- Átvertetek engem. – mondta a férfi és egy fegyvert emelt a fejemhez, de én rendületlenül tűrtem.

- Hol van Bruce?

- Bruce? Te ezek után még azért a fiúért aggódsz?

- Igen, mert fontos nekem.

- Segítek, hogy ne érezz többet semmit. – mondta és kibiztosította a fegyvert.

- Érdekes ajánlat, de nem vagyok vevő erre. – mondtam és kiütöttem a fegyvert a kezéből, ami bár elsült, de nem találta el fontos részemet.

Letéptem a nyakából a nyakláncot, majd a karomat szorongatva sétáltam ki a rendőrautó mellé, a nagybátyám társaságában. De előtte elrejtettem a melltartómba a nyakláncot. A helyszínre érkezet rendőrök letartoztattak mindenkit, aki abba a házban tartózkodott. Az újságírók is megjelentek a helyszínen, hiszen egy egész maffia csoportot tartoztattak le. Engem bevittek a kórházba és ellátták a sérülésemet. Ezek után 2 hétig bent tartottak a kórházba megfigyelésen. Kiderült, hogy eléggé szépen megsebzett az a férfi. Ez alatt az idő alatt történt egy két dolog. A szüleim leszidtak, mert felelőtlen voltam. De én tudtam, hogy meg kellett tennem. A nagybátyám minden nap meglátogatott. Hibásnak érezte magát a történtek miatt és hiába mondtam neki, hogy ne érezze magát annak, mintha a falnak beszélnék. Talán az hamarabb megérti, mint ő. Amikor mindenki elment, akkor volt egy érdekes látogatom. Már senki nem volt a folyosón így a közeledő lépteit hallgattam, addig, ameddig meg nem láttam. A szívem nagyot dobbant, amikor megláttam. Kinyitotta a kórterem ajtaját és rám emelte azokat a gyönyörű barna szemeit.

- Angelina. – mondta és beljebb jött. Megállt az ágyamnál és megfogta a kezemet. Én alvást színlelve feküdtem az ágyamon. – Sajnálom. Veled akartam maradni, de nem tehetem. Köröz a rendőrség. De még egyszer utoljára látni akartalak téged. Istenem, ha tehetném, elölről kezdeném az életem és nem kevertelek volna bele. De annál jobban szeretnélek. Kérlek, bocsáss meg nekem. – mondta és megcsókolta a kézfejemet. – Tudtad? A kézfejre adott csók a hűséget jelképezi. – mondta és elengedte a kezemet és kiment a szobából.

Én csak ott feküdtem az ágyon és nem tudtam mozdulni. Amikor a léptei távolodtak kinyitottam a szememet és eleredtek a könnyeim. Miért akar tőlem így elbúcsúzni. De nem tettem semmit csak ott feküdtem. Talán, ha kinyitottam volna a szememet, akkor most minden máshogy lenne. Olyan hülye voltam.

Azóta elteltek napok, hetek hónapok. Azt gondoltam a történetünk végett ért. Próbáltam lezárni ezt az egészet, de nem sikerült. Senki nem volt elég jó nekem. Vagyis inkább nem találtam senki olyat, aki miatt érdemes lett volna átmenni azokon a dolgokon, amiken Bruceért mentem át.

Az időm nagy részét Anthony irodájában töltöttem. A gitárommal a kezemben játszottam. A nagybátyámat nem zavarta. Így én játszottam, azt, ami a szívemből jött. Volt olyan, amelyikbe a könnyem csordult, de letöröltem és tovább játszottam. Hihetetlenül hiányzott és ezt a nagybátyám pontosan tudta így hagyta, hogy azt tegyek, amit akarok. Felejteni akartam. De nem ment. Minden érintését ugyan úgy éreztem hónapok után is. Amikor bekapcsoltam a Tv-t és ott mutatták őt.

- A napokban elfogták Bruce Selmant. A Selman maffia egyik tagját. A hírek szerint egy fontos ékszert is ellopott, ami hihetetlen titkot őriz. Sajnos többet nem tudunk az ékszerről, de a végén visszakerült a tulajdonosához, akkor, amikor elfogták a maffiafőnököt. A hírek szerint többszörös gyilkosságot követett el. A tárgyalása bár holnap lesz, de már most elítélték. Semmi esélye sincs.

Ez egy kicsit rövid lett. Ne haragudjatok, de remélem attól még teszik.