Fehér tányérokhoz koccanó kanalak hangját lehetett csak hallani a hatalmas házban, melyben 4 személy tartózkodott, kik csak az ételükre koncentrálva ültek a feszült csendben.

- Mit tanulsz, Hannah? - csengett fel hirtelen az apuka mély hangja, melyben semmi érzelem nem volt megtalálható, így senki sem tudta eldönteni, hogy a férfi kérdése komoly-e .

- Turisztikát tanulok.

- Az utolsó éved?

- Igen, de majd szeretnék tovább tanulni.

- Hm. Értem. Szüleid mivel foglalkoznak?

- Anyukám bolti eladó, apukám pedig iskolai ügyeket intéz, vagyis ellenőrzések, és vizsgálatok.

- Szóval nem tanár - jelentette ki, mire Hannah bólintott egyet, igazat adva állításának - Honnan származik a családod?

- Édesapám britt, anyukám magyar.

- Magyar? – tette fel kérdését értetlenül – Az merre van? Vagy az mi?

- Az micsoda? - kérdezett rá YoonGi is, egyik szemöldökét felhúzva

- Magyarország közép Európai ország.

- Miért jöttetek ide? - tett fel egy másik kérdést.

- Apukám munkája miatt, ide kellett utaznunk. Először azt mondták, hogy ideiglenesen, de végül úgy döntöttek, hogy maradnunk kell. Még nagyon kicsi voltam mikor ide költöztünk.

- Ha ilyen régóta együtt vagy a fiammal, gondolom már együtt éltek. Igazam van? – váltott hirtelen egy másik témára, mely komolyabb volt a számára, hisz kötelességének érezte tudni, hogy fiával ez a lány együtt él-e vagy sem. S legbelül nagyon remélte hogy ezt a lépést még nem tették meg.

- Még nem - szólalt meg hirtelen YoonGi, mire apja megkönnyebbült - De még nem nagyon esett róla szó.

- Értem. De ha megfogadjátok a tanácsom, akkor nem költöztök össze.

- Miért? – tette fel kérdését rosszalóan nézve. Nem hiányzott neki apja panaszkodása és sértegetései, s már azon járt az agya, ha még egyszer egy rossz szót is mer tenni Hannah-ra a semmiért, akkor fogják a cuccaikat és elmennek innen.

- Kettőtök közül te vagy az egyetlen fiam, aki pénzt keres, és ha segíteni akartok egymások és akartok valahova jutni akkor neki is dolgoznia kell hogy besegítsen. De mivel hogy iskolába jár, és ráadásul az utolsó éve, így még ideje sincsen dolgozni - magyarázta.

- És ha az érettségi után akarnánk összeköltözni? - tette fel kérdését YoonGi.

- Még akkor is túl fiatal lenne a kapcsolatotok ahhoz hogy ilyen komolyan belevágjatok. Én is édesanyáddal másfél év után költözünk össze - példálózott magukkal - Szóval, egy szó mint száz, nagyon azt ajánlom hogy ne most költözzetek össze, és várjatok annyit mint mi. Ha még ilyen sok idő után is együtt vagytok, akkor tőlem aztán költözzetek össze - zárta le ennyivel a témát. Felhergelte magát a témán, és nem akart volna többet mondani, mert félt attól, hogy később olyat fog mondani amit később meg fog bánni, így inkább csendben maradt, és csak az ételére próbált koncentrálni.

...

YoonGi az ágyon feküdve leste kedvesét, aki a könyvespolca előtt állva nézegette kisebb gyűjteményét, melyből olykor levett egyet-egyet hogy beleolvashasson egy picit, vagy csak elolvassa a borító hátulját. Olyan lágyan nyúlt minden egyes könyvhöz, és lapozott bele, mintha egy igazi régiséget tartana a kezében, s attól félne hogy szétporlad az ujjai között. A férfi szerette a lányban, hogy ő is ugyan úgy rajong a könyvekért, mint ő, és inkább ezeket bújja mint a telefont.

Zsebébe nyúlva tapintotta meg a kis ajándékot, ellenőrizve hogy megvan-e. Már idejét érezte annak, hogy átadja szerelmének, így felült az ágyon, és annak szélére csúszott, majd Hannah-ra nézett.

- Cica – szólította meg, mire az illető becsukva az éppen kezében lévő kötetet, szentelte minden figyelmét neki – Gyere ide – gyorsan visszatette a helyére a könyvet, majd engedelmeskedve szavainak, odalépett elé, de lefelé kellett pillantania, mivel YoonGi feje melle magasságában volt. Kíváncsian leste a férfit, várva mit akar mondani, vagy tenni, így csak csendben várta, míg az illető meg nem szólalt – Látom szereted a könyveimet – jelentette ki, miközben egyik kezét a másik combjára, s annak bőrét lágyan cirógatni kezdte. Hannah YoonGi nyakába akasztotta karjait, s várta a folytatást - Van nálam egy könyv ami szerintem tetszene neked, és ezt születésnapod alkalmából, oda is adom – ahogy ezt kimondta, szabad kezével zsebébe nyúlt, ahonnan kihúzta a kis ajándékot, melyet kettőjük közé emelte – Boldog születésnapot, remélem tetszeni fog – mosolygott rá lágyan, de a lány arca nem tükrözött semmi érzelmet. Zöld szemeit vissza vezette YoonGi szempárjába, majd megszólalt.

- Ugye ebből nem lesz olvasónapló? –tette fel a kérést komolyan.

- De, és a kisasszonynak, még hét oldalas esszét kell írnia ebből – lebegtette meg kettőjük között miközben kuncogott a kis szituáción.

- Az jól hangzik – nevetett a lány, engedve tettetett merevségén, majd a férfi szájához lehajolva, tapadt rá a finom, puha ajkakra, melyeket órákig tudott volna ízlelgetni. – Köszönöm - mondta két csók között mosolyogva.

- Na bontsd ki – mondta, majd a lány engedelmeskedve a másik szavainak, vette el a krémes rózsaszínű, cicás és virágmintás papírral becsomagolt ajándékot, s óvatosan kezdte el bontogatni, vigyázva, ne szakítsa el YoonGi munkáját, mellyel, ahogy látta, a férfi nem igazán dicsekedett. Amíg Hannah bontogatta ajándékát, a másik addig szüntelenül cirógatta csupasz, hófehér lábait, s izgulva figyelte kedvese reakcióit, s legbelül nagyon remélte, hogy tetszeni fog neki.

Hannah szemei elé került egy krémszínű borító, melyre sötétbarna, szépen ívelt betűkkel a Hermann Hesse, Demian címet olvasta le. Egy ragadozó madár díszelgett a kötet közepén, mely elgyönyörködtette. Ujját finoman végighúzta a borítón, majd forgatni kezdte a kezében meglesve hátulját, miről is szólhat, de a borító teljesen üres volt. Megborzongott egy pillanatra, ahogy lelki szemei elé képzelte hogy vajon miről is szólhat. Szerette az ilyeneket. Az ilyen könyvek nem árultak el semmit, és sok esetben meglepték az olvasót, mivel sokszor a hátuljára írt tartalon csalódást okozott, lelőtte a fontosabb dolgokat, vagy már előre elmondta az egész történetet, csak pár sorban. De így, hogy nem volt rajta semmi, és még a borító sem árult el semmit, még jobban arra késztette hogy beleolvasson.

- Tetszik? – hallatszott YoonGi hangja mely kíváncsian csengett, s picikét aggódóan is, mivel nem volt biztos benne, kedvesének tetszik-e az ajándéka, mert csak tanulmányozta s semmi érzelmet nem tudott róla leolvasni. De ahogy a lány meghallotta a hangját, elmosolyodott, majd egy szeretetteljes, édes, és végtelenül hálás csókot nyomott ajkaira.

- Köszönöm – mondta, de meg sem várva hogy a másik bármit is reagáljon, még egy puszit nyomott a mosolygó ajkakra. Karjaival körbefonta nyakát, s szorosan magához ölelte, így YoonGi feje melleire feküdt. A férfi sem volt rest, és átölelte derekát, de nem állt meg itt. Magához rántotta egy hirtelen mozdulattal, így kedvese az ölébe huppant – Bolond vagy – kuncogott édesen, miközben szemei lejjebb csúsztak a másik nyakából, majd két keze közé véve a könyvet folytatta a tanulmányozását – Miről szól? – kíváncsiskodott, annak ellenére, hogy ő maga szerette volna elolvasni, de hallani akarta YoonGi mély orgánumát. Imádta mikor mesélt neki, elmagyarázott neki valamit vagy csak simán hallatta a hangját. Megnyugtatta és zene volt füleinek, s egész nap el tudta volna hallgatni.

- Majd elolvasod. Érdekes a története és nagyon sok minden történik benne, ahhoz képest hogy ilyen pici és csak pár száz oldalas. Nagyon tömör és sokszor meg kell állni benne, mert egyszerre sok. Ez a kedvenc könyvem, és remélem neked is annyira fog tetszeni mint nekem – mondta, majd belepuszilt a vörösesszőke hajkoronába.

- Én is, és még egyszer köszönöm – emelte fel fejét, hogy még egy csókot tudjon lopni, mely sikerült is neki.

- Én elmegyek tusolni – jelentette ki, majd leemelve magáról Hannah-t, az ágyra vissza ültette, s megfogva ruháit nézett újfent a lányra, ki szüntelenül őt leste zöld szemeivel, melyek teljesen elvarázsolták.

...

Hannah íriszei cikáztak a tömött sorok között, melyek egyre és egyre érdekesebbnek tűntek a számára, még ha nem is merült bele annyira hogy már a felénél tartson. Egyszerűen megragadta az író lebilincselő írása, véleménye és gondolatai.

Olvasás közben egy apró dolog zökkentette ki a kötet varázsából, ami egy hosszú vonal volt, mely kijelölt egy mondatot." De minden ember nem csak önmaga, benne van az az egyetlen, mindenkor fontos különleges pont is, ahol a világ jelenségei egyszer és megismételhetetlenül keresztezik egymást." S mind emellé a lap üres részére kiolvashatatlanul csúnya írást vélt felfedezni. . Elkezdte lapozgatni, keresve ugyan ilyen aláhúzott dolgokat, s egy pár oldallal később rá is talált még egyre. " Ha az ördögre gondoltam, úgy igazából az utcán tudtam elképzelni, álruhában vagy anélkül, a piacon vagy egy vendéglőben, de sohasem otthon, minálunk ". Ahogy elolvasta, folytatta a keresgélést. Lapozgatások során kisebb cetlikre, ismételten csúnya firkantásokra, melyeket minél tovább nézett, annál ismerősebbek voltak, noha ilyen csúnya kézírást életében nem látott." Őszi fáról hullanak így a levelek. A fa sem érzi, eső éri-e, vagy a tűző nap, netán fagy hasítja, mert az élet ilyenkor visszahúzódik a legszűkebb, legmélyebb bensőjébe. Nem hal meg. Vár". "Lassacskán az az érzésem támadt, higy az se nem Beatrice, se nem Demian- hanem én magam vagyok". Lapozott párat, majd megint egy aláhúzással találta szemben magát." Talán az volt a küldetése, hogy segítse az embereket abban, hogy magukra találjanak, mint ahogy azt velem is tette, s nem pedig az, hogy új isteneket adjon nekik, akikről még senki se hallott."

Az ajtó nyitódása rántotta ki olvasásából, melyre azonnal felkapta a fejét, és tekintete azonnal összetalálkozott YoonGi-éval. A férfi csak egy fekete alsónadrágot viselt

- YoonGi - szólította meg a lány, mire a az illető rá nézett, felfigyelve a megszólításra - Miért adtad oda a könyved?

- Mert szeretem, és ez a kedvenc történetem, és mindezt meg akartam veled osztani. De most menj tusolni, mert még meleg van a fürdőben - mondatára a lány ajkaira egy lágy, szeretetteljes mosoly ült, majd egyet bólintva felkelt, és elindult táskájához, hogy kivegye pizsamáját, és azokat megfogva indult volna ki az ajtón YoonGi mellett, aki felkarját megragadva visszahúzta maga elé. Szemei elsötétültek, és végignézett a lányon, kívánó tekintettel. Szabad kezével kiszedte a kicsiny ujjak rabságából a pizsamát, majd mély hangján megszólalt.

- Erre nincs szükség - morogta karcos orgánumán, majd leejtette maga mellé az anyagot a földre - Törölközőben gyere vissza - mondta, mire Hannah alhasa beleremegett és egy reszketeg levegőt vett. Cseresznye vörös ajkait beharapva bólintott egyet megértve a férfi szavait. Félő volt számára, hogyha nem harap rá a szájára, kicsúszik egy kívánkozó sóhaj - Okos kislány - mosolygott féloldalasan, és elengedve kezét, hagyta, had menjen.

...

Hannah benyitott YoonGi szobájába, de ott már csak a sötétség uralkodott. A férfit az ágyban találta, ki derékig felhúzott takaróval aludt a feje alá kulcsolt tenyerein. A lány levette a testét takaró törölközőt, majd a gyors léptekkel az ágyhoz sétált, ahol azonnal bebújt a takaró alá.

- Jó éjszakát - suttogta, majd YoonGi-nak hátat fordítva, hunyta le szemeit.

Pár perc után a mellette lévő mozogni kezdett, de nem igazán szentelt neki nagy figyelmet, gondolva, hogy a másik oldalára fordul. Egy finoman hozzásimuló kéz kezdte el keltegetni, mely falánkan kezdte el bejárni derekát, fenekét, és combjait. Ahogy a simogatások egyre csak sokasodtak, egy test is betársult mellé, mely teljesen a hátának lapult, ezzel libabőrt csalva bőrének minden egyes felületére, ahol az illető megérintette. Puha ajkak, mézédes csókokat kezdtek el hinteni bőrére, mely még jobba lázba hozta. A kéz, ami őt simogatta, lassacskán elkezdett lábai közé merészkedni, ezzel rávéve őt, hogy kinyomja fenekét. A férfi kihasználva ezt a mozdulatot, nyomta oda csípőjét a lányhoz, mely mindkettőjükből egy kellemes sóhajt váltott ki. Ujjaival ingerelni kezdte kedvese szemérmét, ezzel még jobban tűzbe hozva kettőjüket. Őrülten kívánta a lányt, és egy igen izgalmas perces és órák elé akart nézni, kiélvezve minden egyes pillanatot. Izmai megfeszültek ahogy próbálta kicsit visszább fogni magát, de teste az agyával szemben, teljesen más dolgokért diktált. Csak vágyainak kielégítése lebegett szemei előtt, melyet kezeivel ahogy tudott, megvalósított. Mohón érintette Hannah szemérmét, miközben még jobban hozzányomta magát, éreztette vele keménységét és dominanciáját.

- Ennyire kívánod Daddyt?... - morogta füle mellett karcos hangján. Hannah szólásra nyitva száját válaszolt volna, de szava bent rekedt ahogy YoonGi egyik ujját belévezette - Tessék? Nem hallom Cica - kuncogott ördögien s ujját mozgatni kezdte, melytől a lány teste remegett mint a nyárfalevél. A férfi ki és be kezdte el mozgatni ujját, de minden egyes mozdulata egyre gyorsabb és gyorsabb lett, ahogy Hannah lélegzetvételei és nyögései is. De egy hirtelen pillanatban megállt és kihúzta ujját, mely a másikból egy csalódott sóhajt váltott ki. A lány belemarkolva a párnába fordult hasára, és levegőjét kapkodva szenvedett, e kielégületlenségtől combjait összeszorította. S mindezt YoonGi élvezettel nézte végig. Ráhajolva a másikra kezdte el csókolgatni tarkóját, vállát és lapockáját, míg újra kezei szemérmére nem vándoroltak, melynek érintésére YoonGi morogni kezdett, ahogy érezte újra a nedvességet. Nemessége egyre és egyre csak keményedett ahogy iszonyatosan kívánta kedvesét.

Kezét mellyel Hannah-t kényeztette elvette róla, és azonnal éjjeliszekrénye fiókjában kezdett kutakodni egy kis csomag után ami azonnal a kezébe is akadt. Fogaival feltépte a kis tasakot, majd térdeire állva görgette magára a gumit. Visszafeküdt a lány mellé, s erőszakosan megragadva derekát rántotta magához, hogy újra érezhesse finom, forró bőrének érintését. Dorongja egyre keményebb lett, ahogy türelme kezdett elporladni.

- Szeretnéd hogy Daddy betegye?... Oh Cica... Daddy nagyon meg akar büntetni - ujjait ajkaihoz emelte, majd jól benyálazva azt szerszámához vezette melynek hegyére kente. Bepozícionálta magát a lány bejáratához. Makkját fel és le húzogatta kedvese szeméremdobjai között, mely Hannah-t remegésre késztette, és arra, hogy jobban a másiknak nyomja magát, jelezve hogy mennyire vágyik rá, de egy hirtelen mozdulattal mélyült el benne tövig, anélkül hogy a másik teljesen felkészült volna rá. Hannah felsikkant a hirtelen ért fájdalomra és ujjaival úgy belemarkolt a takaróba, hogy szinte már elfehéredtek. Egész teste megfeszült, s szinte görcsbe rándult a férfi kezei közt. Egy pillanatot sem várva kezdte el mozgatni csípőjét, hajszolva a kielégülést, nem érdekelve őt senki és semmi.

- Yoohn... Ghi... - nyögte fájdalmasan, és szinte segélykérően, de a másik nem törődve vele, mérgesen és erősen a lány combjára csapott, melynek hangja bezengte a szobát.

- Nem! Nehm YoonGhi! - horkant fel és csípőjével lassabban, mégis erősebb lökésekkel kezdte kínozni.

- Daddyh... Khérlekh... - mondta újra, összeszorított szemekkel és fogakkal, remélve hogy a megnevezés kijavítása által kicsikét visszábbvesz... De YoonGi csak mosolyogva odahajolt a füléhez, és ujjaival erősebben rámarkolt derekára s nyakára, így alig kapott levegőt.

- Daddy így szereti... - morogta, majd Hannah nyakán végignyalt, egészen a füléig, és beleharapott a vékony, kipirult bőrbe - És Daddy mindent megkap az ő kicsi BabyGirl-étől...

...

YoonGi a laptopján pötyögött az asztalánál, próbálva összeállítani az osztályának beígért dolgozatot, miközben a szoba másik végében az ágyon Hannah kábán fúrta bele fejét a párnák közé. Mezítelen valóját a takaró csak néhol fedte, így mikor a férfi párszor hátra pillantott, legeltethette szemét szerelme hófehér testén, de leginkább az emlékezetébe akarta vésni amit ott látott. A lány pont oda illett az ő ágyára. Tetszett neki a tudat hogy most miatta alszik, így mezítelenül, és csak arra vár hogy visszafeküdjön mellé, finoman átölelve és édes csókokkal hintse finom pőrét.

Egy hirtelen egy pittyenés szakította félbe a férfi gondolatait, melyekben vígan fürösztött, de ahogy félbemaradt, morogva visszafordult laptopja felé, nézve, ki az aki ilyen későn üzenet küldöz neki. Párat kattintva szeme elé tárult egy levél, mely egy tánctanártól jött.

"Jó estét kívánok Mr. Min! Bocsánat a késői zavarásért, de szeretném önt értesíteni arról, hogy hatalmas csúszásban vagyunk a most végzős évfolyam szalagavatójával, és így már csak másfél hónapunk maradt felkészíteni a gyerekeket a táncra. Szeretném elkérni az ön osztályának az órarendjét, hogy ahhoz tudjam egyeztetni a többi osztályét, mivel egyszerre kell megtanítani a lépéseket az osztályoknak, és persze soknak más osztályokból lesz táncpartnerük. Segítségét előre is köszönöm! További jó éjszakát!".