Az ég már sötétségbe borult, s a szél hideg, csípős csapásokkal fogadta YoonGi-t, aki hazaérve, kilépett a kocsijából. A fagy azonnal beszökött öltönye alá, ezzel libabőrt kelve teste minden egyes szegletén. Kivéve az anyósülésről aktatáskáját, rohant ajtaja elé, de előtte még egy utolsó pillantást vetett a mellette lévő házra, melynek belsejében sötétség volt, majd kinyitva az ajtót, bement. Körmök sorozatos kopogása fogadta, mely egyre jobban közeledett felé, míg nem lábait elérte. Holly majd szétesett a boldogságtól és úgy ugrált fel gazdijához, mintha ezer éve nem látta volna. A férfi levette öltönyét majd a fogasra akasztotta. Lehajolt és mosolyogva köszöntötte piciny szerelmét, ki mindennél jobban erre a kicsi mozdulatra vágyott.

- Szia Kislány - simogatta meg a barna, fodros bundájú kutyus fejét, majd levéve cipőjét, továbbment, egészen a hálószobájáig. Kezébe véve telefonját, kezdte el csörgetni Hannah telefonját, de az csak csengett és csengett, de senki nem vette fel. Miközben várt, szabad kezével elkezdte vetkőztetni magát. Nyakkendőjét lassan lehúzta nyakából, majd az ágyára dobta. Hófehér ingét felülről kezdte kigombolni, de türelmét már nem csak a telefon, hanem a ruhadarab kicsiny gombjai is ellezdték pedzegetni. Kinyomta s megpróbálta újra. Az egymás után elhangzó, rövid búvásokon kívül nem hallott semmit. Nem nyomták ki. Nem irányították át. Nincs letiltva a száma. Akkor miért nem tudja felvenni a telefont?! - Miért van neked telefonod?! - morogta, majd újra csörgette. De mint eddigi próbálkozásai során, most sem vette fel senki. Elemelte fülétől az eszközt, majd belépve egy alkalmazásba, megkereste a lány nevét, és már idegesen nyomkodva a betűket írta be a rövid kis szöveget.

Vedd fel!

Felhívta még legalább tízszer, és vagy húsz üzenetet küldött neki, de egyikre sem érkezett semmi válasz. Homlokát ráncolva, idegesen csapta telefonját az ágyának, ami párat pattanva a földön is landolt.

- Az a lány! - morogta hangosan és gyorsan begombolva ingét, megfogta a székére terített fekete cipzáros pulóverét és telefonját, indult meg a kijárat felé. Gyorsan felvéve papucsát, baktatott át a lány házához, melynek ajtaját kinyitva, belépett. Becsukta maga után a hatalmas faajtót, majd levéve papucsát ment beljebb. Az egész házon a csend és a sötétség uralkodott. Nem hallott semmi zajt és nem is nagyon látott semmi mozgást. Felkapcsolta a lámpát, s a hirtelen jövő fény miatt egy pillanatra össze is szorította szép vágású mandula szemeit, melyeket miután kinyitott, elkezte felderíteni a ház azon részét, mely abban a pillamatban elé tárulkozott. Semmi változást nem látott, a ruhaszárítón kívül, melyre sorjában zoknik voltak kiterigettve és egy fehér, nagy ing, mely azonnal szemet szúrt a férfinak, aki azonnal közelebb sétált, hogy jobban rá tudjon pillantani a gyanús ruhadarabra. A szabásáról látta, hogy ez egy férfi ing, és nem akármilyen. Hannah iskolájának egyenruhájának egy darabja. Szíve hevesen kezdett el verni, miközben fogait összeszorította. Vérbenforgó íriszekkel leste az inget, majd az emelet felé pillantott. Kezeit ökölbe szorította, és nagyon remélte, hogy ez csak egy egyszerű vicc, és nem jött ide semmilyen fiú hozzá.

Lassú, halk léptekkel haladt az emelet felé, hallgatózva, hátha elkap valami történést, vagy a közepébe tud vágni. De az egész ház csendes volt. Csak egy halvány fény szűrődött ki Hannah félig behajtott ajtaja mögül. YoonGi lassan benyitva, s csendben maradva pillantott a lányra, aki egy fehér fejhallgatóval a fején, ült asztala előtt és nagyban írt valamit, melyet már a férfi nem látott. Sötét szemei elkalandoztak Hannah testén, melyet egy szürke bő pulóver fedett, míg lábait csak egy pár fekete zokni. Sarkain ülve feneke kijjebb nyomódott, így a másik éhes tekintetét a formás dombokon legeltette, amit egy fehér bugyi takart el félig. Sokáig nem tudta abbahagyni párja szemlélését, de hirtelen eszébe jutott hogy miért is van itt. Kirázva fejéből a tanuló lányt, próbálta kicenzúrázni, hogy ittlére valódi okára koncentráljon. Azonnal keresgélni kezte a gyanúsabb dolgokat. Cipő, zokni, alsónadrág, koton, vagy esetleg egy ittfelejtett telefon. De akárhogy is nézte, a mélyen alvó,fehér kutyán és Hannah-n kívül senki és semmi gyanús nem volt a szobában. Bár már eszébe is jutott, hogy a lány nem olyan hülye hogy ilyen egyértelmű dolgokat elől hagyjon.

Közelebb sétált hozzá, míg nem teljesen mögé nem ért, majd végignézett az asztalán. Egy könyvkupacon és egy halom füzeten és tollom kívül semmit nem látott. "De ez még nem jelent semmit" mondta magában. Orrába kúszott Hannah finom, egyedi illata, melynek most nem tudva ellenálni, hajolt tarkójához, és szagolgatni kezdte ahol tudta. Ez édes illat mellett másikat is keresett, s szerencséjére nem is talált, de még ennek ellenére sem hagyta abba, mivel gyanúja akkor sem hagyott alább. Nem vádaskodott és nem ítélt elhamarkodottan, de semmit nem zárt ki.

Hannah érezve a meleg lehelletet mely bőrére csapódott, fordult hátra, és meglátva a mögötte álló alakot, felsikított úgy, hogy még a fejhallgatója is lerepült a fejéről, egyenesen az asztalra.

- Bazdmeg YoonGi! - kapott szívéhez, ahogy az olyan hevesen vert, hogy majd' felrobbant az ijedtségtől.

- Nem beszélünk csúnyán - mondta a férfi kicsit komoran.

- Mit keresel itt?! - hangja ideges volt, ahogy az adrenalin szétáradt egész testében.

- Nem vetted fel a telefont.

- Mert tanultam! - mondta - Nagyon megijesztettél! Legalább bocsánatot kérnél! - korhalta le, de nem érdekelve a férfit, rátapadt a másik ajkaira, s szorosan magához vonta, esélyt nem adva a szabadulásra. Leguggolva a lány szintjére, megmarkolta fenekét, majd felkapva az ölébe vette, s megfordulva az ágyra fektette, míg egy másodpercre sem eresztette el az édes, cseresznyevörös párnácskákat. Úgy csókolta, mintha nem lenne holnap, és elvéve a másik eszét, próbálva lenyugtatni. Ölét folyamatosan a lánynak nyomta, ingerelve mindkettőjüket. Hannah megmarkolva YoonGi pulóverének vállát élvezte a pillanatot, megfeledkezve minden egyes rossz dolgoról ami ma történt. Alhasa másodpercenként rándult össze ahogy érezte párja merevségét, mely szorosan hozzányomódott.

YoonGi csókjaival egyre lejjebb haladt, s nyakát vette célba, melyet szimatolni kezdett, keresve más illatokat. Szürke pulóverét néhol-néhol megszagolta, feltűnésmentesen, de nem talált semmilyen más illatot, így megkönnyebbülve, feltámaszkodott karjaira, és szúrósan, sötét szempárjaival a lány zöld, értetlenkedő, íriszébe nézett.

- Kié az-az ing? - tette fel a kérdést mély, karcos hangján, mely nem tűrt semmilyen ellentmondást.

- Milyen ing?

- Az a férfiing! Ami a te iskolád fiú egyenruhája! - mondta és idegesen a Hannah feje mellé csapott, aki egy pillanatra összerezzent, de nem szakította meg a szemkontaktust - Halljuk! Kié!?

- Egy iskolatársamé - magyarázta, melytől YoonGi még idegesebb lett.

- Kié?! - ragadt rá idegességében torkára. Hannah hiertelen mentrekedt levegője, mint heves, megállíthatatlan tűz, égette tüdejét. Mindkét kezével megragadta YoonGi csuklóját, próbálva eltazsítani magától a férfit, de nem sikerült neki - Halljuk!? - szorította meg ujjait mégjobban a vékonyka nyak körül.

- Eh... Ehgy fhi... Fhihúé - mondta levegő után kapkodva, miközben körmeivel karmolta a hatalmas markot kegyelemért könyörögve. Lábait doálni kezdte és csapkodni a matracnak, ahogy küzdött az ideges férfi ellen, kinek sötét felhők takarták íriszeit. Hannah szemei könnybe lábadtak, és volt egy olyan ézése, hogy a férfi meg fogja folytani - Yhohnhi... - próbálva kimondani a nevét, próbálta nem elveszteni az eszméletét, de szemei fent akadtak, mire a zongorista ujjak elengedték nyakát, így levegőhöz tudott jutni. Azonnal heves köhögésbe kezdett, de amint csillapodot, a kéz megragadta vörös tincseit és húzni kezdte, melyre a lány fájdalmas hangot hallatott.

- Miért volt itt az a fiú?! - sziszegte és undorral nézett a lányra, miközben a ˇfiúˇ szót, szinte köpte.

- Leöntöttem kávéval és felajánlottam neki hogy kimosom a ruháját - kezdett bele és hadarta el az egészet, miközben összeszorítva szemeit, próbálta visszatartani könnyeit és tűrni a fájdalmat melyet most YoonGi okoz neki - Adtam neki váltópólót és utána elment! Esküszöm hogy így volt! 

- Akart tőled valamit?! - húzta meg haját mégjobban - Valamit még nem mondasz el! Halljuk!

- Megkért hogy legyek a párja a szalagavatón! - mondta torka szakadtából, ahogy már nem bírta a fájdalmat - Nem tettem semmi rosszat! Kérlek engedj el! - sírta keservesen a szavakat, mire a férfi elengedte őt, ő pedig egy hatalmas levegőt vett a megkönyebbüléstől, s azonnal a fejézet kapott.

- Igent mondtál neki? - YoonGi hangja hirtelenjébe átváltott semmitmondóvá, melyben már egy csöpp harag sem érződött. Őszintén szólva, még ő sem tudta volna megmondani hogy akkor mit érzett, de abban biztos volt, hogy nem haragudott már Hannah-ra. Keerves, segélykérő hangja igazat csangett, tényleg nem történt semmi köztük. Könnyen átlát a lányon, de nem bánta ha megfélemlíti. Így meg csak a gondolat sem fog megszületni a fejében.

- Igen... - motyogta, ahogy próbálta felitatni könnyeit és újra megkeményedni. 

- Cicám - szólította meg , mire a lány rávezett hatalmas zöld szemeit, és belenézett azokba a sötét, félelmetes íriszekbe. A férfi keze nyakára simított, mely már nem kellemes érzést váltott ki szerelméből, hanem azt, hogy összébb húzza magát, mely számára nagyon is tetszett. Hüvelykujjával állát felemelte, s lehajolva, végignyalt nyakán, majd újra a szemeibe nézett - Nem fogsz elhagyni, igaz? - hangja lágyan csengett, mégis félelmet keltőn.

- Ih... Igen - válaszolt, de megremegett hangja. Minden egyes izma megfeszülve várta, mi lesz a következő lépés.

- Csak engem szeretsz, igaz?

- Igen...

- Nem találkozhatsz azzal a fiúval, csak a táncpróbákon. Mert te... - morogta haragosan és vészjóslón, s ujjai újfent szorítani kezdték a vékony torkot - Az enyém vagy... Megértettük egymást? ... - horogta, melyre egy haves bólogatás volt a válasz. Eleresztette nyakát, majd fölétámaszkodott s már úgy nézett le rá. 

YoonGi élvezte ahogy azt a csipetnyi félelmet látta kedvese csillógó, zöld szemeiben. Erősnek, és igazi Daddy-nek érezte magát. Szerette megfélemlíteni a lányokat, hogy ezzel karizmáját, kiutassa, és hatlmát, mellyel könnyen irányíthat bárkit, s ez mindennél jobban beindította. lehajolt és Hannah nyakát édes, mégis éhes csókokkal támadta meg, amelyekkel egyre lejjebb haladt. Ízlelgette a finom, puha, s hőfehér bőrt, melyet így, csak ő érinthetett. Telhetetlen és önző volt, ha az ő dolgairól volt szó. 

- Most ne - tolta el a férfit magától éreztetve vele, hogy tényleg nem jó ötlet. De ezzel szemben öle mindennél jobban a másikra vágyott és fellázadt az ész ellen, bár nem akarta bevallani magának.

YoonGi-t nem érdekelve hajolt le és húzta fel a szürke pulóvert, egészen a mellkasáig, s azonnal kebleinek esett. Körbecsókolta őket, nem érdekelve őt a kicsiny kezek, melyek a vállánál fogva akarták őt ellökni a fedetlen, sejmes, porcelán bőrtől, melyen most erős szívásnyomokat hagyott. Azt akarta hogyha tényleg az a kisfiú le akarna feküdni az ő barátnőjével, lássa hogy van párja aki már gondoskodik a lány szükségleteiről. Füleinek élvezet volt hallani ahogy Hannah ellenkező hangja mellett, néha elhangzott egy-egy piciny sóhaj, vagy egy kicsit fájdalmasabb nyögés mikor erősebben megszívta bőrét. Csókjaival egyre lejjebb haladt. Kidugva nyelvét, egészen a bugyi korcáig végignyalt hasán, majd egy puszit nyomott rá. Ujjait beleakasztotta az alsónemű korcába, de két kezecske újra megállította.

- Nem! - mondta határozottan, de a férfi csak felnézett egy pillanatra, majd újra megpróbálta - YoonGi! Nem! - szólalt meg újfent. De szavakkal nem tudta arra késztetni hogy hallgasson rá vagy hogy irányítsa. YoonGi elvette kezét a bugyiról, így a lány is elengedte őt, s ezt kihasználva megfogta az anyagot és egy mozdulattal elszakította - Yoo...! - harsant fel Hannah ideges hangja, mely azonnal elhalt, mikor egy pillanatot sem hagyva, a férfi az ölének esett. Feje hátra bicsaklott és teste önkénytelenül rázkódott az élvezettől, melyet a férfi heves nyelvtechnikája okozott neki. Míg egyik kezével a lepedőt markolta, addig a másikat YoonGi hajkoronájába vezette - Neh... Nehm! - nyögte az élvezet ellen harcolva, próbálva nem megtörni, de nehéz küzdelem volt ez számára, hisz olyan csodálatos élményt nyújtott most neki párja, hogy legszívesebben hangosan a nevét nyögte volna a nehezen kijövő "nem" helyett. Olykor ajkára harapott mikor YoonGi nevét akarta mondani, de félő volt, hogy akkor már nem tudná kontrollálni magát, és a férfi győz. 

Hannah öle egyre jobban feszített, melyről jól tudta, hogy a végét jelenti. Szíve szerint egész nap tudta volna élvezni a férfi nyelvtechnikáját, de erősnek kellett maradnia én nem elcsábulni. De ahogy megérezte, hogy a férfi nyelve erőteljesebben és intenzívebben mozog, egy nyögés kúszott ki ajkai közül, melyet nem akart, de a másik méginkább. Zene volt füleinek. Egyre jobban kívánta a lányt, és ennek gyorsan véget akart vetni, hogy aztán ő lehessen a következő akit kielégítenek. Dorongja keményedve nyomoódott neki nadrágjának, mely fájdalmasan megfeszült, s emiatt YoonGi-nak kész szenvedés volt. De számára mindent megért a mostani pillanat. Ahogy Hannah teste az általa okozott élvezettől remeg.

Az élvezett hirtelen csapott le a lányra, aki egy nyögéssel fejezte ki mindezt, akarata ellenére. Hangja remegett ahogyan teste minden porcikája, s ujjai megfeszülve markolták a szőke hajkoronát, de pár pillanat múlva a kis ujjacskák elernyedtek és a lepedőre hullottak. Hannah mellkasa hevesen mozgott fel s le, próbálva légzését kontrollálni. Szemeit lehunyva élvezte orgazmusa utóhatásait, melyre még rásegített a férfi nyelve, mely már lassabban mozgott, elnyújtva élvezetét. A lány egész teste bizsergett, és legszívesebben azt mondta volna párjának hogy még csinálja, de nem lehetett. Ereje sem volt megszólalni, nemhogy még ellenállni, illetve mozogni.

YoonGi két térdére állva, szabadította ki szerszámát nadrágja fogságából, és már készenlétben is állt, hogy most rajta legyen a sor. Rámarkolva méretére kezdte el megadni saját magának a kezdő löketet, miközben szinte ráfeküdve a lányra, pozícionálta be magát, s húzogatta makkját a másik szemérménél. Arcát Hannah nyakába nyomta, ki már nem rándult össze és semmi reakciója nem volt egy mozdulatára sem. Mélyeket szippantott Kedvese illatából, mely megbódította.

- Mehet a második menet, Cicám? - morogta nyakára, de semmi választ nem kapot, így feltámaszkodva, csak azt látta, hogy a lány lehunyt szemekkel, alszik, mely azonnal elvette kedvéd mindettől - Basszameg! - morogta úgy, hogy ne ébressze fel Hannah-t majd feltápászkodva tette el szerszámát, mely még mindig a kielégülésért áhítozott - A kurva életbe hogy mindig mindennek el kell beszódnia - motyogta bajsza alatt, miközben betakarta a félmeztelen lányt. Lehet hogy eszeveszetten kívánta, de attól még tiszteletben tartotta, hogy alszik.