- Várjunk! - kelt fel hirtelen Hannah, mire Yoon Gi a hirtelen mozdulatától megijedt. De nem csak attól. Megijedt attól, hogy visszaszívja az eddig mondottakat mert meggondolta magát - Ez nem szabad! Te a tanárom vagy. És ha ez nem elég, az osztályfőnököm is! - magyarázkodott idegesen - Ha meg tudják, akkor.. - kezdett volna bele, de a férfi azonnal az ajkaira tapadt, belé folytva a szót. Elege lett a sok magyarázatból és szóból, ezért elhallgatatta őt.

- Nem fogja senki se megtudni... - suttogta kettőjük közé - Senkinek sem mondjuk el... Ez lesz a mi kis titkunk... Vigyázni fogunk... Így izgalmasabb... A lebukás veszélye élvezetesebbé teszi, Kislány... - mondta érzékien, melybe Hannah beleremegett - És már igent mondtál nekem... De nyugalom. Úgy lehet a legjobban rejtőzködni, ha nem is bújunk el... - lehelt egy csókot ajkaira - Kislány... Már Apucié vagy... És Apuci sosem fog elengedni - támadta le újra, de már hevesebben. Visszalökte a matracra, majd elkezdte őt csókjaival halmozni mindenhol ahol csak érte. Mivel a lánynak a nyaka csikis volt, így ott mindig összehúzta magát, melyen a másik jót szórakozva, már játékosan puszilgatott. Hannah édes nevetése töltötte meg a szobát, ahogy Yoon Gi kínozta őt. Kezeit lefogta hogy még véletlenül se tudjon előle elmenekülni. Szíve hevesen dobogott eme boldog pillanat miatt, hiszen a lány, akit szeretett, bántották és ezek után ő csalt mosolyt az arcára és édes nevetést, csókot kapott érte. És a lány szívét...

...

Hannah a padjában ülve, kinézve az ablakon bambult el és gondolkozott. Hogy min? Mindenen. Az iskolán. Az jövőn. Az életén. Yoon Gi-n. Akármire is gondolt, mindig a férfire terelődött vissza a figyelme.

- Ugyan úgy kell viselkednünk mint előtte. Ez nem lesz nehéz szerintem - mondta a lány lógó, kipárnázott székében ülve, míg a másik az ágyon ült törökülésben, mint egy jólnevelt - Utcán sem lehet mutatni semmit. Bárhol lehetnek az iskolából tanárok vagy diákok, szóval kerüljük a kézfogást és a csókokat. Csak a négy fal között, kettesben lehetünk önnmagunk. Szóval... Vannak olyan dolgok amiket szeretsz?

- Hogy érted?

- Szexben. Kapcsolatban, bármiben.

- Hát... Nem tudom. Szerintem nincs. Elfogadom a másik fétiseit és elvárásait, bár még csak egy kapcsolatom volt. Nem vagyok romantikus alkat - magyarázta gondolkozva - És te?

- Furcsa ízlésem van, nem hinném hogy azonnal beleszeretnél.

- Mi az? - kíváncsiskodott - Pont te mondtad hogy ezekről kéne tudnunk. Ne kertelj. Mond!

- Jól van Kislány, azért nem kell támadni - kuncogott, miközben sötét tekintetét le nem vette róla - Szeretem ha uralkodhatok mások felett. Szeretek irányítani. Büntetni, jutalmazni..

- Akkor most már értem ezt a folyamatos Apucizást - vágott közbe megvilágosodva.

- Igen. De nem csak ezek. Tudod mi az az sm?

- Sm?

- Szadoista és mazochista - mondta el a szó jelentését, mire a lánynak az alfele megremegett, és torka összeszorult - Szeretem a cicafüleket és farkakat. Öveket és köteleket. De azokkal a szarokkal ütni nagyon nem szeretek, de néha azért jól esik és izgató.

- Volt már olyan akivel ezt csináltad?

- Volt. Kevesen voltak és nem bírták sokáig - magyarázta - De tudom hogy te fogod. Megvan benned az a vadság és szenvedély.

- Honnan veszed? - húzta fel egyik szemöldökét.

- Tudom Kicsikém - mélyült el a hangja - Van ehhez szemem. A múltkor is nekemnyomtad magad, és látszik hogy nem vagy karbantartva. Vad vagy. A beszólásaid és a becézéseiddel tisztában vagy. De azzal is hogy ezzel szítod a tüzet. Ennyire szeretsz a tűzzel játszani? - könyökölt térdeire és mélyen Hannah szemeibe nézett, választ várva.

- A boszorkányok mind máglyán égtek, Tanár Úr - válaszolt nyugodtan és egyenesen, mire a férfi mosolyogni kezdett. Kielégítette a lány válasza és meg is mosolyogtatta, mivel ilyet se hallott még.

...

Hannah telefonja megrezzent a táskájában, mutatva hogy üzenetet kapott. Hagyta az egészet, mivel óra van, és ha a tanár előtt észrevétlenül elővenné, a többiek úgy is beköpnék. Annyira csak nem lehet sürgős az üzenet ha üzenetet küldtek hívás helyett.

Egy hatalmas adag levegőt kifújva vezette újra tekintetét a tanárra, aki a könyvet olvasta fel, s annak fejezeteit és anyagait, tudnivalókat. Hiányzott neki a szürke órákról Mr. Min. Bárhogy is akarta tagadni hogy még annyira nem szeretett bele, de ezzel csak magának hazudott. Mindene már a férfit akarta, de csak az eszének egy kis darabja ellenkezett.

Yoon Gi furcsa fétisei nem hagyták őt nyugodni, és emiatt ezek után nézett. De ami várta őt, megdöbbentette. Illett a férfihoz ez a parancsoló, irányító, domináns szerep és ez volt számára a legrosszabb. Tetszett neki amit látott és a barátja illett is bele. De nem tudott mit csinálni, mivel semmilyen tapasztalat nem volt az ilyenekkel kapcsolatban. Eddig csak szexelt. Semmi játék, semmi kínzás, plusz dolgok, kötél vagy ruha. De tapsztalni akarta mindazt amit látott, de tudta hogy nem most. Majd később. Nem kell elsietni semmit. Megtörténik az aminek meg kell történnie.

...

A csengő hangjára már a táskája felé nyúlt, megnézve az üzenetet. Ahogy ránézett, azonnal tudta ki a feladó.

Órák után az irodámba, Kisasszony.