Csodálatos érzés volt amikor megcsókoltuk egymást. Ekkor azonban valaki megzavart minket. Valaki akit azthiszem a halálba rajzolok. Mind a ketten fölnéztünk és az ajtóban megláttuk az anyukáját.
-Asszem megzavartam valamit. -mosolyodott el, majd visszacsukta az ajtót. Lucas-al egyszerre nevettük el magunkat.
-Mondtam, hogy néha túlgondol dolgokat. Bár jó lenne, ha nem csak túlgondolná ezt.-nézett végig rajtam vágyakozva.
-Igen........talán.-mosolyodtam el pimaszul, majd lelöktem magamról és felültem az ágyon.
-Ne már!
Ilyen az élet farkaska.
Kedves drága vetítőm. Az életet élvezned kell. És így nem tudod.
Hm.....lehet. De nekem tökéletes így is. Majd szólok ha kell változás.
-Nem nem beteg csajszi. Ez nem így megy.-mondta majd a derekamnál fogva visszahúzott magára. A hajam mögé tűrt egy kósza tincset, majd megcsókolt. Ismét megzavartak minket, azonban most nem Lucas anyukája, hanem egy nagy durranás ami az udvarról jött.
-Na ne már-sóhajtott Lucas, majd kinézett az ablakon.-Niki ugye tudsz bánni az erőddel?
-Azt hiszem igen. Miért?
-Mert itt vannak a Bestiák.-válaszolta és gyorsan a kezembe nyomott egy papírt meg egy ceruzát.
-É-és mit kéne csinálnom?-kérdeztem dadogva.
-Csak legyél önnmagad kicsim és maradj itt.-mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra és kiszaladt a szobából. Próbálkoztam minnél kreatívabb lenni de egyszerűen nem jutott semmi az eszembe.

Mi az ami legyőzhetné a Bestiákat?!
Gondolkozz. Ha az álmodban lennél mit tennél?
Mi volt ez?
Majd később elmagyarázom. Te inkább arra figyelj, hogy ne halj meg!
Értem ne aggódj beteg csajszi. Tudok vigyázni magamra.

Megforgattam a szememet, majd az álmomra gondoltam. Ott a Bestiák egy másik világ lényei voltak.......MEGVAN.
Gyorsan lefirkantottam az ötletemet a lapra. Magából a rajzból nehéz kivenni, de egy fekete lyukat ábrázol ami éppen magába szívja a Bestiákat. Az ablakhoz léptem, így a szemem elé tárult a csata. Néhány farkas már átváltozott, néhányan még ember alakban küzdöttek. Hamarosan megtaláltam akit kerestem. Lucas. Még ember alakban küzdött, a ruháján fekete vér szerű dolog volt, a haja pedig kócosan ált. Három szörny támadta meg egyszerre.
Jól vagy?
Jól vagyok. Ne aggódj.
A szemem végigjárta az egész területet, míg meg nem találtam a tökéletes helyet a fekete lyuknak. Ott szinte senki nem volt és a terep is elég nagy hozzá. Behunytam a szemem és koncentráltam. Eddig sose tudtam tudatosan kivetíteni a rajzaimat.  Próbáltam arra gondolni, hogy ha nem sikerül azt Lucas bánja. Mikor kinyitottam a szemem megláttam a nagy fekete lyukat ami éppen a Bestiákat szívja magába.
Sikerült. Ügyes vagy.
Köszi.
Az udvaron nagy lett a csend. Mindenki azt várta, hogy majd valaki megmagyarázza a történteket. Lucas előre lépett és megszólalt.
-Gondolom mind kiváncsiak vagytok, hogy mi történt az előbb. Erre az a válaszom, hogy Niki, a párom megmentett minket. Ő egy vetítő. Ki tudja vetíteni a rajzait a valóságba. Érthető?-erre mindenki bólintott.-Remek. Ha nincs kérdés én visszamennék Nikihez.-dörzsölte össze a kezét, majd elindult a házba.
-Itt van a párod?-kérdezte az a srác akivel Lucas a házamnál volt.
-Nem. Elment Olaszországba, de felhívtam, hogy egy tök ismeretlen helyre rakjon már egy fekete lyukat, hogy segítsen nekünk. Szerinted mit beszéltünk meg?-a srác csendben maradt, Lucas pedig visszajött hozzám.
-Ki az a srác?-kérdeztem mikor beért a szobába.
-Az idióta Bátyám.-mondta és végigdőlt az ágyon. Én mellé feküdtem és a fejemet a melkasára hajtottam, ő pedig átölelt.-Néha nagyon idegesítő tud lenni.
-Hát.....sajnos nem értek az ilyen dolgokhoz. Mármint a testvérekhez.
-Niki.....sose volt testvéred?
-Egyke vagyok. Miután a szüleim meghaltak csak olyan családokhoz kerültem akiknek nem lehetett gyereke. Egyszer viszont az egyik családban volt egy fiú. A mostoha bátyám. Nagyon gonosz volt velem. Egyszer pedig.......
-Inkább ne mond végig. A végén még felkeresem és kinyírom.-szorított jobban magához. Megpuszilta a homlokomat, én pedig egyre álmosabb lettem. Még néhány mondatot hallodtam amiket nem tudtam hova tenni.
-Sajnálom Niki. De nem tehetek mást. -ezután elnyomott az álom.