Igazából már tudtam, hogy ez lesz, hiszen megtalált engem. Amikor senki nem volt otthon valamelyik nap, akkor kiültem a teraszra és azt a dallamot próbáltam meg eljátszani, amit ő mutatott nekem. De csak próbáltam, mivel egy kicsit sem hasonlított arra, amit ő mutatott, így inkább leraktam a gitárt és a falnak támasztottam a fejemet.

- Ha egy kicsit másképpen tartod a gitárt és ismered a dallamot, akkor könnyebb. – szólalt meg mögöttem, nekem, pedig könnybe lábadt a szemem.

Kinyújtottam felé a kezemet, hogy nem-e képzelődöm, de ő megfogta a kezemet és magához húzott. Tényleg ő volt az. Ez nem csak egy álom. Érzem a teste melegét, ahogy hozzám simul, azt a bizonyos kölnit, amit mindig használ és hallom a hangját, amitől kellemes bizsergés járja végig a testemet.

- Hol voltál eddig?

- Bujkálnom kellett.

- Akkor miért jöttél vissza hozzám?

- Eddig is itt voltam csak ügyeltem rá, hogy ne vegyél észre. – mosolygott bele a fülembe.

Miért most bukkan fel, amikor már feladni készültem. Vagyis bár erre készültem, de soha nem lettem volna képes elfelejteni őt. Túlságosan is mélyre ásta magát a szívemben.

- Miért taszítottál el magadtól aznap? – utaltam a Selman háznál történtekre.

- Mert figyeltek minket. Annak az alaknak mindenhol ott van a szeme, mindent lát és mindent hall.

- Értem. - sóhajtottam megkönnyebbülten. – Azt hittem megutáltál vagy valami.

- Soha nem lennék rá képes.

- Ugyan miért nem?

- Azért mert fontos vagy nekem.

- Ez hízelgő. Most visszaakarod magad hízelegni a kegyeimbe?

- Miért ne? Holnap már nem lesz rá alkalmam.

- Miért?

- Mert elkapnak. Már a rendőrség sok mindent tud rólam és akármikor elkaphatnak.

- Ezért jöttél vissza hozzám?

- Nem. Azért mert látni akartalak ez ilyen egyszerű. Mégha utoljára is.

- Utoljára? Ez mit jelentsen?

- Ha elkapnak és mindent a nyakamba tudnak varrni, akkor életfogytiglanit is kaphatok.

- Én akkor is veled akarok maradni.

- Te is tudod, hogy ez lehetetlen. - mondta nekem, pedig eleredtek a könnyeim.

- Miért?

- Nem akarom, hogy az egész hátralévő életedet börtönlátogatással töltsd.

- De...

- Kérlek, ne tedd ezt még nehezebbé. Már így is eléggé fáj.

- Én... Szeretlek Bruce, ezért nem akarlak elengedni.

- Komolyan gondolod a szavaidat? Egy ilyen alakot szeretni, mint én?

- Biztos vagyok benne pontosan, amiatt amilyen vagy.

- Istenem. Add, hogy vele maradhassak. - nézett fel az égre. - Jó leszek, csak had maradjak mellette. - mondta és lehajolt hozzám és megcsókolt.

Mondanom sem kell, hogy a könnyeim egy pillanat alatt megálltak, de a szívem annál gyorsabban vert. Amikor levegő hiányában elváltunk lágyan megfogta a kezemet és bevitt a szobámba. Bezárta az ajtót. Nyeltem egy nagyot.

Oda jött hozzám és felemelt. A lábamat a dereka köré fűztem.

- Ezt rohadtul nem kellene, de már nem birok magammal. - mondta és újra megcsókolt. Lefektetett az ágyra és úgy csókolt tovább. Fölém kerekedett és a szemembe nézett.

- Sajnálom, de nem tudom visszafogni magam. - mondta és kibujtatott a pólómból. - Gyönyörű vagy.

A testemet apró csókokkal ajándékozta meg. Én vöröslő fejjel és eltakart szemekkel hagytam, hogy azt csináljon velem, amit akart.

- Nézz rám. - mondta - Látni akarom az arcodat.

- De ez zavarba ejtő.

- Hm? Szóval én vagyok neked az első? - kérdezte én, pedig elolvadtam a mély hangjától.

- Még szép. Nem vagyok valami könnyű nőcske.

- Akkor kihasználom a lehetőségemet. - mondta és levetette a pólóját.

Ezzel pedig elém tárult a felsőteste és a tetoválásai. Végigsimítottam a kezem a tetoválásokon, mire ő csak kajánul elmosolyodott.

- Angelina. Akarlak. - mondta és egyenesen rám nézett.

Azokkal a Gyönyörű szemeivel figyelt engem én pedig csak egy bólintással tudtam reagálni. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.

- Bármi történjék is ez után tudd, hogy szeretlek téged. És mindig te leszel számomra a legfontosabb.

Újra és újra megcsókolt. A szám már feldagadt, de még mindig csókolt. Lehúzta rólam a nadrágomat, így egy szál fehérneműben feküdtem alatta.

- Ez így nagyon zavarba ejtő. - mondtam, mire kikapcsolta a melltartómat, amiből kiesett a nyaklánc.

- Érdekes helyre dugtad el. - mondta és levette a nadrágját. - Legközelebb szólj nekem. Meg fogom keresni. - mondta és újra megcsókolt.

Teljesen hozzám simult így éreztem, a merevedő testrészét. Ha lehetett fokozni, akkor az arcom még vörösebb volt. A fülemhez hajolt.

- Ez miattad van. - mondta és végig csókolta a nyakamat.

Majd egyre lejjebb és lejjebb kényeztetett engem. Egészen, addig, amíg el nem érte az alsóneműm szegélyét.

Szépen lassan lehúzta azt, majd feltámaszkodott és lenézett rám.

- Gyönyörű vagy. - mondta és lekapcsolta az éjjeli lámpát. - De így még izgalmasabb.

Az ablakon beszűrődő fényben láttam, amint megszabadul a boxerjától és elővesz valamit a zsebéből és felhúzza a... Na, arra. Pont arra, amire gondoltál.

Az alsó részemet is elkezdte kényeseztetni én, pedig kéjjel teli nyögésekkel díjaztam.

Amikor eléggé „előkészített", behatolt. A fájdalom eltűnt a vágy és a kéj keverékében. Az ajkaimat újra célba vette és birtoklóan elkezdett csókolni. Lassan elkezdett mozogni engem, pedig egy eddig ismeretlen mámorító érzés kerített a hatalmába.

- Szeretlek Angelina. Veled akarok maradni.

- Én is szeretlek. – mondtam és megcsókoltam.

Beletúrtam a hajába ő,pedig az ölébe ültetet. A csípőm már magától mozgott.