Yoon Gi leizzadva tért magához, ágya közepén. Nem értette mi van. Pedig az előbb történt meg az amire már régóta vágyott... De... Ez csak egy álom volt? De hát... Nemrég még együtt voltak. Nem tudta eldönteni, hogy álmodta-e mindezt, vagy most merült álomba. Összezavarodott elméjét próbálta valahogy rendbe hozni, és reménykedett benne hogy ez most az álom. De akárhányszor megcsípte magát, nem ébredt fel, vagy próbált valami valótlan dolgot keresni, akkor minden olyan volt mint ahogy szokott lenni.

- Ahj ne már - mérgelődött suttogva és dörzsölni kezdte szemeit, kiűzve belőle a fáradtságot. Pedig olyan volt mintha tényleg megtörtént volna végre, de nem! Külső szemléletből, olyannak tűnt mint egy nyűgös gyerek, aki nem akar iskolába menni. Terpeszben lévő lábait kinyújtóztatta és próbált túllépni felettébb kellemes álmán, mely miatt érezte hogy gondok adódtak. De nem akarta hogy itt történjen meg az első alkalom. Egy egészen más helyen, ahol önmaga lehet, ahol Yoon Gi, Yoon Gi lehet.

- Hm? Oh jó reggelt - köszöntötte mosolyogva a lány, de egyben meglepődve, mivel azt hitte még mélyen durmol. Két kezében egy-egy fehér bögre díszelgett. Egyiket letette az ágy melletti éjjeliszekrényre és átvetve lábát a férfi dereka fölött, ráült csípőjére. Tettére Yoon Gi-nak a torkából egy kicsit kelletlen morgás tört fel és Hannah tudta is miért, mivel érezte feneke alatt - Hogy aludt a Tanárbácsi? - folytatta a beszélgetést, nem figyelve a férfi problémájára, és belekortyolt a tejeskávéjába.

- Nagyon jól - vallotga be - De sajnos felébredtem - panaszkodott, miközben egy adag levegőt kifújt. Szemeivel csodálta a rajta ülő szépséget, aki a fehér bögréből szürcsölgette a kávéját. Ezt a látványt meg tudná szokni. Hatalmas kezeit a lány combjára tette és finoman simogatni kezdte - Mióta vagy fent?

- Hm... - gondolkodott el - Szerintem olyan hat óra óta. Nem néztem az időt.

- Miért keltél fel ilyen hamar? És tényleg! Mennyi az idő?

- Fél kilenc lesz - válaszolt először utolsó kérdésére - De nem tudom. Nem tudtam aludni. Csináltam reggelit. Gyere, mert kihűl - előre hajolt és lehelt egy reggeli csókot a férfi fáradt ajkaira, majd felpattant és elindult, vissza a konyhába. Minden egyes mozdulatát végigkövette sötét, éhes szemeivel.

Felkelt kényelmes helyéről és megfogva fehér bögréjét, lecsoszogott a konyhába, ahol azon nyomban finom illatok varázsolták el.

- Hm~ - hümmögött elégedetten és a megterített asztalhoz sétált, amire mindenféle finomság volt pakolva. Rizs, saláta, hús, és még sok más - Komolyan mondom, elkényeztetsz engem - kuncogta jóízűen ahogy meglátta hogy Hannah közeledik felé.

- Ha már itt lehetek, valamit csak kéne csinálnom cserébe - mondta mosolyogva, miközben leült mellé és kezébe vette a pálcikákat - Háth, remélem ízleni fog. Jó étvágyat.

- Jó étvágyat - mondta mosolyogva ő is, és evőeszközét a kezébe véve, nézte a kínálatokat. Nem tudott volna választani, mert mindegyik nagyon jól nézett ki, és biztos volt benne hogy ezt biztos nem tudná mind megenni. De, előbb meg kell nézni milyen lett. Felvett egy salátalevelet kezével és pálcikái közé csippentett egy húsdarabkát, majd szájába téve tesztelte. Erre a finom ízvilágra le kellett hunynia szemeit, és alig bírta ki hogy ne hümmögjön egy jót - Wow - mondta teli szájjal - Ez baromi finom, szóval nyugodtan ide is költözhetsz!

...

Eltelt a hétvége, melyet teljes mértékben egymásnak szenteltek. Beszélgettek, nevettek, vagy miközben a férfi dolgozott és javította mások dolgozatát, addig Hannah tanult. Főztek, vagy belekezdtek egy filmbe. Voltak szenvedélyes csókcsaták, melyeket nehéz volt megállítani. Yoon Gi tartani akarta magát ahhoz, hogy ne itt történjen meg köztük az első este. Persze voltak kósza érintések, melyek még jobban feltüzelték a másikat, és nem hagyták egymást nyugalmi állapotban.

Hétfőre sokan mondják hogy az egyik legaljasabb, és legrosszabb nap a héten. De Hannah-nak egy pokol. Osztálytársai újra rákezdtek zaklatására mely az elején durva szavakat tartalmazott amik egyre mocskosabbak és undorítóbbak lettek. Persze, ezt mind nem a tanárok szeme láttára, nehogy megint kapjanak ezért. Hannah már sírni tudott volna miattuk, és legszívesebben haza rohant volna és a büdös életben nem ment volna vissza hozzájuk. De ki kellett bírnia év végéig, mert nehezebb lett volna átmenni egy másik iskolába. Ha már kibírta ezt a 3 évet, akkor ezt az utolsót is ki fogja bírni. De akárhányszor erősebb akart lenni, mindig visszanyomták a föld alá, és megint a béka feneke alatt volt. 

- Kinek akarsz te tetszeni?! - lökte meg erőből Hannah-t aki hátrébb lépett egyet, és közben kezeivel próbálta védeni magát - Hah?! 

- Hogy lehet valami ennyire undorító? - nevetett a másik, miközben telefonjával vette fel az eseményeket - Köszönj a Youtube csodálatos világának - integetett bele a kamerába.

- Hagyjátok abba! - ordította Hannah és elkezdte takargatni arcát, nehogy a videóba kerüljön.

- Hé! - lökte meg megint, és ezzel elvesztve egyensúlyát hátra esett - Hova kúszol ribanc? - nevette és megfogta ingének gallérját, majd elkezdte erőből rángatni előre-hátra. Az anyag hangosan recsegve kezdte megadni magát a lány kezei közt. A textilre vart fehér gombok leszakadtak, és a kis öltöző más-más pontjaiba gurultak. A lányok és persze a kamera elé is feltárult Hannah bordó melltartója, melyen megakadt minden szem - Kinek akarod mutogatni magad? Kinek akarsz tetszeni? Szánalmas ribanc! Mutogasd magad az internetnek! Értékelik a pedofilok! - ordította nevetve, és szinte már leszaggatta róla a megviselt inget, miközben az áldozat szégyenkezve kezdte el takarni arcát, és egyben feltárulkozó testét - Most mit szégyenlősködsz?! Mutogasd a melleidet, úgyis azt szoktad szabadidődben tenni!

- Hagyjátok abba! - mondta már szinte sikítva és felhúzva a lábát, hasba rúgta az őt nyúzó lányt, aki eltalált testrészét szorongatva lépett hátra. Feljebb ült, és míg egyik kezével összefogta magán a szétszaggatott inget, addig a másikkal hátrébb kúszott, amennyire tudott. 

- Te kis! - rontott neki és lekevert neki egy öklöst, így fáradt, meggyötört teste elterült a földön - Ezt neked! - rúgott bele hasába - Na menjünk innen.. - mondta lenézően, majd hátat fordítva a megalázott lánynak, kiment, a többivel a háta mögött.

- Háh! Biztos népszerű lesz a videó - kuncogta a másik már az ajtóban. Otthagyták. Elbántak vele mint a kutyával, és megalázva, a sárba tiporva, otthagyták őt. Szemei világát elhomályosították a könnyek, és már ereje sem volt ahhoz hogy felkeljen. A hideg kőpadló hűtötte arcát, melynek egyik fele már elkezdett kékülni a rá mért ütéstől. Teste magzatpózba gömbölyödve burkolózott el a világ elől, melyet egyre jobban kezdett el gyűlölni.