Mindannyian kaptatok egy karórát, aminek a hátán meg egy mágneses kulcs is volt. A motelbe becsipogtatni kell, csak úgy jöhettél be az ajtón. Ráadásul személyre szabott is volt, mert a szobádba is így lehetett csak bemenni. A lányok és fiúk külön emeleten voltak, a lelkészek is. Az épület U alakban körbevette az udvart. Beléptél a szobádba a második emeleten és ledobtad a földre a hátizsákod és a bőröndöd. Minimalista szoba volt egy vékony ággyal, egy szekrénnyel és egy kis asztallal. Minden fából volt, fehérrel lefestve a tisztaság és rend érzését keltette. Nem volt olyan barátságos, mint a poszterekkel és képekkel díszített szobád otthon, de megteszi egy időre.

Kicsit zárt szag volt, így gyorsan kinyitottad az ablakot. Kihajoltál az ablakon de a mesés tengeri kilátás helyett csak az udvarra néztél.  Húztad a szád és magadban megjegyezted, hogyha nem akarsz este kukkolókat, akkor este kénytelen leszel behúzni a függönyöket. Szégyellted elismerni, de máris  hiányzott a telefonod. Küldtél volna egy üzenetet a szüleidnek, hogy megérkeztél vagy George-nak, hogy melyik szoba az övé. Kicipzároztad a hátizsákod és neki is láttál a pakolásnak.

Éppen félig meddig voltál kipakolva, a ruhák már a szekrényben pihentek, már csak a fehérneműidet akartad kiválogatni. A tamponok szépen kiterítve az ágyadra. Éppen nem voltak vörös napjaid, de csak a biztonság kedvéért pakoltad be őket. Ez a fiú nemhogy a legjobbkor toppant be:

- George!- vörösödtél el és idegesen kapkodva söpörted be a vörös-napos-termékeket az éjjeliszekrény fiókjába.

A fiú bezárta maga után az ajtót és lehuppant az ágyra, minden szégyenérzet nélkül. Nagyon viccesnek találta azt, hogy annyira gyorsan elvörösödtél. Csillogó szemekkel nézett rád, megjegyezte magában, hogy jól áll neked ez a szín a halovány szőke hajad mellé.

- Jaj ne csinálj már úgy, mintha állami titkot láttam volna. - gúnyolódott George, a nevetése hangos volt - Orvosin vagyok ne felejtsd. Tudom, hogy a babát nem a gólya hozza.

És pont az utolsó szóra belépett valaki az ajtón. Te háttal álltál és dobáltad be a melltartóid a szekrénybe, nem tudtál egyből megfordulni. George nem állt fel az ágyból, esze ágában sem volt. Hátranéztél és a válladon keresztül megpillantottad nem mást, mint Matthías-t. A fiatal férfi meglepetten nézett rajtatok végig és az ajkába harapott. Jött, hogy a homlokodra csapj: hát senki sem szemérmes egy kicsit? Mindenki belép egyből a szobába?! Úgy érezted ennél jobban már nem tud égni az arcod. Matthías arcát pír futotta el, a szemei eléggé szigorúan bemérték George-ot és a szétterpeszkedett, laza pózát az ágyadon. Összekapcsolva azzal a gólyás mondattal már teljesen úgy tűnt nem prűd dologra készültök. Az ágyra vetetted magad, hogy eltakard azt a virító fekete fehérneműt, ami az ágy közepén pihent. Ahogyan az ágyon landoltál, vörösen, azon gondolkodtál, a legjobb lenne ha most szépen elnyelne a föld. Ha eddig kedvelt is, most biztosan megromolt a véleménye rólad, elvégre te olyan lánynak tűntél.

- Matthías. - kezdtél bele, de a szobád ajtaja újra nyílt.

- Atya. - tette hozzá egy hang.- Matthías atya.

A szavakat ezzel beléd fojtották. Alex atya rendesen lenézett, mert nem elhagytad a tiszteletség jelzését.Húztad a szád és lesütötted a szemed, nem tudtál az atya szemébe nézni, aki mintha pesztrálva állt volna Matthías mellett. Kicsit idősebb volt, a harmincas éveiben járt és azt hallottad róla eddig, hogy a hobbija a kötekedés. Meglepő, az ilyen minek áll papnak?

- Remélem nem kell felolvasnunk a rendszabályzatot, mi szerint nem történhet érintkezés a tábor ideje alatt. - köszörülte meg a torkát Alex.

Sosem érezted még ennyire megalázva magad. A tekinteted találkozott Matthíassal, aki gyorsan elkapta rólad a szemét. Egy pillanatra olyan jegesnek tűnt a tengerkék szeme, mintha ítélkezne vagy haragudna. Nem tudtál már tovább vörösödni, ez volt a maximum. Egy dühös pillantást vetettél a halál nyugodt George-ra, aki még szinte élvezte a helyzetet.

- Semmi szükség rá. - mosolygott rá George.

Matthías farkas szemet nézett erre a fiúra, aki rájuk mosolygott, rezzenéstelen arccal. Az idősebb fiú csak megrázta a fejét és te azon merengtél vajon mi futhatott át a fején. Alex atyának átható pillantása volt, és a mosolyáról lesütött, hogy bajkeverő. Olyan, mint George, éppen ezért szólt rá. Te titkon Matthíasra sandítottál, aki viszont kerülte a pillantásod. A szíved összeszorult, biztos voltál benne, hogy most már kevésbé kedvel. Az ajkad legörbült, jobban örültél volna ha ő be sem jön és kapsz egy ejnyebejnyét Alex atyától. A két férfi úgy döntött, hogy megróvásnak elég ennyi és már fordultak is mentek is ki, a cringe túl tömény lett a levegőben és tudniillik, hogy ilyenkor a papok nem funkcionálnak sokáig, ha a cringe-mérőjük beakad.

Alex további szép napot kívánt (ironikusan) és emlékeztetett, hogy egy fél óra múlva ünnepi ebéd misével. A papod hátra sem nézett, ami miatt úgy érezted nő a nyomás a mellkasodban. Együtt ültetek egy pillanatig csendben az ágyon. Majd előtört belőled a méreg.

- Bajba sodorsz, George.- pattantál fel és dühösen kezdted a ruháid szekrénybe.

A fiú csak mosolygott és feléd sandított, kicsit sem rettenve a haragodtól.

- Jól elvörösödtél. - heccelt tovább - A kis fiatal pappal csevegtél a hajónál, nem?

Kinyitottad a fiúkod és a tamponjaiddal babráltál, próbáltál mindent csapkodni, hogy a fiúnak is nyílvánvalóvá váljon: dühös vagy. Néha úgy érezted a fiú nem veszik tudomásul, hogy bajod van, csak ha nagyban kiírod a homlokodra. És rá most igazán nehezteltél azért mert elrontotta az esélyeid Matthíasnál. Már ha voltak egyáltalán esélyeid. Elvégre, ő már jegyben jár az egyházzal, sőt, az egész Vatikánnal, csak veled nem.

- De, vele. - morogtad.

George hümmögött.

- Kár a cölibátusért.

Sóhajtottál. Ha tudná, hányszor gondoltad te is ezt? Hogy Matthías miért nem inkább egy bolti eladó a Profiban, akivel hate-love relationshipetek lenne, mert te sosem hozol aprót és ő erre felháborodik, de valahogy mindig nála vásárolsz és mégis szeretitek egymást. Öööö. Hát. Megdörzsölted a homlokod, az agyad olyan néha, mint egy leárazott babkonzerv a szupermárketben:  vannak dolgok, amiknek ott a helyük és vannak az úszó, felismerhetetlen kolbász darabkák, amik a furcsa képek amiket kreálsz. Legjobb hasonlat, amit valaha írtam.

- George, pakolni akarok.- korholtad homlokráncolva - Menj el.

A fiú felállt és félig meddig kinyitotta az ajtót.

- Elmegyek. - vágta rá, majd elkacagta magát - Szexuális vagy non szexuális módon?

Erre megint felugrottál és első dolgod volt az ajtóra nézni. Már csak az kellene, hogy most egy másik pap nyisson be. Ha jól tudtad egy vagon papot hoztatok, s ha ezek úgy fognak betérni hozzád mint a csirke a kotlóhoz akkor George-ot meg kell fegyelmezni. Nem lenne szép, ha hazaküldenének és a szüleidnek meg kell magyaráznod, hogy megrontottak egy keresztény táborban. Neat. Nem jött be senki hozzád most az egyszer, de George nem úszta meg egy dühös pillantás nélkül tőled.

- Mi van, azt akartad, hogy elmenjek, nem?- húzta fel a szemöldökét, majd fél lábbal kilépett - Sziasztok, lányok.

Gyorsan berángattad és befogtad a száját mielőtt még tovább beszélt volna félre.Láttad, hogy kint volt három lány a szomszéd szobákból és felvont szemöldökkel néztek rátok. Újra érezted, hogy fő az arcod és szégyen öntött el.

- Most szúrtad el az esélyem, hogy megbarátkozzak ezekkel a lányokkal.-motyogtad csalódottan, már szinte láttad magad előtt, hogy ebben a táborban is egyedül fogsz ücsörögni - Nem láttad őket? Azt hiszik együtt vagyunk. És ez neked mire jó? Nem éppen fel akartad őket csípni..?

George a legnagyobb nyugodtsággal meglapogatta a hátad és a halántékára mutatott büszkén.

- Rachel, Rachel. Most megtanítlak élni. - kezdett bele a magyarázásba, mintha csak az államvizsgáját kezdené kifejteni - Ha két ember szereti egymást akkor tuti biztos, hogy kelletősek lesznek a többieknek is. Mindenki a legjobbat akarja. Meg aztán, most hogy a tiszteletesek megláttak nálad rajtunk fogják tartani a szemüket, nem fognak egy csoportba osztani, így lesz több esélyem más lányokkal kerülni.

George valami éhezők viadala szintű túlélési stratégiát eszelt ki erre a pár napra is. Te igazán nem vetted volna a fáradtságot, hogy erre figyelj. Megráztad a fejed, ez a fiú egyszerűen elképesztő. Még nem döntötted el, hogy negatív, vagy pozitív értelemben.

- Még ha működne is...egy keresztény táborban vagyunk. Ki jön ide csak azért, hogy felszedjen...

- De itt senki sem szent, tudtommal.

És te sem vagy. Kicsit érezted az iróniát, hogy te oktatod ki ezt a fiút, miközben neked még rosszabb ötleteid voltak, egy papot más útra téríteni! De persze mindenezt mielőtt tudtad volna, hogy pap. De a többi fiúra még csak rá sem néztél eddig, semmi sem fogott meg bennük igazán. Ám biztos voltál benne, hogy senki sem olyan furfangos, mint a te George-od.

- Sokat kell fizess, hogy a barátnőd legyek.- vágtad rá keresztbe font karral.

George szétnyitotta a karjait, lazán és nemtörődömül.

- Nem kell az legyél. Le is tagadhatsz, már nem számít. Úgy is elértem már a célom, hogy a lányok felfigyeljenek rám. - vágta rá félvállról - De ezzel még neked is jót tettem, menő csajnak tűnsz majd a szemükben, ha volt már dolgod fiúval.

Megráztad a fejed és nagyot sóhajtottál.

- Te csak azért jöttél ide, hogy csajozz?

Jóképű fiú volt, ezt te is láttad. Nem az a fuckboy stílusú, de mindenképpen szemrevaló. George-on inkább a karizmája, mint a külseje dobott. Ez már az óvodában is feltűnt neked, amikor minden fiú hozzá járt, mert csak ő tudta visszaszerelni a kisautók kerekét. Nem mellesleg a lányok fele is mindig szerelmes volt belé, mert ő volt az egyetlen, akit az óvónő mindíg megdícsért. Neki mindig is volt mit a tejbe aprítani, ezért nem értetted most sem, miért töri magát. Egy olyan okos és normálisan festő fiú, mint ő nem kellene ennyire profikat megszégyenítő mindgame-et és stratégiát alkalmaznia, hogy legyen barátnője. Olyannak, mint neki hat barátnője lehetne egyszerre és a csajok lehet annyira oda lennének érte, hogy nem is bánnák, hogy side chick-ek. Elismerted az elismerendő tulajdonságait, de azt már nem, hogy neked is ezek a fontosak.

- Neah.- lenyitett, majd a kezét újra a kilincsre tette - Az ebédlőben találkozunk. Foglaljak helyet neked, vagy pipa vagy még? Dobj meg egy melltartóval, ha igen.

Az ágyon volt még egy ácsingózó melltartó. Hirtelen felindulásból felkaptad és jóerősen hozzávágtad.

- Ha rossz fiú lennék most ezt eltenném. - vágta rá nevetve, majd te forgattad a szemed - De neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.

Visszadobta és te utána kaptál. Szalutált, majd kilépett és hallottad, hogy újra köszönt a lányoknak. Kaszanova. Fáradtan sóhajtottál. Jól indul a tábor, mi?

x

A mai program: közös ebéd, majd szabad foglalkozás és ismerkedés. Az utolsó szóra kissé húztad a szád. George-ra akartál újra akaszkodni. Ez a fiú olyan, mint egy drog.

Továbbra is vele tartottál, de úgy döntöttél vele lógsz, ám ha túlságosan felbosszant keresel majd új barátokat. A szomszéd asztalnál lányok csiviteltek, te pedig George bal oldalán ültél, egy szinte fiúkkal megtelt asztalnál. Olyan nagyon privát asztalnak tűnt, nem értetted mit keresel itt.

Ebéd volt, a gyomrod éljenzően korgott már.  Leültél mellé az asztalhoz, de a szemed nem tudtad levenni Matthíasról, aki felállt, hogy áldást mondjon. A kezed erősen egymásba fontad, mintha csak dacolni akarnál, hogy megállítsd a gondolataid róla. Mindhiába, a szád sarka majdnem rándult egyet, amikor a szemed találkozott a tekintetével, a kék szempár átsuhant rajrad, ahogyan kissé idegesen megigazította a reverendáját. Az étkezőben eléggé meleg volt,  a homloka egy kicsit csillogott. De amúgy is látszott rajta, hogy izgul. El sem tudtad volna képzelni magad az ő cipőjében, venni a hatalmas bátorságot, hogy kiállj mindenki elé.

- Hálát Adok Istennek, hogy kimozdított a falaim közül. - kezdett bele a gondolataiba - Megpróbál és megkísért, de nem szabad elfelejtenünk azt, hogy miért küldött minket az utainkra.

Próbáltál figyelni a szavaira és nem elveszni a saját gondolataidban. Tetszett, hogy úgy prédikál, mintha csak egy nyitott beszélgetést folytatna veletek. Közvetlennek érezted, mintha ezt neked mondaná és csak neked. Akkor gondolkodtál el azon, hogy talán ezért választotta a papi hivatást, mert így tud beszélni a belső érzéseiről. Valaki meghallgatja. Matthías talán csak ilyenkor tud megnyílni, mert így biztos lehet benne, hogy senki sem szakítja félbe. Azon gondolkodtál, vajon ennek a fiúnak vannak igazi barátai?

- Néha embereket hoz az életünkbe, akiket nem értünk, hogy miért. Azon gondolkodunk, vajon tényleg nekünk szánta őket?

Ezen a gondolaton meglepődtél, talán itt rád gondolt? Először kezdtél azon gondolkodni, hogy őt talán mégis neked szánták. Nem lehet véletlen, hogy őt hozzád vezérelte a sors.

- De őket ránk bízta, értük felelősséget kell vállalnunk, mert okkal vannak velünk. Kérlek, Uram, adj erőt ahhoz, hogy testvéreinket a legjobb tudásunk szerint és szeretetben kísérjük útjaikon. Úgy érzem, akármilyen feladatot is szánt nekem, ad majd erőt, hogy teljesítsem. Ámen.

Mindannyian felálltatok a végső fohászra, de neked a gondolataid már máshol jártak. Nem kellene ennyire beleélned magad a prédikációiba, mert csak jobban és jobban belé fogsz szeretni. Neked még a fejedben maradt a kép vele ahogyan elétek önti a hitét és az érzéseit. Sugárzott belőle a jóság és éppen ezért érezted magad a lehető legpocsékabbul. Matthías Istennek szánta az életét és az már milyen hogy valaki szemet vet egy papra. De mi van, ha valamiért így kell lennie?

- Azt hiszem a papod rólunk prédikált.- szakított ki a gondolatmenetedből George

Éppen mentél fel a lépcsőkön, hogy ledőlj a szobádban és elsüllyedj a beteljesületlen szerelem okozta érzésekben. Egyszóval keseregj. Ennek útjába állt a fiú.

- Nem a papom.- vágtam rá és kerültem a pillantását.

George ráérzett, hogy füllentettél, mert huncut mosolyt ejtett meg.

- Aha. Mit csinálsz ezután? Kimehetnénk felfedezni a várost. - javasolta jókedvűen - Majd romantikusan is sétáluk. Ha valakit féltékennyé szeretnél tenni, akkor én mindent beleadhatok.

Megálltál és megtorpantál. Gondolkodtál azon, hogy felfedeznéd a várost. De az ajánlat többi része már nem hatott meg. Lesétáltál mellé és keresztbe tetted a kezed, próbáltál sokkal autoritárisnak tűnni, ahhoz képest, hogy egy vékony leányka vagy.

- Senkit sem akarok féltékennyé tenni. Én nem játsszom az emberek érzéseivel.

George habozott erre válaszolni. De nem úgy tűnt, mintha kételkedne a kijelentésedben, csak lett volna hozzáfűznivalója: Minden lány ezt mondja, amíg nem adódik az alkalma, hogy megtegye. Erre te magad is gondoltál. Matthías jobbat érdemel, mint egy piti love game-et és ezt te nagyon jól tudtad.

x

- Amúgy meglepődöm, hogy templomba hoztál. - szólaltál meg elfojtott hanggal, a templomokban mindig ösztönösen halkabban beszéltél.

Úgy ítélted, hogy ez se nem randi hely se nem fake randi hely. Érdekes.

Azt gondoltad, hogy majd elvisz a partra és ledobja a pólóját. Nem tagadtad, azért nem vetetted volna meg a felsőtestét, egy ideje már kíváncsi voltál, hogy túllépett-e az ovis izmain vagy sem. Kinézted volna, hogy ilyesmivel felvág. Éppen ezért lepődtél meg, hogy ide hozott. Felemelted a tekinteted a festett mennyezettre, amin angyalok voltak megfestve. Valóban szép templom volt, tele freskókkal. Oldalra fordultál George-hoz, aki éppen egy Pokol tüzében szenvedő emberes freskó előtt állt. Milyen találó.

- Nem véletlen, csak figyelj és tanulj tőlem. - mosolygott huncutul és neked szinte felállt a szőr a hátadon, vajon mit tervez?

És azzal fogta magát és egy folyosón befordult és eltűnt a szemed elől. Abban a pillanatban vetted észre, hogy a karzati lépcsőről jön le valaki. A szépen kivilágított templomból jövő fény egy szőkésbarna hajrengeteget világított meg. Hát persze, hogy Matthías.

- Dícsértessék. - köszöntél gyorsan, zavarba jöttél és csak remélted, hogy nem hadartál.

- Dícsértessék. - hallottad, hogy válaszolt, de a hideg futkosott a hátadon attól a sok beképzelt negatív érzéstől, amit a férfi most érezhet irántad.

Megállt előtted és az arcán semmi rosszállást vagy haragot nem láttál. Az ajkán egy távolságtartó, előzékeny mosoly ült, egyáltalán nem olyan mosoly, amit még a hajónál kaptál tőle. Göb volt a torkodban, talán jobb lenne, ha közömbösök lennétek egymásnak. Egy részed elkezdett azon vacillálni, hogy mégis felvállald George barátnője szerepet. Talán jobb lenne úgy, ha egymásnak tiltott gyümölcs maradtok.

-Van valami baj, Rachel? - kérdezte halkan - Mondtam valamit, ami fura volt vagy...?

Érdekelte...Ez melegséget fújt a mellkasodba. Közelebb lépett, de még így is elegendő távolság maradt köztetek. Izgalomba jöttél hirtelen, talán ok nélkül is.

- Nem.- vágtad rá sietve- Semmit.

Matthías lesütötte a tekintetét egy pillanatra.

- Én viszont egy bocsánatkéréssel tartozom. Igazán nem kellett volna benyissak annyira meggondolatlanul.

Egy bátorító mosolyt küldtél neki, amit ő alig tudott viszonozni. Egek, nem tudtad mennyire hiányzik majd a mosolya, amikor még megkaptad először. Magadban szidni kezdted George-ot, még szegény Matthías érzi magát rosszul miatta!

- Semmi gond, nem történt semmi.

Matthías bólintott, kissé hitetlenül. A barna szemei a tiedet elhagyta egy pillanatra és mintha elkalandozva kinézne egy rózsaablakon. Így profilból úgy nézett ki, mintha ezt a férfit az angyalok festették volna, te pedig nem számítottál arra, hogy valaki ilyen tökéletes létezik. Ez a férfi egy északi kincs, elbújtatva egy jéghegyben.

- A szerelem Istentől van és annak az áldását kívánom nektek. - szólalt meg, kissé távolinak tűnt a hangja, mintha nem is neked, hanem magának mondaná.

A kezed ökölbe szorult önkéntelen és a mellkasod feszítette az igazság. Nem szép dolog hazudni egy papnak, gondoltad. De viszont megfordult a fejedben, hogy talán ő is epekedik utánad... Ez esetben hagynod kelllene, hogy higgye azt megközelíthetetlen vagy.

- Mi nem vagyunk együtt. - bökted ki érzéstelen hangon.

Egy kis hatásszünet következett, a szeme újra megtalálta a tied és egy élénk csillanást láttál benne.

- Ó. - suttogta Matthías, mintha megkönnyebbülve, majd a vállad fölé nézett - Dícsértessék.

- Dícsértessék. - hallottad George hangját.

Valahogy ez a fiú mindig tudta, hogy mikor kell betoppanni, éppen csak megszakította a kínos csendet. Így viszont hárman álltatok szemben egymással szótlanul, ami legalább annyira fura volt. Ám az, hogy pont végszóra ért be megtette a hatását, a fiú ért valamihez. George feltette a karját a válladra, mintha férfi dominanciát foglalna, amire Matthías felhúzta a szemöldökét. Úgy érezted, közre vagy itt zárva. Nem tudtad, hogy vajon azt is meghallotta, hogy elismered nem vagytok együtt, vagy csak jól időzített. Valószínüleg kihallgatta a beszélgetésetek.

A kínos csendet George szakította félbe, amikor megdícsérte a prédikációját az ebédnél. Egész szép kis beszélgetés kerekedett belőle. Nem gondoltad volna, hogy van annyi tudása, hogy leálljon egy pappal így diskurálni. Meg annyi magabiztossága, hogy megtegye. De hát elfelejtetted, George mindent mindenkinél jobban tud. Nem illett volna a karakteréhez a tudatlanság. Lefogadtad, hogy a Remete szigetről is már mindent elolvasott, megtanulta az utca neveket.

George pap kellett volna legyen, olyan beszélőkéje van. Vagy politikus. Minden esetre, Matthías mellette megszeppent kilencedikesnek tűnik. Felhúzott szemöldökkel álltál és nézted, ahogyan Pál apostol leveleit osztják. Eszedbe jutott a telefonod és a te leveleid, éppen csak most kaptál egy internetes barátot a Chitchat.com-on és elfelejtettél szólni neki, hogy két hetig nem leszel elérhető. A gondolataid elkalandoztak, majd azon kaptad magad, hogy George illedelmesen köszön el Matthíasnak és téged szinte derekan ragadva húz ki a templomból. Hátrafordultál egy pillanatra és  láttad, hogy az oltárhoz megy imádkozni. Hát, sokat nem fogsz már vele dumálni.

- Magunkkal kellett volna hívni. - szólalt meg George - Nem értem miért nem lóg a többi pappal. Így reverenda nélkül tök normálisan néz ki.

Mert ő is különc.Meleg szívvel néztél utána és nem fért a fejedbe a gondolat, hogy vajon ő is ugyanannyire sóvárogva tekint rád? Egy nap után? Képtelenség. Oldalra fordultál és láttad, hogy George áthatóan néz.

- Mi az?- kérdezted szinte sértődötten

- Semmi. Állom a fagyidat.- majd mikor ellenkezni akartál felszóllalt - Tudom, hogy kiállhatatlan vagyok. Legalább ennyit a melltartós eset után.

Indultatok ki a templomból, amikor George rád sandított és a kezét a válladra tette, egy fél ölelésben. Meglepődtál, de nem toltad el, szinte jól is esett az érintése.

- De a tervem, hogy összefussatok tökéletesen működött. - nevetett magának - Zseni vagyok.

Forgattad a szemem, tudtam én, hogy benne van a keze. Apropó keze, még mindig a válladon pihen.

- És nagyon szerény.

x

- Sziasztok.- intett George csábosan a lányoknak.

Egy pillantást küldtél neki, mire hátra fordult és lement a saját folyosójára. Mondtad neki, hogy minden előítéletet félre téve, szeretnéd ezekkel a lányokkal tiszta lappal kezdeni. Kissé gyomorideggel közelítetted meg őket. Három lány ült a kanapén a folyosó végén. Mind kedves lánynak tűntek, de féltél, hogy te már meg vagy bélyegezve.

- Szia. - köszönted neked, az egyik lány már fel is pattant és kezet nyújtott. - Gweneth vagyok. Nem szeretnél leülni velünk?

Elmosolyodtál és bólintottál. Ezt neked George! Megy ez neked magadtól is.

Ti kivel shippeljétek Rachelt? George vagy Matthías?

Jó hosszú fejezetet írtam az én kis Vibeolómnak! :D