-itt is vagyunk! -mondta Pico, majd kirúgott a kocsival, és egy elegáns ruhát dobott utánam.
-csak add magad [név]!- mondta, majd elhajtott.
Jobb híján felöltöztem és sétálni kezdtem. Megláttam ahogy leszáll a gép, oda siettem, de elkápráztatott az égbolt, néztem a csillagok. Teljesen elbűvölt, de egy kávé loccsanása megzavart.
-ne haragudjon, elnézést!
-ohh, semmi baj, nem baj.
-tényleg ne haragudjon, a nevem Júdás István.
-ohh...- szeppentem meg. - semi gond, az én nevem [teljes név].
-engedje meg hogy kifizessem.
-nem kell
-de, hisz... ahhj, sajnálom.
-tudja mit? Menjünk kávézni, és meg van oldva.
-rendben, ismerek egy helyet, de tegeződhetünk, ha nem baj.
-remek, dehogy az. -kacsintottam rá, majd elindultunk.
-szóóval, mit is dolgozol Júdás?
-igazábol, gyűjtögetem a végtelen csikkeket, amik a végtelen gumikesztyűben uralhatóvá válnak. Ja, de csak is múzeumba. Hisz... ott dolgozok. És te?
-értem.., háát ["jelenleg még tanulok"/valós munka hely]
-értem, ki tudja, lehet majd nagyembereknek is segíthetsz.
- mint Jézus? -nevettem el magam.
- NEM, Jézus nem egy példa kép... és nemsoká más se... mármint, igen!
-ahha. De nem ez a kávézó?
-de, mit iszol?
-mindegy..
-rendben várj.
-oké..- helyet foglaltam, és vártam
Júdás elém rakotthirtelen egy csésze [kedvenc kávé vagy capuccino]-t.
-köszi -ittam bele
-semmiség.
-miért is utaztál ide?
-hát, van egy projektem a NASA-val, egy bizonyos halálcsillag nevű űrszondát szeretnék urányítani. -ránéz az órájára- ennyi az idő? Ne haragudj de mennem kell..
-semmi baj, akkor, jó utat- feláltam hogy kezet rázzak, de júdás megölelt.
-örültem [név], szia
-szia- majd elviharzott.
Megittam a kávém, és haza mentem.
Fáradtan főltem az ágyba, megnéztem az üzeneteim, és egy fura érzés kezdett kavajogni a gyomromban. Jézus üzent.. azt hogy "Vigyázz, és ne haragudj". A fura érzés csak erősödött, majd a kezem fájni kezdett, ránéztem, és apró darabokban elkezdett szétthullani...