Az ajtó hangos becsapódása zengte be az egész házat, ahogy egy már őszülő, középkorban lévő férfi próbálta becsukni. Orra alatt elmormogva egy rövidke káromkodást, kezdte el magáról lehámozni sötétkék kabátját, melyet az akasztóra dobott. Barna lakkcipőit ledobta lábáról, és a többi mellé tette, de meglepődött, mikor meglátta, hogy pár cipővek több van ott, mint ahogy szokott lenni. Az egyik pár ismerős volt neki, míg a másik nem. Apró lábakra valók voltak, s ezek arról árulkodtak, hogy fia tényleg elhozta a barátnőjét hozzájuk erre a három napra. Egy hatalmas adag levegőt kifújva szólalt fel hangosan, miközben kezéb vette a bőrtáskáját, melyben papírok tömkelege sorakozott fel.

- Sziasztok! - hallatszott fel mély hangja s belépett a nappaliba, ahol felesége, egyszem fia, és amellett egy ismeretlen lány ült, akiről tudta hogy a kis barátnő. Egy pillanatra még le is fagyott ahogy realizálta, a lány nem idevalósi. Vörös fürtök, világos szempár, hófehér törékeny test... Külföldi... Miért pont egy külföldit választ a fia? Ő jobbat érdemel! Az előző barátnője sokkal szimpatikusabb volt számára már első látásra is, mint a másik, aki pont vele szemben ül - Sziasztok - köszönt még egyszer.

- Szia Drágám - mosolygott rá felesége, majd mindketten a párosra vezették a tekintetüket.

- Szia apa - köszönt neki YoonGi - Ő itt a párom, Hannah Wick - mutatta be neki a vörös hajkoronájú lányt, aki azonnal lépett erre.

- Jó napot - hajolt meg mélyen és tisztelettudóan a férfi előtt - Hannah Wick vagyok. Nagyon örülök hogy megismerhetem. Sokat hallottam magáról a fiától - mosolygott rá szelíden, egy kicsit félve, hogy megtörtje a köztük lévő jeget. A férfi végigmérte fiát, feleségét és a lányt, s jobbnak látta, ha tényleg enged egy kicsit tartásából.

- Min YoonJin. Én is örülök a találkozásnak - mondta szinte teljesen monoton hangon, melyről már a család minden tagja tudta, az apuka nem kedveli túlzottan. Próbálta valamennyire takarni ellenszenvét és nemtetszését, de valahogy nem sikerült neki, és ezt az egész társaság érezte, s ez a dolog legjobban Hannah szívét nyomta. Hát ő is elítéli... - Vacsorázunk? - szólalt meg hirtelen ezzel megszakítva a kínos csendet - Hosszú volt a nap, együnk - mondta, majd a társaság mellett elsétálva az emeletre ment, miközben folyamatosan, magában átkot morgott az idegenre...

...

A négy személy csedben evett az asztalnál, s csak a tányérokon csengő kanalak és villák hangjai zengték be az étkezőt. YoonGi és Hannah egymás  mellett ültek. Az anyuka a fiával szemben, s a családfő helyén az apuka foglalt helyet. Az anyuka megelégelve a kínos csendet, megszakította azt.

- Na és fiatalok, hogy keveredtetek össze? - tette fel kérdését kedvesen és az előtte ülő párosra nézett, kik abbahagyva az evést, egymásra néztek.

- Erre én is kíváncsi vagyok... - morogta orra alatt az apuka, majd szúrósan a fiára vezette tekintetét. YoonGi füleit sértette hangneme, de mintha meg sem hallotta volna, egy nagy levegőt vett, majd belekezdett.

- Hannah családja melletti házat vettem meg - kezdett be - A családja azonnal megkedvelt. Sokszor meghívtak ebédre, én is meghívtam őket... - az asztal alatt megfogta kedvese kezét, majd rápillantott, de utána szemeit visszavezette szüleire, s folytatta - És mikor elkezdődött neki az iskola, sokszor segítséget kért tőlem irodalomból és történelemből... Egy idő után már nem a tananyagokról beszéltünk, hanem elkezdtük jobban megismerni egymást... - újra a mellette ülőre nézett, és egy pillanat alatt, tekintetük összekapcsolódott. Még a beszédben is megállt, ahogy azokba az ártatlan, zöld szemekbe pillantott. Hannah boldogtalan volt, amiért nem vállalhatják fel kapcsolatukat, még szüleik előtt sem.

- És valahogy... - kezdett bele a lány, ezzel félbeszakítva a férfi gondolatait hogyan is akarná folytatni - ... Összemelegedtünk - mosolygott rá párjára.

- Akkor miért nem tekertétek fel a fűtést? Akkor nem melegedtetek volna ennyira össze... - morogta újfent orra alatt, ezzel megszakítva az érzelmes szerelmes történetet melyet nem bírt már hallgatni. Nagyon zavarta az a tudat, hogy fiát mellette látja... Egy külföldi mellett aki kicsit sem illik hozzá, és nem méltó a családjához.

- Na de Drágám - szólt rá a férjére a nő kicsit idegesen.

- Mi van fiam az előző baratnőddel? MiSuk-al - intézte kérdését fiának, a felesége szavait kikerülve.

- Vele már régóta nem vagyunk együtt - válaszolt mogorván.

- Miért? Mi történt? - kérdezett vissza.

- Nem asztalhoz illő... Inkább együnk... - mondta még mindig ugyan abban a hangnemben, és komor arccal, kezébe véve újra pálcikáját, folytatta az evést csendben, melyet mindenki követett.

...

Elpakolva a balul elsült vacsora után, a páros segített az anyukának elpakolni a tányérokat és a maradékot. Miután készen lettek, YoonGi úgy érezte, itt az idő, hogy elvonuljanak párjával, és elkezdődjön édes, szenvedélyes, első éjszakájuk.

- Anya, mi elmegyünk aludni - szólt anyukájának, aki nem bírta ki hogy ne mondja.

- YoonGi. Ne legyél durva - mondta ki, mire a páros szeme elkerekedett, főleg a lányé, mivel nem teljesen értette mire gondolt.

- Ne gondolj semmi rosszra anya.

- Nem vagyok én olyan - kuncogta.

...

Hannah YoonGi után felsétálva a lépcsőn, követte őt a szobályáig. A lány elmerült szomorúságában, ahogy látta, itt sem fogadja el teljesen valaki... Mindig lesznek ilyenek... Ezzel kell élnie, s ezt valamilyen szinten el is tudta fogadni, de még mindig ott volt benne az örökös félelem a bántás miatt amitől a magabiztosságát és minden önbecsülését is elvesztette...

- Csak utánad - hallotta meg YoonGi hangját, mely kirántotta gondolataiból. Kinyitotta előtte az ajtót, mand félreállt, hogy előre engedhesse kedvesét, ki egy apró mosollyal az ajkain sétált be lassan a sötét szobába. A férfi utána lépve, kapcsolta fel a lámpát, ezzel a másik szemei elé tárva kis kuncóját.

Tejeskávé színű falak, csokoládé barna bútorok és pocok sokasága tárulkozott fel előtte, s rajta tengernyi könyvel. Képek lógtak a falakon, vagy keretezve az asztalon. Mintha el sem ment volna innen, úgy állt a kis helyiség. Lassan járkálva a szobában, Hannah körbenézte a kirakott képeket, melyeknek sokaságán YoonGi nem csak egyedül volt. Család, barátok vagy állatok, kalandok.... És egy lány... Egy tökéletes, makulátlan bőrű, szépen vágott mandulaszemű, fekete hosszú hajú lány volt... Mindene azért kiálltott, hogy a legszebb koreai nő legyen. Ő... Ő lett volna az utolsó barátnője?... Vagy csak egy ismerőse?... Gondolkozott el magában. Ha ő volt a barátnője, miért szakítottak?... Miért?... Hisz olyan gyönyörű... Vagy mi történt?... Bárcsak... Bárcsak én is ilyen szép lehetnék... Ismételgette folyamatosan magában.

Egyszeriben egy kéz jelent meg előtte, ami leszedte a falról a képet, melyen elbambult. Most ez a mozdulat kirántotta gondolatmenetéből, és a kéz gazdája felé fordította a fejét. YoonGi egy pillanatra rálesett a képre, de azon nyomban fejjel lefelé rakta asztalára, hogy senki se tudta újra látni. A férfi orrnyergét megmasszírozva, karcos hangját megszólalt.

- Gondolom nem meglepő, hogy nem mi vagyunk egymásnak az elsők...

- Hm... - hümmögött egyet, miközben megértően bólogatott - Tudom... - szemeit lehorgasztotta, és száját kezdte el rágni, s közben folyamatosan csak kérdezgette. Miért?... Hisz ő szebb...

- Nekem ő már nem jelent semmit... - morogta mély, karcos hangjan, miközben elé állt, s megfogta arca egyik felét. De a lány íriszei még mindig a padlót karcolták - Elintézte ő saját magának hogy ne szeressem többé - mondatára, Hannah felpillantott, s kérdő, kíváncsi tekintetét a másikébe fúrta - Megcsalt... - bökte ki hirtelen, a kis dolgot, mely hazugság volt... - Lehetsz szép, ha a belsőd romlott... - mondta, ezzel mégjobban rátéve egy lapáttal arra a tényre, hogy nem fog hozzá visszafordulni - Szeretlek... - suttogta

Magához húzva a törékeny testet, esett neki a másik ajkainak vadul, érzékien, mégis vigyázzva egy kicsit. Míg egyik keze a derekán pihent, addig a másikat felvezette hátán, ujjaival finoman végig simítva gerince mentén, majd belemarkolt a vörös hajkoronába. Hannah szabad kezei a férfi mellkasán pihentek, s minél jobban elöntötte a vágy és az izgalom, annál jobban szorította a testet fedő, már-már zavaró ruharéteget.

Yoongi kicsit erőszakosan kezdte el leszedni a lányról pólóját, mely alatt, testét nem takarta semmit, így feltárolkoztak elé a kerek, telt idomok, melynek latványára ajkát is beharapta. Hirtelen megfogta Hannah mindkét felkarját, s azonnal egy vad csókba invitálta. A mezítelen mellkas szorosan a másikéhoz nyomódott, mely mámoros érzést keltett mindkettőjükben. A férfi előre kezdett el lépkedni, ezzel a másikat arra késztetve, hogy hátrafelé menjen, egészen az ágyig, melyre ledöntötte

- Add a kezeid - mondta karcos hangján, melynek a lány nem tudott ellenállni nemhogy ellent mondani, s megtette amire kérte. YoonGi egy kézzel megfogta csuklóit, míg a másikkal szorosan egyik övcsatjával szorosan körbetekerte a vékony kis tagokat, melyet Hannah meglepődve, hatalmas szemekkel nézett végig, mert nem értette teljesen - Ez apuci kis játéka... - morogta, s közben a másik csuklóit az ágyhoz kötözte, így már semmi sem takarhatta szerelme fedetlen, mezítelen s makulátlanul fehér testét. Szája egyszeriben kiszáradt ahogy ránézett az előtte fekvő szerelmére éhes, sötét szempárjával. Ajkait megnyalva futott át agyán hogy hol is érjen hozzá? Hol kezdje? Mit tegyen? Milyét kínozza meg előbb? Hol szívja ki szűzies bőrét? Hol jelölheti meg?

Lejjebb hajolt, egyik kezét a lány mellére tette, ki hirtelen rántotta volna kezét, de az öv megakadályozta, ami az ágyhoz volt rögzítve. Ennek ellenére is, YoonGi másik mancsát a lekötözött kezeire tette, melyeket egyhelyben tartitt, míg a másikkal kicsikét erősebben, telhetetlenebbül kezdte el gyúrogatni Hannah mellét, ki aprókat nyögve élvezte mindezt. A férfi tövig rágott, éles, hegyes körmei karcolták a bőrt, ezzel nyomot hagyva maguk után, mint a macska karmolás.

- Nyögj apucinak... - morogta karcosan - Nyögj apucinak Cica... Mutasd meg mennyire szereted... - a lány élvezve minden egyes érintést és szót, mellkasát megemelte, így melleit teljesen a másik tenyerébe nyomta. Ajkait kellemes morgások és apróbb nyögések hagyták el, s ezekkel próbálta fedni apróbb fájdalmait, melyek a karcoló körmök miatt voltak - Igen... - lehellte alig hallhatóan, s ezzel együtt kezét levette a formás dombról, majd lejjebb vezette, egészen a lány bugyijáig, amin keresztül lágyan simogatni kezdte szemérmét. Hannah hárta vetve fejét, hallatott egy nyögést, miközben combjait összezárta - Nem. Apuci ezt nem szereti - ahogy kimondta nemtetsző hangnemben, szétfeszítette a lábait, és folytatta. Egyik térdét még lábai közé is tette, hogy ne legyen újra esélye ezt csinálni. Elsötétül szemeinek élvezet volt nézni a lány vonaglását, az ő általa nyújtott élvezettől. Imádta ilyenkor látni az arcukat, mellüknek finom ugrását egy-egy mozdulatnál, és mellkasuk egyenetlen mozgását, élvezetük hangjait, ami csak neki szólnak. Felértek egy mindent pénzt megérő koncertnek. De Hannah... Elvarázsolta a teste látványa, bőrének finom illata, édes hangjának kéjes éneke. Számára ez a lány tökéletes volt. Testben és lélekben is. A kislányos énje és zavara megbolondította és megbabonázta , ami miatt egyre jobban és jobban beleszeretett, akármit is csinált.

Hannah egész lényét egy érdekes, mégis izgató bizsergés járta végig. Talán a kielégületlenség volt, mely már régóta nem hagyta. Talán az új tapasztalatok, mozdulatok, szavak. Vagy talán az az ember, aki teljes szívéből szerette. Alhasa folyamatosan görcsölt ahogy tudta, tehetetlen, és YoonGi most bármit megtehet vele. Tetszett neki a férfi dominanciája, kényeztetése, mozdulatai, szavai s az új dolgok amiket mutatott neki.

- Oh Cica... - nyögte mámoros, karcos orgánumán, miközben élesen beszívta a levegőt. Kezével, melyel nem a lányt kényeztette, saját combjára vezette, majd simogatta, s belemarkolt, ahogy próbálta valahigy kontrollálni magát - Imádlak... - morogta, majd ujjait elvette kedvese erzékeny pontjáról. Felsimított gyengérden hasára, de ahogy visszafele hozta tenyerét, már az anyag alá vezette, s már bőr a bőrhöz ért hozzá, mire egy mély, erőteljes morgás szakadt fel torkából. Nadrágja egyre szűkebb és szűkebb lett, ahogy a vágy eluralkodott rajta. Nem bírta ki, hogy ajkai ne érjenek hozzá ahhoz a finom, hófehér bőrhöz. Előre hajolt, s nyakának bőrére tapadt, melyet nedved csókokkal borított be. Fogaival néhol megkarcolta, vagy megharapta érzékeny területeket, ezzel mégjobban kínozva, ingerelve a lányt. Végigcsókolt s nyalt mellei között, egészen fehérneműje korcáig, megízlelve mégjobban kedvesét - Olyan finom vagy... - morogta alhasára, miközben szimatolta édes illatát - Apuci már nem bír várni... - mondta alig hallhatóan, majd térdeire állva, mindkét kezét Hannah bugyijába akasztotta, melyet egy mozdulattal tépett szét, s vette le róla könnyű szerrel. Leszedte magáról szürke mackó nadrágját és pólóját, majd áthajolva a másik fölött, az éjjeliszekrényében kezdett el kurkászni egy tasak után, amit pár tapongatás után meg is talált. Ahogy megfogta a kis csomagot, visszatolta a kis fiókot, és fejét egyvonalba hozta a lányéval. Lehajolt és egy erőszakos, nyelves csókba invitálta, melybe mindketten belenyögtek. YoonGi vágya egyre jobba erősödött és már nem bírt várni... Érezni akarta őt végre... Megkapni mindenét...

Miután már türelmetlenül magára görgette a gumit, kényelmesen betérdelt Hannah lábai közé. Égnek álló dorongját a lány bejáratához tette, és lassú mozdulatokkal simult hozzá alfeléhez, ezzel még jobban elhúzva az egészet. Élvezte ezt a játszadozást, de egy idő után, neki is kínzó volt mindez. Hannah szíve a torkában dobogott, ahogy érezte a másik merevedését érzékeny pontjánál körözni. Mámor, izgalom és telhetetlenség egyvelege volt benne, ahogy egyre jobban kívánta a másikat. Feljebb tolta egy pillanatra csípőjét is, ezzel jelezve a másiknak, hogy csinálja már. Megvolt a játék, megvolt minden.

YoonGi értve kedvese minden egyes mozdulatát, kezdett el behatolni, ezzel mindkettőjükből kiváltva egy visszafolytott nyögést. A férfi a szerelme és a kettőjüket összekapcsoló kis rész közt váltogatta tekintetét. Vesszője hegyét dugta csak be, de azonnal ki is húzta, de egy pillanat sem kellet, újra elmerült benne, de egy picivel mélyebben. Mindezt addig csinálta, míg teljes hossza benne nem volt a lányban, aki vergődve az élvezettől, nyögött. YoonGi élvezte... Ahogy ki van kötözve... Ahogy látja a kéjes boldogságot az arcán... És ahogy imádja amit vele művel... Végre... Megkapta a lány testét és szívét... S remélte, Hannah ezek után mégjobban fogja szeretni, és mégjobban fog hozzá kötődni...

A férfi úgy érezte, hogy ez nincs elég közel, nem jó, így a lány egyik lábát felemelte, és a vállára tette, így be tudta fogadni magába a megmaradt pár millit is. Megfogva hatalmas zongorista kezeivel Hannah derekát, kezdte el mozgatni csípőjét. Először lágyan ringatta, ahogy ő is kiélvezte ezt, a sok idő utáni szeretkezést. De egy kis idő után, a lökései erőteljesebbek lettek, és mélyre hatolóak, amik a lánynak olykor fájtak, de nem mert szólni, mivel azt gondolta, ez az az új dolog amit YoonGi mutatni akart neki... Vagy... YoonGi ilyen?... Ettől függetlenül élvezte ennek az estének minden egyes pillanatát. Imádta ezt a különös, mégis megmagyarázhatatlan érzést mikor elkezdték, de nem tudta volna elmondani mi is az. De egyet biztosra tudott... Hogy mikor YoonGi-val szeretkezett, úgy érezte övé az egész világ...