Hannah karba tett kezekkel várta a tanárt, hogy végre valahára elmehessen haza. Elege volt már mindenből és mindenkiből. A folyamatos terrorizálásokból, bántásokból és oktalan vádaskodásokból. Miért nem lehetne egyszer az életben nyugton hagyni? Mit tett ő a világgal szemben ami miatt szenvednie kell? Hisz nem tett semmi rosszat...

Az ajtó kinyílt, mely kirántotta gondolatmenetéből, s a jövevény felé pillantott. Szúrós szemekkel a szőke férfit nézte, ki becsukva maga után az ajtót, azonnal a másikra vezette a tekintetét. Lépteivel asztala mögé sétált, majd lerakva a kezében lévő könyveket, a lány elé lépett. Sötét íriszeit nem tudta levenni arról a szeme alatti csíkról.

- Nos, miért hívtál ide? Mert gondolom nem azért mert "én" megdobtalak egy papír golyóval - mondta cinikusan, mire a másik megforgatta a szemeit.

- Hihetetlen vagy - rázta meg fejét - Meg akartam beszélni veled a tegnapit... - mondta, miközben kezeit zsebre dugta - Elszaladt velem a ló. Nem kellett volna hogy megüsselek, de a cinikus, lenéző beszéded miatt, egy kicsit ideges lettem - vallotta be - Bocsánatot akartam kérni... De azért igazam volt.

- Igazad? Miben? - húzta fel szemöldökét kérdően.

- Hogy tudnék segíteni, és hogy meg kellett volna beszélnünk mindezt. Ha megtettük volna, most nem lennénk itt, és nem lenne semmi baj - magyarázta, mely teljesen logikus volt. Csak Hannah nem akart neki igazat adni - Egy párkapcsolatban az embereknek meg kell védeniük egymást. Meg kell beszélni mindent.

- YoonGi... Én gondolkodtam... - kezdett bele halkan, ahogy próbálta átgondolni szavait - Talán elhamarkodtuk az egészet és rossz döntést hoztunk...

- Mivel kapcsolatban?

- A mi kapcsolatunkkal.. - kezdett vele, de a másik félbeszakította. Hallani se akarta mindezt.

- Ami megtörtént, az megtörtént. Igent mondtál, azóta sosem utasítottál vissza. Nem utasítottad még vissza az érintésemet vagy a csókjaimat - mondta, tudván hogy igaza van - A tegnapi miatt gondolod így? - tapintott rá a lényegre, mire a lány csak bólintott egyet - Haragszol még rám?

- Igen - morogta orra alatt szinte alig hallhatóan.

- Hm... - sütötte le szemeit, ahogy fájdalom szúrt szívébe. Megérdemi a gyűlöletét - ... Bocsánat, amiért megütöttelek. Ígérem, többé nem lesz ilyen. Szavamat adom. Kérhetsz akármit, ha az kell hogy megbocsájts... Kérhetsz bármit. Megadom neked.

- De miért?...

- Egyszerű a válasz... Mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni - mosolygott szelíden, miközben lágy hangján mondta a szép szavakat, melyek miatt Hannah arcát pír öntötte el, de még így sem vette le maszkját. Szemeit lehorgasztotta és nem akarta hogy akár az íriszeiben is azt lássa hogy megtörte - Mit kérsz? Mit szeretnél? Mit tegyek meg neked? Mit kíván legjobban a szíved?... - ujját Hannah álla alá vezette, majd egy apró mozdulattal arra késztette hogy ránézzen újra - Mond és én megteszem...

- De... - nézett el egy pillanatra, de azonnal visszavezette azokba a sötét, szép vágású íriszekbe - Nekem nem kell semmi...

- Az emberek mindig vágynak valamire. Akkor is ha nem beszélnek róla, vagy nem gondolnak rá. A lelke mélyén mindenki akar valamit... És te is vágysz valamire... Csak lehet még te sem tudsz róla.

- De igazat mondok YoonGi...

- Nem - mosolygott mindent tudóan - Hazudsz.

- Nem... - sütötte le újra szemeit. Maszkja megtört és újra előlépett az édes kislány, akiért YoonGi rajongott.

- Látom a szemedben... - elmosolyodott - Nem kell aggódnod. Már elintéztem.

- M-Mi? - lepődött meg azonnal. Nem értette miről beszél.

- Holnap meglátod... - suttogta kettőjük közé lágy hangon, s már nem bírta tartani magát, és a lány ajkaira vetette magát. Szívük újra egszerre dobbant ahogy párnácskáik összeértek - Szeretlek... - mondta hirtelen ahogy egy pillanatra elvált ajkaitól, de meg sem várva a másik szavát vagy reakcióját, újra ízlelni kezdte száját. YoonGi mélyebb levegőket vett, és felülkerekedve Hannah-n, kezeit a derejára téve húzta közelebb magához.

Megbocsátott neki....

...

M

indenki a helyére ülve várta az osztályfőnöki órát, melyről a tanár pár percet késett, de sikeresen beért, egy egyenruhás férfival az oldalán. Mindenki kérdő, s pár félő tekintettel lesték a rendőrt, aki a tanári asztal előtt megállva nézett végig a társaságon.

- Gyerekek - szólította meg az osztályt YoonGi - Ő itt Kwon rendőrtiszt, régi jó barátom - mutatta be - Ma azért jött el hozzátok, hogy meséljen egy kicsit nektek. Átadom a szót a rendőrtisztnek - ezzel befejezte mondandóját, kigombolta hasánál a zakóját, majd helyet foglalt.

- Köszönöm - biccentett a tanár felé, majd újra az osztály felé fordult - Nos. Szerintetek mi számít bűncselejménynek? - tért rá azonnal a lényegre, mire pár kéz a magasba emelkedett - Igen? - mutatott az egyik fiúra.

- Minden olyan cselekedet, amely törvénybe ütköző - mondta el a fogalmát.

- Helyes válasz. És szerintetek az internetes zaklatások bűncselekménynek számítanak? - kérdésére bólogatásokat kapott válaszul - És ti valaha csináltatok ilyet? Mondjuk olyan dolgokat írtatok egy nem kedvelt lány képe alá, ami terrorizálásnak, gúnynak, vagy zaklatásnak minősül? - pár kéz a magasba emelkedett, s a férfi egyet kiválasztva, felszólította - Igen?

- Az is annak minősül ha azt írtják hogy "bűn rond vagy, igyál fehérítőt"? - tette fel kérdését az egyik lány.

- Igen, annak számít. Következő?

- És ha megalázzuk és megérfemelte?

- Az is attól függ hogy milyen mértékben.

- Kérdezhetek? - hallatszott fel a tanár hangja, kire azonnal az egész osztály felfigyelt.

- Csak tessék.

- Csináltatok már valaha videót egy zaklatásról? - az osztály elhallgatott YoonGi kérdésére, és fület farkat behúzva lapítottak a padok mögött, kivéve azok, akik nem voltak benne, vagy Hannah esetében, aki az áldozat volt. Szóval erről beszélt neki tegnap... - Mit kap egy olyan ember aki ezt megteszi? - intézte kérdését barátja felé. Ahogy elnézte, sikerült a terve. A zaklatók elhallgatva ültek a helyükön, s látszott mundegyiken hogy leverte őket a víz.

- Az attól is függ hogy mi van a videóban. Verekedés, megalázás, szexuálisan elkövetett erőszak, satöbbi. A lista végtelen - válaszolt - De sokszor börtön is jár érte. Olykor pénzbüntetés. Az a személy, aki az áldozat ezekben a felvételekben, feljelentheti a zaklatókat.

- Nem is olyan régen, láttam egy videót az interneten, és azt vettem észre rajta, hogy Hannah Wick-et, páran az iskola öltözőjében bántalmaztak. Esetleg tud erről valaku valamit? - kezdett bele mire a bűnösöknek égett a fejük, de próbálták, takarni maszkjukkal, nehogy lebukjanak. Csend állt be, melyet pár másodperc múlva újra a tanár mély orgánuma szakított meg - Az informatika tanár segítségével, utána jártunk a dolognak, és kinyomoztuk a mobilt, amiről feltöltötték... Lalisa Manoban - mondta ki a nevet, mire az illetőnek a szemei tányér nagyságúra kerekedtek.

- Jennie vett rá tanárúr! - mutatott rá azonnal a másikra, vádolva őt.

- A videón nem ez hallatszott - oktatta ki YoonGi.

- JiSoo volt az aki megütötte! - köpte be Jennie azonnal a másikat, nehogy csak ő legyen a célpont.

- De ChaeYoung mondta hogy csináljuk! - vágta rá azonnal védekezésképp, s innentől a négy lány hangos veszekedésbe kezdett. Hangjaik annyira összeolvadtak, hogy csak cafatokat lehetett belőle kivenni.

- Elég! - csapott rá hirtelen az asztalra a férfi, és felált a székéről. Az egész osztály csendben, s vigyázzban ülve nézték szinte remegve a tanárt - Nem akarom ezeket a vádaskodásokat hallgatni és hogy-hogy kenitek a másikra! Nem kell ide bűnbakot keresni! Undorító - ráncolta szemöldökeit ahogy eluralkodott rajta a harag. Egy hatalmas adag levegőt véve, fújta ki magából az idegességet, majd kicsik megigazította a haját. Asztala elé sétált, miközben zakóját a hasánál összegombolta - Köszönöm szépen a segítséget - hajolt meg előtte.

- Bármikor. Viszlát - mondta, s távozott a teremből. YoonGi az asztalnak dőlve nézett szét a társaságon. Kezeit karba tette, és halványan nemlegesen kezdte el rázni a fejét - Miért tettétek ezt? - tette fel a kérdést, melyre egy halálos, síri csend volt a válasz - Miért vagytok ilyen elutasítóak? - nézett körbe - Miért kell ezt tenni?... Mindenkinek joga van a mássághoz, azonban senkinek nincs joga erőszakosan beleavatkozni mások életébe... Miért bántok így Hannah-val? - újra csend - A gyűlölet... Akkor a legerősebb, ha elfelejtitej, hogy eredetileg miért kezdtétek el... És mert elfelejtettétek az okot, azt hiszitek, hogy ez a gyűlölet öröktől fogva van... Undorító, és lealacsonyító ahogy viselkedtetek. Talán ettől többnek érzitek magatokat?... Vagy esetleg jobbnak? Na és mi lenne ha veletek csinálnák meg? Hm? Rosszul esne. Igaz? - halványan bólogattak kérdésére, mire folytatta - Ha még egyszer meghallom, látom, vagy megtudom, hogy bárhogy is zaklatjátok Hannah Wick-et, akkor itt nem csak egy osztályfőnöki lesz, hanem már tárgyalás, és be lehet majd vonni a rendőrséget is. Megértettük egymást?

- Igen tanár úr... - hangzott kórusban az egész osztály.

- A négy lányét, és a többiekét akik mind még benne voltak ebben, kérem hogy az ellenőzőjüket az óra után adják le nekem. Pontosan tudom kik voltak azok, és azoknak akiknek a neve nem lesz a kezemben, az már súlyos büntetéssel jár - órajára nézett, s abban a pillanatban megszólalt a csengő - Akkor mindenki elmehet, ellenörzőket pedig ide kérem.