- Mit láttál? - szegezted a lánynak a kérdést. 

Próbáltál ura lenni a helyzetnek, mert Martha nyilván valóban nem volt az. Hiperventillált, és úgy tűnt egy pánik roham szélén állt. Nem akartad tovább tesztelni a tűrőképességét. 

- Hans atya holttestét. - Martha most már zokogni kezdett, te pedig nem haboztál megölelni.

Elkerekedett szemmel néztél rá, nem is sejtetted, hogy ekkora súlyt viselt a vállán. 

- Ki..kimentem randizni Zack-el - sóhajtott, az arca vörös volt a zavartól - Az erdőben találkoztunk tízkor. Én értem hamarabb, de őt nem találtam, szóval kicsit egyedül mászkáltam és rátaláltam...rátaláltam!

Újra zokogásban tört ki, mire csak simogattad a hátát. Alig tudott pár szót kinyögni magából. Elképzelted a traumát, egy hullára rátalálni amikor egyedül vagy. Kisvártatva megnyugodott. Érdekes fordulatot vettek az események. George eléggé meglepődik majd. Zack eddig nem is volt képben. Nem tartottátok potenciális gyilkosnak és azon kívül, hogy gyilkolni tudott volna a szemével egyéb rossz dolgot sem tett úgy tűnt.  

-Zack-el nem találkoztam aznap éjszaka. - szólalt meg Martha, a fejéhez kapott - Tudom, annyira hülyének tarthatsz most.

Gyorsan megráztad a fejed, féltél, hogy annyiban hagyja a mesélést. Martha szempilla spirálja elmosódott egy kenődött fekete csíkban. Ugyan, mindenkinek van egy crushja, aki elérhetetlen marad.

- Nem, dehogy - bizonygattad a lánynak - Zack-nek is megvan a varázsa.

Te egy papba vagy szerelmes. Igazán nem érezted helyénvalónak ítélkezni. Martha légzése még mindig szakadozott volt. Próbálta magát megnyugtatni, előkutatni a maradék emlékeit, amit a sokk miatt eltemetni akart. Annyira igyekezett. Téged maga a dolog, hogy így megnyílt neked elképesztő volt. Már kicsit sajnáltad azt, hogy annyira hevesen elítélted. Traumatizáló lehetett látni a hullát. Igaz, hogy te, George és Matthías is láttátok nagyon közelről is, de ti önszántatokból. A látvány megtörte Marthát, ennek tudatában sem voltál és mégis láttad a változást.

- Aztán visszajöttem, hogy ezt egy papnak kellene elmondjam, de hirtelen csak Matthíasra akadtam magyarázta Martha, végül mélyet sóhajtott - Szóval így történt. Azt hittem megkönnyebbülök, ha valakinek elmondom. Symphoniával erről nem beszélhettem... 

Talán a lány attól félt, hogy elítéli a barátnője a fiú ízlése miatt? Eddig szentül hitted, hogy Zack belül jólelkű és csak ez számít. De most eléggé gyanus lett. A helyszín és az időpont passzolt. Véletlen egybeesés lenne, hogy ők mindketten ebbbe belekeveredtek? Rosszkor rossz helyen. Zack lenne G? Először tudtál végre arcot pászítani a kegyetlen gyilkoshoz. Mégis, Zack nem tűnt annak a gyilkolós fajtának. Lázadó, de nem megfontolt gyilkos.

- Martha mindezt el kell majd mondanod a rendőrségnek is - szólaltál meg, megtörve a csendet - Bár végre értelmes nyomozást indítanak.

A szőke hajú lány szeme ijedten elkerekedett.

- Nem tehetem! Hát nem érted?- kelt ki magából a lány - Megtudná az anyám, hogy kimentem olyan fiúval, mint Zachary!

Sejtetted, hogy Martha sokat ad a felszínességre, de nem ennyire. Talán száműznék az űrbe, ha megtudnák, hogy beleesett egy rosszfiúba? Ugyan már, Zack fele annyira sem tűnik rossznak. Az arca mindig morcos és feketébe öltözik, talán ennyi a bűne. A lány anyja igazi hárpia lehet, hogyha emiatt elítélné a saját lányát.

- Zack nem lenne célpont?

A lány erre csak grimaszolt.

- Zack hírneve úgysem szenvedne csorbát - legyintett Martha, majd magabiztosan nézett a szemedbe - És különben is, ártatlan. Bárki is ölte meg Hans atyát nem Zachary az. Ebben biztos vagyok. 

Kicsit fellégeztél a magabiztosságát hallva. Valahogy, legbelül szeretted volna azt hinni nem Zack a gyilkos G. Végül is, passzol hozzá. G férfi nemű, az már tény, hiszen a Karmában egy fiút láttak. Martha mégis honnan lehet ennyire meggyőződve arról, hogy nem a fiú G? Már feljegyezted magadban, hogy valahogyan kövelebb kell kerülnöd a fiúhoz.

- De azt  nem tudhatják meg, hogy kimentem Zack-el - ismételte meg Martha, nyomatékosítva.

- Ne félj, a titkod nálam biztonságban van.

x

Miután Martha távozott azon gondolkodtál kivel osszd meg a felfedezésed. George és Ben másfél órája mentek el a szobádból. Mégis, a választásod Matthíasra esett a választásod. Őt érintette a megszerzett információ. Bűntudatod volt, amiért meggyanusítottad szentségtöréssel anno. Valójában csak Marthának segített meggyónni a látottakat. Felhúztad a szemöldököd. Matthías vajon azt sem mondaná el, ha tudná kicsoda G?

Magadra kaptál egy melegebb felsőt és leosontál a papok folyosójára. Gyakorlatod van már ehhez. Ez kezd egészségtelen szokássá válni. Szerencsére néptelen volt. Diszkréten kopogtattál Matthías ajtaján. Göb volt a torkodban, izzadt a tenyered. Az ajtó kisvártatva kinyilt és a fiú meglepetten nézett rád. A folyosón neonok világítottak, fényt vetve a homokszőke hajára.

- Ó, te vagy az? - bökte ki a fiú.

Beengedett, te pedig nem haboztál átlépni a küszöböt. Láttad, hogy Matthías ideges, a körmével felkaparta a körömágyát. Úgy tűnt, megnyugodott hogy téged lát. Egy megkönnyebült mosoly kúszott az arcára.

- Miért, kit vártál?- kérdezted meglepetten.

Az ajkát marta, kerülte a tekinteted. Matthías elfordította a fejét, kissé habozott válaszolni. A tekinteted a kezére esett, ahogyan a körmét piszkálta idegességtől. Remélted más ártó szokása nincs ezt leszámítva.

- Éjszakánként valaki jár a folyosónkon. A frászt hozzá rám.

A hideg kirázott a szavak hallatán. Elképzelted azt, hogy egy arctalan árnyék rója a folyosókat, áldozatra várva. Rémes volt abba belegondolva, hogy a kaszás egyszer a szeretett pap jelöltedet ragadja el.

- Vigyázz magadra, kérlek - mondtad aggódva, Matthías megenyhülve nézett rád - Nem is akartalak zavarni... A tárgyra térek, Martha White-ról akartam beszélni veled. Elmondta az imént, hogy miért volt az első éjszaka nálad. Miért nem beszéltél erről? Előre juttathatott volna a nyomozásban. 

Matthías lesütötte a tekintetét, ennek ellenére megkönnyebülve sóhajtott. Ez egy olyan titok volt, ami a lelkét nyomasztotta. A lelkére kötöttek egy szörnyű dolgot, és ezt maga után kellett cipelje. Amikor először számon kérted már a nyelve hegyén volt az őszinte magyarázat. De nem tehette, inkább elviselte a puskaporos levegőt közöttetek. Úgy tartotta igaznak lenni soha sem a könnyű utat jelenti. A szívébe markolt azt látni, hogy megveted. Azt kívánta bárcsak tudathatná veled az igazat.

- Mert engem kötött a gyóntatási titok tartás - egy mélyről jövő sóhajtás tört ki belőle - Azért nem tudtam neked sem magyarázkodni. Igen, hozzám jött, és zokogott. Rémült volt, így behívtam. Akkor vallotta be, hogy lehet először látott életében halottat és az pont Hans atya.

Egy kő esett le a szívéről. Közelebb lépett hozzád, a szemei figyelték a tieid. Most, hogy Martha önszántából elmondta neked már semmi sem tarthatja vissza attól, hogy tisztázza a dolgot. Tudatni akarta veled, hogy nem adta oda magát másnak. Értékelte, hogy ennek tudata nélkül is annyira bíztál benne. Sokat jelentett neki a bizalmad, a szemeidben egy pillanatra elveszett. Önkéntelenül is a lábai feléd vitték.

Egyszer csak hangos dörömbölés hallattszott az ajtótól. Mindketten összerezzentetek.

- Matthías! - hallottad Francis atya ingerült hangját. 

A dörömbölés elég agresszív volt, szüntelen. Matthías feléd fordult, ráncolta a szemöldökét és elkapta a kérdésekkel teli pillantásodat. Nos, sok kérdésed volt. Először is Francis miért dörömböl? Másodjára: ez normális? 

- Tartottunk gyere gyűlést az imént - magyarázta Matthías suttogva - Pikkel rám. Szaladj be fürdőbe kérlek, amíg beszélek vele. 

Bólintottál, kellemetlen helyzet volt. Becsuktad magad után az ajtót. Sötét volt bent, nem merted felkapcsolni a fényt, nehogy lebukj. Habár kételkedtél abban, hogy Francis agyát ez megjárná. Dühös voltál a fiatal papra, mégis hogyan meri, hogy így rátör?

- Tessék - invitálta be udvariasan Matthías. 

Nem hallottál lépéseket, így feltételezted hogy az ajtóban maradtál. Az ajtó sem csapódott be. Lélegvisszafojtva hallgattad a csendet, míg egyszer csak a másik pap hangja dörgött.

- Remélem most már örülsz - sziszegett Francis - A te szavazatodon múlt, hogy itthagyjuk ezt a koszfészket. 

Ó, szóval erről szólt a megbeszélés.

- Szerintem rontjuk az esélyeink, hogy elkapjuk a gyilkost, ha most szétszóródunk.

- Idióta vagy, Matthías! - szólalt fel Francis - Lehet, hogy mi leszünk a következők!

- Hallkabban, Francis - csitította Matthías.

A kezed ökölbe szorult, azt kívántad bárcsak kint lennél és szépen be tudnál mosni egyet ennek a férfinek. Hogyan képzelte? Matthías teljesen értelmesen viselkedett, Francis volt olyan mint egy hisztis gyerek.

- Mi folyik itt? - hallottad Alex atya hangját - Tőletek hangos a folyosó.

Atya-gatya, micsoda perpatvar.

Sosem gondoltad volna, hogy egyszer Alex atya időzítésének fogsz örülni. Éppen jó pillanatban tűnt fel, Francis atya már az idegedre ment. Igazán nagy szent, mégis hogyan prédikál így? Felszínes. Kellemetlen helyzetbe hozta Matthíast a röhejes viselkedésével.

- Én elmegyek erről az átkozott szigetről, ha kell úszva is - hallottad Francist újra, még mindig nem volt hajlandó az igazától tágítani.

Nem értetted, hogy miért érezte magát áldozatnak. A sötétben püffögtél, nevetséges. Francis becsapta az ajtót annyira, hogy még a fürdőszoba ajtó is berezgett. Ki akartál lépni a fürdőszóbából, amikor meghallottad Alex atya szitkozódni. Szóval még mindig nincs egyedül.  Tovább hegyezted a füledet.

- Mindenki feszült- szólalt meg békítően Matthías.

Jaj, Matthías, nem kell őt mentegetni, gondoltad. A poén az volt, hogy ő érezte rosszul magát és nem a magából kifordult atya.

- Akkor sem volt joga így beszélni veled - vágta rá Alex atya, a hangja dühös volt és sértett - Matthías jól vagy? 

Megenyhülten szólt a fiatalabb férfihez. Mindig úgy érezted, hogy Alex nem csak egy munkatárs Matthíasnak. Megérintett az odaadás, amivel egymással viselkedtek. Sokkal inkább egy mentor, egy gondviselő. Ott voltak egymásnak a legsötétebb pillanatokban is. Elvégre, amikor az a szörnyű dolog történt Viktorral, ki vírasztott Alex mellett? Matthías.

- Nem érdekel mit gondol rólam - mondta Matthías, a hangjában ott volt a feszültség inkább témát akart váltani - Beszélni akartál velem, ugye?

Lépések hangját hallottad, de nem tudtad kivenni melyikük mozdulhatott meg.

- Látom, nem egyedül mentél haza Viktortól.

- Hiányzik egy takaró a kocsidból - hadarta Matthías, megszeppenve - Vissszahozom.

Matthías szinte hazudott az érdekedben. De miért akart rejtegetni? A rejteged védelmében is megrőkönyödve hallgattad a beszélgetés hirtelen vett irányát. Alex sóhajtott, mintha nem találná hirtelen a szavakat. Nem sejtetted, hogy ennyire nyomon követi a fiú mit tesz. Bűnrészessé tetted, akaratlanul is.

- Nem, nem ez - szólalt meg az idősebb férfi - Matthías erről már beszéltünk, nem helyes ez így. Imádkozz többet.

- Nem tudom ezt már irányítás alatt tartani még imádsággal sem.

- Nehéz -ismerte el Alex - Azt tudom ajánlani, hogy ne mondd ki.

- Miért, változtat bármin is az, hogyha nem mondom ki? - fakadt ki Matthías, a hangja egy pillanatra megtört. 

A szíved mélyén sejtetted, hogy rólad van szó. Úgy érezted forog veled a világ. Az öröm és a szomorúság koktélját ittad meg. Mintha csak akkor lenne igaz bármi is, ha kimondod, ha végre megteszed. 

- Nem, de könnyebb elviselni... mindkettőtöknek - mondta halkabban Alex. 

Egy mély, nyomasztó csend követte mindezt. Hallottad a füledben a saját szívverésed. Hát mégis jól érezted. Mégsem értelmezted félre a jeleket. De a sors iróniája, hogy a személy, aki viszonozná az érzéseid annak mindezek tiltottak. Kegyetlen játéka volt ez életnek. Sírni, tombolni akartál mert ez nem fair! Ez nem ér...

Sejtetted, hogy Alex mindezeket a tanácsokat tapasztalatból mondja. Ő is átélhette ezeket a tépázó érzéseket. Sőt, még mindig küzdködik ezekkel az érzésekkel. Felvontad a szemöldököd, talán Alex atyának érzései vannak Viktor diakónus iránt? Tiltott, elfojtott érzések. Amik évek óta gyötrik, most pedig ebben a pokoli helyzetben csak még jobban felszínre törnek.

- Alex, köszönöm - törte meg a csendet Matthías - De most inkább kicsit egyedül lennék.

- Rendben, kölyök. Jó éjszakát!

Matthías viszonozta. Nagyot sóhajtott. Becsukta az ajtót, lépéseket hallottál közeledni a fürdőszoba felé, majd kattant a kilincs. Megpillantottad a szomorú szemeit és a vörös arcát. A hajába túrt, idegesen.

- Kijöhetsz, Rachel - mondta csendesen Matthías, a hangja elcsuklott - Szeretném azt hinni, hogy nem hallottad ezt a beszélgetést, de sejtem, hogy nem így van.

Vonakodva kiléptél a rejtekedből. A sötétből a fénybe érkeztél, ahol egy megtört fiú várt. Az arcán zavarodottság ült ki. A mellkasát megannyi ellentmondó érzés feszítette szét. Menj vagy maradj? Nem tudtad mi tévő légy. Közelebb léptél hozzá, a szemei szomorúsággal csillogtak.

- Nem akartam hallgatózni, de elég hangosan beszéltetek - motyogtad, lesütötted a tekinteted, úgy érezted megért az idő végre a kérdésre - Érzéseid vannak irántam?

Matthías becsukta a szemét, legyőzötten. Megrázta a fejét, de tudtad, hogy a válasz nem ebben rejlik. Matthías füllenthet Alex-nek, megtévesztheti az egyházat, de magának nem tudna hazudni. És abból a pillantásból, amit küldött neked úgy érezted most neked sem lenne képes.

- Nem lenne szabad. Pap leszek, az ég szerelmére!

Közelebb léptél hozzá, de ő elfordult tőled. Matthías tétován lépett ide-oda. Mintha maga sem tudná, hogy menekülőre fogja vagy sem. Teljesen kiborult, nem is csoda. Annyira próbálta magában megvívni a harcot, elnyomni a kezdetleges szimpátiáját majd a feltörekvő érzéseit irántad. Mindhiába. De úgy érezte őt láthatatlan szálak ráncigálják mindenfelé. Esküt tett magának és az egyháznak, hogy az Úr akaratát fogja szolgálni. Hát miért köt ki folyton ugyanott? Végül leroskadt az ágyra, nem tudta van-e értelme tagadni bármit is.

- Pár hónap és felszentelnek - mondta elhalkultan, az ujjaival a haját markolta, hirtelen megfagyott és csillogó szemekkel felnézett rád - Nehogy azt hidd játszok veled, Rachel. Próbálok rólad lemondani, de nem megy. Egy csőd vagyok!

- Dehogy...

- Ténlyeg az lenne ha elfelejtenénk az egészet - Matthías nem hagyta, hogy befejezd és a szavadba vágott - Ha akarod, akkor nem kell együtt nyomozzunk, ha ez zavar be...

Most rajtad volt a sor, hogy kifakadj. Nem hagyhattad, azt már nem! Szükségetek, szükséged van rá. A nyomozás volt az egyetlen dolog, amivel még magadhoz tudtad láncolni. Akármennyire is önző és esendő: magad mellett akartad tudni, ezek után is. Foggal-körömmel ragaszkodni akartál hozzá, hiszen szereted. Egek, annyira féltél elismerni, de úgy hiszed szerelmes vagy Matthías Hatarsonba. A felfedezés vörösséget fújt az arcodba és pillangókat teremtett a mellkasodba.

- Ne! 

Közelebb léptél hozzá, kissé megkönnyebülés volt látni, hogy most nem viszakozik és nem küld el a szemével. Nem engedhetted most elszaladni ezt a lehetőséget. Hiszen már olyan hosszú ideje macska-egér játékot játsszotok. Meg akartad tudni, milyen megérinteni, milyen lehet fejest ugrani a tiltottba és a rosszba. Láttad, hogy feléd fordítja a fejét. Mélyen beszívta a levegőt, amikor mellé ültél az ágyon. A férfi szemei az ajkaidra estek, gyorsan elrántotta onnan. Úgy érezte elbukott, csődöt vallott, mint pap és mint férfi. Ezek után úgy érezte, már képtelen lenne veled barátként viselkedni. A keze a takarón ökölbe szorult, inkább a szövetbe mélyesztette az ujjait. Nem, félt hozzád érni.

- Én soha sem csókoltam meg senkit - vallta be neked őszintén, a szemei annyi odaadással néztek rád - Nem azért, mert tudtam, hogy pap leszek... csak nem jött össze.

Magad is azt hitted egy ideig, hogy csak játsszik veled. Még egy utolsót élvezkedni mielőtt felszentelnék. De nem, Matthías valóban egy dilemma közepén volt. A helyes és a helytelen összemosódott a szemed előtt, amikor a fiatal férfi az arcát a tiedhez közelítette. Elgyengülni akart, a bűn öleiben omlani egy pillanatra. Isten megbocsájtja. Isten megbocsájt. Matthías ajkait érezted a tiéden. Finoman összeérintette az ajkaitok. A hajába túrtál, a gyönyörű szálak kicsúsztak az ujjaid alól. Olyan angyali volt lehunyt szemekkel, elveszve a csókban.

Az ajkai érzelmesen súrolták a tied, a kezeit a tieden érezted. Matthías annyira szorosan fogta a kezed, hogy érezted kifehéredik. Megértetted, hogy ő is ugyanennyire tart hozzád. Közelebb bújtál hozzá, ám akkor a fiú félbeszakította a csókot. A leheletét érezted az ajkadon, lassan kinyitottad a szemeid. Egy paprikavörös fiú látványa tárult a szemeid elé. Matthías az ajkaid nézte, majd elkerekedett szemmel nézett a szemedbe. Megrázta a fejét, mintha csak most jött rá mit is művelt. A lélegzeted a mellkasodba szorult. Éppen most csókolóztál egy férfival, akit hónapok múlva felszentelnek. Pap lesz, nőtlen és egész életében az egyház szolgálatában. A szüleid nem erre neveltek, de belül, legbelül egyáltalán nem érezted ezt helytelennek.

- Sajnálom, én...- kezdtél bele, nem akartad, hogy magát okolja - Istenem.

Matthías elfordult, a kezeibe temette az arcát. Most már minden teljesítettek a bűn minden lépését. Kimondtátok, megtettétek. Igazzá vált. Elengedte a kezeid, a sajátját keményen ökölbe szorította. A körmét a bőrébe vájta. Mintha csak meg akarná magát bűntetni, vezekelni az imént a bűneiért.

- Semmi baj, még nem vagy...

- Annyira megkísértettél - lehelte Matthías, megtörten - Én voltam a gyenge, nem a te hibád. Jobb lenne, ha most elmennél, hogy össze tudjam szedni magam. 

Vadul rázta a fejét. A szemeidben könnyek gyűltek, göbbel a torkodban felálltál az ágyról. A szemed sarkából láttad, hogy Matthías a kezed után akart nyúlni, de félúton meggondolta magát. Habár ezt a csatát már elveszetette, Matthías még nem adta fel a harcot az üdvösségéért. Szomorúan néztél le rá, az érzései szétmarcangolták belül.

- Jó éjt, Matthías.

x

Reggel volt, a napsugarak besütöttek az ablakon át. Elfelejtetted behúzni a sötétítőt az éjszaka. Az ágyadon feküdtél, a mennyezetet nézted. Olyat tele volt a fejed mindennel. Hogyan tovább? Csókolóztál Matthíasszal. És megbántad? Nem. Minél tiltottabb volt, annál jobban élvezted az érzést. Nem akartad azonnal bevallani, de Matthíasnak tartogattad az első csókod. Remélted, nem vette észre, hogy ismertlen territóriumra tévedtél.

Egy veszélyes nőnek érezted magad. A vonzerőd toppon volt. Nem szánt szándékkal mentél őt elcsábítani tegnap este. Mégis, a dolgok úgy alakultak hogy megkóstoltátok egymás ajkait. Szinte nevetségesnek tűnt, hogy ennyire kellene bánni mindezt. Isten bocsásson meg, de közé és Matthías közé álltál. Most úgy érezted mintha kitúrtad volna Jézust és ő lett a side bitch. Matthías side bitchje. 

Felöltöztél, próbáltad te is összeszedni magad. Éppen a lépcsőn mentél le az ebédlőhöz, amikor egy németjuhász kutya ugrodt eléd. Kissé összerezzentél, de megnyugodtál, amikor egy srác gyorsan lefogta és azt magyarázta, hogy nem harap csak szereti megtréfálni az embereket. A fiatal férfi rendőregyenruhában volt. Világosbarna, rövid haja volt és pisze orra. Akkor ugrott be, hogy őt láttad Silk rendőkapitánnyal a múlt este. 

- Thomas vagyok, a rendőrkapitány segédje - mutatkozott be, majd megsimogatta a németjuhászt - Ő pedig Spenót, a kutyánk.

Bemutatkozál, de a figyelmed nagy része a kutyára irányult. Szeretted az állatokat. Otthon is macskák boldogították a mindennapjaid. Megsimogattad Spenótot, aki barátságosan nézett rád. Thomás még próbált beszélgetni, de kurtán válaszoltál. Spenót hirtelen új játszótársat keresett magának, George elé ugrott, aki kutya fanatikus lévén egyből megsimogatta. A jelent mosolyt csalt az arcodra.

Thomas és Spenót tovább álltak, így George hirtelen melletted állt meg. Egy gúnyos mosoly nyugodott az arcán.

- Miért van olyan érzésem, hogy ő sem a nyomozás bajnoka?

Sóhajtottál és megráztad a fejed. Remek, már csak az hiányzott, hogy valaki még jobban összekuszálja a szálakat.Nem akartál túl sok figyelmet szentelni a kérdőjelesen sármos Thomas-nak. A szemüveges fiú felé fordultál, elkomolyodva.

- Egyeztetnünk kell, George.

- Szentháromság megbeszélés? - lépett a hátad mögé Ben.

Bólintottál, itt volt ideje egy egyeztetésnek. Leültél az asztalhoz, a két fiú társaságában. Egyszer csak Gweneth csüccsent le melléd. Nagyon álmos volt, a szemei kissé bevérezve voltak. Hallgatag volt, sűrűn pislogott. Suttogva kérdezted, hogy van-e valami baja, de csak rázta a fejét. Furcsa volt, hogy ennyire visszahúzódó. 

A pillantásod Matthíast kereste, de sehol sem láttad. Göb volt a torkodban, remélted ennek nincs köze a csókhoz. Egek, egy gyónást megér az, hogy mit művelt az ajkaival a tegnap éjszaka. Bűnösnek érezted magad, de mégis az a bizsergés a gyomrodban mindent kárpótolt. A szemed sarkából George-ra sandítottál. Úgy őrizted ennek az emlékét, mint egy mocskos titkot. Nem akartad megosztani ezt most a fiúval, féltél a reakciójától. Egy ideje az volt az érzésed, hogy a vonzalmad a fiatal papnövendékhez szakadékot vág közétek. Nem akarod a barátságotok szaboltálni, nem akarod George-ot elveszíteni. 

Misha tiszteletes viszont a látóteredbe került többször is. Kedélyesen integetett neked, te pedig vérszegényen viszonoztad. George forgatta a szemeit.

A nap folyamán a szemedet Zack-en tartottad egész végig. Láttad, hogy sok másnak is ellenszenvesnek tartották a fiú. Sokszor azon kaptad magad, hogy a fiút és Marthát szemezésen éred. Akármennyire is tagadta és butaságnak tartotta az egészet Martha belül még mindig reméykedett a közös fináléban. Belül, te is csak a legjobbat akartad neki.

A Holy Trinity gyűlés változatosság kedvéért nem a templomban történt. A tengerparton ültetek. A sziklákhoz mentetek, George az egyik kövön egyensúlyozott. Mély levegőt vettél, beszívva a friss, sós levegőt. Ben kevésbé támogatta az ötletet, hogy az óceán lábainál ücsörögjetek. Ahogyan végignéztél rajta olyan érzésed volt, mintha a srác félne a tengertől. Valóban, nem illett a csodás panorámába. Remegő lábbal kapaszkodott a sziklába.

- Szóval Martha látta az egészet? - kérdezett vissza Ben hitetlenül, próbált bátornak mutatkozni - Zack elég esélyes G.

A másik fiú, aki eddig fürgén ugrándozott egyik szikláról a másikra, megfagyott.

- Miért mondod ezt? - vonta fel a szemöldökét George

Ben megtörölte a homlokát. A hullámok ütközése párásította a levegőt.

- Utálja a papokat - vágta rá Ben - Az anyja pap, elég nagy hárpia. Az apja pedig elhagyta őket, amikor még kicsi volt. 

Nem gondoltad volna, hogy Ben ennyire jól ismeri Zack-et. Ki sejtette volna, hogy egykor barátok voltak? Hiszen ég és föld a kettő. George figyelmesen végighallgatta Ben mondanivalóját, de ugyanúgy szerette volna azt hinni feltevések helytelenek. Zack élete nem lehetett habostorta, nemcsoda hogy lázadásba kezdett. Ebbe a táborba kényszerítették, mikor nem is akarta. De ettől még valaki nem kezd gyilkolni, ugye?

- Túl nyilvánvaló lenne, ha ő lenne G - jegyezte meg gúnyosan George. 

Nos, te és George ugyanúgy hitettek Zack ártatlanságában, de nem ugyanolyan alapon. Az orvosis fiú sokkal inkább a bonyodalmat vadászta és nem az emberi jóindulatot.

- Én azt mondom, hogy tartsuk Zack-en a szemünket - szűrted le, ez tűnt a legjobb döntésnek most.

Ha túlságosan faggatni kezdik a többiek akkor csak még jobban elijesszük, gondoltad, ha tényleg G akkor kaméleonnak kell lennünk. Mindketten bólintottak. Egy pillanatra elkalandoztak a gondolataid, Matthíasra gondoltál és arra, hogyan fogjátok ezt a helyzetet kezelni.

- Apropó - kapott a fejéhez George - Ínyencségem van számotokra.

Megráztad a fejed, mosolyogva. Valamiért olyan bizarrnak tűnt a szájából az ínyencség. Egy hullára asszociáltál egyből és nem finomságra. George hozzád mászott a sziklákon és visszakérte a szemüvegét. A hullámokból felcsapó pára miatt bepárásodott, így ezideig megőrizted neki. A fiú az orrára pászította az szemüveget és a farmerzsebéből előhúzott egy lapot.

- Kielemeztem Hans atya kórlapját tegnap este.

George West be volt csiccsentve, megjegyezendő. De még elég józan volt ahhoz, hogy más orvos hullámzó tenger írását kibogozza. Nem tudtad, hogy kinevesd vagy sem. Leült az egyik sziklára és széthajtotta a papírt. 

- Hans atya egy élő legenda volt - lelkendezett George - Minden orvostanhallgató álma. A tökéletes példa. Mintha ő lenne Ash és a betegségek a pokemonok úgy gyűjtötte őket. Egy sor immunológiai betegsége van, átment egy limfómán, allergiája van egy sor dologra, asztmás, Lupus erythematosusja is van.

Nevetve felemleted a kezed, mintha jelentkeznél az iskolában.

- Állj. Én nem tudom az utolsó micsoda.

Ben csak okosan hallgatott. George csettintett az ujjával, láthatóan élvezte az okoskodást és a leckéztetést. Elképzelted egy kötekedő egyetemi tanárként a jövőjét.

- Egy autoimmun bőrbetegség. A szervezet a saját szövetét támadta a bőrt, a szívet, a vesét.. mindent. Egy csomó immunszupresszánst szedett, de ennek is millió mellékhatása. Tuti nem volt könnyű az élete.

Csend ült be a beszélgetésbe, neked a szemed előtt lebegett a halott. A megszáradt, szinte már emberszerűtlen bőre és élettelen szemei. Kirázott a hideg, nem is csoda, hogy Matthías akkor kis híján rosszul lett. Akármit is követett el életében, amiért ezzel lakolt, szörnyű lehetett.

- Még mindig előttem van, ahogyan az ágyon vizsgálod - sóhajtottad, megrázva a fejed. 

- Ti láttátok a hullát? - vágott közbe Ben elképedve.

George csak elmosolyodott, elfelejtette ezt az apróságot a fiúval is közölni.

- Nos, igen. Matthías jóvoltából.

Nem igazán tetszett neked, hogy a papot is bevonta ebbe, de Ben végülis csoporttag már. Úgy döntöttél nem szólod meg a fiú emiatt. Bent látszólag lesokkolta a tény, hogy a hullát annyi ideig az intézetben tartották. George-ra esett a pillantásod. Az óceánnak tartotta a hátát, így a bríza a haját cirógatta. A mosolygördröcskéit még ilyen komoly pillanatában is láttad. Levette a szemüvegét, te pedig kissé zavarba jöttél, amikor a mély mogyoróbarna szemekkel találtad magad szemben. Tény, hogy George jobban mutat szemüveg nélkül. Az ujjai a szemüvegkeretével játszottak.  

- Tudod mi volt nekem mindig is fura Hans atya hullájában? - gondolkodott hangosan George - Olyan durván elbántak vele. Mások el szokták fedni az erőszak jeleit. Itt viszont mintha erőszakkal próbálnának elfedni valami mást.

De mi mást? tetted fel magadban is a kérdést.

- Basszus! - kiáltott fel George, olyan lendülettel állt fel hogy azt hitted megbillen és az óceán bekapja - Hát hogy nem jöttem rá? Hiszen a nyelvem hegyén volt.

Te kérdően Benre néztél, aki ugyanolyan zavarodott volt. George megvilágosult, de addig ti a sötétben maradtatok. Mielőtt még rákérdezhettél volna, a fiú máris magyarázkodni kezdett.

- Szóval Hans atya immunszupresszált volt, ami teljesen kikapcsolja az immunrendszert. Egy hónapja egy csúnya gombás fertőzése volt - a szemüveges fiú sietős magyarázatba kezdett - Eszembe kellett volna jusson, hogy nagy mennyiségű ketoconazol vagyis gombaírtót veszélyes felírni egy ritmus zavarosnak. Ténlyeg nagy mennyiséget vett be.

Szóval G fokozatosan mérgezte Hans atyát, aztán elege lett és úgy döntött maga végez vele. Ez bosszú hidegen tálalva. De mi késztette ilyesféle megfontolt gyilkosságra? Mi lehetett G indoka? Úgy érezted sötétben tapogatóztok mindaddíg míg nem tudjátok miért kezdett gyilkolásba. 

- Ez lehetne malpraxis is - tette hozzá Ben, akit úgy tűnt nem söpört el az észrevétel.

Az orvos részéről talán igen, de kételkedtél benne.

- De nem, ha így elbánnak a hullával - hümmögött a szemüveges srác, a szemei újra az atya kórlapját futotta - Szerintem G nem így akart ölni. A gyógyszerekkel tervezte, de Hans atya valamiért nem akart meghalni. A tarkón ért ütés, a kiszárítás... G mindent megtett azért, hogy erőszakkal elfedje azt, hogy mennyire is köze van az atyához.

- Nos, sikerült is neki - tetted keresztbe a karod - Ténlyeg csak az erőszakra koncentráltunk. Egy hozzátartozó simán hozzáférhetett a kórlapjaihoz. És gyógyszerezhette.

Úgy tűnik végre forró nyomon vagytok. Alig vártad, hogy Matthíast is beavasd. Feltéve, ha akar még együtt nyomozni. George farmakológiai tudásának köszönhetően most eggyel közelebb kerülhettek az igazsághoz. Ezt tudva, számodra egyre kevésbé illett bele G képébe Zack. De tény, hogy először érdemes lenne őt is kizárni.

- Nos igen, de Hans atya egyedül élt és nem voltak gyermekei - jegyezte meg Ben. 

- Na és gondozó?

Ben megvonta a vállát. Úgy tűnik ennyire ismeri csak. A beszélgetés elhalkult. Az óceán felé fordítottad a fejed. Nem gondoltad volna, hogy ennyire fejest kell majd ugrani az igazságért. De úgy tűnik kénytelenek lesztek beleásni magatok Hans atya múltjába. Mit tehetett az idős atya, amiért gyilkolni érdemes?