Követted a füst nyomát, az pedig ehhez a fiúhoz vezetett. Nem értetted miért, de elhatároztad nem fordulsz vissza. Amúgy is már észrevetett, nincs vissza út. Félénken előbújtál a sötétből és a fejedben már kerested a magyarázatot. Zack kettőt pislogott, hogy jobban lássa, tényleg veled áll szemben.

- Rachel? - vonta fel a szemöldökét, valóban nem számított rád az éjszaka közepén - Te..itt?

A hátát Alex atya kocsijának döntötte. Biztosra vetted rejtett vendettája lehet a pap ellen. A cigit az ajkaihoz emelte és jól megszívta. Talán mást vártál?, akartál visszavágni, de inkább összeszedted magad és tettetett lazasággal a következőt jelentetted ki:

- Az ablakom alatt füstölsz.

Zack elfintorodott, a vékony ajkai egy torz mosolyba fancsalodtak, csak lassan kifújta a füstöt. A hullámzó füstfelhő pedig lassan felszívódott a sötétségben. A kinti fények voltak az egyetlen fényforrás, ami megvilágította a helyet. Keresztbe fontad a karod, mert az éjszakai hideg csípni kezdte a bőröd. Különben is, libabőrös lettél az intenzív tekintetétől. Zack valóban a tipikus badboy.

- Ó, igen? - szólt vissza gúnyosan - Melyik az ablakod, ez?

Direkt az ablakod alá fújta a füstöt, azt hitte még jobban tud téged vele bosszantani. Nem akartad magad hagyni. Hagytad, hogy elhiggye a hazugságot, minthogy rájöjjön G után szimatolsz. Mélyen sóhajtottál. Nos, ha nem győzheted le, akkor csatlakozz hozzá.

- Legalább kínálj akkor meg.

Zack a meglepettség újabb szintjére érkezett. Nem nézte ki belőled senki, hogy elszívnál egy szál cigit. Főleg nem veled. Egy pillanatig csak tátott szájjal meredt rád, még meg sem mozdult. Figyelt, hogy lássa ugratod.

- Na azt sem gondoltam volna, hogy egyszer még veled fogok cigizni? - piszkáltad, mert szájtáti - Nem árulom el senkinek, hogy megkínáltál. 

Most rajtad volt a sor, hogy pimaszkodj. Ám amikor arról van szó, hogy Zack bajba kerülhet semmi sem ránthatja vissza. Zack intett neked, mire közelebb léptél. A dobozból kiemelt egy szál cigarettát és feléd nyújtotta, az ujjai között még egyszer megsodorta. Magadban megjegyezted, hogy ez valószínűleg füves cigi lehet és ő maga sodorta. 

- Csapjanak csak ki, leszarom - kapta fel a vizet, dühösen megrázta a fejét - Vigyázz kislány, nem átlagos cigit szívsz.

Nem volt az első cigi, amit elszívnál, de talán ez lesz a legütősebb mind közül. Egyetem alatt néha el-el szívtál egy szálat, amikor nagyon szívesen kínáltak és olyan volt a társaság. De határozottan nem voltál hozzászokva az ilyesmihez. Most már nem akartál visszakozni, ha már itt van talán ki tudnád használni információkért. Titkosügynöknek érezted magad, aki áldozatot hoz a nagyobb cél érdekében.

- Miért mondtad, hogy nem nézted ki belőlem?

- Bennel lógsz - vágta rá Zack - És George West-tel.

Ó igen, a sztigma,hogyha jó emberekkel lógsz te is az vagy. Előre hajoltál és a fiú az öngyújtóval meggyújtotta a szálat. A zsebére vágta a cigisek túléléséhez szükséges kincset. Nem tudtad nem észrevenni a fiú ellenségességét a másik fiúkkal szemben. Kicsoda utálná George-ot? Lehetetlen, a csávó mindenkivel rendes. Talán ez a baja, hogy túl rendes és az már gyanus. De a másikra ezt már nem fognád. Úgy érezted Ben és közte történt valami, ami miatt Zack neheztel.

- Mintafiúk -  folytatta Zack a magyarázgatást - Ben és én évek óta sínylődünk ebben a táborban. Mondjuk Ben egy időben pap akart lenni, de a szülei lebeszélték, hogy ügyvéd legyen... Jó döntés. 

Zack mélyen beszívta a füstöt, majd gyorsan engedte ki. Felkavarta a téma, mégis beszélni akart róla. Mély neheztelés látszott Ben iránt, annyira gúnyos hangnem nem maradt el. A barátságukban történt egyszer valami, amin Zack nem tudott túllépni. Emlékeztél, Ben egyszer úgy emlegette a másik fiút, mint egyike a legrégebbi (OG) táborozóknak, aki ugyanannyira jól ismeri a helyet, mint ő. Egy göb formálódott a torkodban, olyan furcsán érezted magad.

- Habár tökéletes pap lett volna - nevetett fel gúnyosan - Ben nem szent, de annak akar tűnni.

Az ajkaid egyenes vonalba húztad, Zack most hallgatott. Érdekes volt ebből az oldalból látni őt. Te lassan barátodként kezelted az elején igen ellenszenvesnek tűnő fiút. Gweneth istenítette, nem értetted miért. Neked csak egy átlagosan tudálékos és nagyratörő srácnak tűnt. Sosem nézted ki belőle, hogy egyszer pap akart lenni. Mondjuk tudtad, hogy nagyon jól ismeri a Szentírást. Nem egy pappal láttad már vitatkozni. Nem vetted komolyan, azt hitted ez olyasféle passzió a nyerésért, mint George-nak. Aki egy telefonkönyvet is megtanulna, ha arról szólna a verseny ki tudná helyesebben visszamondani.

- Nekem úgy tűnik nagyon utálod a papokat - jegyezted meg szárazon.

Eszedbe jutott, amikor Ben hasonlóképpen kibeszélte,  tudtad, hogy Zack anyjának pap a hivatása. Tutira köze van az egészhez. Zack összevonta a szemöldökét, de aztán mégsem válaszolt ingerülten:

- Hé, akivel együtt cigizek, annak panaszkodom is - vonta meg a vállát a srác - De ne legyen egyoldalú, panaszkodj hát te is...! Ha az egyetlen barátnőd Gweneth akkor biztosan van amiről.

Megint hallgattál. Előre meredtél, a kezedben a szál kavargó füstjét elnyelte a sötétség. Nem voltál még érzelmileg ennyire megfeneklett helyzetben. Matthías ki van készülve, képtelen dönteni közted és az egyház között. Nem vádoltad, a gyilkosságok és maga ez a sarokba szorított helyzet amúgy sem könnyű. Egy részed reméli, hogyha kijuttok ebből élve, akkor talán téged választ. Szeretted, összeszorította a szíved, hogy ma zokogva láttad.

- Beleszerettem valakibe, akibe nem kellett volna és most szenvedek - törted meg a csendet - De meg is érdemlem. 

Lesütötted a tekinteted, ennyit tartottál biztonságosnak elmondani neki. Titkot titokért. Egy pillanatig rá sem merted emelni a tekinteted, azt hitted ki fog nevetni vagy hasonlók. De Zack arca elsötétedett és komolyan nézett a szemedbe.

- Faszság. Sosem érdemled meg.

Kettőt pislogtál, meglepett a gyengédsége, amivel mondta. Az, hogy hanyadán álltok Matthíassal nem volt beszédtéma még közted és George között sem. Nem merted neki felhozni.  Hogy éppen Zacktől kapsz ma emotional supportot, azt sem gondoltad volna soha. Bólintottál, mire a fiú egy halvány mosolyt küldött neked. Úgy tűnik mégsem annyira rossz a srác.

- Hé, ebben fű van?

- Naná - nevetett Zack - Ha eddig nem próbáltad ki, mindent valahol el kell kezdeni!

Már kezdted érezni az anyag bódító hatását, egyre ellazultabbnak érezted magad. Ellenben Zack viselkedése nem változott. Pofátlanul kíváncsiskodó lettél. Kicsit feloldódtak a gátlásaid, egyből belecsaptál a lecsóba.

- Mi történt közted és Martha között? 

Zack elsápadt, majdnem félrenyelte a füstöt.

- E- elmondta neked?

- Elég nyilvánvaló volt, hogy van valami -  vágtad ki magad a helyzetből, ami csak fél hazugság volt - Na, gyerünk azt mondtad akarsz panaszkodni. Engedd csak ki. 

Kicsit rosszul érezted magad, hogy Martha a lelkedre kötötte ne árulkodj, de ezt elég ártatlannak érezted. Elvégre, talán kibékítheted őket. Zack felindulva ledobta a még füstölgő csikket és rátaposott. Talán a szívére is így tapostak?

- Ott vártam rá az erdőben, de nem jött. Szépen felültetett.

Az arcod elpirult, azt kívántad bárcsak elmondhatnád neki a történet másik oldalát is. Sajnos tartóztatnod kellett magad. Pedig annyira szeretted volna, ha kibékülhetnének.

- Biztosan volt jó oka arra, hogy ne jöjjön... - kezdtél bele, de ő egyből csak felmordult.

- Eh, frászt - legyintett Zack, a kezeid durván a zsebeibe dugta - Csak rájött, hogy nem vagyok neki elég jó. 

A zsebébe nyúlt és sszámolgatta a cigi szálait. Elégedetten aztán visszanyomta a kapucnis sweaterjének a zsebébe. Stílusosan arra rávette a bőrzsekit. Te is közben rájöttél eléggé fázol. Gyorsan elszívtad a cigit, nem is gondolva arra, hogy az anyag nyugtató hatása emiatt úgy fog beütni, mintha elütne egy vonat. Zack türelmesen megvárta,hogy te is elnyomd a csikket, majd szalutált. Mostanra picit már kínos volt a csend, de nem bántad. Úgy érezted kicsit mindenkit más fényben látsz most.

- Jó éjszakát, Rachel - intett neked - Jó volt dumálni.

Az épület felé vette az irányt és eltűnt a sötétben. Te a digitális karórádra pillantottál, ám alig tudtad kivenni a számokat. Összeszorítottad a szemeid, hunyorítva hajnali kettő órát láttál. Ideje nyugovóra térni. Éppen csak kezdett beütni a fű, ám így is nehezedre esett a másodikra feljutni. Nem tudtad bemérni milyen magasra kell emelned a lábaid így kicsit botorkáltál. De aztán sikerült felmenni. Bejutni a szobába viszont már kihívás volt.

Az ajtód előtt ültél a földön, nevetve. Viccesnek találtad, hogy akárhányszor megmozdulsz felgyúlnak a fények a mozgásérzékelő miatt. Egyik felvillanásnál viszont egy ismerős alak tűnt fel a folyosó végén.

- Szia George, nem tudod hogy működnek a kulcsok?

George megtörölte a szemeit, álmosan. Hozzád lépett és felemelte a kezed, hogy a karórával beléptessen a szobába. Betessékelt, közben az ajkait marta dühösen. Nem tudtad kire pipa, de olyan állapotban voltál, hogy nem is érdekelt.

- Hát igaz - morogta, amikor hallótávolságon kívül volt - Zack valóban füvet adott neked.

Becsapta maga után az ajtót és keresztbe tett kézzel vett elő. Elmaradt a számonkérés hatása, mivel te csak ránevettél. Nem is érdekelt, hogy Zack máris valakinek elújságolta a bonding-otok. George látta, hogy nincs kivel vitázni, így megfogta a kezeid és szépen leültetett az ágyra.

- Viccesek a lépcsők, nagyot kellett lépjek - magyarázkodtál, teljesen kaotikusan gesztikuláltál.

- Tessek, feküdj le aludni - sóhajtott fáradtan a fiú - Én itt maradok és vigyázok rád.

Nem tudtad, hogy a szavaitól pirultál el ennyire, de érezted, hogy vörösségben úszik az arcod. Keresgélt valami kényelmesebb ruhák után a szekrényben, anyáskodóan kikészítette őket neked az ágyra. Neked még volt annyi sütnivalód, hogy megértsd mit akar. Elmosolyodtál, elkaptad a kezeit és megszorítottad.

- Mondtam már hogy imádlak, George? Te értesz a kulcsokhoz.

- Én is imádlak Rachel - mondta kedvesen, kicsit halkabban tette hozzá - Tényleg.

Egy intenzív pillantás után azt láttad, hogy George előre hajol és megsimogatja az arcodat. Gyengéden, félve. Aztán elmosolyodott és felborzolta a hajad, játékosan. Nevettél, gyereknek tűntetek. Te újra elpirultál, a fiú pedig idegesen megigazította a szemüvegét az orrán.

Segített eltántorogni a fürdőszobába, ahol lassacskán átöltöztél pizsamába. Régen elmúlt már minden szégyenérzeted, hogy ne flangálj előtte pizsiben. Hiszen barátok vagytok, mondtad magadnak. Előre hajoltál és megtámaszkodtál a mosdókagylóban. Meg akartad mosni az arcod, hátha helyre csap.

Egy pillanatra neked is úgy tűnt nem csak barátok vagytok. Hogy ő nem úgy nézett rád az imént, amikor cirógatta az arcod. Megmostad az arcod, remélve, hogy kicsit helyre csapod magad. De még addig sem jutottál, mert lekötött az, hogy a csorgó vizet figyeld. George kopogtatott az ajtón, beszólt, aggódott, hogy nem érzed jól magad. Elzártad a vizet és kikászálódtál a fürdőszobából. Egy hirtelen jött ötlet miatt az ablakhoz mentél és megpróbáltál kikönyökölni, de a fiú azonnal hozzád sietett.

- Ne piszkáld az ablakot, mert kiesel!- szólt rád erélyesen - Ülj nyugton az ágyban.

Újra kézen ragadott és az ágyhoz vezetett. Tényleg úgy tűnt, mint egy leterhelt három gyerekes anya. Te lecsüccsentél, éppen mikor kopogtatás érkezett az ajtó felől. George felvonta a szemöldökét, feléd sandított.

- Vendéget vársz?

Megráztad a fejed. Te aztán tuti nem. George vonakodva ajtót nyitott, szinte leesett az álla, amikor egy sötétszőke hajú srác álldogált kint. Te a fiú háta mögött kikukucskáltál és integettél neki. Nos, rejtélyes vendég érkezett, te pedig nem bántad. Ellenben a fiúval.

- Mit keresel itt? - kérdezte keresztbe font karokkal George.

- Én is ugyanazt kérdezhetném - vágott vissza zavarodottan Matthías.

Hogy is volt az a szabály, amit Alex atya mondott első nap? Hogy nem szabad fiút a szobába? Te ezt már annyiszor áthágtad. Nem értetted, hogy mit keres itt, de sejtetted most már nem fog tágítani. A két fiú morcosan nézett egymásra. Te pedig nem értetted a feszültséget. Fészkelődtél az ágyon, míg a hajad lelógjon a széléről. Fejjel lefelé néztél szembe Matthíassal, aki kényelmetlenül fészkelődött George tekintete alatt.

- Rachel jól van?- érdeklődött aggódva a pap fiú.

- Igen, csak... - válaszolt helyetted George - Kicsit el van szállva.

- Zack a lélekállatom - motyogtad, ehhez nem volt szükség kontextusra.

Matthías zavarodottan nézett a fiatalabb srácra. George idegesen a hajába túrt, nem tudta hogyan magyarázkodjon, neki sem volt ehhez túl sok köze. Csak meghallotta Zack-től cigiztél vele és egyből sejtette itt baj lesz.

- Kicsit illuminált állapotában van, de én vigyázok rá - biztosította George - Nos, elmehetsz nincs erre szükség most.

Oldalra döntötted a fejed, miért tűnt úgy, mintha George kicsit bunkó lenne? Már tegnap óta érezted ezt a feszültséget közöttük. Ma is, amikor Matthías nem volt hajlandó egy bizonyos papírt kikérni, George azonnal megjegyzést tett. Nem tudtad mi történhetett közöttük, de megölt a kíváncsiság.

- Maradok - erősködött tovább Matthías - Ragaszkodom.

George már készült valamit mondani, de te azonnal válaszoltál.

- Igazából senki sem lehetne itt - jelentetted ki - Én egy erős független nő vagyok, aki egyszer beszívott.

A két srác meglepetten rád nézett. 

- Habár szív melengető, hogy mindenki a testőröm szeretne lenni - próbáltál rájuk kacsintani, de nem sikerült csak két szemmel, kacagtál rajtuk - Amúgy tudtátok, hogy a jég csak csomagolt víz?

Matthías teljesen zavarodottan nézett rád, sosem látott ennyire komolytalannak és kifordultnak önmagadból. Határozottan tudta, hogy nem akar már egyedül hagyni. George megengedte magának, hogy veled nevetgéljen, de miután ez elhalkult a feszültség nyomban visszatért. A szemeid találkoztak Matthíaséval és rámosolyogtál. Fehér hálóing volt rajta, egy kényelmes kék tréningnadrágban volt. Olyan jóképű volt, még így fejjel lefelé is.

- Nyilvánvalóan nem uralod a helyzetet - sóhajtott Matthías. 

- A helyzet nagyon is jól van így - kontrázott George - Lecseng aztán kimegy a hatása.

Kimegy a hatása.

Ez volt az utolsó mondat, amit hallottál, mielőtt elaludtál volna. A kakasviadal kellős közepén nálad elsötétült a világ. Csak másik nap reggel ébredtél fel, az automatikusan beállított ébresztődre a karórádon hajnali hétre. Morogva kinyitottad a szemeid, lassan kitisztult a kép.

Láttad a szőnyegre kitett párnákat és pokrócokat. Egyik sarokban George, a másikban Matthías. Ők is akkor ébredeztek. Megdörzsölted a szemed, kettőt pislogtál. Nem is ugrott be először mit keresnek itt, aztán leesett:

- Ti a földön töltöttétek az éjszakát?- kérdezted meglepetten.

George a földön tapogatott a szemüvege után, megdörzsölte a szemeit, majd az orrára pakolta.  Matthías borzosan és kicsit gyűrötten emelte fel a fejét. Nos, nem a legkényelmesebb hely volt a padló.

- Mindenképpen itt akartunk maradni - magyarázkodott George.

Egy hálás pillantással és mosollyal jutalmaztad, noha belül érezted ez tök szükségtelennek érezted a dolgot. A két fiú mártírt játszott, önszántukból. Te úgy sejtetted ha magadra hagynak szépen kiütve elalszol az ágyon és kialszod az illuminált állapotod.

- Te meg dzsúdó rúgásokkal tuti elintéztél volna minket - nevetett rád Matthías. 

Megráztad a fejed, túlbuzgók. Az órádra néztél, tegnap ilyenkor megtudtátok, hogy Gregory atyát megtalálták összevarrt szájjal. A borzalmaknak nem volt vége. Rohan az idő, te pedig eddig egy helyben toporogtál. Ám a tegnap kicsit más fényben kezdted látni a dolgokat. Újúlt erővel akartál nekikezdeni a nyomozásnak.

- Hát gratulálok mindketten hülyék vagytok - szóltál tettetett gúnnyal, de a szemeid nevettek - Mert ha tegnapi éjszaka folyamán bármit is ügyködött G akkor egyikőtöknek sincs alibije. Bárcsak lettem volna olyan idegi állapotban hogy mindkettőtöket kipenderítettem volna.

- Hát megpróbáltad - tette hozzá Matthías.

Kikászálódtál az ágyból, megvontad a vállad. A fiúk összehajtogatták a pokrócokat, amiket tudtod nélkül kölcsönöztek. Illedelmesek voltak, elmosolyodtál, micsoda rendbontók. Nem értetted hogyan érdemelted ki ezt a mértékű figyelmet bárkitől. Elpirultál, amikor találkozott a tekinteted Matthíassal, minden szívdobbanásoddal újraélted az érzéseid iránta.

- Az én lelkemen nem szárad.

Amíg George használta a mosdót, te a szekrényedben keresgéltél valami friss ruháért. Megkérdezted Matthíast, hogy bajba fog kerülni, ha nem találják ágyban, mire ő csak megrázta a fejét. Csak a reggeli könyörgésről maradt le, amit a papok végeztek minden reggel. Majd arra fogja, hogy elaludt. Tartotta a hátát miattad, ez még jobban megpuhított. Egy részed azt hitte újra okod van reménykedni, de nem akartad beleélni magad.

- Lehet hülyeség, de remélem senki sem halt meg míg együtt aludtunk - jelentette ki a férfi, közben megdörzsölte a nyaka tövét.

Ez már egy valós félelem volt. Hihetetlen, hogy ettől kellett félnetek. Borzalmas, de ez a valóság. A férfira néztél, talán őt viselte meg legjobban a dolog. Mellé akartál lépni, hogy a kezed a vállára tedd vígasztalásképpen, ám akkor lépett ki George a mosdóból. Szétröppentetek, elpirultál. A fiú magadra hagyott, ám most melegen rád nézett, úgy ahogyan az este. Eszedbe jutott, ahogyan megsimogatta az arcod. Fenébe is. Most már George iránt is érzéseid vannak?

Összekaptad magad, majd mindhárman kiléptetek az ajtón, miután Matthías más irányt váltott. Az étkezdében George-al karonöltve leültél Ben társaságához. Eszedbe jutott a tegnapi beszélgetésed Zack-kel, így sólyomszemmel kezdted figyelni az ingbe öltözött, minden nap pompásan festő fiatalembert. A papok asztala felé is fél szemmel kacsintgattál. Matthías-t éppen letámadta Misha tiszteletes, úgy tűnik szóval tartja. Sajnáltad a fiút.

Egy pillanatra, minden békésnek tűnt. Normálisnak. Mintha nem egy őrült gyilkos lenne elszabadulva. Egészen addig tartott, míg Alex atya fel nem állt és mindenki figyelmét magára vonta.

- Kérjük, hogy mind diák adja ide a karóráját - jelentette ki szigorúan - Bejelentés érkezett, miszerint bizonyos diákok füveztek a tábor területén. Így át kell kutatnuk minden egyes szobát.

Az arcod a tenyeredbe zártad. Fantasztikus. Mindig benne vagy valahogyan a balhéban. George beszívta a levegőt melletted. Engedelmeskedve sorba álltatok, hogy egyenként adjátok oda a beléptető karórátok. Elkaptad a tömegen belül Zack pillantását és ráztad a fejed, remélted elhiszi, hogy nem te fújtad be. A fiú savanyúan mosolygott, de nem úgy tűnt, mint aki egyhamar a torkodnak ugrik. Elvégre, elmondta őt nem érdekli hogyha kicsapják. Elvégre, ha jó helyen rejtette el és még nevet sem mondtak... Megúszhatja.

- Nem én voltam - suttogtad George fülébe, de Ben is meghallotta.

Az ajkadba haraptál, nem akartad, hogy ő is meghallja, de üsse kő. A fiú egyből legyintett, hogy ő erről már régóta tudott, csak sosem akarta kicsapatni a srácot. Milyen rendes. Ben nem lepődött meg a tényen, hogy Zack ilyesmit művel, inkább egy lenéző pillantással nyugtázta, hogy most te is ebbe belekeveredtél. Most már tényleg szöget ütött a fejedben, hogyan lehettek ők is barátok lehettek. Elhidegültek. Magadra és Gwenethre gondoltál, ő is valamiért kerül napok óta.

- Befújhatta volna még valaki? - suttogtad a fiúknak.

- Akárki - vonta meg a vállát - Zack csak éppen annak nem mondja, hogy füvezik, aki nem kérdezi. 

Az általános nyüzsgést egy kicsapódó ebédlőajtó szakította félbe. Egy lihegő Selyem hadnagy futott be rajta. Az ingje összegyűrve és a piperkőc megjelenésének nyoma sem volt. Izzadt volt és csapzott a haja vége. Rémülten nézett körbe, aztán elkiáltotta magát. 

- Egy hulla! - sápítozott Selyem kapitány - Egy hullát találtunk a parton.

Általános pánik tört ki, nem is csoda. George-ra és Benre esett a takinteted. Ők is zavarodottan álltak, teljes sokkban. Most már megint ki halt meg? Úgy érezted ez egy véghetetlen purgatórium, amiben mind csak egyenként halnak meg az emberek.

Mellette nyomban megjelent a fiatalabb rendőrfiú Thomas, aki próbált csendet teremteni a káoszban, ami kitört. Integetett, hogy magára vonja a figyelmet. Alex atya is rendre intette a többieket.

- Francis atya meghalt - szólalt meg higgadtabban Thomas - Mindenki maradjon az ebédlőben, senki ne tegyen meggondolatlan dolgokat. Már kihívtuk a mentőt.

- Inkább a hullaszállítót kellett volna hívják - jegyezte meg szárazon Ben.

Francis atya halott?

Még nem jutott el az agyadig. Nem is hallottál róla semmit két-három napja. Szóval ezért volt csendben? Eszedbe jutott, hogy mekkora krízist csinált, amikor leszavazták az ötletét, hogy itt hagyjátok a szigetet. Mennyire hencegett azzal, hogy ő egymaga is áthajózna a következő szigetig. Úgy tűnik nekivágott a tengernek. A tenger meg visszaküldte, hogy neki nem kell. Kételkedtél ebben. Nem, nem lehetett ennyi. Francis gőgös volt és makacs, de ennyire azért ő sem volt hülye.

A tömegben egy érintést éreztél a kezednél. Valaki egy papírcetlit nyomott a tenyeredbe. Körbenéztél, de nem tudtad pontosan kivenni az üzenet küldőjét. Kinyitottad a markodban, az állt rajta: '' találkozzunk a női mosdóban tíz perc múlva, M. ''

A szíved nagyot dobbant, gyorsan leadtad az órád és próbáltál kibújni a tömegből. A terem széle felé ritkultak az emberek. Egy szőke hajú lány állt előtted, aki hevesen vette a levegőt. Látszott, hogy durván az arcát törli. Kicsit jobban megnézve rájöttél Martha White az. Sírt. Követted egy darabig, ő is éppen elhagyta az ebédlőt, noha Alex atya ezt megtiltotta.

- Martha? Jól vagy?

A hirtelen megszólításra feléd fordult, megpördült a sarkán és egy ideges, nagyon ideges lánnyal találtad magad szembe. A mély kék szemeiből próbálta kitörölni a könnyeket, de mindhiába. Fújtatott, azt hitted hirtelen felszarvaz.

- Ne tégy úgy, mintha érdekelne mi van velem - lökte oda neked a szavakat, a hangjában annyira sok düh lakozott - A legrosszabb barátnő vagy, Rachel!

A hideg zuhanyt megkaptad, te csak pislogtál. Nem értetted mi ütött belé, de a torkod úgyis összeszorult. Pedig megesküdtél volna rá, hogy senkinek nem mondtad, akitől ennyire gyorsan a fülébe jutott volna, hogy tudsz Zack esetéről. Martha egyszerűen kifordult magából és nem értetted miért. Körbenéztél, de egyedül voltatok szerencsére a folyosón. Próbáltad lecsendesíteni.

- Mit tettem?

- Tudtad, hogy tetszik! - szipogta Martha, a szemei most már könnybe lábadtak - Mégis kimentél vele! Láttalak a tegnap este együtt!

Várj. Hogy Zack? Egy fiúért a nagy cirkusz? Megráztad a fejed és egy nagy kő esett le a szívedről. Védekezően felemelted a kezed, hátha rájön te sosem akartad hátbaszúrni. Hiszen olyan későn beszélgettél vele, hogy a pokol sem gondolta volna, hogy meglátja őket bárki.

- Martha, csak cigiztünk... - magyarázkodtál, aztán a szemeid elkerekedtek - Várj, te fújtál be minket, ugye?

Martha erre zavarba jött. Lebukott, elfordította a tekintetét rólad és idegesen a körmét piszkálta. Hát persze, nyilvánvaló volt, hogy egy féltékeny, impulzív cselekedet volt. Zack-nek mindegy volt, ha lebukik. Ez inkább feléd nézve volt büntetés.

- Nem mondtam el a neveteket, de úgyis le fogtok bukni - vágta rá a lány - Ne szólj hozzám többet!

Faképnél hagyott, te pedig még mindig csak pislogtál rá. Ez a nap máris túl sűrű, túlságosan tele drámákkal. Megráztad a fejed, miért mindig csak a baj? A női mosdó felé vetted az irányt, biztosra vetted, hogy eltelt tíz perc. Settenkedve beléptél a mosdóba, ahol már idegesen toporgott Matthías. Egy ijedt, zavarodott pillantást váltottatok, aztán bele is csaptál a közepébe.

- Találkozni akartál - kezdtél bele.

- Nem szóltál senkinek? - kérdezte idegesen Matthías, mire megráztad a fejed - Rendben, mert biztos vagyok benne, hogy van egy tégla közöttünk. 

Mélyen beszívtad a levegőt, készen voltál arra, hogy újra megvédd a bajtársadat, George-ot, a múltkor is gyanusítás érte. Most viszont másról volt szó. Láttad, hogy Matthías próbál összeszedett maradni ebben a kaotikus szituációban.

- Nem George - értett egyet Matthías - Hanem egy pap.. és azt hiszem tudom, kicsoda.