régebben nem akartam verseket írni, mert azt hittem, minden versben muszáj hogy legyenek rímek. és (lehet, hogy ezért néhány ember meg akar majd gyilkolni, de vállalom a kockázatot) nem szeretem a rímeket. egyrész azért nem, mert a kötelező tanulnivalókra emlékeztet (amikkel egyébként semmi bajom nem lenne, csak ugye a kötelezőségük miatt a legtöbb alkotás egy cseppnyi kedvetlenséget is hagy maga után). másrészt, több embertől is hallottam már olyan szófordulatokat, amiken nagyon érződött, hogy erőltetettek, és csak azért vannak úgy egymás mellé rakva a szavak, szótagok, hogy legyen benne rím. semmi bajom azzal, ha elsőre nem látszik, hogy hol illik össze valami, ha az az alkotó érzelmeiből, lelkéből ilyen formában bontakozik ki, csak akkor, ha valaki erőlteti a dolgokat.
viszont, aztán találtam olyan verseket is, amikben nem volt rím, és gondoltam, hogy de jó, ezzel majd lehet én is meg fogok egyszer próbálkozni. hát, ennek néhány napja jött meg az ideje. ma pedig annak jött meg az ideje, hogy ide is felrakjam az irományokat.
ha még mindig itt vagy, jó olvasást!