Hasogató fejfájásra ébredtem.
Egy darabig csak feküdtem az ágyban, teljesen mozdulatlanul, remélve, csillapodik a lüktetés. Abban a pillanatban csillagok robbantak a szemem előtt, és három kétszázas szög fúródott a homlokomba, mikor úgy gondoltam, a fetrengés nem segít, és felültem. Egy ótejóég kíséretében kaptam kezem a szemem elé.
Mikor kitisztult a látásom, és az egyik szög is eltűnt, óvatosan kimásztam a takaró alól. Sürgősen zuhanyoznom kellett. Miközben lepakoltam a lábam a földre, a matracra támaszkodó kezem rátenyerelt valamire. Zavartan vettem észre, a mobilom az; egészen pontosan fél perc kellett az agyamnak, hogy előbányássza a tegnap esti Buckyhoz intézett hívás emlékét.
Egy újabb ótejóég kíséretében tárcsáztam. Amíg kicsöngött, azt mérlegeltem, elinduljak-e a fürdőbe már most, vagy várjam meg, míg megbeszélem Buckyval a dolgokat. Az orromat vakarva vártam, hogy a férfi felvegye, a tenyeremből áradó piaszag viszont kíméletlenül a zuhany felé hajtott. Nagyot nyögve tápászkodtam fel az ágyamról, és amíg a csillagok eltűnésére vártam, az üzenetrögzítő kapcsolt. Mordultam egyet, kinyomtam, és újratárcsáztam.
Beértem a fürdőszobába, mire újból kapcsolt az üzenetrögzítő. Mérgesen tettem a mobilt a vécéülőke fedelére, és megengedtem a vizet a kádban. Valamikor a második hívás alatti csoszogásom közben döntöttem inkább a hosszú ázás mellett.
Ahogy csigalassan megszabadultam a ruháimtól, a kád is megtelt. Fintorogva jöttem rá a vetkőzés közben, melltartóban aludtam végig az éjszakát, és morcosan dörzsölgettem az így létrejött piros csíkot a mellem alatt. Még egyszer tárcsáztam, mivel még volt egy percem a kád megtelése előtt, és a vécé fedelén üldögélve hallgattam a csengést. A halántékom masszíroztam, a szűnni nem akaró fejfájást üldözve, mikor kattant a mobilom, és egy ismerős hang szólalt meg.
- Haló?
- Bucky - sóhajtottam, és elzártam a vizet.
- Cas! Nem gondoltam, hogy ilyen korán fenn lennél.
- Miért, mennyi az idő? - Kihagosítottam és a kád szélére tettem a telefont, és bemásztam a vízbe. Hálásan fújtam ki a levegőt, ahogy a melegség körbeölelte a tagjaimat.
- Fél hét.
- Mi? - nyögtem fel. - Édes istenem, mivel érdemeltem én ezt ki...
- Mennyire vagy másnapos? - A komisz felhangra csak mordultam egyet. - Csak a csillagok, vagy a szögek is?
Honnan tudta, eleget ittam-e a csillagokhoz? - Három. Ha túl gyorsan mozgok öt.
Bucky füttyentett. - Te tényleg berúgtál.
- Tegnap este erre nem jöttél rá? - mormoltam, és megpacskoltam egy kicsit a vizet. - De legalább bebizonyítottam Tonynak, hogy jobban bírom nála a piát.
- Jó ég, Cas. Ez minden vasárnap este programja nálatok?
- Dehogyis! - A kiabálásra újabb szög fúródott a fejembe. Mérgesen fújtam. - Nem, ünnepeltünk. Aktív Bosszúálló lettem.
- Hű. - Bucky nem tűnt túl lekesnek. Rövid csend következett, mialatt kiroppantottam a hátam, és halkan szitkozódtam a padlóra fröccsent víz láttán. Bucky meghallhatta a pancsolást, mert gyanakvóan kérdezett. - Kérlek mondd, hogy nem egy szökőkút mellett heversz valahol kint New York utcáin.
- Nem, éppen fürdök. Egy pillanat - merültem le, hogy jó alaposan megdörzsöljem az arcom. Bucky mintha mondott volna valamit, ezért hamarabb jöttem a felszínre, mint terveztem, és újabb szög került a fejembe. - Tessék?
- Semmi, semmi. - Kitöröltem a vizet a szememből, és sóhajtva nyugtáztam, a sampon és tusfürdő a zuhanykabinban pihent. Nagy csobogással kimásztam a kádból, átcsöpögtem a fürdőn, megszereztem a két flakont, és visszaereszkedtem a vízbe.
- Tényleg, mikor tegnap felhívtalak. Egy egytől tízes skálán mennyire mondtam idiótaságokat? - Felpattintottam a tusfürdő tetejét, és nyomtam egy keveset a mézillatú pempőből a tenyerembe. Aztán rájöttem, annyi nem lesz elég, és nyomtam még.
- Öt? Elregélted, hogy mennyire nagyon aktív vagy, azt nem említve ez mit is takar, majd mikor azt tanácsoltam, ágyban lenne a helyed, kijelentetted, hogy te bizony ott vagy, csak... sajnos nélkülem.
- Ó te jó ég. - Zavartan vakartam a tarkómat. - Nagyon sajnálom Bucky, részegen sok olyan dolgot mondok, amit a legkevésbé sem illene. Nem gondoltam volna tegnap, hogy eljutok arra a szintre.
- Meg van bocsátva. - Hú, de nagyon le akarta zárni ezt a témát. Őszintén, nem hibáztattam. Ha fordítva lett volna, én is égtem volna, mint az elfelejtett pirítós. Próbálva elterelni a figyelmemet a kínos némaságról mosakodtam tovább. Felszisszentem, ahogy egy kis tusfürdő belement a sebbe a szemöldökömön.
- A francba a francba a francba - nyitottam meg a csapot, hogy tiszta vízzel tudjam kimosni.
- Cas? Mi történt?
- Áh, csak... - Elzártam a vizet. - Nem ügyeltem eléggé a szemöldökömre.
Zavart csend. - Mi is történt egészen pontosan a szemöldököddel?
Nagyvonalakban elmeséltem neki a tegnapi délelőttöt.
- Hű. - A hangjából sütő csodálat megmelengette a szívemet. - Legyőzted a Fekete Özvegyet?
- Azt azért nem...
- Dehogynem. - Elmosolyodtam. - Jézus, nagyon büszke vagyok rád, Cas.
- Köszönöm - nevettem.
Bucky felsóhajtott. - De vigyázz magadra, oké? Épp elég, hogy Steve folyton vásárra viszi a bőrét, pedig ő közel elpusztíthatatlan.
Felhorkantottam. - Rossz pénz nem vész el, mi?
- Nem bizony.
- Csak hogy tudd - hajtottam hátra a fejem a kád szélére -, nálam lyukasabb shillinget nem fogsz találni.
Bucky kuncogott. - Örömmel hallom.
Egy pillanatnyi csend után megszólaltam. - Este hívlak, jó? Minél hamarabb ki akarom heverni ezt a másnaposságot.
- Ennyire megfájdítom a fejed? - Más dolgokat csinált velem, de arról most inkább egy szót sem szóltam.
- Csakis - engedtem ki egy szarkasztikus kacajt.
- Akkor este.
- Pontosan.
- Szia.
- Szia.

<•~•>

Nem lepődtem meg, hogy Steve már a konyhában tüsténtkedett. A férfi elismerően pillantott végig rajtam, kétségtelenül a tegnap este elfogyasztott ital mennyiségére gondolva.
Hát igen. Kemény csaj vagyok.
- Jó reggelt.
- Neked is - nyitottam ki a gyógyszeres szekrény ajtaját. Meggondolatlan módon hátradobtam a fejem, lenyekve a két aszpirint, így megbotránkoztatva Steve-et a szitokszókincsemmel.
- Hogy beszélsz?
- Másnaposan - nyögtem a fejem fogva. Körbe-körbe slattyogtam a pult mögött, hol a vízforralót töltve fel, hol a teatojást tömve fű formátumú Earl Grey-jel. Az amerikaiak el szokták felejteni, a fekete teában is van koffein. - Hogy van Tony?
Steve rosszalóan fintorgott a kaján vigyorom látva.
- Fogalmazzunk úgy, ma nem sok mindent fog csinálni.
Kuncogtam egy sort. - Mondtam, hogy jobban bírom a piát.
Steve ciccegett. - Ha ennyit dicsekedsz vele, a végén én is kihívlak egy versenyre. Akkor nevess majd.
Lebiggyesztet szájjal zúdítottam forró vizet a bögrémbe, és azonnal megcsapott a fekete tea tömény illata. Durvának ígérkezett.
- Hű - fintorgott Steve is a szagokat érezvén. - Jó étvágyat hozzá.
- Nem rosszabb, mit a ti kávétok.
- Persze, persze... - Nem ellenkezett.
Habár ki tudna egy bögre másnaposságűző Earl Grey láttán?
A többiek pusztán a sülő lasagne illatára másztak elő, jóval dél után. A sütés-főzés és istentelen mennyiségű koffein meglepően hamar elmulasztotta a fejfájásomat, így csak nevettem a srácok gyűrött arcán és karikás szemén, és tovább olvastam a könyvem.
- Jézus Cas, hogy csinálod? - Egy vigyorral válaszoltam Nat morgására, majd odaszóltam a sütőt kémlelő Pietronak.
- Még kell neki húsz perc!
Pietro felnyögött, majd a kanapéhoz csoszogott s levetette magát mellém. Áradt belőle a másnaposság, ahogy a vállamnak döntötte a fejét.
- Undorítóan józannak nézel ki - ütötte ki a kezemből a könyvet, amit egy felháborodott hördülés után sikertelenül próbáltam elkapni. Miután felvettem a földről a kötetet, mérgesen néztem a fiúra.
- Így akarsz te lasagnét?!
Ő csak vakkantott valamit (leginkább halandzsának hangzott), és újból nekem támasztotta a homlokát. Sóhajtva hagytam, remélve, békében befejezhetem az oldalt.
- És még olvasni is tud... - masszírozta a halántékát Nat, egy tekintélyesen nagy bögre tekintélyesen fekete kávéval. Sanda vigyorral kacsintottam rá.
Tony pont akkor futott be, nem mellesleg utolsóként, mikor kivettem az immár kész lasagnét a sütőből. Akkora karikákat, amik gyakorlatilag ásítottak a szeme alatt, csak a lövés utáni rémálmaim idején láttam magamon, s ugyan Steve rosszalóan nyugtázta kaján vigyoromat, az ő szája sarka is meg-megrándult. Kétlem, hogy Stark sokszor lett volna ennyire másnapos.
Az ebéd nagy részt csendben telt. Senki nem akart beszélgetni, inkább a fejük tömésére és a jobbulásra fókuszáltak; habár ez nem lehetett olyan egyszerű az én és Steve között folyt élénk csevej miatt. Csintalan tekintetünk egy percre sem enyhült, ahogy nevetségesebbnél nevetségesebb témákat hoztunk fel, élvezve a többiek kínlódó fintorát. De láss csodát; a lasagne végére Wanda is bekapcsolódott az eszmecserébe.
Ó, olyan borzasztóak voltunk!
Ebéd után mindenki visszavonult a szobájába kajakóma címszó alatt, természetesen, hogy a szájmenésünk után egy kis csendben is részük legyen. Mivel kezdtem a visszatérő fejfájás tompa nyomását érezni, csináltam egy bögre teát, és én is hasonlóan tettem. Nem a másnaposság utóízének tűnt.
Valóban nem az volt. Mikor még friss volt a tetoválás, és először próbálgattam a róka erejét, akkor sajgott így a fejem. A tegnapi harc Nattel úgy tűnik nem csak testileg viselt meg. Nem mintha meg kellett volna lepődnöm; az erőm egy-egy mélyebb, komplikáltabb rétegének használata sose indult egyszerűen. Eddig sosem éreztem szükségét a meditálásnak, de talán itt volt az ideje.
Na, nem épp most. A teával és a könyvemmel bekucorodtam az ágyamba, és úgy is maradtam egész délután, mohón falva az oldalakat. Öt évnyi olvasnivalót kellett bepótolnom.

<•~•>

Az ablakon kibámulva hallgattam a telefon búgását. Már fent voltak a csillagok, ilyen későn biztosan; de New York fényei lehetetlenné tették az észrevételüket. Ahogy vártam, hogy Bucky felvegye, tudatosult bennem, majd' fél éve nem láttam egy csillagot se.
- Haló?
- Szia Bucky!
- Cas! - Képtelen voltam elfojtani a mosolyomat a hirtelen felviduló hangján. - Na, még mindig fáj a fejed?
- Igen, de már nem a másnaposságtól. - Magamhoz húztam a plüssrókámat, és jobban befészkeltem magam a takaró alá. - Te tudtál róla, hogy Steve nem képes berúgni?
Nevetett. - Igen, a szérum miatt. Nagyon idegesítő.
- Gyalázat - helyeseltem. - Pedig kíváncsi vagyok rá részegen.
- Áh, leginkább csak a világ igazságtalanságairól motyorászik. Ugyan teljesen berúgva sose láttam, de valószínűleg kirohanna az utcára és minden homofób, rasszista, vagy hímsoviniszta embernek nekiugrana.
- Mmm, ez valóban rá vall.
Bucky fáradtan sóhajtott. - Ó, ne tudd meg, hány sikátorból húztam ki a seggét a szérum előtt. Úgy nézett ki, mint egy éhező tizenkét éves, de ettől függetlenül nekiment bárkinek. "Bírnám én egész nap" - mélyítette el a hangját a férfi, és láttam magam előtt, ahogy a szemét forgatja.
- Mókás lehetett - kuncogtam. Bucky csak prüszkölt.
- Persze! A nagy fenéket, az volt.
Vigyorogva nézegettem a város fényeit.
- Miért fáj a fejed? - váltott témát Bucky rövid csend után.
- A róka. - Mocorogtam egy kicsit. - Tegnap jobban használtam, mint eddig bármikor. Az egy dolog, ha csak úgy gyurmázok vele, de ha érzékelésre használom, vagy folytonosan sziszifuszi franckarikákra... Ekkora gyakorlatom még nincs benne.
Bucky hümmögött. - Nehéz volt megtanulni?
Visszaemlékeztem a napra, mikor felébredtem a tetoválás után. Nem éreztem semmit, csak a tarkóm volt érzékeny kicsit a sok szurkálástól. Aztán Max elmagyarázta, hogyan ébresszem fel a rókát. Sose fogom elfelejteni az első csiklandós lépteket; ahogy a fába szivárgó erő a tudatom új rétegeit nyitotta fel; vagy mintha utána kővel törték volna ketté a koponyámat.
- Inkább hozzászokni. A használata... Megnyit. Az érzékelés egy új szintjére emel, és úgy koncentrálni nem a legegyszerűbb dolog. Idővel belejön az ember, de... meggondolja, akarja-e tágítani a határokat.
Pár másodpercnyi némaság.
- Lenyűgöző. Hogy te ennyire könnyen kezeled - mondta lágyan Bucky, őszinte csodálattal. Zavartan nevetgéltem.
- Hát, volt időm elsajátítani... - Elnyomtam egy ásítást, de Bucky így is meghallotta.
- Késő van. Aludnod kéne.
- Te beszélsz? - dörgöltem meg a szemem, de sajnos igaza volt. Ő csak kuncogott.
- Igazad van, nekem is ágyban lenne a helyem.
Felhorkantottam. - Még szép, nagyapó. Ilyenkor már Steve is alszik. - Belegondoltam, hogy Tonyval jár. - Bár... Lehet mégse.
- Kímélj meg a részletektől.
- Rendben - kuncogtam. - Jó éjt.
- Jó éjt.

~~~~~~~~~~~~

Nnaszóval ez is megvan, ugyan későn, de legalább időben. Nem úgy, mint a rajzpájázatom.
Rövidke lett, és viszonylag eseménymentes, tudom. Bele akarom dobni Cast a sűrűjébe, talán már a következő részben is, de semmi sem biztos.
Kaptam egy adag kérdést (és meglepően civilizáltakat; azt hittem megragadjátok az alkalmat egy kis spoilerszerzésre, vagy valami személyes dolog csurrancseppenésére, de mindegy), meg is vannak már válaszolva, szerintem hétfő délután teszem majd ki őket.
Kitartás, mindjárt Halloween, na meg őszi szünet, szóval hajrá!
(Ó, és azóta megvan az 1k csillag, amiért egy HATALMAS köszönet jár nektek, imádlak titeket 😁😊💚)
Na jól van, jó éjszakát; bajuszos álmokat és rózsás angyalokat!