(Ajánlom a fent lévő zenét meghallgatni, ennél találóbb fejezet zenét még nem kaptam)

A hajad csak libbent, ahogyan szökkentél le a lépcsőkön, követve George-ot és a ugrándozó gondolatmenetét. Nem a nyomozást osztottátok, az túl kockázatos lett volna. A fiú éppen egy orvosis történetét mesélte, te pedig csak félig tudtad nála tartani a figyelmed. Matthías az éjszaka az álmaid kísértette, büntetés volt az ébredés. A lépcsőn mások is siettek már le, mindenki a reggeli dícséretre sietett. Egy mélyet sóhajtottál, Matthías valahogy elérte, hogy a fellegek fölött érezd magad. A kedves szempár a lelkedbe látott és megnyert.

Talán sietségből, de az utolsó lépcsőfokot elnézted, így a padló helyett valaki cipőjére léptél. Az illető megmozdult, te pedig elvesztetted az egyensúlyod. Hátra is buksz, ha az illető nem kap el a derekadtól. Akkor jöttél rá, hogy az illető egy férfi, ahogyan reflexesen visszarántott a mellkasának ütközött az arcod. Érezted a keze erejét, ami adrenalint pumpált a véredbe. Ez a formád, mindig bajba sodrod magad.

- Ó, ne haragudj.  - szabadkozott a férfi - Misha tiszteletes vagyok, a helyettes pap.

Megsimította a fejed és te elhúzódtál, idegen volt az érintés. Leporoltad magad idegesen és csak húztad a szád. Naná, hogy megint egy pap karjaiban kötsz ki. Azt viszont nagyon nagy véletlennek tartottad, hogy szó szerint a karjaiba estél. Nem tudod miért vonzod ennyire az Úr szolgáit. Pap mágnes legyen a neved  ezentúl. Csak annyi volt, hogy nem a kellő férfit vonzottad most is be. Felnéztél Mishára és a kutakodó kék szemeire, nem tudtad magad elragadtatni ettől a véletlen egybeeséstől. Égő volt az egész, egy fél szemmel George-ra, aki csak úgy közétek szökött, hogy bemutatkozzon. Hálás is voltál érte, mégis felhúztad a szemöldököd a hevességét látva.

Nyilvánvaló volt, hogy a pap neked akart felvágni, George kontárkodása viszont ezt aláásta, elkapta a kezét és ő mutatkozott be. Misha újra mosolyt vetett az arcára és elfogadta. De aztán újra feléd fordult és nem hagyta továbbra se magát.

- Rachel Humphrey. - mutatkoztál be végül mert Misha csak azért is a kezét feléd is nyújtotta.

Te felemelted a tekinteted rá. Kék szemű volt, amik kiemelkedőek voltak, talán ez volt az egyetlen dolog, amit így elsőre kiemeltél volna benne. Egyszerű rövid szőkés barna haja volt, ami rendezett és zselézett volt. Látszott, hogy kissé piperkőc. George keresztbe tett karral méregette Mishát.

A tekintete még pár másodpercig rajtad időzött, majd leporolta az öltönyét és felemelte a bal kezét, mintha áldást adna rád a jobb válladra helyezte. Kicsit apáskodónak tűnt volna a mozdulat, ha nem tőle származott volna, de a tekintete mindenről, csak nem patronizáló szándékokról árulkodott.

- Vigyázz magadra, kérlek. - mondta és azzal ott hagyott titeket.

George-on teljesen átnézett, ami a fiú haragját forró katlan tüzévé szította. Láttad, az arca már paprikavörös volt.  Nem válaszoltál Mishának, kirázott a futkosott a hideg a hátadom az egész személyétől. Furcsa figura, az nem is kifejezés. Szóval ő fogja helyettesíteni Hans atyát. Már meg sem lepődtél, itt minden pap kettyes. A férfi, akinek ütköztél öltönyt viselt, amiről már egyből arra következtettél a kerekei nincsenek ki.

Misha Isten áldásával megfogta  a derekad. Jól tetted, hogy elhúztál. Az arcod lángban égett még pillanatokkal ezelőtt, ám most már inkább azt érezted, hogy elsápadtál és a rosszullét kerülget. Utáltad az ilyen embereket, akik azon agyalnak, hogyan férkőzzenek a bőröd alá. Egy katolikus papnak nem ezen kellene járjon az agya. Lebiggyesztetted az ajkad, csak reméled, hogy nem minden pap ilyen. Matthías kezét képzelted el magadon, de valahogy a gondolat idegen volt, túl friss volt még Misha tiszteletes erőteljes jelenléte.   

- Ejha, egy emelettel lejebb csúszik a keze és ... - szólalt meg George fura lejtéssel a hangjában, enyhén indulatos volt, de arra fogtad, hogy már  - Azt hiszem valaki gondoskodna róla, hogy ne maradjon keze, amivel megfogjon.

Ledöbbentél a zsigeri, dühös reakciójára. Még soha sem láttad így ráncolni a szemöldökét, vagy azt, hogy a keze ökölbe szorult volna. Csak pislogtál, hallgattad a morgását. Úgy tűnt, mintha téged okolna részben, noha nem a te hibád, hogy neki sodort az élet. Megakadtál az egyik mondatán, nem tudtad ki lenne az a bizonyos személy aki Misha kezét eltörné.

- Ne túlozz, George. - próbáltál pisszegni, nehogy az emberek meghallják a furcsa témátokat.

Senki sem volt körülöttetek, valószínűleg mindenki már az ebédlőbe sietett. George felvont szemöldökkel rád nézett. Aztán kettőt nem gondolt, már azon kaptad magad, hogy átölel, hasonlóan Mishához. Az arcotok közel került egymáshoz, centikre, te pedig rádöbbentél, George eddig még sosem ölelt meg. Zavarba jöttél a közelségétő, valami, amire nem számítottál ezelőtt. Meg sem fordult a fejedben, hogy ilyen hatást ért volna el... hogy az arcod forrósodjon és kellemes bizsergés fusson végig a testeden. 

- Ez túlzás? - suttogta, te pedig képtelen voltál válaszolni. 

George mélyet sóhajtott és tett pár lépést hátra, mintha csak megszégyellte volna magát a hirtelen jött cselekedetétől. Nem tudtad mire vélni a hirtelen jött demonstrációt. Zavarban voltál, de követni kezdted az ebédlő felé. Még mindig érezted a kezét a derekadon, el is felejtve Misha érintését.

- Ha ma valamelyikünk Matthías csoportjába kerül, akkor feltétlenül szerezzük meg tőle az előző órai dolgozatokat. - szólalt meg George rekedt hangon, idegesen a hajába túrt.

Az ajkadba haraptál, elég drasztikus lépésnek találtad az egészet. Személy szerint nem akartad volna, ha más elolvasná a te dolgozatodat. Amúgy is, mire jössztök rá azokból? A helyesírási szintre és a fogalmazáskészségre? Ez nem elég egy gyilkossághoz, még ha killer humorod is van.

- Az nem túl személyes? - ráncoltad a szemöldököd.

George csak megvonta a vállát, még mindig feszültnek tűnt, robbanékonynak.

- És szerinted egy gyilkosság mennyire személyes? - húzta a száját - Ha toporzékolunk egy helyben, semmire se jutunk, már láttuk, hogy nem vagyunk a kommunikáció mesterei. 

A derekadra tetted a kezed és úgy döntöttél inkább ráhagyod. Nem értetted mi a baja, de úgy tűnik nem akarja megosztani egyelőre. Talán George mégsem a kommunikáció mestere.

x

Misha tiszteletes egy szívrabló, erre jöttél már rá az első pillanatban.

Természetesen vele osztottak egy csoportba, a karma valamiért játszadozni kezdett veled újra. Hála az égnek George is veled ment és igaz megkaptad Symphoniát és Marthát is a pakkba, mégis csak elviselhetőbb volt. Leböbbentél, hogy valakit Misha tényleg meg tud nyerni a bájával. A csoport lány része égő tekintettel figyelte őt és itták be a szavait, ahogyan nagyon közvetlenül beszélgetett mindenkivel.

Te csak undorodva húztad a szád. Eredendő bűn ezért a tiszteletesért ennyire rajongni. George-ra pillantottál, aki valószínűleg ugyanezt gondolhatta.

- Rachel, szeretnénk, ha felolvasnád az Ígét. - szólított meg a semmiből Misha tiszteletes.

Mintha lenyeltél volna egy labdát, úgy érezted a torkodban felfújódik és eldurran. Hangot sem

A lányok árgus szemekkel néztek rád, mintha ezer vétket vétettél volna ellenük. Egek, ezek arra irigykedtek, hogy tudta a neved... Nem szerettél közönség előtt szerepelni, főleg nem most Martha és a kedvenc papod előtt. Féltél, hogy megbotlik a nyelved és nevetség tárgyává válsz.

Magadhoz akartad húzni a Bibliát az asztal közepéről, ám mellőled egy hirtelen mozdulattal már elrántották. George elkezdte felolvasni az Ígét, mire Misha csak meglepetten pislogni kezdett. De aztán nem szólt közbe, mondjuk az is közrejátszott, hogy az ifjú orvosjelölt egy gyilkos pillantást küldütt neki.

Bábel tornya volt a téma, és lám lám a nyelvek. A történet ennél komplexebb volt, te nem ezt helyezted volna főtémának, mégis a drága tiszteletest ez érdekelte legjobban. Misha úgy tudott prédikálni, hogy belevegyítette a fantáziáit is. Minden szóviccet és félreértelmezhető dolgot elhintett. Martha és Symphonia pedig lelkiismeretesen kacagtak minden mondatra.

Mi az, Rachel, elvitte a cica a nyelvedet? 

A tenyeredben hideg izzadtság gyűlt és ugrásra készen álltál, úgy érezted ennek a bibliórának sosem lesz már vége. Eddig elég laza voltál a beszélgetés résznél, most viszon tűhegyen ültél, azon gondolkodva mikor állj fel és jelentsd ki olyan gyomorgörcsöd van, hogy mindjárt összehányod magad.

Az olyan emberektől, mint Misha kirázott a hideg. A megkönnyebülés akkor érkezett, amikor elértetek a dolgozatírás részéhez. Tartotta veled a szemkontaktust, ám láttad néha elkalandozik a tekintete. Kényelmetlen helyzet volt, mint egy piócát, képtelenség volt levakarni. Kicsit fészkelődtél és próbáltad teljesen kizárni és az írásba menekülni.

Felemelted, mert érezted, hogy megállt a széked mögött. A szívverésed felgyorsult, végtelenül pechesnek érezted magad. A keze a szék támláján volt, de mégis a hátadat is érintette. Szabad-e ilyet egyáltalán?

- Te mindig első vagy, igaz Rachel? - szólt hozzád halkan.

A hangja valami másra gondolt. Főtt a fejed, vajon tényleg mindig valami másodlagos jelentést kell keresned? A szemed sarkából láttad, hogy George megfeszült, mintha le akarná tépni a szó szoros értelmében rólad a pap kezét.

-Misha, egy pillanatra eljönnél? - Matthías hangja szólt hátulról, belédszorult a levegő, éppen a legjobbkor - Victor keres. 

Fellélegeztél, amikor Misha kedélyesen válaszolt, eltávolítva az a kezeit. Elhagyta az asztalt és Matthías ült le hozzátok. Megmentő. Elkapta a tekinteted és a szívverésed hirtelen megugrott. Az ajka széle felkanyarodott, egy meleg mosolyba. A kezed ösztönösen megszorította a golyóstollad, feldobva a látványtól. Valami belsőséges érzésed lett. Tudtad, hogy azt a mosolyt te kaptad. Bárcsak már az elejétől Matthías jött volna hozzátok, akkor nem vártad volna ennyire a szünetet. A lapodra néztél és eszedbe jutott George ötlete, most hogy a pap is itt van tuti, hogy megpróbálja majd őt is meggyőzni.

Nem is telt sokba, míg George leintette és magához hívta. Matthías bólintott, így meglett a végítélet. A fiúk szépen eldöntötték. 

x''

Összekulcsoltad a kezed, amikor beléptél a fészketekbe. Egy utolsó Miatyánk a Menny kapujában? A sziget templomja néptelen volt éjszaka, csupán a gyertyák fénye járta be, szinte kísértetiessé téve a helyet, de ugyanakkor végetlenül romantikussá is. Egek, ki találná ilyennek a sziget elhagyatott templomát?

Sejtetted, sőt, a csontjaidban érezted, hogy Ő itt lesz. Készültél rá lelkileg, de főleg testileg. A szőr felállt a hátadon és a bizsergés a testeden újra előtört, ha csak rágondoltál. Arra vágytál, hogy a kezeivel meggyógyítson vagy a csókja tisztító tüzében elégjél. Az ajkad megnedvesítetted a gondolatra, valójában tudtad, hogy a Pokolra jutsz ezért. De tudtad, hogy ő is ott lesz veled. Annyira vonzott az együtt elkárhozás gondolata, mint eddig még semmi. Jó kislány voltál, de már egy ideje nem kis lány. A melegség a medencédben nem erre utalt.

A lábaid kopogtak a templomkövön. A patyolat fehér márvány ellensúlyozta a félhomályt és a mocskos lelkedet. Megpillantottad a gyóntatószéket. Ledobtad a kabátodat és az igazán dekoltált pólód és rövid szoknyád nem titkoltad már tovább. Úgy sejtetted, aki a Pokolra készül annak fel kell venni egy oda illő egyenruhát is. Nem láttál be a fülkébe, egy függőny választott el titeket, ami mögött ott várt ő. Azon gondolkodtál vajon felvette-e a revendáját, vagy mennyire bő még rajta a papi ruha, vagy talán már ráfeszül? A bűnös gondolatok patakként folytak a fejedben, az ajkad izzodt:

- Atyám, vétkeztem. - sóhajtottad.

Göb volt a torkodban az izgatottságtól, amikor láttad, hogy nem szellemhez beszélsz. A függöny megmozdult, ő itt van. Az ajkad martad, a kezed összetetted és csak feszülten figyeltél.

- Mi a vétked? - hallottad a mély és reszelős hangját.

Sóhajtottál és nem bírtál magaddal. A kezed a combodra tetted, fel és csúsztatva a markod. Tudtad, hogy a függöny apró lyukain átlát. Biztosra vetted, hogy néz most is. Egy fél pillanatra megálltál, eszedbe jutva, hogy mindketten mennyit is kockáztattok ezzel az egésszel.

- Bűnös gondolataim vannak magáról, atyám. - suttogtad, szégyentelenül.

Levetkőzted a prüdséged, ahogyan a sok más ruhadarabod is levetkőznéd már.Annyit próbáltad titkolni, tagadni, szégyenkezni emiatt. Neki ott a cölibátus, ő tiltott gyümölcs. Mégis annyira, de annyira akartad. Le akartad húzni őt a Mennyből, az Égből le a mocsokba. Hogy annyira romlott és kárhozott legyen, mint te. Azt hitted te fogod megrontani ezt a papot. Ám amikor a keze átnyúlt a függönyön és a combodba markolt, rájöttél: ő már most rossz dolgokat akar tenni veled. 

A keze átszelte a combod, éppen csak kihagyva azt a részt.

- Még. - morogtad, teljesen megbabonázva az érintésétől.

A keze megállt és te bepánikoltál, féltél, hogy a  kirohánásodra majd visszafarkal. A keze erőteljesen a combodba markolt és te szinte megugrottál. De a farkas most úgy döntött felfalja Piroskát. Matthías a kulcslyukon át nézett, a szenzuális és izgatott arcod megvilágította a gyertyaláng.

- Így nem juthatsz a Mennybe. - suttogta, a lélegzete nehéz volt - Meg kell alázkodnod Isten előtt.

A keze tovább folytatta az útját a combodat feltérképezve, mindig csak felizgatva és újra visszahúzva. Olyan, mintha a szavait nem is hallottad volna, csak elmosódott mormogás lenne az egész.

- Még... még. - hagyta el a szádat mocskos íge.

Úgyis tudtad, hogy ezután az éjszaka után a Pokolra jutsz, nincs mese. Matthías elkárhoztat ma éjszaka az ajkával.  Megragadtad a kezét és nem haboztál magadhoz érinteni, mire a hőség a tetőfokra hágott. Matthías elhúzta a kezét és te reszkettél a hiányától.

- Hogyan tehetném ezt, atyám? - szólaltál meg remegő hangon.

Válasz nélkül hagyott, te pedig úgy érezted most vétkeztél igazán. Féltél, hogy rosszat tettél és ő a maga módján fog megbűntetni. A csend csak még jobban kétségbe sodort. Lecsúsztál a padlóra és térdepeltél a kezeid összetéve. Alázkodás kellett? Hát most megkapja.. A függöny újra meglibbent és a férfi lépett most ki belőle.

Matthías ledobta a reverendáját, ami alatt meglepetésedre fekete bőr öltözet volt. A mellkasa csupasz volt (végre láttad a tökéletes izmait), de a latex nadrág is kiadta a férfiassága vonalát. A szemei sötétek voltak, a pupillái tágak, az ajkai vörösek, ahogyan marta. Te égni kezdtél a vágytól, a lábaid között egyre jobban gyűlt a hő, amikor lenézett rád. Leemelte az egyik oszlopról a szentelt vizet tartó edényt és az ajkához érintett pár cseppet. A folyadék lefolyt az ajkairól és utat vett le a mellkasán. Te buzgón követted a szemeiddel az útját.

- Tisztíts meg engem is. - könyörögtél.

Matthías hozzád lépett és a kezét a szenteltvízbe dugta, majd elkezdett lefröcskölni vele. A szenteltvíz teljesen átnedvesítette a pólódat, befolyt a melleid közé és....''

Itt volt elég.

Elvörösödtél és a lapot lecsaptad az ágyra. Mintha megégetett volna, úgy érezted ennyire még sosem csöpögtél a bűntől. Nem gondoltad, hogy rossz ötlet lesz átolvasni a napi dolgozatokat. Nem számítottál arra, hogy valaki a beteg fantáziáját veti a lapokra, dolgozat helyett. Ráadásul, egy self insert Matthías smut-ra nem számítottál.

Az írás mázgás volt, de a helyesírás pontra téve. A fejed főtt és az csak még jobban bosszantott, hogy valószínűleg nem tudod majd kiverni a fejedből a nagyon szuggesztív képeket Matthíasról.

Ezt meg kell majd gyónd egy nap. Hmm.

x

Egy ilyen forró kaland után nem akartál mást, mint lemosni magadról a mocskos fantáziát. Matthíasra úgy érezted nem tudsz ugyanúgy nézni egy darabig, George-al kicsit feszült volt köztetek a levegő, így jobbnak láttad, ha most megkeresed Gweneth-et. A szobáján kopogattál, majd beléptél.

- Szia, gondoltam benézek.- mosolyodtál el - Jobban vagy?

A lány felült az ágyban és viszonozta a mosolyod, de valami szomorú csillogott a szemében. Még mindig kicsit fáradtnak tűnt az arca. Reggel hiányoltad a lányt a reggelinél és a csoportos tevékenységekben. Gweneth fény volt, és ma nap nélkül telt a nap.

- Gyógyulgatok. - bólintott tetetett vidámsággal - De sokkal jobban.

Nem volt valami meggyőző, az a sokkal. Leültél az ágya szélére, figyelted a kissé görnyedt testtartását és a szomorú mosolyra húzott ajkait. A haja is borzosabb volt, valahogy nem a te Gweneth-ed volt.

- Van valami baj?- kérdezted aggódóan - Ben csinált valamit?

A név hallattán könny gyűlt a szemében és te tudtad, hogy rátapintottál a lényegre. Közelebb bújtál és hagytad, hogy rád boruljon. Most már zokogott. Meglapogattad a hátát és minden erőd abba ölted, hogy supportive légy. Erre csak még jobban rákezdett.

Megnyúzom Bent, gondoltad dühösen. Gweneth egy jó ember volt a szemedben és nem tűrted volna azt el, hogy egy elkényesztetett gazdag ficsur áttaposson rajta. A kezed ökölbe szorult, rosszabbnál rosszabb gondolataid támadtak, hogy ő mivel sérthette meg a lányt és te mivel tudnád pokollá tenni az ő életét cserébe. Már most bosszúhadjáraton voltál, pedig még azt sem tudtad mi történt ebben a szobában. Sejettted, hogy Ben kihasználta a helyzetet valahogyan... Gondoltad akkor kérdezel rá, mi is volt, mikor már lecsendesedett, de a lány megelőzött:

- Nem nyúlt hozzám. - mikor fel akartál sóhajtani, akkor Gweneth remegve tette hozzá- Éppen ez a baj. Hozzám sem ért. 

Megfagytál és csak tompán ölelted vissza.

x

Eszedbe jutott George kommentárja, miszerint ők évek óta a ''kavarás határán" voltak, de azt nem vetted komolyan. Pedig a lány fájdalma komolynak tűnt. Nem értettél az összetört szívekhez és most rossz barátnőnek érezted magad, mert nem tudtál megfelelő vígaszt nyújtani. De valahogy távol állt tőled az egész, Bent nem tartottad annyira jó embernek, hogy érte ennyi szenvedést érdemes elviselni.

Úgy érezted nem tudod hogyan kezelni Gweneth elfojtott vágyait és nem is akarod igazán megérteni. Ben jóképű, van esze, karizmája, és habár a humorérzéke rozsdás elképzelhető, hogy valakinek ő kell. Olyan furcsa volt a helyzet. Inkább nézted volna ki a fiúból, hogy kihasználja a helyzetet, minthogy Gweneth szerelmet valljon a semmiből. Felkínálkozó lehetőség volt, amit diplomatikusan elszalasztott. Egy táborban voltatok, mondhatni a semmi közepén ugyan ki tudta volna meg? De Ben... hű maradt a barátnőjéhez.

Nem tudtad, hogy megérdemli ezért a tiszteletet, vagy haragudj, mert összetörte a másik lány szívét. Minden esetre, szürkének találtad a helyzetet, egyiküknek sem adva igazat. Nem támogattad a megcsalást, de akkkor is...

Kavargó gondolatokkal érkeztél le a találka helyre, a kezdődő szürkület pedig egy cseppet sem segített lenyugtatni a feszült idegeidet. A sziget elhanyagolt templomába érkeztél, szinte hurokra csomózódott a gyomrod, amikor eszedbe jutott az a fanfiction amit ma olvastál. Valóban bűn volt elveszni a sorokban, te még csak a végéig sem jutottál. A szaftos rész még jóval hátra maradt, de azt inkább érintetlennek hagytad a szűz szemeidnek.

Beléptél és a márvány padló éppen annyira hitelesen kopogott, mint ahogyan leírták. Olyas valaki írhatta a fanfictiont, aki járt ebben a templomban, gondoltad. Erre csak még jobban kezdtél visszaemlékezni a történet minden sorára. Vajon mennyi lehetne igaz belőle?, törted a fejed. Valamiért komikus és izgató volt egyszerre Matthías atyát latex cuccban elképzelni. Az arcod elvörösödött és gyorsan keresztet vetettél. Uram irgalmazz, ez a fanfiction megrontott.

- Nem szeretem ezt kijelenteni, de tévedtem azt hiszem. - hallottad George hangját, mélabús volt, már-már szomorkás - Talán túl sok krimit néztem és kicsit elszaladt velem a ló.

Megpillantottad őket, az első padsorban ültek. Intettél nekik és gyorsan leültél a padba George mellé. Matthías nem volt latexben, micsoda csalódás. Ennek ellenére a fantáziád elrajtolt. A férfi  prédikált a délben és még nem vette le a reverendáját. Szívesen megtetted volna helyette. A fanficben alatta volt a meglepetés. Annyira elkalandoztál, hogy nem is válaszoltál George-nak.

- Semmi baj, elvégre még a szakma elején vagy. - válaszolt engedékeny hangom Matthías.

Hiába volt elnéző, tudtad, hogy George nem néz el magának ilyen hibát. Felhúzta a szemöldökét, de a fiatal orvosjelölt csak lehajtotta a fejét a padra és hangosan szusszant egyet. Szóval ennyire nem viseli el a kudarcot? Tudtad, hogy mennyire fontos neki, hogy igaza legyen, de nem sejtetted, hogy ennyire lesúlytja, ha nem így van. Megráztad a fejed és próbáltad a figyelmed az ügyre visszarántani, nem ér, hogy ennyire a fellegek fölött lebegsz. Egy gyilkosságról van szó, az ég szerelmére! Meglapogattad bíztatóan George hátát, mire ő felemlete a fejét.

- A hulla túl természetes. Szóval arra gondoltam, mi van, ha valaki csak nagy mennyiségű atropint (vagy hasonló hatású szert) adott neki, majd ott hagyta a napon? - kérdezte hadarva, mire ti ketten csak pislogtatok rá - Hadd magyarázzam el. Az atropin mérgezés halálos. Izombénító, tehát még csak ki sem kellett őt kötözni. És, mi a fantasztikus, hogy az atropin nagy dózisban növeli a szívfrekvenciát, zsigeri izmok bénulását, hallucinációkat okoz. Tehát kinyírja a szívet eléggé.

Jó volt látni, hogy újra az elemében volt. Elmosolyodtál, ez volt az a Goerge, akit ismertél és szerettél. A fiú sűrű fekete hajába túrt és szinte láttad, ahogyan mozognak az agykerekei. Egy gyors pillantást vetettél Matthíasra, aki éberen figyelt, elvégre neki sem volt ez a szakterülete.

-A hulla pupillája alapból tág szokott lenni, de lehet ez is az atropin hatása. Megzavart az, hogy annyira száraz a hulla, azt hittem elvettek a véréből, de az lehetetlen, hogy ne hagyjon nyomot.  - itt megállt egy pillanatra és az ajkába harapott - Így a másik, amire gondoltam, hogy vizet veszíthet. Az atropin hipertermiát okoz, az atya nem tudta leadni a hőt. És ha arra gondolunk, hogy a gyilkosság kettő és tíz között történt akkor egyenesen elviselhetetlen a hőség, főleg egy műanyaggal bebugyolálva.

Eszedbe jutott a rituáléra emlékeztető szentély, a feket műanyag darabokkal. Kísérteties volt, borzasztó ilyen módon meghalni. Megtámasztottad a fejed a padon, elgondolkodva. Próbáltad elképzelni Hans atya halálát, de mind csak keserű lett tőle a torkod. Ki vetemedett volna arra, hogy megöljön egy papot?

- De ez elég kockázatos művelet, mert nagyon lassan hal meg így. - jelentetted ki - De tuti biztosan szenved, ha az volt a cél. 

George erre egyetértően bólintott, majd újra gondolataiba merült. A szemed sarkából mégis a fiúra pillantottál, nem tudva, hogy vegyed-e készpénznek az új teóriáját. A fiú okos, de mi van, ha megint csak eltúlozza?

- Ez szép és jó, de ez olyan méregnek tűnik, amit nem lehet a sziget egyetlen patikájából megvenni. - jegyezted meg, a lehető legellenségtelenübbül.

Most az egyszer viszont valahogy rendíthetetlenül állt a teóriája mellett, láttad a szemén.  Matthíasra pillantottál, de ő elég passzív maradt. Ő legtöbbször csak fültanu szerepét játssza, pedig kíváncsi lettél volna mi van abban az okos fejében.

- Nem biztos, hogy ilyen gyógyszerrel ölték meg. - erősködött továbbra is - De a hatása biztosan ez volt. Ezzel kapcsolatban szeretném kérni a segítséged, Matthías.

Erre a pap szeme felcsillant.

- Miben segíthetnék? 

George megdörzsölte a tenyerét, te pedig a legdémonibb dologra gyanakodtál.

- Tudom, hogy mocsok dolog, de hadd kutassuk át az atya szobáját. - kérlelte a fiú - A gyógyszereiben lehet a következő nyom. 

Matthías arca elszomorodott, lesütötte a tekintetét a padlóra.

- A rendőrség már mindent felforgatott és lezárta a szobát, nagyon sajnálom.  - sóhajtott nehezen - De azt hiszem meg tudom szerezni az egészségügyi papírjait, úgy emlékszem összegyűjtöttük a tábor elején mindenkiét.

A fiú felpattant a padról, George arca felvillanyozott volt. Te szinte megugrodtál a nem várt reakciójától. Matthías csak elmosolyodott, olyan kedves volt így az arca, látszott, hogy szeret örömet okozni másoknak.

- Angyal vagy, Matthías.

A pap csak legyintett.

- Bárcsak az lennék. - nevetett a férfi.

De hát Matthías angyal, akartál mégis érvelni. Inkább ráhagytad és csillogó szemekkel nézted a kedvenc tiszteletesed. Akár glória is ragyoghatna a feje fölött. George felpattant a padról és az óráját nézte, idegesen.

- Mi az, George? Találkád van? - szívattad.

Azt gondoltad egyből, hogy jól megfogott magának egy lányt a konyhában, míg te bőszen a fanfictiönt olvastad. Noha nem mesélt mostanában senkiről, aki annyira tetszett volna neki. Nem zártad ki ennek ellenére, George nagy casanova.

- Bennel megyünk sö... - itt elakadt a hangja, rájött, hogy Matthías előtt az alkohol témát mellőzni kellene -.. tétben Bibliát olvasni.

Matthías hangosan elkacagta magát. A hangja visszahangzott a templomban, orgona hangja helyett. A kedvenc zenéd a nevetése volt.

- Vigyázzatok, nehogy vizet rendeljetek és a pincér bort hozzon ki. - tette hozzá mosolyogva - Jó szórakozást! Én neked is odaadhatom a papírokat ma este, ugye Rachel?

Édes humora volt, mint a bornak. És legalább annyira bódító a teste. Megráztad a fejed, annyira megkívántál most egy kis bort. Velük együtt nevettél és kiengedted George-ot a sorból.

Este? Az agyad máris a fanfictionre szökkent és minden egyes izzó részletére. Vajon ebben a templomban adja oda? Érezted, hogy a gyomrod csomóba szorul az izgalomtól. Kár, hogy a cölibátus rabja.

- Eljuttatom neked George, siess inkább mert lekésed a bibliaórát. - kacsintottál rá.

George még egy pillantást vetett az órájával, majd gyorsan megölelt. Te először csak pislogtál, nem nagyon szokott ilyet, nem tudtad mi ütött belé. Fogadtad az ölelését, ami alig tartott többet pár másodpercnél.

- Pazar poén. - húzta a száját keserűen George, majd amikor Matthías megfordult, hogy magára kapja a virító kék felsőjét a fiú feléd fordult és mélyen a szemedbe nézett - Vigyázz hazafelé, Rachel.

Ugyanezt mondta ma neked Misha tiszteletes is, de az ő szavait üresnek érezted és szinültig hátsó szándékkal. George szemében igazi féltés és szeretet ült, tudtad, hogy őt érdekli. Bólintottál és te is magadra kaptad a felsőd. A fiú elsietett és te egyedül maradtál Matthíassal.

Elindultatok ki a templomból, majd le a dombról vezető útra. Kissé terhes csend ült közöttetek, nem tudtad mivel indíts beszélgetést. Öööö olvastam rólad egy fanficet? Nem, ez így nem lesz jó. Mintha csak az ördögöt festetted volna a falra, mert alig sétáltatok pár percet egy kocsi húzott le mellétek. Egy kék Ford volt és a kormánynál nem volt más, mint Misha tiszteletes.

- Beszálltok?

Matthías megvonta a vállát és bepattant az anyós ülésre, mire neked sem maradt más választásod. Szíved szerint becsaptad volna az ajtót és elmentél volna. Kirázott a hideg az atya pillantásától, de biztonságban érezted magad Matthías mellett. Hátra ültél, pont a férfi háta mögé, aztán a kocsi motorja beindult. A kocsiban újra hallgatagság uralkodott, te pedig a lassan távolodó tájat nézted. A tájat már félhomály lepte el, pont úgy ahogyan a fanfictionben. Rejtély

- Már nem is látom a templom keresztjét. - mondtad hallkan.

Egy pillanatig semmi reakció, azt hitted pedig hogy Misha atya nagy mesélő. Hallgatott, valamin erősen gondolkodott. Akkor döbbentél csak rá: szó nélkül fel vett titeket. Nem volt neki gyanus, hogy Matthíasszal lófrálsz? Nincs ez ugyan megtiltva, de mégis csak elég furcsa, hogy egy táborozó és pap szánt szándékkal csatangol éjszaka. Kettesben. Csak remélted ezért Matthíast nem fogják elővenni. Most döbbentél csak rá, hogy mennyire nagy áldozat a részéről az, hogy nektek segít.

- Besötétedett. - értett egyet veled végül Misha, megtörve a csendet.

A hangja sejtelmes volt, benned pedig egyre nőtt a félelem. Mások azt mondták volna, hogy oktalanul nagyon félsz ettől a férfitől. A legnagyobb félelmed mégis az volt, hogy valami rosszat híresztel, vagy bajba sodorja Matthíast.

- Szeretem azt hinni a keresztek védelmet nyújtanak. - szólalt meg Matthías, a hangja kellemesen nosztalgikus volt - A bátyám nem valami keresztény, de én más voltam. Már kicsi korom óta megnyugtató volt látni a templom tetején.

Elmosolyodtál halványan, elég keserédes emléknek tűnt ugyan. Nem tudtad, hogy van bátya, csak a szüleiről tette eddig említést. Úgy tűnik Matthíasnak már elemi elvitatottsága is volt, nem semmittevésből lett pap.

- De ahogy lemegy a nap a keresztnek is lesz árnyéka, Matthías. - tette hozzá Misha, sejtelmesen - Mindig lesznek bűneink, amiket még magunknak sem fogunk bevallani, nemde?

Bűneink? Atyám.

Matthías tekintete találkozott veled a visszapillantóban. Tudja. Ez volt az első gondolatod. A lélegzeted a mellkasodba szorult. Próbáltad megnyugtatni magad. Ugyan mit tudna? Hiszen köztetek semmi sincs. Mégis úgy érezted rátapintott valami belsőségesre. Mert bűn az, hogy neked ő ennyire tetszik. Egy pap nem lehet valami közönséges fétis, a vágyaid megtestesülése. Már elkárhoztál akkor az első beszélgetéseteknél. Misha valahogyan ráérzett erre, a bőröd alá került, szinte ördögien. A fejed ráztad, ugye csak beképzelted az egészet? De ha az érzéseid egyoldalúak, akkor miért lett Matthías szeme is ennyire rémült? Mert az is bűn, ha ő megszegi az esküjét.

Csend. Misha nevetett valamiért. Benned az ütő is megállt egy pillanatra, kirázott a hideg ettől az egész úttól, nem értetted miért szálltatok be a kocsijába. A legrémisztőbb gondolat, ami megjárta az agyad, hogy nem szálltok ki élve.

- Ugye nem halunk most meg és akarod nekünk feladni az utolsó kenetet, azért gyóntatsz meg minket? - sütötted el csak a vicc kedvéért.

Azt gondoltad, hogy ezzel oldod a feszültséget. Ám mégis csak csend telepedett a kocsiba. A ford egyenletes búgása volt az alapzaj. Matthías feszülten ült az anyós ülésen.

- Ó, Rachel. - sóhajtott Misha - Sosem ártanék.