Halihóó!!! :D

Millió bocsánat mindenkitől, nagyon régen hoztam részt tudom, de állandóan közbejött valami és most is tanulnom kéne :’D Na de a lényeg, hogy itt van és remélem élvezni fogjátok ^^

*Az alatt a bizonyos két hét alatt*

Rengeteg tanulnivaló, egy bekötözött karú Taehyung és egy üres ház, szülők nélkül. Igen, Woo Jin elvitte anyát egy romantikus útra, így Tae-vel egyedül uraltuk a házat. A tanárok úgy gondoltál ideje megtornáztatni az agytekervényeinket, így rengeteg csoport projektet kellett csinálnunk, valamint dolgozatokat adtak fel egymás után. Alig tudtunk levegőhöz jutni, így figyelmem is lankadt, de gyanakvó énem továbbra is éber maradt.

Minden nap normálisan telt. Tényleg úgy tűnt, hogy a két csoport jól meg van egymás mellett, én azonban szüntelenül gyanakodtam és mindenhol őket lestem. Nem tudtam lenyugodni. Ilyen egyszerű nem lehetett…

-Hyun Ji átugorhatunk hozzátok ma este? –kérdezte Minah.

-Persze – mosolyogtam rá – Mindenki átjöhet ma – néztem végig kis baráti körömön, akik mind felüdültek a lehetőségtől. A szüleik mostanában elég sokat nyaggatták őket a tanulással. Egy kis baráti kikapcsolódás jól fog jönni.

Épp az ebédlőben üldögéltünk és azt beszéltük meg, hogy ki mit hoz, amikor belépett a helyiségbe Jimin és a bandája.

Nem beszéltem vele azóta. Ő nem keresett engem, én se őt. Most is csak a hirtelen bekövetkezett csend és a feszültté váló légkör miatt tudtam, hogy ők léptek be. Fejemet egyébként nem fordítottam irányukba.

-Jimin most is téged néz – suttogta Namjoon, majd sajnálkozva megrázta a fejét és rám nézett – Mi történt köztetek?

Csak Hobi és Tae tudott arról, hogy Jimin megcsókolt, a többieknek nem mondtam el.

-Nem tetszik a stílusa, nem bírom elviselni. Ennyi – vágtam rá, majd tovább tanulmányoztam a matek egyenletek megoldásait, ugyanis ebéd után rögtön matek doga jött.

A terem felé haladva ismételgettem magamban a megoldó képleteket, amikor egy saroknál nem figyeltem és beleütköztem két emberbe, akiknek kihullott a kezükből a holmijuk.

Ijedten guggoltak le és kezdték összeszedegetni azokat.

Az egyikük Jungkook volt. A másik egy lány, Suga pedig mögöttük állt zsebre dugott kezekkel. Kissé idegesnek tűnt.

-Bocsi – sóhajtottam, majd segítettem nekik összeszedni a dolgokat.

-Máskor figyelj oda merre mész ribanc –mondta Kook dühösen.

Éljen. Persze mikor a házunkban ápoltuk a barátját nem állt ennyire feljebb neki.

-Nyugi Kook, gyere – ragadta meg a karját Suga, majd már el is húztak.

Az egyetlen furcsa dolog az volt az egészben, hogy a lány még mindig ott állt előttem, feje lehajtva, kezével szorosan szorította magához táskáját.

-Minden rendben? – tettem kezemet vállára, mire ijedten ugrott egyet.

-Persze – motyogta, majd már el is húzta a csíkot.

-Ez fura volt – hallottam magam mögött Minah hangját, majd mellém érve nézte a lányt, ahogy sietve eltűnik a sarkon – Vajon mi baja lehet?

-Lehet csak mejiedt – sóhajtottam – Gyere a végén még elkésünk – ragadtam meg kezét és húztam magammal.

A lány arca azonban nem akart kimenni a fejemből. Egész dolgozat alatt vörös szemeit láttam magam előtt, amik mintha nem sírástól vagy füsttől lettek volna olyanok. Mégis mi történhetett vele?

-Minah te tudod ki volt az a lány? Felismerted?

-Aha – bólintott – A húgom osztálytársa. A neve Shin Bi. Nagyon aranyos kislány, de most – rázta meg a fejét tanácstalanul –Nem szokott ilyen lenni.

-Valami történhetett vele – törtem a fejem –Beszélj a húgoddal. Hátha tud valamit.

-Rendben – bólintott, majd már el is tűnt kis csapatával.

Ezután nem akadtam össze közülük sok mindenkivel. Jimin tovább játszotta a rossz fiút, de a verések legalább abbamaradtak. A két csapat megfért egymás mellett, nem voltak gondok. Mi legalábbis nem tudtunk róla.

-Azok meg mit csinálnak? – hallottam Hobi hangját.

Az udvaron ültünk egy árnyékosabb padnál és épp a töri anyagot néztem át.

Abba az irányba néztem, amerre ő mutatott. Kellett pár másodperc, mire leesett mit is kell néznem.

-Mi a… - álltam fel és indultam az egyedül, tanácstalanul álló lányhoz.

-Szia – köszöntem neki, mire kedvesen viszonozta – Miért vagy egyedül? Hol a csoportod?

-Háát – kezdte, de beszéd helyett inkább bizonytalanul felemelte kezét és a hátam mögé mutatott.

Megfordultam és akkor már értettem az egészet. Egy lány és két srác a mieink közül épp Jinnel és annak haverjaival dumáltak és nevettek jóízűen.

-Mit keresnek azok ott? – fordultam vissza a lányhoz.

Ő csak megvonta a vállát, majd fejét lehajtva kezdte lábával kaparni a homokot.

-Gyere – intettem kedvesen fejemmel, majd a lánnyal az oldalamon visszamentem a többiekhez.

Szemem sarkából láttam, hogy páran megrökönyödve néznek, de nem érdekelt. Egyesek szerint mi voltunk az elit csapat a suliban és velünk lógni igazi kiváltság, de ezt egyikünk se értette és nem is foglalkoztunk vele. Nekünk ez volt a baráti körünk és kész.

A lányt leültettem Hobi és közém, majd folytattam a tanulást.

A lány bemutatkozott. HyeEun-nek hívták és ez az év elején jött ebbe a suliba. Évfolyamtársunk volt. Rögtön szót értett Minahval és Namjoonnal. Nem is csoda. Már első látásra szimpatikus volt.

Nem igazán szóltam hozzá a beszélgetéshez, mert tanultam, de a szünet végére inkább befejeztem és én is bemutatkoztam neki rendesen.

-Hyun Ji – ragadta meg a karom Tae mikor épp a folyosón siettem a töri terem felé. Tae-nek épp előtte lévő nap vették le a gipszét –Beszélhetnénk? – kérdezte.

-Gyorsan mondd, mindjárt kezdődik az óra –álltunk félre.

-Azt hiszem kezdenek felbomlani a csoportok.

-Tessék? – rökönyödtem meg.

-Csak figyeld meg ebédidőben – mondta még, majd elsietett a maga órájára.

Döbbenten sétáltam be a tanterembe, de a dolgozat erejéig megpróbáltam száműzni ezeket a gondolatokat.

Eljött az ebédidő, én pedig külön megkértem a többieket (HyeEun-nel egyetemben) hogy a bejárathoz közel üljünk, ahonnan jól be lehet látni az egész helyiséget és azt is láttuk ki kivel jön be.

Odahívtam pár osztályelnököt is, akik szintén megerősítették Tae feltevését.

-Ezt nem értem – rágtam a számat – Tudom, hogy nem kényszeríthetem őket rájuk, de én továbbra sem bízom az újakban.

-De hát nem történt semmi – mondta Namjoon – Nyugi hamarosan elmennek innen.

-Oh pardon – nyelte le gyorsan a falatot Minah – Beszéltem az igazgatóval ez ügyben és a többi iskola nagyon nehezen akarja befogadni ezeket a diákokat – húzta el a száját sajnálkozva.

-De hát csak 27 diákról van szó! –háborodtam fel – Olyan nehéz találni 5-6 iskolát? Itt nem maradhat az összes, már így is eléggé feldúlták az iskola életét!

-Nyugi Hyun Ji – mondta Hobi meglepetten – Majd megoldódik. Az állam kényszerítheti őket rá, hisz minket is kényszerítettek.

-Igen, de ez azt jelenti, hogy tovább maradnak itt – mondtam bosszúsan.

-És mi lesz akkor a csoportokkal? – kérdezte HyeEun.

-Nem tudom – ráztam meg a fejem fáradtan – Nem erőszakolhatjuk rájuk. Szólni kell minden osztályelnöknek, hogy csináljanak felmérést kinek van igénye rá és azok csoportosuljanak. Namjoon, Hobi. Segítetek elintézni? – kértem, mire bólintottak, én pedig kivittem a tálcámat, majd mit sem foglalkozva a mellettem elhaladó Jiminnel, elhagytam a helyiséget.

-Mégis kinek képzeled te magad?! Nem te vagy itt a királynő, minek ütöd bele az orrod a dolgukba?! A verések abbamaradtak, bontsuk már fel ezt a hülye csoport dolgot! Mindenkinek elege van belőle!

-Emlékeztetlek, hogy amíg ezek a csoportok nem voltak, minden nap megvertek valakit!

-De már nincs rá szükség, felejtsd el! Semmilyen pozíciód nincs az iskolában mégis úgy csinálsz, mintha te lennél az atyaisten!

-Csak a diákok javát nézem!

-Ne Hyun Jin töltsd ki a haragod ember! Inkább csináld meg az új csoportbeosztásokat, ha nem akarod, hogy ismét visszatérjenek azok az idők, mikor sorozatosan vertek meg másokat! Ne feledd az utolsó, akit megvertek az ő oldalukon állt. Bármikor bosszút állhatnak miatta! Szükség van a védelemre!

-Kezdtek úgy viselkedni, mint valami világhíres nyomozók vagy nem tudom!

-Haver csak csináld meg! – csapott mérgesen az asztalra Namjoon, mire a srác fogta magát és elviharzott.

-Ez hihetetlen – sóhajtottam kimerülten. Ma már negyedjére folytattam le ezt a vitát az osztályelnökökkel. Valahogy egyiküknek se tetszett, hogy újra csinálják az egész procedúrát.

De szerencsére itt volt Minah, Hobi és Namjoon is, hogy segítsen.

Tae-vel és Eunha-val mentem haza. Aznap este is nálam akartak lenni a srácok. Nagyon stresszes most mindenkinél otthon a helyzet. Tanulás. Mi más? Minden szülő ezerrel hajtja a gyerekét, hogy azok sikeresek legyenek majd a jövőben.

Úgyhogy mikor hazaértünk megvártuk a többieket, majd betettünk egy filmet és ki éppen ahol volt, ott terült el kezében chipsszel vagy popcornal.

Semmire sem emlékszem a filmből. Egész végig a sulin járt az eszem. A jegyeim jól álltak nem volt ezzel gond. De ezek az újak… Annyi gondot okoztak! Zavarják az iskola életét, habár az elmúlt egy hétben nem történt semmi. Lehet tényleg el kéne törölni a csoport rendszereket?

HyeEun közben teljesen beilleszkedett közénk, és úgy tűnt egyre jobban kijött Namjoonnal. Már mindenki róluk sugdolózott és várták mikor is csattan el az a bizonyos első csók.

Egy hét telt el. Egy hete minden rendben van. Lehet most már el kéne engednem magam? Ismét a tanulásra, a barátaimra, anya esküvőjére és más egyebekre kéne koncentrálnom? Vajon miért nem megy ez nekem??

A következő héten elintéztem, hogy megszűnjenek a csoportok, aminek mindenki rettentően megörült, kivéve azok, akiket már egyszer megvertek. Azok inkább összeverődtek és a közelükbe se mentek a bandának.

Azonban úgy vettem észre egyre többen keresik fel az újak társaságát, majd a hét közepe fele már kezdtek is úgy öltözködni, úgy viselkedni, mint ők. Cigiztek, lógtak és szemtelenkedtek. Végre a tanároknak is leesett mennyire komoly a probléma, és az igazgató füléhez is eljutott, így behívatta Minaht, aki magával vitte az osztályelnököket és engem is.

Rendesen meglepődött beszámolóinkon, de ezen nem is csodálkoztam. A tanároknak kellett volna ezeket elmondaniuk, de ők nem tettek semmit. Úgy gondolták a dolgok majd maguktól rendeződni fognak mikor az újak elmentek.

Hát nem így lett.

De hiába szerzett erről tudomást az igazgató és hívott össze egy szülőit a jövő hétre, a baj hamarabb beütött.

Egyik reggel egyedül mentem, mert elaludtam, a többiek pedig már előrementek. Előző este ugyanis nagyon sokáig nézegettem a megfelelő helyszíneket és ruhákat az esküvőre, plusz egy halom rokon felhívott, hogy megkérdezzék mikor lesz, de időpont még nem volt, így kénytelen voltam mindegyiknek külön elmagyarázni mindent. És ezt egész este. Király volt.

Berontottam az iskola udvarára, ám olyan látvány fogadott, hogy lecövekeltem és zihálva bámultam a jelenetet.

Már be volt csengetve, így csak a lógósok voltak kinn, köztük újak és régiek is, de nem ez volt ez megdöbbentő, ezt igazából már kezdtem megszokni. Hanem az, hogy mindenki azt nézte, ahogy a földön épp péppé vernek egy srácot.

Tudtam, hogy ekkora túlerővel nehéz dolgom lenne, így elrohantam a karbantartó kis faházához és ismét segítségül hívtam az öntözőrendszerünket. Megnyitottam teljesen a csapokat, majd már hallottam is a lányok sikítozó hangját.

Visszarohantam, majd kihasználva döbbenetüket megragadtam a srácot és befutottunk az épületbe, egyenesen a termünkhöz, ahol megálltunk levegőt venni.

-Mégish… mih… a feneh.. történth? –kérdeztem a térdemre támaszkodva, majd lassan felegyenesedtem, ám ekkor a látványtól majdnem elájultam.

A banda egyenesen felénk közeledett, és nagyon nem tűntek jókedvűnek.

-Futás! – ragadtam meg ismét a karját és már húztam is magammal, de erre a üldözőink is rohanni kezdtek.

Berántottam egy raktárba, majd magunkra zártam. Hallottuk, ahogy elrohannak az ajtó előtt, így megkönnyebbülten csúsztunk le a földre.

Kellett pár perc míg normalizálódott a légzésünk. Ekkor jobban szemügyre vettem kivel is van dolgom.

JoonWoo. Eggyel alattam jár.

-Mit akartak ezek tőled? – kérdeztem.

Még mindig erősen zihálva bámulta a falat, majd megrázta a fejét.

-Nem tudom. Csak… Késtem és… Nem akadt jobb dolguk – hajtotta le a fejét.

-Akkor mégis miért jöttek utánunk, ha?

-Mert összevizezted őket? – nézett rám.

-Nem hiszem – ráztam meg a fejem –Máskor is megtettem már és nem csináltak ilyet.

-Akkor lehet most unták meg.

-Neked mindenre van válaszod?

-Muszáj neked mindent tudnod? – fordult felém – Köszönöm, hogy segítettél, de innentől megoldom – kelt fel, majd kitárva az ajtót szétnézett és már el is tűnt.

Meghökkenve ültem ott tovább, majd fejemet törve mentem be órára.

Elég sokat késtem, de úgy tűnik senkinek nem tűnt fel mi történt odakint.

Kicsöngetés után rögtön a fiú keresésére indultam, de sehol nem volt.

A banda messziről méregetett engem, de nem tettek semmit. Viselkedésük nagyon furcsa volt, de jelenleg más jobban érdekelt. Hova lett JoonWoo?

Hiába kerestem nem volt sehol, a többiek pedig nem látták. Azt mondták be se jött ma.

Értetlenül álltam az események fölött, de nem ez volt az egyetlen furcsa dolog aznap.

Mikor kimentem a mosdóba hallottam két lányt beszélgetni. Épp benyitottam így csak egy foszlányát kaptam el az egésznek.

-…nem tudtam összegyűjteni. Ugye nem fog engem is…

Ennyit hallottam az aggódó lány szájából elhangzani, majd mikor észrevettek gyorsan kispuriztak. Olyan hirtelen volt az egész, hogy csak annyit tudtam megállapítani, hogy pompom lányok.

Éppen ezen törtem a fejem, amikor belém jött valaki az udvaron.

-Vigyázz már! – rivallt rám egy elsős, majd odasietett a bandához és lepacsizott velük.

Ekkor néztem meg jobban őket. Ahogy észrevettem mind idegesek voltak. A lányok vagy a körmüket rágták, vagy fel-alá sétáltak. Nem beszélgettek egymással. Az elsős srác is csak nézett, majd hallottam, ahogy megkérdi mi baj van. A fiúk csak leintették, majd páran mérgesen odébbálltak.

Szemeimmel Jiminéket kerestem, amit már elég régen tettem és ekkor kezdtem el gondolkozni mikor is láttam őket utoljára. Lassan nekiindultam körbejárni az udvart.

Minden új diák feszült volt és sokan a telójukat babrálták, telefonáltak vagy csendben ültek.

Ezeknek meg mi bajuk?

Hirtelen megláttam Sugát, Jungkook-ot és Jint. Nem is megláttam őket, inkább meghallottam őket.

-És akkor mit csináljak he?! Talán van ötleted?! – ordibálta le Suga Jungkook fejét, aki állta a pillantását.

Az idősebbnek leesett mennyire hangos volt, így körbenézett ki hallhatta.

Tekintete megakadt rajtam. Pár másodpercnyi farkasszemezés után fogta magát és beviharzott az épületbe.

Ekkor megcsörrent a telefonom.

-Szia Anya! – köszöntem bele vidáman, ugyanis előző nap nem hívott – Milyen a…

-Hyun Ji kérlek mondd, hogy tudsz valamit Jiminről! – vágott közbe. Hangja aggódásról árulkodott.

-Mit kéne nekem tudnom róla? – kérdeztem értetlenül, majd ösztönösen körbefordultam Jimint keresve, de nem találtam.

-Akkor nem tudsz semmit? – rémült meg a hangja.

-Anya mi a baj? Megijesztesz!

-WooJin… WooJin azt mondja a szomszéd hívta, hogy nem látta Jimint napok óta.

-Ezt… ezt most úgy értsem, hogy – nyeltem nagyot – hogy Jimin eltűnt?

Még lenne egy kis bejelentenivalóm, ugyanis nem tudom hányan tudjátok, de létrehoztunk egy facebook zárt csoportot, ahol wattys írók és olvasók számára jött létre, hogy ott tudjatok barátkozni és dolgokat megosztani egymással ^^ Akit érdekel, az írjon rám, vagy YoonSooRin -re vagy fckin_perfect -re vagy heni0418 -ra :) A profilomon megtaláljátok a fb címem is ;)

A csoport neve HWK❤ (Hungarian Wattpad Kpopers)

Mindenkinek szép hetet kívánok! ❤