A sárkanyos óra hiába fárasztott ki,mégis magabiztosabbnak éreztem magam,mint eddig. Imádtam,amikor a levegőből szétlőhettem mindent. Egyszerűen úgy éreztem,hogy mindent kiadok magamból.

Az egèsz napom így telt. Minden órán az önbizalmam szinte az egekben járt... aztán amikor indultunk volna Loggal és a tesómékkal haza, Cam odalépett hozzám.
-Csodáltam,hogy belementèl.-mondta.
-Miért? Nem gondolod,hogy elèggé átgondoltam a következményeket?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-De,tudom,hogy átgondoltad. Csak nem tudom a folyamat mennyire nyeri el a tetszésedet.-hajolt közelebb,majd elgondolkodva elfordult. Néztem távolodó alakját. Vajon,hogy értette ezt?
Logen mellém siklott.
-Mit mondott ez a barom?-kérdezte.
-Az örökpár kiderítésről dumált.. de nem fontos.-ráztam meg a fejem és szorosan átöleltem.-Csak minket ne szedjenek szét.-suttogtam. Szorosabban ölelt.
-Azt sosem hagynám.-tolt el magától és lassan megcsókolt. Viszonoztam,majd mikor elengedett mélyen a szemébe néztem.
-Tudom,hogy nem esik jól neked ez.-suttogtam. Elhúzta a száját.
-De holnap muszáj elmenni Mr.Fire-höz.-mondtam.
-Tudom és melleted leszek,ezt megigérem.-mondta.. hát igen amikor tud melletem lesz..
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Ezen nem tudom mit köszönsz de menjünk haza.-nevetett rám.
A szemem forgatva nevettem el magam és felülve Parázsra lassan felemelkedtem.
A hazaút gyorsan eltelt. Amikor hazaértünk,azonnal leszálltam a sárkányomról és bementem a házba.

Az egész nap eseményei leperegtek előttem. Meglepődtem azon ami történt? Mindenképp. Számíthattam volna rá? Hát...legalább egy kicsit belegondolhattam volna,hogy milyen is a kapcsolatom Cameronnal. Fogalmam sincs milyen lesz az első alkalom arra,hogy kiderítsük ki az igazi örökpár. De,van egy olyan érzésem,hogy olyan dolgokat is meg kell tennem amiket nem akarok. 

Miért pont én?-nem tudtam elképzelni,hogy ennyi éven át nem láttam mi folyik  körülöttem. Lara vajon mióta tudja? Fogalmam sem volt. annyit tudtam,hogy beszélnem kell vele holnap. Muszáj lesz megtudnom,hogy Cam csak előlem titkolta-e el a dolgokat.

A gondolatmenetemből megint Logen szakított ki.                             - Tűz lányom! Csak úgy kint hagytál. Minden rendbe van? - lépett oda hozzám.                             - Persze...csak elgondolkoztam.. Annyira nem akarom ezt Log.- mondtam. Tudta,hogy miről beszélek. Átkarolta a vállam és magához húzott.                              - Elhiszem. Én sem repdesek az örömtől,hogy Cameron a hülyeségeivel mindig összekuszál mindent.-sóhajtotta. Szorosan átöleltem.                                           - Félsz,hogy közénk áll?-suttogtam                                          - Nem. Attól félek,hogy összetöri a szíved.-motyogta. Ránéztem,mire lehajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Összeszorult a szívem... nem érdemlem meg őt. 

Elvesztem a karjaiban. Ebben a hosszúra nyúlt csókban annyi érzelem volt,annyi törődés,hogy azt kívántam,bár soha nem érne véget.                                            
Ekkor a testvéremék léptek be az ajtón. Emma hangosan megszólalt.                                         - Jenn! - most vett észre minket.- Ó! Akkor hagylak is titeket.-nevetett fel. Már mindegy volt. Logen elszakította az ajkát az enyémtől és Emmáékra nézett. 
-Nem.. nem kell. Mondd, mit szeretnèl?-néztem a testvéremre.
-Csak annyi,hogy érzem nincs valami rendben veled. Mondd, szépen csak el,hogy mi az!-mondta.
Sóhajtottam.
-Cameronnak kettő örökpárja van. Az egyik Lara.. a másik pedig én vagyok.-mondtam halkan.
Emma szája tátva maradt a csodálkozástól.
-De... de akkor veletek minden rendben?-mutatott ránk.
-Igen.-karolta át Logen a vállam.
-Akkor jó.-sóhajtott fel Em.
-És megfogja tudni,hogy melyikőtök az igazi párja?-kérdezte Adam.
-Nem tudom. Ezt próbáljuk majd kideríteni.-sóhajtottam egy hatalmasat.
-Ha gondolod,segíthetek. Ebből kellet prezentációt írnom.-lépett közelebb Adam.
-Segítenél?-néztem rá.
-Persze. Tudok pár praktikát,hogy ki lehessen deríteni.- válaszolt mosolyogva.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Nincs mit. Jól gondolom,hogy a mestereddel próbálkoztok majd rájönni arra,hogy ki az igazi?
-Jól gondolod.-nevettem el magam.
-Értem. Mindegy úgy is segítek.-nevette el magát ő is.
-Akkor szólok is Mr.Fire-nek.-szóltam és elővettem a telefonom.

Azonnal felhívtam a mestert... aki úgy döntött,hogy akkor Adam lesz a vezetőnk.
Nem akartam,hogy ennyien belekeveredjenek.. de ha jön Adam,veleegyütt a testvérem is.

De ő elvállalta és ennek igazán örültem. Bár Emma meg ő annyira már nem örülhettek,ugyanis Mr.Fire kérte,hogy menjenek át hozzá megbeszélni a dolgokat. Így Emmáék hamarosan útra keltek.

Loggal a kanapén ültünk és beszélgettünk,amikir valami neki repült a vállamnak.
-Jenn! Mesélj nekem is! Mondd csak el részletesen,hogy mi történt!-szólt idegesen Szikra.
-Szikra,kérlek nyugodj meg. Mindent elmondok,ha abbahagyod a fölöttem lévő repdesést.-mondtam.
-Oké-Oké.-szállt Logen ölébe. Log felnevetett és megsimogatta a fejebubját a még mindig morcosan nézelődő főnixnek.
- Ha nem idegesìtenéd fel magad mindenen akkor jobban járnál.-nevett a barátom a madárkára. Igen. Már ő is hallja,hogy mit mond.
-Ne szólj be! Inkább azt mondjátok el,hogy mi is van most. Nem hallottam mindent amit Emmáéknak mondtatok.-mondta.
-Hé'! Nem illik hallgatózni.-"szidtam le"
-Jól van "anyu". Mondjátok mi van már!-már dühös volt.
-Jó... na szóval az van,hogy Camnek kettő örökpárja van. Én és Lara és most az egész zavaros és szar.-sóhajtottam.
A főnix szemei elkerekedtek,majd hozzám bújt.
-Sajnálom Jenna!-suttogta.-Tudom,hogy ez most egyikőtöknek sem könnyű. Tudom,hogy neked majdnem a legrosszabb. De én itt leszek. Ezt ne feledd! Bármikor segítségre van szükségetek itt leszek.-mondta.
Átöleltem. Lángcsóvákkal tarkított tollai csiklandoztak. Én nem tudtam,hogy a főnixek ilyen intelligens állatok. Meghatott.
-Köszönöm Szikra!-mosolyodtam el.
-Semmiség.

Hamarosan anyuék is megjöttek is nekik is elmondtunk mindent. A reakció majdnem ugyanaz volt. Kivéve azt,hogy apa dühöngött.
Ez még nem volt durva. Tudtam,hogy a leglényegretörőbb beszélegetésem este lesz. Még pedig Logennel.

Amikor már Emmáék is megjöttek,(Aztán Emma le is lépett Adamhez) és anyuék is elmentek aludni. Loggal mi is eldöntöttük,hogy ideje lefeküdni(aludni 😏).
Bementem a fürdőbe ès átvettem a hálóingem. Log ott ült az ágyamon és épp a farmerját dobta rá a székemre,majd mikor az nem tetszett neki úgy ahogy volt,fellebegtette a farmert és félbehajtva visszaengedte a székre. Igen.. tudunk tárgyakat lebegtetni,vagy a gondolatunkkal mozgatni...
Vettem egy nagy levegőt és beléptem a szobámba.
Logen amikor meglátott mosolyra húzta a száját. Felkelt az ágyamról és odasétált hozzám.
Kezeit a derekamra kulcsolta és magához húzott.
A nyakamban lévő nyaklánc szinte izzott...
-Az én örök tűz lányom.-hajolt odahozzám. Nyomott egy csókot a nyakamra.
-Log...-sóhajtottam fel.
-Tessék?-emelte rám a tekintetét.
-Ma egész nap láttam rajtad egy kis feszültséget... mi a baj? Az amire gondolok?-kérdeztem. Szürke szeme besötétült,majd egy lángcsóva nyúlt fel benne.
-Miért,mire gondolsz? Arra,hogy egy hülyeség miatt elakarnak szakítani tőlem? Hogy emiatt ideges vagyok?-emelte fel a hangját.
-Logen... értem,hogy dühös vagy de...-próbálkoztam.
-Nem,nem érted Jenna! Nem tőled akarja elvenni egy barom azt aki a legfontosabb számodra! Nem neked kellett látnod minden áldott alkalommal ha eszedbe jutott ő,hogy az emlékek miatt összetörsz. Nem kellett érezned magadon egy olyan tekintetén aki úgy néz rád mint egy gyilkosra. Utálom Cameront. Teljes szívemből. És hogy miért? Mert ő okoz neked fájdalmat. Nem akarom,hogy a baromsága miatt elveszítselek. Vagy,hogy összetörj. Érted?-itt már szinte kiabált. Az utolsó szónál elhalkult és rám nézett.
Sírva ugrottam a nyakába és átkaroltam a lábammal a derekát. Ajkaim rányomtam az övére és szenvedélyesen megcsókoltam.
Megdöbbenve de visszacsókolt.
-Az életemnél is jobban szeretlek Log. És ígérem,ez mindig így lesz.-suttogtam elszakítva ajkaim az övétől. Most ő csókolt meg úgy,hogy elállt a lélegzetem. Velemegyütt rádölt az ágyra.
Még folytatódott a csók-csatánk. Aztán egymást átölelve aludtunk el.