alsóajkát, karba tette kezeit és mielőtt megszólalt volna egy pillanatra még a nyelve hegyét is kidugta. – Jó, egy feltétellel segítek. – Amint kijelentetette én máris a szavain csüngtem. Látni akarom Hirot! Seya ellenben nyelt egyet, rám nézett és bólintott, mintha a halálba taszítottam volna.

- Ez a beszéd! – Csapott örömében a pultra Springfield – Akkor te mész anyával vasárnap hajnalban az istentiszteletre. Lesz utána valami körmenet a városban, de az azt követő temetésen le lehet ülni. Ja, és a halotti toron ne egyél bele mindenbe, nem szeretik. Tapasztalat. – ütött rá ismét a pultra – Na, adj egy hideg sört öcsi!

Késő estig tervezgettünk, múlattuk az időt és vártunk. Beláttam, hogy még soha nem törtem be sehova, így valóban nem csak válaszokra van szükségem, hanem Kai segítségére is..Aztán beindult az akció.

Springfield közbenjárásával megmásztam a kaput, míg ő könnyen áthuppant. Az adrenalin szintem az egekben volt, mindenhol azt lestem észrevesz-e minket valaki. Nem örültem volna, ha a katonaság mellett még a rendőrség is ránk tör. Ám a srác annyira könnyedén vette mintha egy kamaszkori csínyt követnénk el. Hála istennek nem a katonai körletbe kellett betörni, bár az is max pár km-re lehetett tőlünk.

A férfi a város keleti végébe, egy megszokott családi házhoz irányított. Állítólag Kiba intézte el a bázison kívüli lakhatást, hogy Den legalább otthon tudjon pihenni. Csendes környéken talált egy kimérten kellemes házikót, amit meg kell hagyni nem cicomáztak túl. DE! Komolyan mondom itt még a fák is vigyázban állnak. Olyan rendezett a kert, hogyha most kedvem lenne lezuhanni az erkélyről, valami biztosan karóba húzna.

Segítőm eddig kísért. Látszik rajta, hogy búcsút szeretne inteni. Rendesen meglepődtem a támogatásán, mintha felbéreltem volna úgy viselkedett. Ellenben, hogy milyen módon jutok ki a lakásból, az már érdekesebb..Számítok Hirora.

- Sok sikert töki. – Öklözött össze velem, de elfanyalodtam a becenév hallatán.

- Ha jót akarsz ezt kivered a fejedből. – Pontosan tudta mire gondolok.

- Oké! Remélem megjegyezted mi hol van a házban. Egyáltalán nem fix, hogy a mellettünk lévő szoba az övé, de elég valószínű.

- Törd fel a zárat, és menj már! – Zavartam el, mert a nagy magyarázásban a végén még lebukunk.

Springfield cselesen kinyitotta az erkélyajtót. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem a katonaságnál tanulta, de nem tarthattam fel vele, elvégre másért voltunk ott. Besunnyogtam a dolgozószobába, ahonnan kikukucskáltam a folyosóra, de semmi. Üresen tátongott előttem. Elbizakodottan simítottam hátra a hajam, mivel szemfülesen észrevettem, hogy ez a kilincs maximum belülről nyitható, kívül összesen egy gomb van a helyén. Szóval ha bezárul mögöttem az ajtó, nincs visszaút. Nem törődtem vele. Átsettenkedtem a másik ajtóhoz, ami meglepetésemre nyitva állt. Valahol fellélegeztem, mert tervem az nem lett volna a zár ellen.

Mi van velem? Ez eszembe juthatott volna..

Szinte lapos kúszásban, minden lépésem után meg-meg állva közeledtem az ágy felé, ahol remélhetőleg rájövök kinek a szobájába keveredtem. Az éjjeli szekrényen ékeskedő lámpa sokat segített, hálás lehetek, hogy így maradt. Hiro felett szobrozva túláradó öröm és megkönnyebbülés öntötte el a testem. Szívszorítóan szuszogott, csukott szemekkel bilincsben. Be kell látnom változtam, és változtak az érzéseim is. Sőt, ha jobban belemegyünk, Hiro szintén alakult velem, apránként. Legszívesebben kioldoztam volna, magamhoz ölelem, hogy azt mondjam neki, minden rendben. Azonban nem tartottam a kezemben a kulcsot, ezért nem tehettem.

Megszédülök a látványától. Észre se vettem, hogy ennyire hiányzott. Enyhén elnyíló száján jutott levegőhöz és halkan fújtatott. Túl nagy volt a késztetés, ennyi idő után, hozzá kellett érnem ismét.