Kissé felocsúdva öleltem át Logent. Az idegállapotom a béka feneke alatt volt. Utáltam. Hogy mit? Hogy tehetetlen vagyok. Nem tehettem semmit,csak tűrtem. Egyszerűen nem volt más lehetőségem. Kiléphetnék.. de akkor honnan tudjam,hogy ki Cameron örökpárja? És ha kilépek nagy a valószínűsége annak,hogy Cam Logon tölti ki a mérgét. Azt meg nem akarom. Inkább szenvedek,mint,hogy Logennek keljen szenvednie. Megtudná védeni magát,de én egyáltalán nem akarom,hogy Cameronnal gyűljön meg a baja. Cam az lenne a legjobb,ha eltűnne az életemből. De ez valahogy mégis lehetetlen. Mintha,valami erő kényszerítene vissza hozzá. A régi emlékek és minden egyéb dolog még köt hozzá. És ez ellen.. nem tudok semmi sem tenni.

Szorosabban öleltem Logent.
-Log.-suttogtam a nyakába. Lehajolt hozzám és felemelte a fejem,hogy a szemébe nézzek.
-Hmm??-kérdezte.
-Ugye,mindig itt leszel velem?-kérdeztem halkan.
-Persze.-nyomott egy csókot a homlokomra.
Hallottam,hogy nyílik az ajtó. Mr.Fire lépett be rajta egy kicsit vidámabban,mint ahogy kiment. -Gyerekek,szerintem most mindenki örülne,ha kettesben maradna a párjával. Szóval mára ennyi. A suliba sem kell már bemennetek. A szobák is készen állnak. Szóval,azt csináltok amit akartok.Alhattok,használhatjátok az erőtöket,megbeszélhetitek a ma történteket. Bármi,csak a házat ne szedjétek szét!-jelentette ki.
Logennel összenéztünk. Elmosolyodtam,mire ő is.
Tény,hogy nagyon nagyon sok mindent kell megbeszélnünk és egy kiadós pihenő is ránk férne.
Mr.Fire megmutatta,hogy hol a mi szobánk. Beléptünk,ő meg otthagyott minket.
Leültem az ágy szélére,Logen meg mellém.
-Elegem van.-sóhajtottam és ráhajtottam a fejem a vállára.
-Elhiszem drágám.-karolta át a vállam.-Nem lett volna muszáj belemenned ebbe az egészbe.-tűrte el az egyik tincsem.
-Tudom,de nem akarom,hogy Cameronnak ez esetleg ürügy lehessen arra,hogy bántson minket. De legfőképpen azt nem akarom,hogy téged.-közelebb húzódott hozzám és a fülembe súgott.
-Megtudom védeni magamat cicám.-suttogta úgy,hogy az ajka súrolta a fülemet. Megborzongtam.
-Ebben nem kételkedek.-fordultam felé.-De akkor sem akarok kockáztatni.
-Értem.-hajolt még közelebb. Rányomtam az ajkam az övére. Elősszőr gyengéden,majd egyre hevesebben csókolóztunk. Log eldőlt velem az ágyon. Folytattuk a csók-csatánkat.. amikor is kordult egyet a hasam. Logen ledermedt,majd elszakította ajkát az enyémtől és felnevetett.
-Éhes vagy,igaz tűz lányom?
-Nem tagadom.-mosolyodtam el kipirosodva.
Lekászálódott rólam,majd felém tartotta a kezét.
-Gyere,akkor keressünk valami ennivalót.-felhúzott az ágyról. Összekulcsolta az ujjainkat és kiléptünk a folyosóra. A konyha felé vettük az irányt,ahol épp Mrs.Fire tüsténkedett.
-Sziasztok drágáim. Mingyárt kész van az ebéd. Akartok segíteni?
Vállat vontunk,majd segítettünk megteríteni az asztalt.
Amint mi is készen voltunk,meg a kaja is elkészült,elmentünk szólni a többieknek,hogy jöjjenek,mert ebéd van.
Logennel ketté váltunk,hogy elöbb megtaláljuk őket ebben a nagy házban.
Én elmentem Cameronékért,ő pedig a testvéreméket kutatta.

Végig mentem egészen a folyosón,amíg elértem az ő szobájukat. Halkan kopogtattam,majd beszóltam:

- Caam! Laraa! Ebéd,gyertek!- nem jött válasz, ezért lassan benyitottam. Lara nem volt a szobában,viszont Cam ott feküdt az ágyban és békésen aludt. Ekkor,egy emlék hasított belém.

6 évvel ezelőtt:

13 éves voltam. Éppen Cameronék felé tartottam. Meg akartam látogatni őt. Hiszen,már napok óta nem jött iskolába és senki sem tudta,hogy miért. Így hát ürügyül véve azt,hogy kell neki a tanulni való, elindultam hozzájuk.

Befordultam, az utcájukba és tovább caplattam a házukig. Vettem egy nagy levegőt,megigazítottam a táskám és határozottan kopogtattam. Cam anyukája nyitott ajtót.

- Oh,szia Jenna! Cameronhoz jöttél?- mosolygott rám kedvesen.

- Igen Mrs.Smith. Áthoztam neki a tanulni valót.- válaszoltam. Cam anyukája még jobban vigyorgott.

- Gyere csak be!

...

Bekopogtam Cameron szobájába,nem jött válasz,hát beléptem. Csendesen szunyókált az ágyán. Ajkai kiszáradtak,édesen szuszogott,haja kócosan meredt az ég felé.
Elmosolyodtam. Nagyon aranyos volt. Közelebb léptem az ágyához.
Leültem a szélére. Késztetést éreztem,hogy végig húzzam a kezem az arcán. Emeltem is már a kezem.
Ekkor felvillant egy pötty az arcán. A kezem is felvillant. Elképedtem,de tovább vittem a kezem és ráhelyeztem. Lassan végug simítottam rajta,mire Cam megragadta a csuklóm,egy pillanat alatt maga alá fordított,majd rámemelte lángoló szemeit. Összekapcsolódott a pillantásunk,mire Cameron megrázta a fejét és lekászálódott felőlem.
-Istenem Jenna,azt hittem valaki más az.-suttogta zavartan. Erőtlen volt a hangja,mégis ő nem volt annyira gyenge,mint elősszőr sejtettem.
Csak bámultam lángvörös fejjel.
-Na,de mi szél hozott erre?-kérdezte és felhúzott. De olyan hírtelen,hogy most én taroltam őt le. Kínosan elhúztam a számat.
Cameron rám mosolygott,majd közelebb hajolt. A gyermekded szemeim előtt az volt: "Most biztos megcsókol,úristeen!" Camen látszott ez a szándék. Akkor még örültem volna ennek..
Közeledett és közeledett,majd nyomott egy lágy puszit a homlokomra. Eltolt magától és most már úgy húzott fel,hogy rendesen feltudjunk ülni.
-Szóval Jenny,mit keresel itt? Csak meglátogattál?
-Az is,meg.. elhoztam a tanulni valót.-Cam erre elhúzta a száját. Felnevettem.
A gondolataimból egy pillanat alatt visszakerültem a valóságba. Ugyanis,Cam halkan megszólított.
-Jenn? Mit keresel itt?-kérdezte halkan.
Ránéztem. Villant egyet a szeme. Ugyan az az emlék jutott eszébe mint nekem.
Felült az ágyán.
-De régen is volt ez. Sajnálom,hogy nem tettem meg. Teljesen máshogy lenne minden.-mondta.
-Nem hiszem.-válaszoltam. -Am ebédelni hívtalak..
Hírtelen ott termett előttem. Közelebb hajolt hozzám. Mivel ott volt mögöttem a fal. Nem tudtam hátrálni. Felemeltem a kezem,majd megpróbáltam ellökni,valamiért úgy éreztem,mintha a legtöbb erőm eltünt volna.. fáradt voltam az biztos.
A kezemet elvette az arcom elöl,majd még közelebb hajolt. Szorosan tartotta a kezeimet a fejem felett.
Odatámasztotta a homlokát az enyémnek.
-Nem tudhatod,hogy történt volna minden.-súgta,majd hírtelen rányomta az ajkát az enyémre. Elakartam lökni,nem akartam,hogy több emléket előhozzon ez a csók. Nem akartam,hogy még több sebhely felszakadjon emiatt.
Cam gyengéden csókolt. Nem gondolkodtam és egyetlen másodper erjéig viszonoztam a csókot,nem akartam elmerülni benne. Cam elszakította ajkát az enyémtől és izzó szemekkel nézett rám.
-Többet akarok belőled Jenn.-mondta.
Idegesen ellöktem és kiléptem a szobájából.
-Ebéd! Ne késs!-kiáltottam vissza.

Ránéztem a kezeimre. Mindkét csuklómon egy vörös vastag csík virított. Szemeimet könny mardosta.
-Istenem,miért kell mindig mindent tönkre tenned Cameron!-gondoltam magamban bosszúsan.