Többen voltak a Central Parkban, mint számítottam rá.
Persze ez mindig, mindenhol így volt.
Hátamon a gitártokkal sétáltam az emberek között. Kerestem a helyet, ahol pár hónapja játszottam, még minden előtt, csak egy egyszerű hajléktalanként. Mennyivel máshogy álltak akkor a dolgok.
Negyed óra séta után megláttam az ismerős lámpaoszlopot. Lágy éneket hozott felőle a szél. Ahogy közelebb értem, előtűnt a tömegből egy rongyos ruhájú nő, ahogy az oszlopnak támaszkodva énekel, előtte papírpohár. Csak néhány érme csillogott az alján.
Odaléptem hozzá.
- Helló! Öhm, csatlakozhatok? - A nő riadtan szakította félbe a dalt, és aggodalommal a szemében mért végig. Megmutattam neki a gitárt a hátamon. - Amúgy is szerettem volna zenélni itt kint, és sokkal szebb hangja van, mit nekem, és gondoltam... - A pohárral pillantottam. - Abba is több jönne.
A nő bizalmatlanul bámult. - Nem akarok osztozni.
-Nem is kell! Pár hónapja még én is itt voltam - néztem körbe. - Szerencsére már nem kell. Magáé lehet az összes pénz. Csak játszani szerettem volna. - A nő rövid mérlegelés után előre lendítette a karját.
- Rose.
Megráztam a kezét. - Cas.
Talán egy órát zenéltünk együtt. Nagyjából ugyanazokat a dalokat ismertük, és Rose hangja tényleg nagyon szép volt. Jóval több aprót is kaptunk, így, ketten. Az egyik rövid szünetünkben a nőhöz fordultam.
-Mi történt? Mitől kerültél az utcára?
Rose felsóhajtott. - Rosszul sikerült válás. Volt egy kis drogproblémám, és... A férjem nem volt túl türelmes. Mindent vitt. Gyerekek, ház... Előtte az adósságainkat az én dolgaimból fizette ki.
-Ó.
-Na igen.
Egy jól bebugyolált férfi jött oda hozzánk, és egy kevés aprót szórt a papírpohárba. Rámosolyogtunk, de hamar abbahagytuk, mikor nem állt odébb.
-Kérni szeretne valamit? - húzta fel a szemöldökét Rose.
- Igen. - A fickó előrántotta addig zsebre dugott kezét, amiben most pisztoly csillant. - Téged, és minden információt, amit a Tél Katonájáról tudsz.
És lelőtte Rose-t.
Riadtan kiáltottak fel, és a nő mellé rogytam volna ellenőrizni az életjeleit, de a férfi a kabátomnál fogva elrántott onnan. Hátra akarta csavarni a karomat, de én az arcába könyököltem, aztán gyomorszájon rúgtam, hogy eltávolodhassak tőle.
A férfi habozás nélkül nekem rontott, és a földre tepert. Arcon a térkőnek vágódott, és feljajjdultam, de rögtön felébresztettem a rókát, és tetőtől talpig megtöltött az ereje. Mikor a pasi felrántott, magammal húztam a térköveket, és a fickóra zúdítottam. Reméltem, ő nem tud kirobbanni a burkából.
Zihálva egyenesedtem fel, és három civil ruhás embert láttam felém szaladni. A probléma csak az ádáz arckifejezésük, és a pisztolyuk volt.
Az első lövés nem talált el. Besprinteltem egy vastag juhartörzs mögé. Oké. Vegyük át, mit kéne tennem. Első: nem meghalni.
Jó, ez alap.
Második: másokat sem hagyni meghalni.
Na, ez trükkösebb lesz.
Újabb lövések dördültek. Villámgyorsan lerúgtam a csizmámat, és már a zoknimat húztam, mikor egy fegyveres nő bukkant fel a bal oldalamon. Mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, félreütöttem a kezét, a golyó pedig a fába fúródott. Amilyen erősen csak tudtam, lábon rúgtam. Gyomorforgató reccsenéssel hajlott rossz irányba a térde.
Hogy elfojtsam az üvöltését, gyors egymásutánban kétszer behúztam neki. Szitkozódva rázogattam az öklöm a csendben, de aztán lekaptam a lábamról a zoknim.
Ahogy a róka ereje bezúdult a talajba, feltérképezte a környékemet. Az egyik férfi úgy öt méterre volt, a fa takarásában, a másik épp a látóterembe került. Az ájult nő fegyverét kezembe kapva lőttem. És ugyan a homloka közepén találtam el, ő mégis gyorsabb volt.
A golyó a kulcscsontom alatt talált el. Ereje hátralökött, és kiáltva estem a földre. Könnyek szöktek a szemembe, de a zihálásomon keresztül meghallottam az utolsó férfi hangját.
-Te idióta! A H.Y.D.R.A. élve akarja! - Nyilván nem tudatosult benne, a társa meghalt. Léptek hangzottak fel, de nehéz volt bármire is koncentrálnom, a fájdalom a mellkasomban lüktetett. Kezemet a sebre szorítottam. Nem mintha sokat segített volna a vérzésen.
Egy férfi jelet meg fölöttem, habár kissé elmosódottan. A pisztolyt lanyhán rám fogta, nyilván nem gondolt fenyegetésnek. Leguggolt mellém.
- Mondd csak, mióta állsz kapcsolatban a Tél Katonájával?
Összeszorított fogaim között szűrtem. - Nem tudom mi a szarról beszélsz. De nyugodtan elhúzhatod a segged.
- El fogom, kislány. De te is velem jössz. - Fölém hajolt, és megmarkolta a kabátomat a vállamnál, hogy fölrántson a latyakból. Még mielőtt a fájdalom belém nyilalhatott volna, teljes erővel visszakézből pofon csaptam.
Azt még éreztem, ahogy a róka ereje belevágódik az arcába, de aztán minden elsötétült.

<•~•>

Egy ismerős fehér szobában ébredtem.
Az első dolog amit észrevettem, az ikrek voltak az ágyam két oldalán. Egy-egy székbe kuporodva aludtak. Ahogy megmoccantam, hogy feljebb emeljem a fejem, fájdalom hasított a vállamba. Pontosabban fájdalom sugárzott szét a kulcscsontomból ki a vállamba és fel a nyakamig. Felszisszentem és odanyúltam, csak akkor véve észre, hogy a jobb karom fel van kötve.
- Cas! - egyenesedett fel Wanda a szemét dörzsölve. A hangra Pietro is fölkelt, s közelebb húzta a székét az ágyhoz.
- Cas! Felébredtél.
-Na nem mondod - nyöszörögtem. - Segítsetek felülni.
Mikor az ikrek feltornáztak, szemügyre vettem a kötést a jobb vállamon. - A franc essen belé, még a másik se gyógyult meg! - Ugyan felkötve már nem volt, de még mindig nem megvolt a plázás vállsebem. Bosszúsan fújtattam. - Pompás. Ja, mennyi ideig voltam kiütve?
-Két napig. - Pietro helyeslően bólogatott. Elkerekedett a szemem.
- Akkor ma van Szilveszter?!
- Aha.
- Cas! - nyitott be Tony. - De jó, hogy felébredtél. Aggódtunk érted.
-Még szép - vigyorogtam rá. Somolyogva csóválta meg a fejét.
- Hogy érzed magad?
- Fáj a vállam. Vagyis, hát... - köröztem a tenyeremmek a kulcscsontom fölött. - Itt minden. De, amúgy jól vagyok. Mi van a fickókkal a parkból?
Az ikrek tekintete elkomorult, csakúgy, mit Tonyé.
- Az, amelyik életben maradt, itt csücsül a fogdában. Ezt is akartam mondani... Beszélnünk kell arról, ami a parkban történt.
- Tony, én nem...
- Ne, semmi baj! - vágott a szavamba a férfi. - Nem kell magyarázkodnod. Annyit szeretnénk, hogy mondd el, mi történt. Ilyen helyzetekben sajnos a csőcselék nem a legmegbízhatóbb forrás. Ezt akartam megkérdezni, hogy késznek érzed-e magad? Ha nem, semmi probléma, mi tudunk várni...
- Kész vagyok. Mehetünk is. - Már keltem volna ki az ágyból, de a ikrek és a vállamba hasító fájdalom megállított.
-Nem, nem! Te nem mész sehova. Keresek egy... - Tony körbe fordult a szobában. Steve akkor nyitott be. - Áh, Steve! Kell egy kerekesszék. - Még be se fejezte a modnatot, mikor Steve betolt egyet.
- Szia Cas! - Vissza mosolyogtam. - Gondoltam, nem árt.
Pár perc múlva már kórházi lebenyben és kerekesszékben tartottam a konferenciaterem felé, ahol először találkoztam velük. Tony útközben utasításokkal traktált a seb gondozásáról.
- Ne mozgasd sokat, mert a végén még felszakadnak a varratok. Kádban nem fürödhetsz, csakis zuhanyozhatsz, de semmiféle módon nem szabad a sebet dörzsölnöd, a legkevésbé sem, a vizet itasd le róla. Bruce majd ad egy fertőtlenítő kenőcsöt, amivel minden kötszercserélésnél be kell kenned. Kapsz majd fájdalomcsillapítókat is, azt is szedd. Egy darabig feküdnöd kell majd, de ki fogod bírni.
A konferenciaterembe érve fogta csak be. Vízió kivételével mindenki ott volt; boldog megkönnyebbüléssel üdvözöltek, mikor begurultam.
- Jól van, essünk túl rajta - csukta be maga mögött Tony az ajtót, majd helyet foglalt a hozzám legközelebb eső széken (persze, hogy megint az asztalfőn ültem). Futtában még odasúgott pár szót a dokinak, feltételezem, a felépülésemről. - Cas, mondd el, mi történt, miután kiértél a Toronyból. Egészen addig, amíg fel nem ébredtél itthon.
- Hát, odafelé nem volt semmi különös. Elmetróztam a Central Parkig, aztán úgy negyed órát sétálgattam, amíg megtaláltam azt a helyet, ahol legutóbb játszottam. Tudjátok, mielőtt még bekerültem volna hozzánk. Épp egy nő énekelt ott, Rose. - Összeszorult a torkom, ahogy a mellkasába fúródó golyóra gondoltam. Remegő hanggal kérdeztem. - Nem élte túl, igaz?
- Péntek, mutasd a negyvenes nőt, akit lelőttek a Parkban!
-Igenis, Mr. Stark. - A jobb oldali falon Rose képe jelent meg, ahogy üveges tekintettel mered a semmibe. Elkeseredetten hunytam le a szemem. - Ő az.
- Jól van Péntek. - Tony gyengéden megsimította a vállamat. - Bírod, Cas?
Bólogattam és felnéztem.
-Mikor megláttam, hogy ő énekel, odamentem hozzá. Megkérdeztem, csatlakozhatok-e a gitárommal, mert pár hónapja még én is ott voltam, szívesen gyűjtenék neki pénzt. Ő kicsit habozva, de beleegyezett, és, úgy egy óráig zenéltünk. - Rövid szünetet tartottam, és leküzdöttem a könnyeket.
-Találtunk egy gitárt - mondta Clint -, de nem voltunk benne biztosak, a tiéd-e. A nappaliban van.
- Köszönöm. - Tekintetem az asztalra szegezve folytattam. - Az egyik rövid szünetünkben épp... beszélgettünk, amikor odajött egy fickó. Annyi volt csak furcsa, hogy nem zenéltünk éppen, de nem gondoltunk bele túl sokat. Aprót szórt a pohárba, és... és megkérdeztük, kérni szeretne-e egy dalt, mert egy darabig még ott ácsorgott, és azt mondta igen, szeretne kérni valamit... - Összevont szemöldökkel próbáltam felidézni a pontos szavait. - Engem, és minden információt a Tél Katonájáról.
Felnéztem a hirtelen támadt morgolódásra. - Ki az a Tél Katonája?
Steve nagyot sóhajtott, de Natasha hamarabb kezdett bele.
- A H.Y.D.R.A. volt szuperkatonája. - Tony csettintett, és számtalan kép jelent meg a jobb oldali falon. Megrökönyödve ismertem fel Buckyt néhányról. Nat folytatta. - Egykori James Buchanan Barnes őrmester, a 107-es egységben szolgált a második világháború alatt.
Egy bevetés során eltűnt, és halottnak nyilvánították. A H.Y.D.R.A. különböző memóriatörlő szerkezetek segítségével átmosta az agyát, és kísérletek hosszú sora után egy szuperfegyvert alkottak belőle. Teljes mértékben parancsra működött, és több tucat halálesetért felelős.
- A H.Y.D.R.A. legjobb orgyilkosa volt - szólt közbe Tony, leplezetlen ellenszenvvel a hangjában. - Többek között a szüleimet is ő ölte meg.
- Te jó isten... - meredtem a képekre. Bucky érzelemmentes arcától kirázott a hideg.
- Úgy egy éve összetűzésbe keveredtünk vele - folytatta Natasha. - Mialatt a H.Y.D.R.A. felszámolta a S.H.I.E.L.D.-et, a Katona majdnem végzett Steve-vel, Sam Wilsonnal, egy jelenleg inaktív taggal, és velem. Végül Steve képes volt öntudatára ébreszteni,és azóta nyomát se látták.
Steve egy szót sem szólt, de éreztem a közte és Tony között gyűlő feszültséget.
Clint előre hajolt. - Cas, miből gondolhatták, hogy kapcsolatban állsz a Katonával?
Megráztam a fejem. - Fogalmam sincs. Mármint... mintha egyszer láttam volna a GoodWoodban, és ki kellett neki cserélni valamit, amit én intéztem, de... Más nem jut az eszembe. - Rövid töprengés után azért kiböktem valamit. - Habár... Van egy James nevű srác, aki egész hasonlít rá, és egyszer találkoztam vele, szóval... Lehet, hogy azt nézték be.
Jóságos ég. Ezek szerint Bucky alaptalan vádaskodása mégsem volt olyan alaptalan. Valamint akármikor is találkozom vele, veszélybe sodrom. Elkomorultam, ahogy másodikára gondoltam.
- Szólnod kell neki erről. - Natasha komolyan nézett rám.
-Persze.
- Na jól van, térjünk vissza a támadásra - sóhajtott Tony. - Túl akarok lenni ezen. - Kérdőn pillantott felém. - Cas? Menni fog?
-Aha. - Megköszörültem a torkom. - Hol tartottam?
- A fickó kijelentette, hogy te kellesz neki, és infó a Tél Katonájáról.
-Igen, igen. Öhh... Ezután előkapott egy pisztolyt, és lelőtte Rose-t. - Nyeltem egyet. - Megpróbáltam segíteni rajta, de a hapsi elrántott. Dulakodtunk, én pedig beborítottam a térkővel. A rókával. - Mindenki bólogatott. - Aztán, észrevettem a felém futó három civil ruhás embert. Egy nő és két férfi. Fegyver volt náluk és nagyon... ádázul, eltökélten néztek, én pedig elszaladtam. Lőni kezdtek rám, úgyhogy bebújtam egy fa mögé. Először a nő ért oda; rámlőtt, de a fát találta el; vele is verekedtem, és sikerült kiütnöm. Akkor tűnt fel a következő fickó, akit lelőttem a nő pisztolyával, de ő is eltalált, a jobb kulcscsontom alatt. - Az egész lepergett a szemem előtt. A dördülés, a húsomba hatoló golyó, a sokk... Gyorsan leráztam magamról az ismeretlen érzést, mielőtt a hatalmába kerített volna. - A földre estem, és pár pillanat múlva ért oda az utolsó férfi. Fölém hajolt, és... - Semmi. Megráztam a fejem. - Ennyire emlékszem. Ezután ébredtem fel a gyengélkedőn.
A többiek komoran néztek össze.
- Mi történt?
Rövid csönd után Nat szólásra nyitotta a száját, de Clint elévágott.
- Kiütötted a csávót. Épp a többi H.Y.D.R.A.-s ügynökkel egy időben értünk oda, őket elintéztük, addigra már elájultál.
- Sok vért vesztettél - mondta Bruce. - Az alapján, amit meséltél, csak pár perccel később értünk oda. Teljesen normális, ha ennyi idő kiesik.
Meredten bámultam az asztalt. Nem értettem, mi történik velem.
- Gyere, csinálunk neked egy teát - tette Wanda a kezét a vállamra. Nem tudom,mikor került mellém. Arra volt csak erőm, hogy bólogassak.
Wanda kitolt a lifting. Csendben emelkedtünk. Csendben gurultam be a nappaliba. Wanda csendben tette fel a vizet.
- Segítek átöltözni.
- Ne! - Halványan rámosolyogtam. - Megoldom. Meg amúgy is kíváncsi vagyok, mennyire tudom ellátni magam.
Wanda habozott egy kicsit, de biccentett, én pedig elkerekeztem a szobám felé. A bejutás kissé trükkös volt, de végül megcsináltam.
Nagy nehezen, és szitokszavaktól kísérve felszenvedtem magamra egy melegítő nadrágot. A póló még trükkösebb volt, és miután rájöttem, hogy azzal nem fogok boldogulni, egy bő ing mellett döntöttem, amit lényegesen egyszerűbb volt felvenni.
Mire visszagurultam a nappaliba, Wanda már egy gőzölgő bögrével várt. Pietro a kanapén ücsörgött.
- Köszönöm - vettem el a teát a lánytól. - A többiek?
- Még tanácskoznak. - Pietro megpaskolta maga mellett a kanapét, én pedig megkíséreltem odahajtani magam. Persze, ez az egyik kézben teli bögrével nem igazán lehetséges, úgyhogy Wanda tolt oda. Az erejével zökkenőmentesen átpakolt a kerekesszékből a kanapéra (irtó fura érzés volt), és helyet foglalt a másik oldalamon. Az ikrek által közrefogva ittam bele a teába.
- Hogy érzed magad? - Wanda hangja aggodalmasan csengett.
Felsóhajtottam. - Fásultan. És... félek. - Valóban féltem. Egy ilyen incidens nyomot hagy az emberen, és én már a rémálmokkal teli éjszakákon gondolkoztam. És persze ott volt az aggódás Bucky miatt. Pietro átkarolta a vállam.
- Minden rendben lesz. - Hálásan mosolyogtam rá, aztán Wandára is.
- Köszönöm.

<•~•>

Nem volt buli.
A hangulat akkor ment tönkre, mikor az első tűzijáték eldurrant. Borzasztóan reagáltam a hangra; egy rémült kiáltást kieresztve gömbölyödtem labdába, a zakatoló szívem pumpálta vér dörömbölt a fülembe, reszkettem, mint a nyárfalevél. Tony reagál először; utasította Pénteket, hogy aktiválja a hangszigetelést a szobájában, majd a karjába kapva cipelt be oda. Végig a fülembe suttogott: Biztonságban vagy; Minden rendben lesz; Csak a tűzijáték. Letett az ágyába, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Cas, a Toronyban vagy. Jól vagy. Mindenki jól van. - Clint ült le mellém az ágyra, és a mellkasához húzott. Ahogy a többiek is bezsúfolódtak a szobába, végre megnyugodtam. Tony vígasztalóan simogatta a karomat.
- Mit szóltok egy kis filmnézéshez? - kérdezte Natasha. Steve helyeslően bólogatott.
- Jól esne valami komédia.
- Bizonyám - mondta Pietro, rosszul álcázott aggodalommal az arcán. - Hozok valami kaját, és családi filmezést csapunk!
Ezzel mindenki egyetértett. Negyed óra múlva már Tony ágya köré zsúfolódva bámultuk a képernyőt a túlsó falon, látszólag már nyugalomban. A Pi által választott romkom tényleg jó volt, és ami még fontosabb, dörrenésmentes (habár a gyomrom minden ajtócsapódásnál összerándult egy kicsit). Még éjfél előtt bealudt a többség; az ikrek két oldalról dőltek nekem, vagyis Wanda az ölébe a sebem miatt, Clint előttünk terülve el az ágyon. Rajtam kívül csak Bruce volt ébren, aki Natot karolta át, és Tony, aki Steve szétterpesztett lábai közé telepedve dőlt a férfi mellkasának. A hasánál összekulcsolt kezeim irtó aranyosak voltak.
Halvány mosollyal nézett fel rám. - Boldog Új Évet! - mondta halkan. Szintén csendesen feleltem.
- Boldog Új Évet!

~~~~~~~~~~~~

Szerintem már az megér egy misét, hogy nyár közepén hozom nektek a téli részeket. (Tudom, helytelen szóláshasználat. Sssss)
Szóval. Remélem tetszett, igyekeztem. Azt hiszem rekord hosszúságú is lett, de ez nem száz százalék. Lényegtelen.
Amit még mondani szerettem volna, hogy indult egy új könyvem, egy novelláskötet, - gyűjtemény, akármi franckarika, és ha gondoljátok nézzetek bele, szerintem ez után a rész után hamarosan fel is fogom tenni oda az elsőt. A tudnivalók le vannak benne írva, szóval csak bátran!
A legközelebbi viszont látásra
;)