Szerencsére suli mentes nap van ma, így több időm lesz azokra a dolgokra amiket régóta halogatók. A szüleim csak délután érkeznek haza, tehát kicsit szabadabnak is érezhetem magamat. Az ágyamban fetrengve recepteket nézegettem, találtam is egy nagyon finom maffinosat. Gyorsan felöltöztem majd elvégeztem a reggeli rutinomat és már indultam is a konyhába. A konyhába érkezve megnéztem hogy meg van-e minden hozzávaló itthon, és szerencsémre semmi sem hiányzott hozzá. Sorba rendeztem őket a pulton majd elővettem a szekrényből egy mélyebb edényt, és elkezdtem a hozzávalókat beleönteni. Időközben Cole is megérkezett egy szál melegitő alsóban, fedetlen felsőtesttel.

-Tudok valamiben segíteni?-kérdezte.

-Igen.-válaszoltam, majd ő egy lépéssel közelebb lépett hozzám.

-Mondd mit segítsek.-nézett a pulton lévő dolgokra.

-Kérlek verj fel két darab tojást.-nézetem a szemébe és enyhén elpirultam.

-Rendben felverem.-nézett ő is a szemembe.

-Köszönöm.-dadogtam be egy pillanatra.

-Csak nem elpirultál az előbb?-kérdezte egy ezer wattos mosoly kíséretében.

-Én? Dehogy is.-jelentettem ki.

-Akkor biztos rosszul láttam.-rántotta meg a vállát.

Az idő teltével már a muffin a sütőben volt, én pedig a széken ülve figyeltem hogy nőnek meg. Nem kellett sokat várnom, kb tíz perc után látványosan megnőttek. Majd el is készültek. Cole-val asztalhóz ültünk és neki láttunk a csokis muffin fogyasztásának

-Nagyon finom lett Sarah.-mondta Cole.

-Köszönöm, de azért kellettél hozzá te is.-mosolyogtam.

-Igen valóban, a felverés részéhez.-nevetett.

-De az is segítség.- mosolyogtam tovább.

-De az a kezemben van.-kacsintott rám, én pedig fülig vörösödtem.

Erre már inkább nem is mondtam semmit, a tányérokat a mosogatóba pakoltam majd elöblögettem.

-Nem nézünk valami filmet közösen?-kérdezte Cole a nappaliból.

De igen, indíts valamit.-válaszoltam.

-Már meg is van mit nézünk.-kiabált vissza két perc múlva.

-Remélem nem valami romantikus baromság.-mondtam.

-Neeem.-húzta el Cole a szót.

-Megyek.-kiabáltam a nappali fele.

Mikor oda értem Cole már befészkelte magát, de persze nekem is hagyott helyet a kanapén. Fogtam magamat és beültem mellé, majd a takarót magamra húzva kicsit elkezdtem fészkelődni.

-Finom illatod van.-szólalt meg mellettem az amerikai focista.

-Köszönöm.-köszöntem meg alig halhatóan.

A filmet bámulva a szemeim egyszer csak elkezdtek lecsukódni, én pedig nem tudtam parancsolni nekik. Már csak arra emlékszem hogy a fejem rácsúszott Cole vállára. Nem tudom meddig aludhattam arra ébredtem, hogy egyedül vagyok a fekete kanapén és a tv is kivan már kapcsólva. Felültem és elkedztem gondolkodni, a nagy gondolkodás közepette megjöttek a szüleink. Gyorsan felkeltem és eléjük siettem, akkor ugrott be hogy Cole homlokon csókolt miközben én pihentem.

-Sziasztok.-köszöntek egyszerre anyáék.

-Sziasztok.-köszöntem vissza.

-Nem tudjátok Cole merre van?-kérdeztem a fejemet vakarva.

-Elment bulizni, majd valamikor késő este jön azt írta.-mondta Michael.

-Sütöttél muffint kicsim?-kérdezte anyukám mosolyogva.

-Sütöttünk.-javítottam ki.

-Az én fiam segített neked?-kérdezte Michael ledöbbenve.

-igen, és még csak kérni sem kellett.-válaszoltam egy mosoly kíséretében.

-Hmmm.- rakta a férfi a kezét az álla alá és elkezdte körkörösen mozgatni azt.

Lent hagyva őket a földszinten, felmentem a szobámba és a kezembe vettem a telefonomat. Felmentem a közösségi média egyik legismertebb platformjára az Instagramra, ahogy betöltötte a telefonom az applikációt egyből láttam hogy Cole kirakott valamit történetébe. Rákattintottam majd ami ott fogadott kicsit meglepett, egy közös kép volt velem amin a fejem a vállára van hajtva ő pedig mosolyog. A telefonomat a hasamra téve, óriási mosollyal az arcomon a plafon felé fordultam és úgy aludtam el.