Nem gondoltad volna, hogy egyszer ide is eljutsz: Nemzetközi Keresztény Tábor.

Nem tudod, ha magadtól is elmentél volna, de nem bántad annyira, hogy rávettek. Vallásos voltál, de nem annyira túlbuzgó vagy elhivatott, hogy az időd erre áldozd. Akartál programot a nyárra és ezért minden lehetőséget megragadtál. Igaz, nem sok ember szervez magának éppen ilyen programot, de te még éppen maradt pár hét a júliusból kitöltetlen. Úgyhogy feliratkoztál és már repülőn is találtad magad két bőrönddel és egy hátizsákkal, hogy Egyesült Királyságba utazz. Londonban volt a találkozó hely, ahonnan röpke pár óra múlva elméletileg eljutni a tábor helyhez. Kissé macerás út ez neked, főleg Norvégiából utazni, de próbáltad ezt egy kalandképpen felfogni és nem akadályként.

Anyudtól és a húgodtól már elköszöntél, csak még egy üzenetet dobtál nekik, hogy sikeresen megérkeztél Londonba és már csak a többieket várod. Az utcát is gyorsan megtaláltad, csak arra nem számítottál, hogy egy órával hamarabb ideérsz. Dél volt, egykor indulás a hajóval. Egy fánkkal a kezedben és egy hideg kávéval lecsüccsentél a parkban, egy szökőkúttal szemben. Körbenéztél és nagyot sóhajtottál, most már kissé vegyes érzéseid lettek az egész táborral kapcsolatban, noha olyan nagy lelkesedéssel indultál neki. A fülesed a zsebedben pihent, sajnos senkit sem fogsz a táborban ismerni, ami könnyen gyomorgörcsöt varázsolt. Sosem tartottad magad szociálisan kompetens embernek, de valahogy mindig megtaláltad a 'saját' embereid. Próbáltad legyűrni az aggódást, elvégre azért jöttél ide, hogy kicsit próbára tedd magad és a határaid.

Utolsó haraptál a fánkba és a szemed végigfutott a parkon. A szökőkút másik oldalán a padon egy fiú ült, gitárral a kezében. Nem volt előtte doboz vagy hasonlók, tehát nem pénzért zenél az utcán. A tekintetetek találkozott és a fiú elkezdett neked játszani, az arcán elégedett félmosollyal. Nem a pénzért csinálja, ő másképpen vétkezik. Inkább csak jött, hogy felvágjon azzal az öt akkordal, amit le tud fogni anélkül, hogy a húrok fel nem szeletelnék az ujjacskáit. Mégis, minden felszínessége ellenére, volt benne valami elképesztően csábító. Olyan crush materialnak tűnt. Vagyis, régen annyira könnyen bele tudtál esni az olyan fiúkba, mint ő: szőke haj, kék szemek és egy ártatlan mosoly. Most viszont szinte magadon kacagva megráztad a fejed, a te Cupidód egy ideje már kivette a szabadságot. Az idő még mindig lassan telt, úgyhogy valami hasznosat is akartál kezdeni magaddal, nem csak a fiúkat bámulni. Közben gondoltad utána nézel, mégis milyen szigeten fogod eltölteni az elkövetkezendő heted. Egy kissé eldugott sziget volt, Channel szigetek Herm városa. Sosem hallottál róla, pár másodperc múlva a Google ki is szolgált: a város neve, Herm, a hermit angol szóból ered. Tökéletes, ha valaki remeteségre vágyik. A város kevesebb, mint 60 lakossal bír, a fogadók és szállodai dolgozókkal együtt. Herm annyira elszigetelt, hogy túrista hajókkal lehet legkönnyebben megközelíteni, noha a városban maga vannak kiváló autóutak...

Itt abbahagytad az olvasást, elég száraz bemutatónak találtad az egészet. Belekortyoltál a kávédba és végigpörgetted az Instagramot, hogy eltöltsd az időt. Egyszer csak arra figyeltél fel, hogy hátizsákos alak közeledik feléd. A fiúnak barna haja és mély barna szemei voltak, a haja rövidre volt nyírva egy majdnem focista frizurában. Hunyorítottál és azon gondolkodtál honnan ismered.

- Rachel? Emlékszel még rám?

Hát persze, hogy mire képes egy új keretes szemüveg és egy fodrász.

- Öö szia George. 

George West, az óvodás szerelmed. Nem igazán tudod elfelejteni őt, főleg, hogy anno az egész óvodás csoportod szerelmes volt ebbe a fiúba. És te akkor csak forgattad a szemed és nem értetted mi fán terem ez a fiú. Azóta csak párszor találkoztál vele, főleg versenyeken. A srác minden versenyen ott volt, elvégre kicsit szólva: George West egy született zseni. De rendezvényeken is állandóan láttad flangálni. Nem is csoda, a fiúnak mindenre jutott ideje, ha már nem kell tanuljon. Ennek tudatában, mégis meglepődtél, hogy belebotlottál. Helyet csináltál magad mellett a padon és George sietve leült. A szemed sarkából nem tudtad levenni róla a szemed, annak ellenére, hogy nem vesztettétek el a kapcsolatot az óvoda óta, a fiút évről évre egyre felismerhetetlenebbnek  találtad.

Annak ellenére, hogy azt hitted milyen kínos lesz köztetek a csend, nagyon jól elbeszélgettetek. Főleg az egyetemről és az otthoni dolgokról. Ezekről könnyű volt, hiszen egy városban laktatok. Kiderült, hogy George orvosin kötött ki és ott szedte tovább a szíveket. Az élőket és a hulláét is. Kissé beavatott a hódításaiba, annak ellenére, hogy nem igazán kérdezted. Egy ponton ő is rájött, hogy fecseg:

- De hát ezeket neked el tudom mondani, Rachel, elvégre régóta ismerjük egymást. - nevetett rád.

Friendzone, clearly, sóhajtottad, Pedig azért szépen kipendült. Akármennyire is szép fiú lett, házi nyúlja nem lövünk, még vizipisztollyal sem. Magadban azon gondolkodtál, hogy egy ilyen nőfaló mit keres egy keresztény táborban? Lehet, nem kell túlgondolni. George csak az a fajta ember, aki mindenhol szeret ott lenni. Mindenhol. Bulik, tanulós esték, szeánszok ördögűzéssel egybekötve... Még azt is elképzeled, hogy nem tudna választani a halál után, hogy a Mennybe vagy a Pokolba menjen? Mindkettő tevékenységein úgy résztvenne. Megráztad a fejed, kicsit belemerültél ebbe.

Kis idő múlva elindultatok arra  találka helyre, ahol már jó sokan álltak. George nyomában maradtál és nagyon jól jött az, hogy ő ennyire barátkozós. Mindenkivel lepacsizott és profitáltál azon, hogy ezzel együtt veled is ismerkedtek. A következő lépés az volt, hogy felszálltatok egy hajóra és egy jó két órás hajóútnak néztetek elébe. A korlátnak dőltél és élvezted, ahogyan a szél belekap a hosszú szőke hajadba. Letörtél George kiflijéből, mivel a te uzsonnád már elfogyott. Továbbra is a fiú árnyéka maradtál, noha a wécére nem követted.  Míg ő elment a tekintetettel bemérted a többieket. Még nem volt annyi idő, hogy klikkesedjen a társaság. Kivétel a tiszteletesek. Próbáltad felidézni a neveiket, de hiányosan: Alex Atya, Gregory Atya, Francis Atya, Victor diakónus...

George visszatért és szokásához hűen kézen ragadott és behúzott a tömegbe. Extrovertált pamacs ez a srác, de hagytad magad. A hajóút gyorsan eltelt és kihorgonyoztatok. Kissé furcsálltad, hogy a hajó aztán ott hagy titeket. Nem is gondoltad, hogy ezek után még furcsább dolgok következnek. A telefonokat és minden elektronikus cuccot elvettek, mondván, hogy a technológia nélkül az ember jobban tud Istenre figyelni. Jogosnak tartottad, de kicsit nehezen tudtál megválni tőle. A készülékeket egy dobozba gyűjtötték össze. George ellépett tőled, hogy a táskáját túrja fel más elektronikus kütyü után. Milyen egyenes ember, ez volt az első gondolatod. Aztán eszedbe jutott, hogy ki is dobhatják, ha nem tesz eleget a szabályoknak. Azt nem élné túl az egója. 

Akkor vetted csak észre, hogy egy sötét szőke fiú áll melletted. Végigmérted, de nem ugrott be a neve. A nap csillogott a haján és ahogyan találkozott a tekintetetek kedvesnek tűnt. Ő is bedobta a telefonját a közösbe, majd rád nézett.

- Szia, neked is le kellett tenned a telefonod, ugye?

Nem értetted, miért kérdezett rá ilyen szúrópróbaszerűen, de csak annyival tudtad le magadban, hogy csak a srác biztos akar abban lenni, hogy ez nem egy prank. Megvontad a vállad.

- Igen, az előbb fosztottak meg tőle.

Egy kínos csönd állt be közétek és te azon gondolkodtál hol késlekedik már George, ő a nagy beszélő ilyen helyzetekben. A fiú rád mosolygott és neked nem először futott át az agyadon, hogy ez egy nagyon helyes srác. Olyan, akiről fanfiction lehetne írni. A fiú

-Első nyaram itt, még nem igazán tudom mi és hol. - hadartad, majd kezet nyújtottál - Rachel vagyok.

George valahogy így szokta csinálni. Kezet fogtál a fiúval és szinte érezted a szikrát, amikor a kezeitek összeértek. Csak a képzeletem, hitegetted magad. De nehéz ezt beadni, mikor ennyire szép szemei vannak valakinek.

-Én Matthías. - mosolyodott el - Nekem is, kicsit rosszul is érzem magam, mert még nem találom a helyem. De valahogy mégsem bánom, hogy eljöttem. Ha nincsenek kalandjai az embernek akkor nem is érzi, hogy él, nem?

-Így van, szeretem én is tesztelni a komfort zónám. - nevettél, mire Matthías egy széles, kedves mosoly.

Neked is hasonló az életfilozófiád. A kezed ökölbe szorult és mélyen beszídtad a levegőt. Egek, miért ennyire crush material? Nem gondoltad, hogy olyan lenne a felhozatal, hogy valakin megakadna a szemed. A gyomrod görcsbe rándult, akkor összpontosul benned, hogy nem néztél tükörbe egy ideje. Féltél, hogy Matthías is észreveszi a te apró hiád, ahogyan te, így gyorsan valami témát akartál találni. Láttad, hogy egy vörös felirat van a pólóján, izlandiul.

- Mit ír a pólódon, ha nem tolakodó megkérdezni?

A fekete alapú pólójára nézett, reflexből. Lesimította és láttad, hogy a bő póló alatt nincsenek zsírpárnák. Kockahasról ábrándoztál, de egyelőre beérted a mosolyával is. Az ajkadba haraptál, ejnye, egy keresztény táborban vagyunk!

- Ó, ez? Anyumtól kaptam, azt írja: kis sárkány. - nevetett Matthías - Így hív apum, mert őt pedig fiatal korában hívtak Sárkánynak.

Erős családszeretete volt, ez vonzott téged és nagyon aranyosnak tűnt. Mindig is vonzódtál olyan emberekhez akik ennyire tudnak kötődni. Meg aztán a becenév is olyan különleges volt, pont, mint ez a fiú. Látszott rajta, hogy jól esett neki a kérdésed. Elvörösödtél, amikor rád mosolygott.

- Ne haragudj, hogy ilyen infókkal árasztalak el.- mondta halkan.

Te hevesen legyintettél.

- Jaj dehogy semmi baj. Jó tudni valakiről, ha Targaryen vér.

Matthías szeme megcsillant és láttad rajta, hogy valami frappáns reference-t akar éppen mondani, de Alex Atya félbeszakította. Megtapogatta a vállát, mire felé fordult.

- Köszönöm, életet mentettél, már nem is tudom mihez kezdtem volna ha anélkül maradok.- hálálkodott Matthías.

Köszöntötted Alex Atyát és meglepetten láttad, hogy nejlon zacskót nyújt át Matthíasnak. Felvontad a szemöldököd, mióta vannak ők ilyen jóban? Az atya elég alaposan megnézett, nem értve mit ücsörögsz itt. Keresztbe akartad fonni a kezed, dacosan, hogy te aztán nem mozdulsz az új barátod mellől. Ám a hevességed gyorsan lankadt, amikor egy reverendát húzott elő belőle. Azt hitted a világ felfordul veled. Lesütötted a szemed és nem tudtál már a szemébe nézni. Egy crushod lett, az is pont egy pap. Dühös voltál, de inkább magadra. Matthías nem tehet arról, hogy az életét Istennek szentelte. De akinek ilyen mosolya van, ne vállaljon cölibátust!

Elővetted volna a telefonod, de egek, még oda sem tudsz most menekülni.Az előbb méregetted egy tiszteleted kockahasát... A homlokodhoz kaptál és szinte George kezét ragadtad meg, amikor megláttad, hogy elrángasson ebből a szituációból. Hát jól kezdődik ez a tábor is.

Harminc kamasz és tíz lelkész egy szigeten technológia nélkül. Mi rossz történhetne?