"Norbi és Húgi az iskola mögött veszekedtek." 

Húgi: Add oda neki a követ. Még én se tudtam kideríteni, hogy lehet megtörni az átkot.

Norbi: Rendben. De ha te adnád oda akkor boldogabb lenne.

Húgi: Nem. Inkább nem.  Ez a ti dolgotok. Én ebből inkább kimaradok.

Norbi: Ja... kimaradsz.... Mint mindig mindenből.

"Délután a koleszban."

Zoli: Köszönöm Lucy.... örökre az adósod leszek.

Lucy: Nincs mit. "ezzel egy puszit ad a fiúnak." Később beszélünk.

"Ebben a pillanatban belép Norbi"

Lucy: Én megyek is. Hali.

Norbi: Ha..li... Beszélnünk kell.

Zoli: Oh, nyugi semmi olyat nem tettünk... mármint érted.... mi nem....

Norbi: Nyugi nem az... megvan a kő... tessék... bár van egy nagy baj.... a megtöréshez kell még valami.... de Húgi kutatja a megoldást....  "ezzel odadobja a követ Zolinak, Norbi hangja kissé töredezett. Nem néz Zoli szemébe."

Zoli: Köszi... bár megmondhatod a drága Húgidnak, hogy nem kell törnie magát... " Ezzel Zoli elővesz egy befőttes üveg vért és beledobja a követ ami hirtelen elkezd pezsegni majd teljesen feloldódni." Ezzel meg is volnánk.

Norbi: Heh? Honnan?

Zoli: Hogy anyánk vérével kell egyesíteni a követ? Tudtam. Felélesztettem és kivéreztettem. Mindig előtettek leszek egy lépéssel.

Norbi: Akkor már csak meg kell innod? És utána?

Zoli: Hibrid leszek. És megteremtem azt a családod ahol nem szúrnak hátba mint ti. Meglett volna az esélyed. De eljátszottad...

Norbi: Biztos ezt akarod? Ha ilyen hatalmad lesz célpont leszel...

Zoli: Akkor szerezzek nagyobb hatalmat? Attól féltek nem ugrok ahogy Húgi fütyül. Micsoda család.... elmegyek az erdőbe és megiszom. Ha követni mertek halál fiai vagytok.