A nap melegével a bőrömön ébredtem. Hayden a derekamnál fogva szorított és ujjával apró köröket rajzolt a bőrömön.

-Hagyd abba kérlek! -kuncogtam fel.

-Nem mondod, hogy csiklandós vagy? -kérdezte, de nem hagyta abba.

-Hayden! -szóltam rá, és megpróbáltam lefejteni a kezeit magamról. Ám ahelyett, hogy ez sikerült volna, az egész birkózásba csapott át.

A végén szinte sírtam a nevetéstől. Olyan jó érzés volt, hogy végre önmagam lehettem.

Később felmentünk a fedélzetre. Sűrű köd ereszkedett a tengerre és semmit sem láttunk.

-Rosco látsz valamit odafentről? -kiáltottam fel, de szinte még őt sem láttam.

-Nem nagyon! -jött a válasz.

-Gyakran van ilyen nagy köd? -kérdezte Hayden.

-Nem. Sőt, ez valahogy nem szokványos. -aggódva rágcsáltam az ajkamat. Enyhe füstszag is terjengett. Majd egyre erősödött. Valahol egy hajó égett. És nemsoká láttuk a lángokat is a füstfelhőben.

-Faye, forduljunk vissza.

Ám abban a pillanatban a hajó felrobbant hatalmasat lökve a miénken. Hayden még időben font a karjai közé és vetődött velem együtt a padlóra. Majd hirtelen én löktem el őt egy dobókés útjából, mely így a vállamat karcolta meg.

Mindenki döbbenten meredt az előttem magasodó alakra. Felálltam és kivontam a kardom.

-Howland... -morogtam.

-Üdvözöllek Faye.

-Magának csak Auren! -jelentettem ki.

-Szóval Auren kisasszony. Örvendek, hogy újfent találkoztunk. És hogy telik az idő! Igazi nővé vált időközben.

-Mit akar tőlem? -kérdeztem, miközben álltam a tekintetét.

-Úgy hiszen az édesapja mesélt már rólam. Bár ki tudja, viszont olyan hat-, hétéves lehetett mikor utoljára láttam és talán, még emlékszik rám. -vigyorgott ördögien, bennem meg fellobbant a harag.

-Megígértem az apámnak, hogy nem állok bosszút. Nem kerestem magát. Akkor mondja meg, mégis mit akar tőlem?

-Nos, hallottam kegyed hírét és bár én vagyok a legrettegettebb az Auren név mégis hírhedtebb főleg, hogy egy nő áll a Feketeszív legénysége élén.

-Ön pedig félelemben akarja tartani a népet és a hajósokat.

-Hm.. Okosabb mint hittem. Így feltételezem nem olyan ostoba, mint az apja...

-Soha nem szövetkeznék magával! -csattantam fel.

-Vagy talán mégis ostoba. -szeme gonoszan villant. Majd felém emelte a kardját. Abban a pillanatban kalózok ugrottak át a mellettünk már álló hajóról.

Arcul csapott a felismerés. Az egész egy okosan kitervelt csapda volt. Howland mindannyiunk figyelmét elterelte, így a hajója észrevétlen jutott a közelünkbe. Fogalmam sem volt, hogyan jutott fel a hajónkra, de a Halálsikolyra keresztelt hajó is szinte a semmiből tűnt fel. Valóban óvatlanná váltam, de késő volt ezen keseregni. Pengék csattogtak körülöttem Howland pedig határozottan indult meg felém.

Erős ütéssel sújtott le és nem hagyott támadni. Emellett furcsán táncolni kezdett a padló. Majd minden, ami körülöttem volt. Egy ütést kivédtem, majd még egyet. De a következőnél a kard a hajópadlóra esett, én pedig már majdnem a korlátig hátráltam. Hallottam, ahogy Hayden a nevemet kiáltja. Láttam ahogy közelít.

-Ne tedd! -kiáltottam, de pengéje, már Howlandével állt szembe. Harcolni kezdtek, előttem pedig elmosódott egy pillanatra minden. Éreztem, ahogy valaki a vállára dob. Tagjaimra mintha ólomsúly nehezedett volna.

-Tegye le, de azonnal!

-Tye.. Ne.. -suttogtam, érezve, hogy a kalóz letett. Lassan viszont elnyelt a sötétség.

-Na és te ki lennél? A hős matróz, aki megmenti a lányt? -hangjából sütött a gúny.

-Nem egészen. -támadtam neki, de nem teljes erőből. -Viszont látom, te az a fajta kalóz vagy, aki egy nővel sem mer igazából megküzdeni.

Könnyedén kitért az ütésem elől. Szeme fakóbarna volt, haja világosbarna és olyan hosszú mint az enyém. Termete izmos és magas. Nagyjából az apámmal lehetett egy idős.

-Nagyon ismerős vagy nekem valahonnan.

-Pedig nem hinném, hogy találkoztunk! -feleltem, bár az állítása kissé megrémített.

-Mi a neved?

-Hayden.

-Hayden, mi lenne ha csatlakoznál a kalózaimhoz. Hidd el, ritkán teszek ilyen ajánlatot. De látom jól bánsz a karddal.

-Köszönöm, nem kérek belőle. - jelentettem ki. - Viszont lekötelezne, ha eltűnne a hajóról. Hé! -fél szemmel észrevettem egy nagydarab férfit, aki épp a vállára dobta Fayet.

-És mi lenne ha megegyeznénk? -vetette fel, szeme továbbra is vadul villogott. -Fejezzük be a párbajt és ha nyersz visszakapod a lányt, de ha nem magammal viszem és te örök hűséget fogadsz nekem.

Láttam, ahogy Tye megállítja a nagydarabot, aki emiatt letette Fayet.

-Legyen! -feleltem.

Howland idősebb volt nálam és kevésbé mozgékony, de tapasztalt. Emelett erős. Nehezen sikerült karcolást ejteném rajta, eleinte pedig inkább csak fárasztottuk egymást. Ebből pedig tudtam, hogy én jövök ki győztesen. Apám évekig edzette az állóképességem és az most sem hagyott cserben. Howland kardja is végül Fayeé mellett végezte.

-Nos látom téged valaki jól kitanított.

-Kérem, távozzon a hajóról! -hangom tiszteletteljes volt de határozott.

-Kalózok vissza! -kiáltott Howland, mire mindenki leállt a harccal és értetlenül nézett rá.

-Na de uram..

-Semmi de! Gyerünk! -vicsorgott a fiatalabb férfire.

Lassan elhagyták a hajót én pedig megkönnyebbültem.

-Hé kölyök! -a hangra felkaptam a fejem. -Találkozunk még. -fejezte be a mondandóját a kalóz.

Nem feleltem. De mindent el kellett követnem, hogy ez ne történhessen meg újra. Fayehez siettem, aki még mindig élettelenül feküdt.

-Faye! Ébredj, kérlek!

-Hayden.. -suttogra, majd résnyire nyitotta szemeit.

-Minden rendben lesz. -jelentettem ki.

Faye csak lassan bólintott. Visszavittem őt a szobájába. Nem sokkal később Tye is megjelent.

-Rendbe jön? -kérdezte aggódva miközben mellém húzódott.

-Florine szerint altatóba volt mártva a penge. Hamarosan elveszíti hatását. Te pedig ügyesen helyt álltál. Ha nem tartóztatod fel azt a fickót, talán Howland se állta volna a szavát.

-Edmund is segített! -csillant fel a szeme a dícséretre.

Elmosolyodtam.

-De ha te akkor, nem vagy ott, nem sikerült volna.

-Az biztos.. Nagyon bátor voltál.

-Faye! - kiáltott fel Tye és magához is szorította. Faye egy pillanatra elmosolyodott, de tekintete megváltozott ahogy rám nézett. Már megint mit rontottam el?

Eközben, valahol a Halálsikoly fedélzetén...

-Uram! Miért hagyta őket futni?

Megragadtam az elsőtiszt nyakát.

-Tudod jól, hogy gyűlölöm, amikor kotnyeleskedsz! Szerencséd, hogy kár lenne lehajítanom téged a hajómról, Kenley! -ezzel ellöktem.

Az köhögve tántorodott hátra.

-Derítsd ki nekem, ki ez a Hayden! Ha jól sejtem, még hasznos lehet számunkra...

IXA nesze neked nyulkalózok😄