Az autó motorja monotonul zúgott tovább. Misha atya hátborzongató tekintete a visszapillantóból rajtad futkározott. Megpróbáltad elrejteni az érzéseid, nehogy rájöjjön mennyire rátapintott a lényegre. Matthías is feszült volt, a keze ökölbe szorult a székben. Mishának az volt célja, hogy megfélemlítsen és nem akartad neki megadni az örömöt, hogy sikerült neki. Imádkoztál, hogy történjen már valami és szálljatok ki élve végre.

Egyszer csak megszólalt Misha telefonja és a férfi már kapott is a készülék után. Nem zavartatta magát, hogy közben vezetett. Gyorsan rápillantottál a kijelzőre: Alex. Felvontad a szemöldököd, miért hívogatná őt Alex atya.

  - Mi? - szólalt bele döbbenten a telefonba Misha - Hogy rosszul van? Azonnal megyek.

Letette és egy pillanatig nem is tudott válaszolni a sokktól. Elmentetek egy élesebb fény mellett és te láttad, hogy milyen sápadt és rémült arca volt. Kiverte a víz és a keze már nem tűnt annyira biztosnak a kormányon. Összenéztél a másik pappal, de láttad, hogy ő is hasonlóan tanácstalan.

- Mi történt?- faggatta Matthías.

Misha megköszörülte a torkát, az emocionális (nem is tudtad, hogy vannak érzései) sokk miatt berekedt. Te tűkön ültél már, mégis mi lehetett olyan borzasztó, hogy még ezt a démont is megrémítette? El sem tudtad képzelni.

- Viktor atya nagyon rosszul van, korházba került.- nyögte ki kisvártatva - Azt mondják egy órája csak hányik, most már vért is. Kiteszlek titeket és elviszem a sürgősségire.

A hangja gyenge volt és már-már az jutott eszedbe, hogy meggyanusítsd rájátsszik. Elvégre Misha alig egy napja van itt, nem alakíthatott ki annyira mély kapcsolatot senkivel sem, hogy ennyire megrázza. Vagy talán mégsem volt mindenki idegen a táborból? Azon sem csodálkoztál volna ha csak jóérzésből illetődik meg, Viktor nem nehéz sajnálni, hiszen olyan kedves és rendes, nem lehet nem kedvelni.

Matthías a vállára tette a kezét és bólintott:

- Én is veled megyek.

Szép volt, hogy így összetartanak. Mégis ki szerette volna széthasítani ezt a papi közösséget? Kicsoda gyűlöli őket ennyire? Matthías arany szíve nem engedte volna, hogy ne vírrasszon a kórházban. Az ajkadba haraptál, most már kicsit pluszban érezted magad. Matthías rólad nem beszélt, talán jobb lenne ebből kimaradni.

- Én akkor kiszállok, megy innen gyalog is. - szólaltál meg csendesen.

Nem voltál már messze, és annyira nem volt még késő, csak fél tizenegy. Remélted G nem kap le egy bokor mögül. Matthías féltő szemekkel nézett rád, majd intőn Mishára nézett, aki nyomban rávágta:

- Nem, nem, elviszlek a szállásig.

Amit kép pap eldönt az ellen te nem sokat ellenkezhetsz. Jobbulást kívántál Viktor diakónusnak és kiszálltál a kis Fordból. Matthías elhajtott a pappal és te csak remélted, hogy nem lesz bajuk ilyen sötétben vezetni. De ami a legfontosabb, imádkoztál hogy csak ne Misha legyen G és ne merjen egy ujjal sem a 'kis Sárkányhoz' nyúlni. Kedves volt neked Matthías, úgy érezted ez sosem fog változni, akármennyire is sajog a szíved abba belegondolni, hogy nem lehet a tiéd.

Felértél a szobádba és a szíveden nehéz súlyként vitted Viktor szomorú hírét. Úgy megosztottad volna valakivel az aggodalmad, de nem akartál pletykálkodni, ez azért mégis bizalmas infó amivel megbíztak. Gwenethnek elmondtad volna, de féltél elkeserítetted volna ezzel a rossz hírrel. Letusoltál, majd ágyba bújtál. Már éjfél volt, ideje lenne elaludni, hogy reggel toppon legyél nyolckor.

De mégsem jött álom a szemedre, egy cseppet sem tudtál aludni. Sosem érezted még magad ennyire ébernek. Magadra kaptál egy sweatert és kinyitottad az ablakod, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. Ekkor pillantottad meg az ablakod alatt, az udvaron a kék Fordot. Szóval Misháék már visszaértek. Az órádra néztél: 2:04.

Valaki az autónak döntve cigizett. Úgy emlékeztél, hogy csak Francis és Alex atyát láttad füstölődni. Biztosan az utóbbi rágyujtott egy kis megkönnyebbülés vágyában. Az alak fel sem nézett rád, kettőt szívott még majd ledobta a szálat és idegesen rátapodott. A sötétben nem tudtad kivenni pontosan ki az.

Becsuktad az ablakot és nem tudtad mi tévő legyél. Túl késő lenne most felverni George-ot ilyen hírekkel, majd reggel is ráér közölni. Úgy gondoltad megnézed Matthías is visszaért már a kórházból vagy sem. Amúgy is oda kell adja Hans atya orvosi papírjait, amit megígért.

Így lesettenkedtél a papos folyosóra, ám megtorpantál még a lépcső tetején. Egy árny settenkedett a folyosón, beszárta az egyik szoba ajtaját, majd hangtalanul átsuhant a folyosó másik oldalára és bement egy másik szobába. Semmi mozgás ezután. Néhány percig vártál, aztán te is elindultál a folyosóra. A szíved hevesen vert és még a saját levegő vételed is hangosnak találtad, a lelked is odaadtad volna csak láthatatlan lennél most. Bárcsak meg tudtad volna jobban nézni az alakot, csak annyit láttál, hogy termetes. A lélegzet is beléd szorult, vajon éppen G-vel néztél szembe az imént? 

Nesztelenül lépkedtél, már el is értél volna Matthías szobájához, ha nem tereli el a figyelmed a kiszűrődő fény a közösségi teremből, ami a szobától nem messze volt. Ki az az elvetemült, aki ilyen időpontban ébren van? Lábujjhegyre álltál és a kíváncsiságod hatalomba kerített. A teremhez settenkedtél és lopba pillantottál be. Egy röpke pillantás alatt csak annyit láttál, hogy Alex atya van bent.

Valamit keresett hevesen, lapokat zörgetett és csapkodott. Visszahúzódtál a fal mögé és nehezen nyeltél, most kellene eloldani a kereket. Megfagytál, zokogást hallottál. Majd újra zörgés hallatszott, te dermedten álltál. A lélegzeted is beléd fagyott, nem akartál lebukni, azt nem élnéd túl.

- Játssz egy kicsit, akkor megkönnyebbülsz. - hallottad Matthías gyógyító hangját.

Megrezzentél, nem is tudtad, hogy bent van. Úgy megbújva ült valahol, hogy elkerülte a figyelmed. Alex leült a zongora mellé és kis idő múlva szomorú dallam hangzott fel, sejtetted Viktor tiszteletére. Nagyon mély lehetett a kapcsolat közöttük.

- Nem megy. - hallottad Alex hangját - Nélküle megy a játék.

Csend.

- Menj, pihenj le. - bíztatta Matthías és te kaptál az alkalmon, nyomtál egy sprintet a lépcsőig, hogy elbújhass valahol.

Éppen időben bújtál el, mert lépéseket hallottál. Nyílt és csukódott az ajtó, tiszta lett a terep. Újra bátorságot gyűjtöttél magadban, hogy kilépj. Ha már itt van a papocskád akkor elkérheted a papírokat és még ki is faggathatod őt Viktor állapotát illetően. A terem bejáratánál álltál, most már kevésbé féltetted a lépéseid hangját, noha biztosra veszed a férfi hegyezni fogja a fülét.

- Gyere be, akárki is vagy! - emelte fel a hangját Matthías, te mély levegőt vettél és beléptél, ha már így beinvitált.

A férfi a zongora mellett állt, az arcán rémület látható volt, ami aztán megkönnyebbülésre váltott át, amikor téged pillantott meg. Valószínűleg ő is arra gondolt, amire te anno: hogy G-vel fog találkozni.

- Rachel... megijesztettél.

Beléptél és felvetted vele a szemkontaktust. Az arca nyúzott volt és fáradt, a szemei puffadtak, az ajkai lefelé görbültek. A beszélgetéséből következtetve Viktor nem lehet valami jól. Alex-et nagyon megviselte a dolog, letörten és gondterhelten battyogott el.

- Sajnálom, nem akartam. - sütötted le a szemed - Hogy van?

A szeme elsötétedett és az ajkait egyenes vonalba rántotta. Matthías megingatta a fejét. Nem akart róla beszélni. Ennél rosszabb híret nem is tudtak volna közölni veled. A férfi a hajába túrt, majd megdörzsölte a szemét. Az órájára pillantott, de egyáltalán nem fogta sietősre. Megmasszírozta a szemgödrét, majd rád vetette a tekintetét, végtelenül fáradtan:

- Tudsz zongorázni?

Megingattad a fejed. Sosem tanultál zongorázni, de szeretted hallgatni a zongorajátékot. Matthías leült a székre és a tekintete követte a tiedet a hangszeren. Meghívásnak vetted, csak megilletődtél. Pedig annyira leültél volna mellé, tudva, hogy egyedül vagytok... Végre egyedül. Elpirultál, amikor meglapogatta a helyet maga mellett. Magadra pillantottál, még mindig pizsamában voltál. Az Amerika kapitányos felsőd használtad pizsamának egy fekete kényelmes nadrággal. Nem éppen egy romantikus zongorajáték kelléke.

Matthías elmosolyodott, így leültél mellé. A férfi a zongora billentyűire helyezte az ujjait és egy lágy dallamot kezdett játsszani. Oldalra pillantottál, olyan belemerülve játszott Matthíast elöntötte a zene. Kinyitotta a szemét és rád pillantott, a szemetek találkozott egy intenzív pillantásban. Megesküdtél volna hogy a levegő forró lett körülöttek. Újra behunyta a szemét és most már egy pörgősebb dallamot kezdett játsszani. Még ingatta is a fejét mellé, ebbe is ugyanennyire beleélte magát.

- Ez milyen dal? - kérdezted mosolyogva.

Matthías ajka végre felhúzódott, egy félmosoly is haladás. Megállt, de nem nyitotta ki a szemét. A kezét lecsúsztatta a billentyűkről a székre. De a széken a te kezedre csúszott a mancsa. Összerezzentél, nem számítottál erre. Ő is megfagyott, ám nem rántotta el a kezét, amit hálásan konstatáltál.

- Lelki próbáimban a címe. - magyarázta Matthías, szerényen -Nincs annyira jó hangom sajnos hogy énekeljek egyedül. Alex szokott segíteni, ő zongorázik és én próbálok énekelni.

Kinyitotta a szemét, még kerülte a szemkontaktust. Láttad, hogy ő is zavarban van, óvatosan érintett meg, mintha félne... Ekkor döbbentél rá, hogy igen: Matthías fél.

A dal sem volt véletlen választás, hiszen Matthías most is lelki próbákon esik át. Megpróbáltatik, és mindeközben te csak azt élvezed, hogy tiltott gyümölcsbe haraphatsz... Zúgott a fejed a megannyi gondolattól. A kezed még mindig az övének a súlyát és a világért sem merted volna elhúzni. Alig akartad elhinni, hogy éppen Matthías érint meg. Olyan, mintha álom lenne. Az arcod tűzben égett, ahogyan csökkent köztetek a tér. Bizalmas volt, már-már intim, ahogyan a kezed fogta. Egy ártatlan érintés, ami megannyi bűnt és kísértést hordoz.

- Rachel...- kezdett bele, a lelke titkát készült veled megosztani  - Nekem összetörnéd a szívem, ha te lennél G. 

A komolyság és rettegés, amivel ezeket suttogta a velődig hatolt. Ledöbbentett, mennyire kitárulkozott most neked, hogy ennyire bizalmasan forduljon hozzád. Matthías most többet tett, mintha levetkőzött volna előtted. Valóban, az ellenség is lehetnél és a férfi ugyanígy tenne, ugyancsak a kezed fogná? Akármennyire is szeretné kideríteni G-t, valamennyire az az aggodalom is benne tombol, hogy az álarc mögött téged talál. És ez a gondolat ma éjszaka egész végig gyötörte. Hans atya, Viktor mind igazságot érdemel, de fél, hogy ennek a kutatása közben lerombolja önmagát.

Szólni akartál valamit, megerősíteni azt, hogy habár jogos az aggodalma, te a légynek sem ártanál... De a szavak a torkodban ragadtak. Mert rádöbbentél, neked is megfordulhatna ilyesmi a fejedben. Annyira kézpénznek vetted a segítségét. Mi az életbiztosítás, hogy nem Matthías a kegyetlen gyilkos?

- De még jobban fájna, ha G miatt bajod esne. - suttogta megtörten.

Eddig a pontig Matthías érzéseit nem vetted ennyire komolyan. Csupán fantáziának, kimagyarázásnak élted meg. De nem gondoltad, hogy ebben a helyzetben most te tetted a férfit védtelenné. Rajtad keresztül megfoghatnák, elpusztíthatnák. Csak azon gondolkodtál mégis mikor váltál neki fontossá? Vagy mindenkiért ennyire aggódik? Lehetetlen. Nem tudtad megmagyarázni ezt az egészet, csak remélted nem egy puszta fellángolás.

- Nem lesz semmi baj, Matthías, megígérem.

Matthías bólintott és közelebb hajolt, érezted, ahogyan a láthatatlan zsinórok húznak titeket egymáshoz. Kész voltál, annyira vártad, hogy megtörténjen. Hozzá fészkelődtél, míg megcsapott a lehellete. A szemét félig csukva tartotta, mintha csak várna valamire. Nem akartál tovább előre menni, nem voltál biztos, hogy az első csókod kezdeményezője te kellene legyél. Matthías sóhajtott egyet, majd megtört a varázs. Elhúzott és te csak pislogtattál. Kétségbeesetten kaptál volna utána, de mégsem tetted.

- Istenem...- kapott a fejéhez - Ezt nem kellett volna. Istenem.

Felpattant mellőled a székről és a markába temette az arcát. Mélyet sóhajtott, majd lopva újra rád pillantott. Meg akart bizonyosodni arról, hogy ez nem egy álom. Nem volt az, és a megbánás erőteljesen rázúdúlt. Elfordult tőled, de a keze mozgásából ítélve tudtad, hogy keresztet vet.

- Nem lett volna szabad ezt, Rachel. - mondta halkan.

Nem volt dühös, de a magába fordult. A torkod keserűségben úszott, nem gondoltad, hogy ilyen zsigeri lesz a reakciója. De pengeként hasított és úgy érezted téged is felszabdal ez a borzasztó érzés. Hiszen nem történt semmi, akartad mondani, de a férfi lehet erre is ellenkezett volna. Egy érintés még nem világ, de egy olyan embernek, aki teljes életét Istennek kellene szentelje talán éppen elég egy belépőre a pokolra.

- Matthías várj...

De a férfi sosem várta meg, hogy befejezd. Sietős léptekkel elviharzott. Megszeppentél, sosem láttál még ilyen heves reakciót tőle. Matthías elismerte magának, hogy mennyit jelentesz. És ez most egy vihart szabadított el. Csak ott ültél a zongora mögött, sápadt arccal és pizsama nadrágodon néhány csepp könny jelent meg.

x

 Nem is tudod mennyit aludtál éjszaka, vagy hogy egyáltalán sikerült egy szemhunyásnyit aludnod, de úgy ébredtél, mint egy zombi. Sosem érezted még ennyire pocsékul magad, még a Marthás incidens után sem. Pap megrontó vagy ezentúl, de egy részed akkor sem tudta megtagadni a tiltott érintés édességét. Csak nagyon sajnáltad Matthíast. Az ágy szélén ültél, fésülködtél és még mindig a majdnem csókotokon járt az eszed, nem tudtad kiverni a fejedből a tekintetét, hogy mennyire meg akart csókolni abban a pillanatban. És a másikban pedig úgy viselkedett mintha megégetted volna.

A csókot le tudja tagadni nyugodtan. De egy dolgon már nem tud változtatni: érzései vannak irántad. Ezt nem tudja egyik napról a másikra kitépni magából. Ez bíztatott valamennyire, bár magadba sem tudtál lelket önteni. Nem tudtad mi tévő légy: térítsd el őt a hivatásától és tartsd meg magadnak, vagy engedd el?

Kopogtatást hallottál az ajtódon, de mielőtt még felálltál volna, hogy kinyísd George már be is engedte magát. Fresh volt és életvidám, nem is látszott rajtad az esti sörözés Bennel. Gyorsan végignézett rajtad és bemérte, hogy valami baj van.

- Történt valami?

Valahogy most nem akartál beszámolni semmiről sem. Sem Misha félszáraz fenyegetéséről, sem Matthías meneküléséről. Kudarcnak élted meg, elvégre az is: a férfi nyilvánvalóan a vallást fogja választani. Ahogyan maga Jézus állt a csókotok útjában az éjszaka. George bizonyára optimista lenne, de túl fáradt és elkeseredett voltál elfogadni az energikus bíztatását.

- Nem, csak szarul aludtam. - vágtad rá - Amúgy Viktor diakónus rosszul lett az este.

George úgy tűnt annyiban hagyta a dolgot, mert nem erősködött tovább. Lehuppant az ágyra melléd és elmélyülten figyelte a fésülködésed, mintha teljesen megbabonázná az, hogy téged bámulhat. Ha visszapillantottál rá akkor lesütötte a tekintetét, szinte szégyellőse. Elég feltűnő vagy, George.

- Tudom, Martha mesélte. - csacsogott George - Ő volt beosztva a konyhában, ahol először okádott egyet. Most úgy hallottam Alex-től, hogy az intenzíven van ingatag állapottal...G most aztán tényleg messzire ment. 

Ez a Viktoros ügy mindenkire feszültséget helyezett, még George is ugrásra késznek látszott.

- Ja, mert az ölés nem volt elég extrém? - gúnyolódtál, majd hirtelen eszedbe jutott miért is mentél csatangolni az este - Matthías nem adta oda nekem a papírokat.

George megvonta a vállát. Közelebb húzódott hozzád az ágyban és kereste a tekinteted. Érezte, hogy annak ellenére, hogy nem akarsz róla beszélni, valami mégis nyomaszt.

- Eléggé bágyadt vagy. - mosolygott rád kedvesen - Mondjak egy viccet?

Bólintottál és egy mosolyt erőltettél az arcodra.

- Mi az exorcista motivációs beszélő jelmondata?- kérdezte, majd a hatás kedvéért várt egy picit a reakciódra - That's the spirit.

Nem kellett tettetned magad, kitörően vettél. A fiú is elkezdett nevetni, a reakciód boldoggá tette. Gyorsan megölelted és érezted, hogy valamennyire új erőre keltél. Felborzoltad George fekete hajtincseit, amit annyira gondosan rendezett el.

- George, imádlak.

Pár perc múlva sietve indultatok le az ebédlőbe. Azon gondolkodtál, vajon be fogják jelenteni Viktor hiányát vagy nem verik nagy dobra. Ám mielőtt beértetek volna az ebédlőbe váratlanul Matthíasba botlottatok.

- Sziasztok!

Egy röpke pillanatig találkozott a tekintetetek, majd a férfi gyorsan elkapta a pillantását és többet nem is nézett a szemedbe. Remek, gondoltad, ha nyilvánosan megváltozik a kapcsolatotok akkor ennyi erővel akár a homlokodra is írhatnák, hogy valami történt.

- Dícsértessék. - visszhangoztátok. 

George vette a tekintetét ide-oda köztetek. Matthías kényelmetlenül állt közöttetek, idegesen marta az ajkát.

- Nem tudunk ma délután találkozni a templomban. - jelentette be.

Azon gondolkodtál, hogy vajon szándékosan nem akar veled újra találkozni? Vagy Viktort pesztrálja és ez egy véletlen egybeesés. Nem akartad, hogy ennyire kínos legyen az egész. Matthías átnyújtotta nektek Hans atya egészségügyi papírjait, te pedig vigyázva vetted el, nehogy az ujjatok összeérjen.

- Rendben. - vágtad rá, fékezve a hevességed - Mi átnézzük a papírokat helyette.

George is bólintott. Szinte végszóra lépett hozzátok Alex atya és Matthíast félre hívta. Azt hitted vészjósló halálmadár lesz, de úgy tűnt a problémája most nem Viktor-hoz kapcsolódik. Alig tudtál valamit elcsípni csak azt hogy: 'eltűnt' és 'nem találom'. Vajon mi tűnhetett el?

- Amíg Matthías nem törődik velünk addig mi se legyünk tétlenek. - ötletelt George - Menjünk el abba az étterembe ahol Victor evett. 

Egyetértettél, magadban kezdted már kissé elengedni Matthíast. Talán így lesz a jobb. Reggeli után sem esett szó Viktorról és zavartalanul csoportokba lettetek osztva, csupán nagyobb volt a száma. Amíg úgymond civil volt közöttetek a levegő addig soha sem volt ő a csapatvezetőd. De csak, hogy a sors most kiszúrjon veled csak azért is őt osztották be hozzád.

Matthías leült közétek és nagyon-nagyon szétesett volt. Fáradtság jelei mutatkoztak az arcán, a szemei vörösek voltak és az ajka lebiggyesztett. Remélted nem a tegnapi esetetek viselte meg ennyire, azt nem bírná el a szíved. Kissé vérszegényen felolvasta a mai Ígét, a mai téma János 21: Jézus kérdése Péterhez, Péter megbízatása.

'' Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz engem, mint a többiek?" 

Itt Matthías megállt egy lélegzetvételnyi időre, majd a lelkedbe fúródva folytatta:

Péter pedig így felelt: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek téged."

Az ajkadba haraptál, micsoda véletlen egybeesés, hogy Matthías hangja majdnem elcsuklott a szeretlek szónál. Legszívesebben felálltál volna az asztaltól és nem érdekelt volna sem Martha sem Zack kérdő pillantása. Nyomasztó volt a feszültség köztetek. Igen, Matthías, tudod, hogy szeretlek téged.

De azt is megértetted miért olyan fontos ez az Íge neki. Mert tudtad hogyan folytatódik. '' „Legeltesd bárányaimat!" – mondta neki. '' Matthías nem merte felolvasni a végét, talán fájt volna a szembesítés? Elvégre Jézus is ezt kéri tőle. Tékozló fiúnak érzi magát, mert nem engedelmeskedik? Matthías talán kődnek tartja magát, mert nem tudja legeltetni a bárányait? Szóval emészti magát. A gyomrod görcsbe rándult ettől. 

A férfi egész végig kerülte a tekinteted, miközben ment a közös beszélgetés része. Matthías nem volt önmaga, sokszor nem tudott kellőképpen másra figyelni és elkalandozott. A téma egyszer csak érdekes fordulatot vett mert monológba kezdett:

- Isten semmit sem tesz véletlenül. Minden, ami velünk történt annak oka van. Szerintem annak is oka van, hogy mi most itt vagyunk ezen a szigeten, ebben a táborban és ennél az asztalnál. - jelentette ki - Szeretném, ha most mindenki leírná a lapra miért jött ebbe a táborba.

Sejtetted, hogy nem azt kell írnod, hogy csak volt pár szabad napod a júliusból. Mégis úgy érezted, hogy őszinte kell legyél, mintha csak Matthíasnak írnád ezt a levelet. De ha annyira fájt neked még csak rá is nézni, az ajkaira nem is mert csatangolni a tekinteted.

Én csak éreztem, hogy itt kell lennem. Sosem voltam még hasonló táborban és tesztelni akartam a határaim. Én csak éreztem, hogy valaki engem itt vár. Te.

Matthías összegyűjtötte a lapokat, majd elmélyülten olvasni kezdte ahogyan távoztatok a teremből. Csak reméled, hogy mégis eljutnak hozzátok ezek az irományok, mert magad is kíváncsi voltál, hogyan verődött össze egy ilyen páratlan társaság.

x

- Nem látok kamerát.- jelentette ki George, amint tüzetesen végigvizsgálta a szemével az ebédlőt.

Próbáltatok a lehető legfeltűnésmentesen körbeszimatolni. A hely amúgy is félig tele volt, így nem tűnt fel annyira két betolakodó. Nem nézett ki lerobbant helynek, habár megkérdőjelezhető volt az arany design. Egy fanyar mosoly húzódott a szádra, amikor megpillantottad a hely nevét: Karma. 

- Amúgy se hagynák, hogy megnézzük szerintem. - vágtad rá csüggedten - Főleg ha gondatlansággal fogják vádolni őket ezek után.

George lehuppant melléd a kanapéra, a szeme még mindig nem nyugodott. Ez van, ha az agykerekei beizzanak, nem tudja őket már leállítani. Hiperaktivitásának hasznát tudnátok venni a nyomozás során, csak a fenébe is bárcsak ne a sötétben tapogatóznátok. Az erdőben nyilvánvaló nyom volt a fekete műanyag, de itt semmi. G most sokkal profibb és tisztább volt.

- G a táboron belüli. - suttogtad meggyőződéssel - Nem tudom bizonyítani de így van, ugye?

Egy mély sóhajt engedett ki magából, majd búslakodva nézett rád:

- Teljes mértékben egyetértek veled.

- Mivel más nem lett rosszul tegyük fel hogy egybe belecsempészte a mérget. - próbáltad vizualizálni a dolgot, hátha valamivel előbbre visz - Aztán a pincér szétosztotta találomra a papok között.

George egyetértően bólintott.

- G.-nek nem volt most akkora hatalma.- tette hozzá.

Vagy éppen ellenkezőleg: túl sok hatalma volt.  Mégis megtehette, hogy felelőtlenül öldököljön. G Istennek képzeli magát. Elkerekedett a szemed, hát persze. God, onnan jön a G. Ennél nyilvánvalóbb nem is lehetett volna az istenkomplexusa, szinte az orrotok alá dörgölte. Ez fényt derített a gyilkos más tulajdonságára is: igazán szerethet okoskodni és lebecsülni a másikat.

Amíg te merengtél közben láttad, hogy George nem ült tétlen, odasétált a pultoshoz és elővette a legszebb mosolyát.

- És mondd csak kik ebédeltek tegnap ilyen időpontban?

A pincér csaj rágózott, és ennél jobban nem tudta volna ignorálni a fiút, ami valószínűleg nem tett jót George egójának. Csak poharakat tisztított, semmi oka nem volt egy percet neki szentelni.

- Hát sok olyan kölyök volt, mint te.

Próbálkozott még pár keresztkérdéssel, de nem sokra ment. A pultos mogorva volt és ellenségesen tagadt akármit. Bizonyos szintig megértetted miért viselkedett így, hiszen nem hétköznapi "baleset" helyszíne a Karma. Ő is csak menteni akarja a bőrét. Megfogtad a fiú vállát és az ajtó felé kezdted irányítani:

- Ez nem sokat segített az tuti.- szólaltál meg csüggedten.

George is csalódott volt, szinte láttad, hogy szaladna vissza és még ezernyi kérdéssel bombázna mindenkit, de mégsem teheti, elvégre ti nem kellene hivatalosan nyomozzatok. Hát igen, te aztán igazán szereted a tiltott dolgokat.

- Így sosem fogjuk megtalálni, hogy ki mérgezhette meg Viktort.- szólalt meg indulatosan George, alig tudtad féken tartani.

Fújtatott és te csak lapogattad a hátát.

- Viktor atyát megmérgezték?

Megfagytatok és alig mertetek hátrafordulni a hang irányába.

Francba.