New York utcái rettenetesen zsúfoltak voltak, mióta beütött a hőség. Az ember azt gondolta volna, elbújnak a lakásaikban, és próbálnak ne megsülni a légkondi előtt ülve, de mintha az itteniek élvezték volna a rekkenő, párás meleget. Rövidgatyában és trikóban sodródtam a tömeggel, flip-flopom vidáman csattogott a betonon. Már negyed órája róttam a járdákat, és végre kezdett elmúlni a tetoválásom fedetlensége miatt érzett idegességem; kizárt dolog volt, hogy ilyen időben leengedjem a hajam, de így, kontyba csavarva a fejem búbján bárki észrevehette a rókát a tarkómon, és összeadhatta a kettő meg kettőt. Persze ez irracionális és teljesen logikátlan félelem volt, de ezt mondogathattam a szorongásomnak.

Majdnem két hete volt az Appalache-i bevetés. Nem akartak szűnni a rémálmok, és mindig halálra rémültem, ha valami összenyomódott a tenyerem alatt, de egyre kevesebbszer nyúltam a nyakszirtemhez ellenőrizni, ott van-e a róka. Az ikrek rettenetesen sokat segíttettek, csak úgy, mint Bruce. Azt hiszem, a doki most az egyszer örült, hogy ennyi tapasztalata van a kontroll elvesztése terén, és a Hulkként töltött időt valami jóra tudja fordítani. De kimerítő volt a javulás. Fél éven belül ez a második nagy traumám volt, és egyszerűen... Elfáradtam.

Öröm az ürömben, mindenki - még ha úgy, ahogy is - megbékélt Buckyval. Egy-egy éjszakát nála töltöttem, kitartóan keresve a pihenést a lidércnyomások között. A hideg fém mindig megnyugtatott; ha abban kárt is tettem, Tony mindig tudott új kart csinálni Buckynak. És Bucky is örült, hogy a karja végre valami jót szolgál. Sokáig gondolkodtam, elhozzam-e magammal, de végül az egyedüllét mellett döntöttem. Kellett egy kis tétlenség, tényleges semmittevés.

A csokor csíkos szegfű a kezemben már petyhüdt volt kissé, mikor végre kiértem a mólókhoz. A csupasz árbócok mint száraz kórók meredeztek az ég felé, labirintust hozva létre a köröző sirályoknak. A kikötő szintén megtelt emberekkel. A hajók körül sürgölődtek, kisgyerekeknek mutogatták a vitorlásokat, a vizet csodálták. Verejtékező homlokkal sétáltam el mellettük, egy elhagyatott részt keresve. Minden egyes stéggel kicsit messzebb kerültem a várostól, és kicsit közelebb az óceánhoz.

A virágok már erősen kornyadoztak, mikor végre találtam egy apró öblöt, ahol homokon, partra vetett hínáron és száraz füvön kívül semmi sem volt. Lerúgtam a papucsom, a homok átfolyt a lábujjaim között. Egészen a víz szélére guggoltam, és egyesével a hullámokra helyeztem a virágokat.

- Szia Max - meredtem a nedves homokra a sekély víz alatt. - Igaz, nem a Csendes-óceán, de azért remélem, tetszik. És nem is liliom, de... - Felsóhajtottam. - A szegfűt alkalomhoz illőbbnek találtam. - Végignéztem a horizonton, a halványkék ég a fiú szemét idézte. - Hiányzol. És most nagyon jól jönne a segítséged. Azt hiszem, hiba volt nekem adni a rókát. Erősebb lettem, mint bármelyikünk is gondolta volna, és... - Figyeltem, ahogy az áramlat a nyílt víz felé viszi a színes szirmokat, kusza ösvényt rajzolva a felszínre. - Mindegy is. Üdvözlök mindenkit. Pá.

Csalódottan egyenesedtem fel. Talán azt hittem, ez valami varázslatos úton-módon kapcsolatot teremt köztem és Max között, áthidalva Kőrisvölgy elhatároló bűbájait és ráolvasásait. Hogy felfedezek egy jelet, hogy eljutott hozzá az üzenetem. Már nem volt sok hátra az odakerülésem hatodik évfordulójáig.

- Csak nem tiltott románc? Szerelmi háromszög? - Riadtan pördültem meg a hangra, de csak Loki állt a mögöttem emelkedő dombocskán. A férfi nyilván nagyon drámainak érezte a háta mögül fújó szélben lebegő kabátját, bár valószínűleg ropogósra sült alatta. - Veszélyes vizek ezek, Lady Cas.

Felhorkantottam. - Lady? Na még mit nem. Mi a francot keresel itt, mellesleg?

Lelépett a dombról, s mellém állva végignézett a hullámzó víztömegen. - A bátyám nagy sietségben jött el. Gondoltam, érdemes utánajárnom, mi ugrasztotta így ki a bokrából. Vagy inkább ki, nem igaz?

Elhalványult a mosoly az arcomon. - Ebbe ne szólj bele. Nem kell még a szurkálódásod is.

Felvont szemöldökkel fordult utánam, ahogy elgyalogoltam mögötte. - Úgy hallottam, szörnyű dolgokat műveltél.

Mérgesen torpantam meg, de hirtelen képek villantak fel előttem a bunkerről; az összenyomott, kifacsart testek, a rossz helyen hajló végtagok. A szétfolyó homok a talpam alatt hasonló érzés volt, mint amit az ujjaim között éreztem, amikor megragadtam a karjukat, vagy behúztam nekik egyet. A central parki H.Y.D.R.A.-s katona arca úszott a szemem elé.

Dühösen és rémülten pördültem vissza, és istenesen állon vágtam Lokit. Talán csak a meglepetés miatt bicsaklott oldalra a feje, mert nem hiszem, hogy megkottyant volna neki halandó kezem, de legalább az öklömben égő fájdalom eltüntette az emlékképeket. Mérgesen fújtatva néztem, ahogy megdörzsöli az állát. Szikrányi elismeréssel, és talán elégedettséggel a tekintetében pillantott vissza rám. Még csak pislogni se voltam hajlandó.

- Igazán szólnom kéne Thornak, hogy az öccse folyton utánam kóricál.

Felvonta a fél szemöldökét, de a lenéző kifejezést az arcán hamar felváltotta egy jóval nyíltabb.

- Őszintén szólva én is nyugalomért jöttem ide. A véletlen folytán futottam bele rendkívül kedélyes társaságodba. - Hamar leutánoztam szarkasztikus fintorát. - Valamiképp a nyomomba szegődött egy meglehetősen kellemetlen alak, és sehogy sem sikerült leráznom. Ha nem is azonnal, de mindig...

- Megtalállak! - Egy vörös és fekete ruhás fickó ugrott fejest a homokba, valószínűleg a dombocska túloldaláról érkezve. A méltatlankodó kiáltás és szidkozódással tűzdelt feltápászkodás közben Wade-et ismertem fel benne.

- Wade!

- Jajj, ne már! - nyögött fel Loki is. - Alig egy órája hagytalak el!

- A kedves írónőt hibáztasd - igazította meg Wade a nadrágját. - Mindannyiunkat zsinóron rángat. A legnagyobb bábmester.

Zavartan néztem a férfit, de Loki csak legyintett. - Hagyd, mindig zagyvaságokat beszél. Mióta idejöttem, követ, és be nem áll a szája! - nézett az utolsó szavaknál nyomatékosan Wadere.

- Jaj édes, hozzá fogsz szokni - karolta át Loki vállát, az isten rezignáltan tűrte. - Tudod Cas, ez a jégóriás igazi cukorpofa tud lenni - fricskázta meg Loki arcát. Épp elég ideig ért hozzá, hogy az isten bőre égszínkékké váljon, és Wade ujjait zúzmara fussa be. Anyázva kapta el a kezét. - Baszki! Lefagyasztottad a kezem!

- Megjavul - vont vállat Loki. - Csak úgy, mint ez - döfött egy semmiből előkerült tőrt a férfi hasába, majd a földre lökte. Wade meghökkentően reszelős hangon szólalt meg.

- Mással is megdöfhetnél...

Loki sóhaja kuncogásra késztetett. - Előbb hadd vigyen el vacsorázni. Mindenesetre én most itt hagylak titeket. - Pár lépés után azért visszakacsintottam a vállam fölött. - Édes kettesben.

Nevetve siettem el a parton, Loki káromkodása és Wade helyeslése kísért a homokon. Már a mólóknál jártam, mikor csörögni kezdett a telefonom.

- Haló?

- Cas! - Bucky hangjára elmosolyodtam. - Ha van kedved, és időd, mit szólsz egy ebédhez?

- Persze! Hol?

- Találkozzunk a Goodwoodnál, és majd keresünk valamit. - Hetek óra nem voltunk rendes randin, és nem csak ő bánta. Az ebéd gondolata kellemesen melengette a szívemet.

- Király! Fél óra, és ott vagyok.

- Rendben. Szeretlek!

Meghökkenve lassítottam le, de lépteim hamar visszanyerték megszokott ütemüket. Még nem szoktam meg, hogy ilyen könnyedén használjuk az sz-betűs szót. - Én is szeretlek.

Kattant a vonal, és mosolyogva süllyesztettem a mobilom a farzsebembe, beérve az árbócok erdejébe. Újult erővel csapott meg a só, hínár, és döglött hal illata. Hamisítatlan kikötő. Mégis, annyira más volt, mint a Glasgowban lévők. Itt a felhőkarcolók és toronyházak falnak érződtek a tenger végtelen nyíltsága után; a hajók minimum három mérettel nagyobbak voltak, kis halászcsónakot látni sem lehetett; és minden sokkal jobban nyüzsgött. Egyszerre szolgált felüdülésként és keltett honvágyat.

A metró épp akkor érkezett meg az állomásra, mint én. A kocsik nem voltak tele, de üresen sem álltak; nem mintha bárki is szemkontaktust létesített volna bárkivel. Tíz perc néma kapaszkodás után újra kiléptem a hőségbe, és magamban káromkodva gyalogoltam a Goodwood felé, remélve, Bucky nem késik.

Ötven méterre az áruház bejáratától kiszúrtam a járdán szembesiető ismerős alakot. Buckyn ilyen időben is hosszúujjú volt, de legalább a jobb kezén könyékig tűrte. Balja vászonnadrágja zsebében pihent, elrejtve a fémujjakat. Pár pillanattal később vett észre, mint én őt, de ilyen messziről is láttam felcsillanni a szemét. A járdán összetalálkozva váltottunk egy gyors csókot.

- Jót tesz neked a meleg - simított végig a férfi az arcomon.

- Azért lehetne hidegebb. - Tovább akartam érezni az ajkát az ajkamon, de mindketten szégyenlősek voltunk az utcán smároláshoz. Kézenfogva sétáltunk vissza arra, amerről jöttem.

- Még június sincs.

- Igen, és ez probléma. Mi lesz itt augusztusban?

- Ahogy elnézem - vigyorgott rám Bucky -, egy nyavalygó angol.

Belebokszoltam a karjába, de mindketten nevettünk. Néhány tömb múlva egy szimpatikus bódénál vettünk két szendvicset - nem voltam hajlandó meleg ételt enni olyan hőségben -, majd egy közeli park felé vettük az irányt. Tíz perc múlva már a füvön trappoltunk, és egy dús lombú tölgy alá telepedve belekezdtünk az evésbe.

- Mit szólsz egy fagyihoz? - kérdeztem a sonkás-uborkás szendvics felénél.

- Előbb azért ezt fejezzük be - mondta Bucky tele szájjal. Megforgattam a szemem.

- Pedig a fagyi az igazi a felvágottal!

Bucky kuncogott. - Biztos vagyok benne.

Nagyot sóhajtottam, ahogy nekidőltem a fa törzsének. Bucky kérdőn nézett rám, de nem hagyta abba a rágást.

- Ez nagyon jó. - Lehunytam a szemem, és lábam a férfiéhoz simítottam. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni.

- Valahogy kétlem, hogy a sonkás szendvicsre gondolsz. - Elvigyorodtam, de továbbra is csukva tartottam a szemem. Buckynak nagyon jót tett, hogy nyilvánosan is egy pár voltunk. Többet viccelt, szabadabban mosolygott. Korábban is volt felhőtlenül boldog, nem is egyszer, de ez egy teljesen új szint volt. És ennek elképesztően örültem.

- Nem is értem kételyed okát. - Átvetettem a sípcsontján a bokámat. - Várnunk kell majd a fagyival, mert minimum negyed órát akarok itt veled csókolózni.

Hallottam a kuncogást. - Úgy érzem, egy kis alulbecslés történt.

- Mmm, valóban?

Bucky tovább nevetgélt. - De még mennyire.

•×•

Valóban alábecsültem egy s mást; a fagyisstandhoz csak már derekasan a délutánban járva jutottunk el. A gombócok hamar megolvadtak a melegben, és mivel semmire nem szállhattunk fel velük, kénytelenek voltunk egész Bucky lakásáig sétálni. Alaposan megizzadtam, mire beértünk az apró közbe, és az utána következő egy óra sem kímélt. Nem mintha bántam volna.

Borzasztóan ragadtunk, de egyelőre még lusták voltunk kikelni az ágyból. Kicsit mindketten ziháltunk, bár már jó pár perce hevertünk egymás mellett, meg-megérintve a másikat. Túl békés volt minden.

- Le kéne zuhanyoznunk. - Bucky egy fémujját végig húzta a karomon.

- Én innen fel nem kelek.

Erőtlen kuncogás volt a válasz. Csukott szemmel hallgattam a hangot, rácsodálkozva, mennyi mindent szeretek ebben a félnótásban.

- Ez esetben... - sóhajtott, majd lepedők suhogását hallottam, és egy pillanat múlva két kar, egy fém és egy hús-vér nyalábolt fel. Meglepetten néztem Buckyra, aki büszke mosollyal cipelt be a fürdőbe. - A zuhany jön hozzád.

Gyorsan lemostuk magunkról az izzadságot, és a kint ránk tapadt koszt, majd leültünk a kádban és hagytuk, hogy megteljen körülöttünk langyos vízzel. Épp csak elfértünk, lábunkat egymás mellett nyújtottuk ki úgy-ahogy. Időről időre a másik felé fröcsköltünk egy kis vizet, hol az arcát, hol a mellkasát találva el.

- Arra gondoltam, csináltatok egy új tetoválást.

Bucky meglepetten emelte fel az állát.

- Még nem tudom, mit, de... Azt hiszem, egy újabb darab segítene. - A férfi nem szólt, de láttam a kérdést a tekintetében. Végighúztam egy ujjam a víz felszínén, majd fel a porcelánon. - A rókához túl sok pusztítás fűződik. Sok jó is, igen, de... - Erősen rámarkoltam a kád szélére, ahogy a bunker képei villantak elém. Bucky óvatosan rátette a kezét az enyémre, finoman simogatta a kézfejem; a hideg fém valamennyire gyengítette a szorításom. Nagyra nyílt szemmel néztem rá. - Nem tudok úgy rá gondolni, hogy ne jutna minden eszembe.

A férfi másik kezét az arcomra fektette, tenyere melegen simult a bőrömhöz. - Van már ötleted, milyet szeretnél?

Megráztam a fejem, és egyszer csak elengedtem a kádat. Összefontam az ujjainkat. - Nem igazán. Felmerült egy csillag a felkaromra, de az nem te lennél, hanem csak a Katona. Esetleg... - Elmosolyodtam. - Lehetne egy sólyom. Egy régi barátom emlékére.

- Pompásan hangzik - mosolygott Bucky. - Maradsz vacsorára?

- Még szép! - Nagy nehezen felálltam, és kiléptem a csempére, hogy  megtörölközzek. Bucky követte a példámat; nagyjából szárazon tipegtünk vissza a hálóba, hogy felöltözzünk. A saját izzadt felsőmet a férfi egyik ujjatlanjára cseréltem; most, hogy nem kellett a karját rejtegetnie, ő is trikóban flangált körbe a lakásban. Mintha csak egy hétköznapi pár lettünk volna.

Talán, ilyen lopott pillanatokban tényleg az lehettünk.

~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jó reggelt jó reggelt! Eljött a macskabagzás ideje! Kellemes, mit ne mondjak.
Úgy érzem, ez egy egészen kellemes rész lett. Egy kis nosztalgia, egy kis móka, egy kis romantika... Kezdenek egyenesbe jönni a dolgok....
Rájöttem, hogy én kimaradtam ebből a kihívásos őrületből, ami tavaly meg azelőtt ment itt, és ezt úgy sajnálom. Szóval ha bármelyikőtöknek van valami fiszifasza tag a zsebében, én szívesen várom, és végre vannak emberek, akiket meg tudok jelölni benne, szóval juhé!
További szép vasárnapot, pihenjétek ki magatok hétfőre, vegyétek le a karácsonyi díszeket, ha még nem tettéket, és olvassatok sokat! (tegnap egy ültő helyemben olvastam vagy négy órát, először úgy fél éve, és olyan rohadt jó volt...)
Jóccakát!