Reggel mikor éppen nyitottam ki az ajtómat Cole-t láttam velem szemben ki jönni az ajtón.

-Este lehetettek volna halkabbak.-mondtam gúnnyal teli hangon.

-Legközelebb halkabbak lesznek a lányok a szobámban.-mondta és csak meg forgatta a szemét.

-Rohadt szemét.-jegyeztem meg úgy hogy ő véletlenül se hallja meg.

Lementem majd bekopogtam anyukám szobájába, de miután benyitottam akkor láttam hogy ők már régen a repülőgépen ülnek. Miután össze készültem elindultam a busszmegállóba, nem sokkal később meg is érkezett a jármű ami ma iskolába visz, vagyis minden nap. A suliba beérve találkoztam azzal akivel közösen fogunk ma felelni irodalmon.

-Hé Li, át beszélhetnénk néhágy pontott amit nem igazán értek.-néztem rá boci szemekkel.

-Legyen, ezeknek az aranyos szemeknek képtelenség nemet mondani.-nevetett Li.

Pár perc elteltével már értettem az anyagot, és biztos voltam benne hogy nagyon jó jegyet fogunk kapni erre a feleletünkre is.

-Érted?-kérdezte Li.

-Igen értem, köszönöm.-mondtam mosolyogva.

-Szívesen.-mondta Li, majd vissza ült a székre amin eddig ült.

-Gyere Li már mennek be a többiek is a terembe.-szóltam neki.

-Megyek, bár én nem vagyok a többiek.-mondta majd lányosan elindult a terem felé, én pedig csak hangosan nevettem.

Miután leültünk a helyünkre a tanár egyből kérdezte is hogy kiszertene elősször felelni, majd miután senki nem jelentkezett mi feltettük a padtársammal a kezünket és kisétáltunk a táblához. Hála az égnek tökéletesen elmondtuk az amit megtanultunk így a lehető legjobb jegyet kaptuk a feleletünkre.

-Siker padtárs.-lökött vállon Li.

-Igen, szerencsére jó jegyet kaptunk.-mondtam majd követtem a többi felelőt a szememmel.

Miután vége lett az óráknak mi haza mentünk Livel, majd a buszról le szállva elköszöntünk egymástól. Haza felé sétálva egyszer csak a telefonom rezzent meg, gyorsan kivettem a zsebemből és az arcom felé fordítottam a kijelzőt.

A telefon kijelzőjén csak ennyi szerepelt:

Épségben megérkeztünk, vigyázzatok magatokra.

Puszi az anyukád!

Mosolyogva olvastam el amit írt nekem majd egy kedves üzenettel válaszoltam is. A házhoz közel érve megkönyebbültem hogy nem lakunk ennél messzebb. Kinyitottam a bejárati ajtót és beléptem a számomra még mindig hatalmas házba, de a felhőtlen érzés ami ilyenkor hatalmába kerít egyből megszűnik mikor Cole-t meglátom vagy csak meghallom a hangját.

-Hétvégén buli lesz nálunk, és még mielőtt bármit is mondanál el se kezd.-mondta rám se nézve.

-Rohadék.-szajkóztam magamban.