Lapos hangulattal keltél fel, most nem esett jól a karórád csengése. Semmi kedved nem volt reggelizni, vagy lemenni a csuhások közé. Sejtetted, hogy az arcodra lesz írva, hogy valami baj van, így már előre készültél George tolakodó kérdéseire.  Még nem találtad ki, mit fog hazudni, de úgy döntöttél fésülés közben megteszed. A külsőd összhangban volt az érzéseiddel: kialvatlan voltál és a hajadon mintha egy vihar szántott volna végig. Leültél az ágy szélére és elkezdted kifésülni a hosszú, szőke loboncod. Az este annyira szeretted volna bárkivel is megbeszélni, hogy mennyire megbántott Matthías, de mostanra egy keserű csendesség költözött a testedbe, egy beletörődés. Nem szerettél volna már egyebet, mint egy ölelést. Sóhajtottál, úgy érezted nem vagy hű önmagadhoz, elvégre nem szokásod fiúkon sírni. Nem, nem hagyhatom, hogy egy fiún keseregjek, határoztad el magadban, Még ha az Matthías Hatarson is.

De mégsem tudtad elterelni a figyelmed róla, még öltözködés közben is a helyzeten kattogtál. Sértett voltál, úgy érezted kijátsszottak. Pedig annyiszor letudtad már magadban, hogy Matthías egy pap, köztetek ez amúgy sem lehetett volna hosszúéletű. A fiú egy jólelkű ember, ám mégis csak egy ember. Lehet, hogy tegnap este követte el élete egyik legnagyobb hibáját, de nem láttad helyesnek azt, hogy elítélt és megvesd.

De te kötődtél hozzá, ezért fájt. Megráztad a fejed, rossz szokásod is lehetne, hogy ennyire kötődsz jó emberekhez. Becsapva érezted magad, sejtetted, hogy nem jogosan. Hiszen eddig is csak beszélgettetek. Elvégre, Matthías nem ígért neked semmit. Se szerelmet, se hűséget, se barátságot. Semmit.

A fésűt az ágyra dobtad és kissé sietősen a tükörbe néztél. Egy fanyar mosoly ült az arcodon, egy terved volt csak mára: túlélni és visszaesni az ágyba. Tegnap még elszántabb voltál, szeretted volna minden nap a listán végezni, amit felolvasnak. Ám ma a hátad közepére kívántad az egészet. Remélted, hogy egy idő után nem fogod majd ennyire kellemetlenül érezni magad.

Kiléptél a szobádból, majd le is indultál a lépcsőkön az ebédlő felé. Néhány csoporttársad haladt el melletted, kicsit elsápadtál, a tekinteted már kereste is Marthát. De ő nem tűnt fel. A szorongásod mégis megmaradt, a karórád pántjával játszottál és ballagtál lefelé.  Mígnem megtorpantál.

Matthías ért be, utánad sietett. Az ebédlő olyan közel volt, tentált, hogy ne várd meg és belépj. A zsebéből kilógó rózsafűzér fel és le ugrált, ahogyan sietett. Ám inkább vártál, a fiú tisztes távolságban állt meg előtted és a jelenléte megteremtette a kínos csendet.  A szeme a tied kereste és egy érzés kavalkáddal tündökölt.Az arca szomorú volt és bűnbánó. Szkepticizmussal álltál mégis hozzá, kételkedve. Vajon azért látod rajta ezeket az érzéseket, mert valósak, vagy mert ezeket szeretnéd látni? A barna szempár hol rád nézett, hol a földet. A pillái gyorsan mozogtak, a száját mereven egy vonalban tartotta és az egész lénye olyan feszült volt.

Valahogy Matthías megviseltnek tűnt. A szemei alatt kissé meg volt duzzadva a bőr, az arcából hiányzott a pirospozsgás. Még a reverenda sem úgy állt rajta, mint máskor. Aggódás fogott el, mi történhetett, ami még fizikailag is ennyire megviselte? Már azon kezdtél gondolkodni, hogy vajon neked kellene beszélgetést kezdeményezni, amikor megszólalt:

- Rachel, úgy érzem egy magyarázattal tartozom. - szólalt meg halkan.

Felhúztad a szemöldököd. Azt hitted hallgatásra fog kérni, elvégre elég sokat bukhat, ha őt meggyanusítják. Próbáltad legyűrni a meleg érzést a mellkasodban, megérintett az, hogy tisztázni akarta a helyzetet. Mindig is egy egyenes embernek tartottad, legalább ebben nem csalódtál benne.

- Nekem semmit sem kell megmagyarázz. - jelentetted ki érzéstelen hangon.

Nem akartad, hogy ennyire passzív aggresszívan hangozzon, de valóban úgy gondoltad, hogy bármi is történt köztük azon az éjszakán azért nem előtted felel. Igyekeztél tudatni vele, igazából nem neheztelsz rá, a gondterhelt arca viszont nem arra utalt, hogy ezzel ő is tisztában van.

- De én szeretném, ha...

Közelebb lépett hozzád és sóhajtott, már kezdett is bele a mondandójába, amikor Alex atya félbeszakította egy energikus köszöntéssel:

- Dícsértessék!

Matthías arca olyan volt, mint akinek elege van valamiből. Látszott, hogy nagyon gondolkodik azon, hogy mégis befejezze a mondatot. Túl rizikósnak ítélte, így csak megrázta a fejét és keserűen összehúzta az ajkait.

- Dícsértessék. - válaszoltál neki, mire az atya bólintott

A másik férfihez lépett és kezetfogtak. Matthías és Alex hosszasan néztek egymásra, mintha telepatikusan beszélnének egymással. Keresztbe fontad a karod és azt kívántad bárcsak kifacsarhatnád a fejükből a szavakat. Csak nem rólad van szó? Vagy másról? Már akkor sejtetted, hogy valami történt.

Alex egyszer csak feléd fordult, majd vissza Matthíashoz. De nem szólt semmit. Majd megismételte. Aztán felvonta vastag szemöldökét és neki is feltűnt, hogy édeshármasban kerek öt perce szótlanul bámuljátok egymást.

- Mehetünk?

Matthías bólintott, előre engedte az atyát, majd téged is. Mielőtt viszont betértél volna az ebédlőbe, előre hajolt a füledhez.

- Gyere le tízkor a szobámba. - suttogta, majd sietve elhúzódott.

Megborzongtál és biztos voltál benne, hogy a rövidujjúd miatt kivehető a libabőrös állapotod. Ki gondolta volna, hogyha suttog olyan édes a hangja, hogy az angyalokat is leimádkozná a Mennyből? Nem mondtál semmit sem a hívására, a fiatal férfi pedig sietve követte Alex atyát. Sejtetted, hogy az arcod vörös tengerben úszott, de nem tehettél róla, amikor Matthías szenzuális. Nem igyekezett az lenni, mégis az lett.

Rejtegetve a zavarod a szemeddel már keresgéltél egy ismerős után. Szótlanul lehuppantál a George melletti székre és gyorsan körbenéztél. Ben köszönt rád, egy fél mosolyt engedve meg magának. Ingben feszített újra, ám az egyik fejét megtámasztotta. Nem illett a pedáns karakteréhez. Talán fejfájás a tegnapi sörtől? gondoltad, Ben olyan apuci fia, akit mindig eltiltották az alkoholtól. Biztosan ezért szédült el egy korsó sörtől.

Ám akkor találkozott a tekinteted egy nem kívánt alakkal. A szomszéd asztalnál pont Martha ült, Symphionia társaságában. Úgy néztetek egymásra, mint aki telepátiával ölni tudna. A tegnap este fanyar élménye még élénken élt benned, nem tudtál volna vele még civilen viselkedni. Ám feltűnt neked az, hogy ő sem volt ma valami friss. Általában hiperaktív és hangos, de most eléggé meghúzta magát a székben. Miért hallgat minden érintette ennyire?

Vajon mi lesz Matthíasnál este? Nem tudtál leszállni a gondolatról, hogy te csak egy lány lennél. Úgy ahogyan Martha. Egyszerre vártad és nem az estét. Egy kellemes izgatottság helyett viszont a gyomrodban érezted a szorongást, az étvágyad is elment tőle.

A szokásos reggeli áldás után viszont mégis csendre intették a tömeget. George felmordult csendben, a hasa eléggé követelőzően rászólt. A nagyfőnök, Alex atya állt ki a szószékre és egy pár másodpercnyi hatásszünet után megszólalt:

- Szomorú hírekkel jelentkezünk ma..Egy kedves testvérünk, Hans atya meghalt tegnap este. Egy késő esti túrára ment, amikor a szíve nem bírta tovább.

 Mindenki meglepődött, körbenéztek vagy elkezdtek pityorogni. Sokan sírtak, az asztalodnál Gweneth próbálta visszafojtani a zokogását. Megsimogattad a hátát, de kevésbé tudott uralkodni magán. Téged is megütött a hír, hiszen kedvelted, de messze nem ismerted annyira jól, mint a többiek. Természetes szimpátiád volt a kedves, öreg bácsik iránt. Még Ben megtörölte a szemét és csak szótlanul nézett előre. Ez meglepett téged, a mindig komor fiú érzéseket mutat ki? Lehet kicsit feltűnően megbámultad, mert megköszörülte a torkát.

- Évekig mentorált, bárcsak tudnék most szólni.. pár szót. - magyarázta, de nem tudta befejezni, mert elhalt a hangja.

Biztosan fontos ember lehetett az életében. George megveregette a hátát, de a fiú nem szólt neki semmit. Úgy tűnik visszaváltozott a távolságtartó énjéhez.

A mai nap rövidített foglalkozás volt, hogy legyen idő egy hosszú gyászmisére hattól. Kicsit örültél, hogy így lett, mert az új csoporton kevésbé tetszett. Gweneth ugyan megint veled volt, de a mentor keresztbe tett. Francis atya, az aki Alex-el füstölgött az udvaron valóban annyira ellenszenves, mint aminek tűnt. A saját igazát hajtogatta, sőt, más véleményét meg leflegmázta. Most sajnáltad, hogy nem volt ott Ben, aki kiossza. Ám láttad, hogy Matthías csoportjába került. Irigykedve néztél a fiú után. Talán jobb így, a levegő már amúgy is kínos volt a papoddal. Így beérted Francissel, aki rosszabb volt, mint hét ördög.

 A holttestet elszállították, láttad a rendőrautót az épület előtt. Kicsit  el is csodálkoztál rajta, nem tudtad, hogy ilyenkor ez az ő dolguk. Szerencsére hoztál fekete ruhát, így nem tűnttél ki a misén. A végén minden pap mondott pár szót, valami kis személyeset Hans atyáról. Olyan jó embernek tűnt. Benned végig az az érzés volt, hogy ez egyáltalán nem igazságos. Miért mindig a legjobb emberek halnak meg? 

A mise után úgy döntöttél felmész a szobádba, átöltözöl és eldöntöd lemész-e Matthíashoz vagy nem. Nagyon húztál efelé, hogy nem. A lépcsőkön vezetett fel az utad, amikor George beért.

- Menjünk ki egy fagyira, Rachel, tudom, hogy van valami baj. - mondta halkan, az arcán aggódás ült ki -  Már a gyászjelentés előtt fel voltál dúlva, szóval nem a kedves atya halála rázott meg ennyire.

Már kezdted magadban letudni a Matthíasos kudarcot, így nehezen rágtad meg az ötletet, hogy mégis ezt megoszd a fiúval. Egy részed mégis égett, hogy valakivel ezt megoszd. Ígyhát bólintottál és az utad le a szobából ki vele a városba vezetett. Vettetek két gombóccal a kedvencetekből és beültetek a sarokba, ahol senki sem figyel.

- Összekaptál valakivel?- kezdett faggatni, majd mikor vonakodtál válaszolni jobban erősködött- Kivel kaptál össze? Matthías vagy..

A neve olyan idegen volt a száján, ösztönösen körbenéztél. Paranoia tört rád, úgy érezted, hogy most egy túl nagy titkot bízol Georgera. Elvégre, ez a titok romba döntheti Matthías jövőjét.

- Ne hozd fel a nevét. - pisszegted le - És csendesebben beszélj.

George bólintott és közelebb húzódott hozzád az asztalnál, készülve a sutyorgós bulira.

- Halljam. - noszogatott tovább - Én vagyok a fiú barátod. Nekem elmondhatod, mi történt veled és Marthával?

Elvörösödtél, hát még ő is látta a death stare-eket amiket küldtetek egymásnak? Igaz, eddig is láttad, hogy George szemfüles és elég sok mindenre felfigyel. Egy részed azt kívánta most inkább nem kotnyeleskedett volna bele a dolgaidba. Lehajtottad a fejed és belekanalaztál a fagyidba.

- Annyira nyilvánvaló?- sóhajtottad, mire ő küldött egy pillantást. - Tegnap este láttam Matthías szobájába menni.

Még mindig elég kellemetlen volt ezt felidézni, a keserű érzések utat törtek benned. Arra számítottál, hogy a fiú majd kinevet vagy butának fog tartani. Megráztad a fejed, éppen egy fiúnak kell ezt elmondani? Most már újragondolva visszakoztál az ötlettől.

- Ó. - harapott az ajkába George, nyilvánvalóan eszébe sem jutott, hogy ez a probléma -Tudom, hogy nő vagy és ti szerettek gyorsan következeteseket levonni, de azt is vedd figyelembe, hogy én is mellesleg sokat ülök a te szobádban.

Keresztbe fontad a karod, hitetlenül. Bár olyan egyszerű lenne, mint ahogyan ő állítja. George felemelte védekezően és meglebegtette a fehér pólóját, a megadom magam zászlót. Jó tudni, hogy a haragodtól óczkodik. Gondoltad, mert Bennel ellentétben George nem egy konfrontációt kedvelő ember.

- Oké. Lefeküdtek. - adta be a derekát jelenleg - Teeegyük fel. Na és akkor? A csaj nem lesz Mrs. Hatarson, az tuti.

Nem, azt már elhatároztad, hogy cicaharcba nem fogsz keveredni. Már túlfejlődtél a tizenöt évesek 'megtéplek' meg 'kitöröm a bokád' agresszív megindulásain. Azt is elhatároztad, hogy nem fogsz erősködni, ha nem tudjátok felnőttesen lerendezni a dolgot Matthíassal. Viszont az jól eseet, hogy George is úgy gondolta, hogy Martha csupán egy kaland és semmi több. Mondjuk lehet a fiú a cölibátusra alapozta.

- Nekem az a teóriám, hogy téged nem az zavar, hogy feladta a cölibátust, hanem az, hogy nem veled tette ezt.- szólalt meg óvatosan George.

Sajnos volt benne valami igazság, ezért rosszul esett hallani. Megeshet, hogy közrejátsszik egy kis irigység is. Fanyar képet vágtál, mire a fiú együttérzéssel nézett rád. El sem tudtad képzelni, hogy egyáltalán megérthet téged. A keze megkereste a tied az asztalon. Furcsán megérintett a gesztus. Szinte érezted, hogy az arcod elpirul, de nem húzódtál el. Bizonyára baráti gesztusnak szánta, nem engedted meg magadnak, hogy másképp gondold.

- Nézd, ha ennyire piszkálja a csőröd akkor menj, jelentsd Alex atyának és holnap legyél megint a mosolygós Rachel. - sóhajtott George - Oké?

Nem, nem akartad beárulni. Kezdted azt hinni ez a helyzet patt.

- Nem tudom mit csináljak. - hajtottad le a fejed az asztalra - Borzalmas ember vagyok?

George érdeklődve figyelte a vívódásod. Meglapogatta a hátad elég fiúsan, amit megéreztél. Ő tényleg jelenleg a legjobb fiú barát szerepét tölti be.

- Nem. - nevetett rád - Most pedig kanalazd be, mert ránk zárnak.

x

Kilenc óra volt, jócskan túl azon az időponton, amire Matthías hívott. Óvatos, halk léptekkel mentél végig a folyosójukon. Lopakodtál, mert az ég óvjon attól, hogy most rád egy sötét sarokból Alex atya zengene egy Dícsértessék-et. Nem készültél kifogással, miért vagy a lelkészek folyosóján. Izgatott voltál, de nagyon ideges. De szeretted volna végre, ha tiszta lapot öntöttök a pohárba. Kissé úgy érezted felszínes vagy. Tegnap este Martha járta meg ezt a folyosót, most te.

Legyűrted a negatív gondolatokat, semmivel sem segítettek volna. Tudtad, hogy a fiú ajtaja a legtávolabbi, így végig kellett baktatnod az egész folyosón. Éppen ezért elhaladtál a hajdani Hans atya ajtaja előtt is, amin jelenleg egy cetli volt kifüggesztve. A kiváncsiságod erőt vett rajtad és közelebb mentél. Először csak a címet olvastad el, amitől azt hitted ez egy kedves, megemlékező szöveg. De mekkorát tévedtél.

Hans Smith atya emlékére

Mózes 1:6:5 Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz. .... Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem;

Mindenki meglakol a bűneiért. A büntetést pedig én szabom.

- G

Lefagytál és újra és újra végigfutottad. Remegve néztél körül, de egy lelket sem láttál. A morbidan kihelyezett üzenet adrenalint pumpált a véredbe. Ugyan ki lett volna képes bántani egy olyan kedves, öreg embert, mint az atya? Akármennyire is lesokkolt, itt állt előtted feketén-fehéren. Hans atyát meggyilkolták, és te jelenleg a bizonyíték előtt állsz.

Elég merész húzás volt a gyilkostól, hogy éppen ide függesztette ki. Nem is titkolja a tettét, büszke rá, sőt, az elismerést kéri. Azt is észrevetted, hogy az Özönvíz történetéből idézett, ez furcsa egybeesés volt, mert az volt az első napi téma. Magadban megjegyezted, hogy ez kizárja egy külsős gyanuját. Ez csak még jobban elborzasztott, mert azt jelenti, hogy G, a gyilkos veled egy helyen alszik.

Próbáltad memorálni a levelet, most igazán kapóra jöhetett volna a telefonod. Matthíast kénytelen voltál lefújni, túl sok gyanut vetne rád. Nem mertél bekopogtatni, ezek után mibe telne az, hogy rád fogják, hogy ezt te írtad meg?Jobbnak láttad, ha olajra lépsz.

x

Másnap nem találtad a helyed, a paranoia rád tört többször. Magad elé bámultál, elkalandoztak a gondolataid, annyira, hogy a napi mentorotok, Viktor diakónus meg is szólított. Aggódóan nézett rád, de úgy érezted neked összevarrták a szádat.

Mindenre figyeltél és azt hitted a minden visszafigyel rád. Még mikor Marthával találkozott tekintetek, akkor is azt latolgattad vajon ő a gyilkos és vajon tud mindenről? A titok súlya szinte összepréselt, védetelennek érezted magad, mert úgy tűnt egyedül szállsz szembe a névtelen gyilkossal. Próbáltad megállítani az elvadult gondolataid, mielőtt mindenki arcában gyilkost fogsz keresni.

De ha egyszer mindenki olyan gyanus volt. A lelkészek szokatlanul sokat időztek egymáshoz hajolva és bizalmasan beszéltek. Aznap csak egy pillanatra találkoztál Matthíassal, de akkor nem szólt hozzád. Azon gondolkodtál vajon megsértődött, vagy haragszik? Inkább hagytad a gondot, jelenleg G élvezett prioritást.

Nem tudtál tovább titkolózni, elhatároztad, hogy a tábori szövetségeseddel osztod meg a felfedezésed. George-ot abba a templomba vitted, ahová ő téged első nap. Úgy ítélted csendesebb és megfelelőbb bizalmas infó megosztására, mint egy kávézó. Kihajoltál az orgona mögül, de a templom üresen állt. Leültetek a karzatban leghátulra és elmesélted a tegnap esti levelet.

A fiú egész végig komoly arccal hallgatott, nem kérdezett míg be nem fejezted. Még utána is merengett pár percet, szinte láttad, ahogyan az agykerekei forognak. Hagytál neki időt, hiszen te is sokk alatt álltál sokáig. Még aludni is nehezen tudtál, a gondolat, hogy valaki ilyenre képes elborzasztott.

- Nem veszi félvállról. - szólalt meg George megfontolt hangon egy kis idő után, faarccal - Nem olyan 'feelin' cute might kill a priest later' típusú ember.

Azt hitted ott helyben megrázod. Hát nem a gyilkoson gondolkodott két percet, hanem ezen a viccen? Az arcán egy buta vigyor ült ki, maga is tudta, hogy nem volt helyénvaló, de nem tudott neki ellenállni.

- George, ilyen ember nincs! 

A fiú nevetett, majd az arca elkomolyodott. Sejtetted, szüksége volt minimális feszültség oldásra és higgadtságra, mielőtt beleveti magát a problémába. George olyan embernek tűnt, aki a humorral éli túl az életben.

- Beszéltél már Matthíassal? - kérdezte izgatottan - Kellene a női bájaiddal őt megnyerhetjük szövetségesnek. Fáj, hogy ezt mondjam, de nem biztos, hogy egyedül elbírunk a nyomozással. Kellenek azok a szaftos pap infók is. 

Neked eddig meg sem fordult a fejedben az együttműködés. Valóban, hasznos lenne, ha tudnátok egymás között információkat cserélni. Mert a levélből azt sem lehet kizárni, hogy pap vagy táborozó G. A levél sokatmondó és rejtélyes is egyben. Viszont ha feladod magad Matthíasnak azzal talán gyanuba sodorod magad. Úgy érezted ezt vállalnod kell, annak érdekében, hogy G meglakoljon. Húztad a szád, ez a bosszúszomja a levélben megmutatkozó gyilkos haragjára emlékeztetett.

Elkerekedett a szemed. G akárki lehet. Hiszen akárki lehet dühös és bosszúéhes. G akármennyire is hiszi úgy, hogy ítélkezhet, mégis csak egy ember. Ez csak szélesíti a kört, amit egyedül valóban nem tudtad volna leszűkíteni. George zseni, ha vele nem tudjátok megoldani akkor senkivel. Már csak Matthíast kell az oldaladra állítani.

- Megteszem, amit tudok. 

George bólintott, majd egyből beleavatott a kis haditervébe.

x

- Rachel?

Az ajtóban Matthías állt, meglepett arccal. Nem volt rajta a revendája, de egy sötétkék pólóban feszített, a nyakában ott lógott egy apró arany lánc kereszttel a közepén. Olyan normálisan festett, mintha nem is lenne lelkész. De az, így elővetted a tisztességtudásod.

- Jó estét, Matthías atya. Beszélhetnénk négy szem közt?

Bólintott és beengedett. Nyomást éreztél a válladon, meg azt, hogy innen már nincs visszaút. Ólomsúlyúnak érezted a lépésed, nehéznek a szíved. Matthías bezárta az ajtót lassan, egy darabig háttal is állt neked. A homokszőke haja csillogott a gyér fényben. Közelebb jött hozzád, óvatos megközelítés volt, mintha félne, hogy kiugrasztana.

- Köszönöm, hogy nem szóltál senkinek sem. - szólalt meg halkan.

Annyira zavart, hogy eltűnt közöttetek a barátságos légkör. Nem akartad őt elveszíteni, mint barátot. A barátok nem ártanak egymásnak, ezért nem árultad el. Bólintottál, hogy szívesen. Matthías arca hálát tükrözött, nagyon is értékelte a figyelmességed.

- Miért volt nálad Martha? - tértél rá egy témára. 

Magyarázatot ígért, ám az arca azt mutatta, hogy inkább visszakozna most.

- Azt nem mondhatom el, mert gyónt.

Matthías arca fanyar volt,  láttad te, hogy kellemetlenül érzi magát, de mégis hajlandó megtartani Martha titkát. Értékelted ezt benne, így a tiedet sem fogja világgá kürtölni. Egy nagy kő esett le a szívedről, szóval a lány gyónni jött hozzá és nem a szolgáltatásait felajánlani.  Tudtad, hogy Matthías egyenesebb ennél. Kezdett benned összeállni a kép, hogy miért volt még Martha is annyira feldúlva. A fiatal papra néztél, aki talán egy sötét titok őrzője. 

- Nem Martha miatt jöttem igazából. - szólaltál meg kisvártatva -Tudom, hogy az atyát megölték. Láttam az ajtón az üzenetet. 

Az arca elfehéredett, Matthías valósággal összerezzent a szemed előtt. A téma húsbavágó volt, a seb, amit Hans atya halála hagyott maga után még friss volt. Leült az ágya szélére és összekulcsolta a kezét. Ő is rájött, hogy te veszélyes tudás birtokában vagy. El akarták kerülni a pánik rohamot, ami kitörne. 

- És akkor miért jöttél el hozzám? - sóhajtotta 

Matthías aranybarna szemei szorongással néztek rád. Az ajkadba haraptál és inkább nem gondoltál arra, hogy milyen jó lenne egymást vígasztalnotok egy ölelésben. Céllal jöttél hozzá, nem akartál Georgenak sem csalódást okozni. De kételkedtél most a női bájodban. 

- Meg akarlak győzni, hogy ne fújjátok le a tábort.

Az arca meglepett volt, de nem győzte meg maradéktalanul az ajánlat. Keresztbe fontad a karod és vártad, hogy szóljon, ám mégsem tette. 

- Mindenki úgy tudja, hogy baleset volt, nem törne ki a káosz. - érveltél, kölcsön vetted George érveit és a magabiztosságát -Nézd, nem tudom mennyire profi ezen a szigeten a rendőrség, de én nem bíznám rájuk. Két napja halt meg lassan, és igaz, hogy titokban akartátok tartani, de mégsem vettek annyira komolyan hogy egyáltalán kihallgatásokat csináljanak vagy eljöjjenek ide.

Tagadhatatlanul igazad volt, ezt az elismerő pillantása is mutatta. Sóhajtott és megpróbálkozott titkon az ötlet megfontolásával. 

- Egy óra múlva tárgyalunk, de ilyet akkor sem kérhetsz tőlem. - adta be a derekát - Rendben. Megpróbálom meggyőzni őket. De továbbra is számíthatok rád?

Megértetted,  hogy bizonyos szinten a kezei meg vannak kötve. Értékelted, hogy nem ígerget a levegőbe és nem etet hazugsággal. Bólintottál és megköszönted. Ha továbbra is együtt akartok dolgozni akkor meg kellene előlegezni egy bizalmassabb kapcsolatot. Közelebb jöttél hozzá és mélyen egymás szemébe néztél. 

- Először meg kellett volna bizonyosodjak róla, hogy te nem vagy a gyilkos.

Matthías keresztet vetett. 

- Én is ugyanarra gondoltam. - értett egyet, majd félmosollyal hozzátette - De te túlságosan jó vagy. Jó embernek ismertelek meg Rachel, tudom, hogy furcsán hangzik, de én egyből meg akartam benned bízni.

Elmosolyodtál, már attól féltél, hogy elvesztetted őt. Hogy elvesztetted a szeretetét és a jóindulatát.. Egy fagyos jégtömb olvadt el a belsődben, ami eddig kínozott. Ez csak egy kis döccenő volt, de nem a világ vége, Matthías nem gyűlöl. 

- Ez nagyon ismerős. - bólogattál. 

Napok óta először mosolyogtatok egymásra újra. Ám a pillanatot egy kopogás szakította félbe. Matthías felpattant az ágyról. 

- Egy pillanat és jövök. 

Hallottad hogy Viktor diakónus állt az ajtóban és gyűlésre hívta. Elköszöntek egymástól és a fiú becsukta az ajtót. A kezét a zsebébe dugta és kicsit szétesettnek látszott. Kezdted kicsit pluszban érezni magad, így készültél menni. 

 -Együtt kell működnünk.- erősítette meg Matthías - Én figyelem a diákokat és te a lelkészeket kell vállald.

Ez azt jelentené, hogy megbízzunk egymásban., gondoltad. Kötelék, amit nem szabadna sem elhanyagolni, sem kijátsszani. Kötve hitted, hogy Matthías lenne G, úgy túl galamblelkű,  hogy ártson egy társának. A férfi előre lépett és elég formálisan kezet fogtatok. Az érintés bizsergető volt, izgalom futott végig a testeden. Ellépett tőled és előhúzott egy kulcsot a zsebéből.

- Adnék neked pót kulcsot, de nekem sincs. Megkérlek, hogy zárd be magad után az ajtót és dobd a kulcsot a küszöb alá. Mennem kell, hogy ne fogjanak gyanút.

Bólintottál, ez volt a leglogikusabb. Az ajkadba haraptál és nézted amint félig kilép sietve. 

- Még mindenképpen értekezünk. - szólalt meg. 

Sóhajtottál. George vajon mennyire fog örülni annak, hogy a kedvenc tiszteletesét is bevontad?