Nem mintha ezt akartam volna az életemmel , sőt sosem gondoltam , hogy ilyesmit teszek majd , de egyszerűen vágytam a szabadságot . Minden nappal egyre jobban .

A telefonom zizegni kezd és úgy kapok érte mintha az életem után nyúlnék , nem akarom , hogy felverje a szüleimet .

- 0:02 van és ismét késel . - Szólalt meg az ismerős hang a telefonban , végig szaladt a testemen a tudat mire készülök és telljesen kirázott a hideg .

- Nem tudom , hogy ezt akarom e .. - Suttogom halkan a telefonba mire a magabiztos válasz azonnal megérkezik .

- Egész életedben ezt akartad . - Nyom rá az autó pedáljára Autumn és ahogy a telefonban hallom a motor zúgását úgy hallom ezt a házunk előtt is . Igaza van , egész életemben világot akartam látni , és most itt az esély . A soha vissza nem térő alkalom , és én kapok rajta . Lassan kinyitom az ablakom majd ki ülök a párkányra és a kerten át ki megyek a kapuig . Ahol megtorpanok , a fülemben lüktet a vér és nem merek megfordulni , mert félek a szüleim az ablakban figyelik a lépéseim akár egy szellem . De ez nem így van , csupán az elmém játszik rajtam játékokat . Mély lélegzetet veszek és kinyitom az ajtót , majd szinte sprintben rohanok az autóhoz és dobom be magam az anyósülésre .

- Tényleg mindig is ezt akartam . - Nézek rá ahogy a légkondi megcsapja a kipirosodott arcom .

- Tudom Csillag - Ölti fel a legszebb félmosolyát majd játékosan megcsípi az arcom mint a nagyik szokták . Hangosan felnevetek , ránt eggyet a régi tragacson és már el is indultunk . Én és Autumn a világ ellen .