1 héttel később.

1.

Fadd és Tolna között egy autó vesztegelt. Utasai férfi, nő és két gyermek. Már napok óta rosszul érezték magukat. A férfi a helyi pizzériában dolgozott, a felesége tanítónő volt a helyi óvodában. Gyerekek ikrek voltak és nemrég múlottak nyolcévesek.

A férfi pár napja úgy érkezett haza a munkából, hogy arról panaszkodott, hogy több vendég is trüsszög, köhög és folyik az orruk, amit nem értett, hisz a fákon alig vagy egyáltalán nincs virág. Pár napra rá a felesége is erről panaszkodott. Azon az éjszakán a férfi rosszul lett. Köhögött és valamiféle sárga trutymot köpött ki. A köhögés hosszú, ugatós rohamokba tört rá, úgy hitte itt a vég. Hajnalban jobban lett és végre elaludt.

Reggelre egy tervvel ébredt fel. Ránézett a feleségére. Még aludt, de arca a láztól kiporosodott. A vállát rázta és szólongatni kezdte.

-Ágnes!

Dünnyögés. A nő alig akart magához térni.

-Kelj fel, Ágnes!

A férfit újabb köhögési roham kapta el.

Ágnes felébredt az álmok mélyéről. Nagyon gyenge volt a láztól. Próbált felkelni, de minduntalan rogyott össze.

-Mi a baj? Mi ütött beléd?

Nagy nehezen ránézett az éjjeli szekrényen álló órára. Félhatot mutatott. A férj ránézett. A szája remegett és a sírás fojtogatta.

-Öltözz! És öltöztesd fel a lányokat is. Elhúzzuk a csíkot, amíg nem késő.

-De hát... ezt most nem értem. Mi történt?

-Ne kérdezz semmit! Csak fogd a gyerekeket, öltöztesd fel őket és menjünk, majd én összepakolok.

A nő csak a fejét csóválta és lassú léptekkel, falnak dőlve jutott el a gyerekszobáig. Ott kapta el a fullasztó köhögés. A gyerekek csak nyöszörögni tudtak, olyan magas lázuk volt. Egy darabig csak bámulta a lányokat. Úgy hitte, hogy az egészet csak álmodja, hamarosan felkel, elkészíti a reggelit és a lányokkal együtt bemegy az iskolába és leadja az óráit. De nem álom volt, vagyis az, csak a legrosszabb rémálma. Nehezen, de összeszedte magát, és nehezére esett a gyerekeket felébresztenie és felöltöztetnie is. Mire végzett, férje is végzett a pakolással.

Nem tudták mi történik és egyikőjüknek sem volt eszébe az öt évvel ezelőtti vírus által okozott hirtelen jött pusztítás. Vonszolták magukat az autóig is ültek bele. Egyikük sem gondolta, hogy ez lesz az utolsó útjuk.

-Hova megyünk? – kérdezte Ágnes.

-Szüleimhez.

Az autó elindult.

A szervezetnél a fő képernyő zöldről, pirosra váltott.

2.

Mindenki a vezérlőben tolongott, a két beteget, Mary-t és Alec-et leszámítva és a villogó monitort bámulták. Egyeseknek új volt, mert csak hallomásból ismerték az öt évvel ezelőtti káoszról , ami itt történt a bázison, miután Ursa tartálya , becsapódott London egy bizonyos területén, és elkezdte ádáz tevékenységét, míg mások nagyon is jól tudták mit jelentnek az apró pöttyök a képernyőn.

Tim feléjük fordult, arcáról sok minden leolvasható volt, csupán egy valami nem. Sajnálat.

-Újra megismétlődik, mindaz úgy látszik, amit öt évvel ezelőtt egy fránya vers által meg tudtunk állítani. Valakik vagy valaki kilopott a bázis falai közül olyan vírusokat, amelyek a világ különböző tájain járványt vagy világjárványt okoztak hajdanán. Olyan vírusokat, amelyek által rossz kezekbe kerülve, halálos katonai biofegyvereket lehet gyártani. – percekre elhallgatott- majd e vírus valahogy beférkőzött a létesítménybe, megölve egy tagunkat és megfertőzött két másikat. És ez a vírus illetve vírusok, mert sajnos nem egyről beszélünk, újra támadásba lendült a közvetlen közelünkben.

Valaki kérdést tett fel

-Tudjuk, hogy ki a tettes?

Gábor a kérdező felé fordult és dühösen mondta.

-Itt nem az a kérdés, hogy ki a tettes, hisz jól tudjuk, hanem az, hogy hány vírust tartalmazó tartály jutott ki a bázis falai közül, és abból hányat használtak most fel.

-Igazán? És kik azok? – kérdezett vissza, valahonnan középről, egy mély férfihang.

Nem fordult meg Gábor, úgy válaszolt.

-Mary, Alec és a kedvenc ufógárdánk.

A férfi nagyot csuklott és nem kérdezett többé semmit. Tim szeme a méregtől szikrákat szórt Gábor felé. A fiú nem foglalkozott vele, csak magában kuncogott egyet. Tudta, hogy ezzel a hozzászólásával feldühítette a vezetőt. Nem foglalkozott vele.

-Gyorsan tanulsz. Öt éve, még ez miatt, lekiabáltad Attila fejét, mert értetlenkedett. Most, hogy nincs, folytatod, de másokon, más stílusban. Csak hogy tudjátok, a két illetőnek, akiket Gábor emleget, semmi közük nincs ehhez a dologhoz- rájuk mutatott- neki annál inkább. Hogy Katalinnak és bandájának köze van-e, azt nem tudom. Miért lopatná ki a vírust? Minek?

Gábor felállt.

-Akkor elmondom még egyszer utoljára. Nem mi voltunk, és pláne nem Éva, akik a cikkeket írták- Alfa Tim mellett állt és helyeslően bólogatott- mi okunk lett volna rá, hogy bármiféle infót kiszivárogtassunk a média felé? Inkább arról beszélj, hogy Attila miben halt meg, illetve Éva és Norbert miben szenved? Mert nem influenzásak, abban biztos vagyok.

Megfordult és maga után húzta a többieket, de meglepetésére és Tim megdöbbenésesre Ádám, lánya, a pap és Alfa is távozni készült a vezérlőből a lányával. Tim utána kiabált, olyan hangerővel, amitől a teremben tartózkodók összerezzentek.

-Semmi közötök hozzá! Influenzásak, legyen ennyi elég számotokra! És nem merjetek szimatolni utána! Attila pedig rosszkor volt, rossz helyen. Baleset következtében halt meg. És azt is felejtsétek el, hogy a fal milyen titkot rejt magában.

Gábor megfordult, de nem mondott semmit, majd követte a többieket. Magában mit gondolt Tim-ről, az más kérdés volt. Ebben a pillanatban a monitor kijelzője pirosan villogni kezdett és folyamatos vészjelzést sugárzott. Így Alfa és a lánya a hang hallatán visszatért a vezérlőbe. Tim arcán a döbbenet és a meglepettség sugárzott, és mint egy őrült, nyomkodni kezdte a billentyűket. Hirtelen a monitoron a kép kettévált, egyik részén továbbra is piros maradt, míg a monitor közepén a két települést érintve és a bázis helyét mutatva apró pontok jelentek meg. Tim nem tudta mire vélni a dolgot.

-Mi ez? Mi a jó ég ez?

Erik megütögette a vállát.

-Nem akarlak elkeseríteni Tim, de azaz érzésem, hogy... vagyis öt éve nem így kezdődött a dolog? Bocs, akkor pont Londonban voltam egy ringatózó pókhálószerű izében, miután megfertőződtem a vírustól, de gondoltam, emlékeztetlek rá. Szerintem, nem véletlenül lopták ki azokat az ampullákat. És nem a srácok voltak. Ne haragudj, de ebben az egyben, nem értek egyet veled.

Tim nem nézett rá, csak a monitort bámulta és a kezét tördelte idegességében. Majd újabb figyelmeztető ablakocska jelent meg. Alfa megnyitotta a kis ablakot, amivel Tim nem foglalkozott. Hogy mire gondolhatott, senki sem tudta volna megmondani. Még Alfa sem.

A kis monitoron a szomszéd falu képe ugrott fel, apró sárga pöttyökkel. A kép ugrott egyet és a halastavaknál egy veszteglő autót mutatott. A monitoron keresztül is érezni lehetett, hogy az autót körül lengi a halál szele.

-Valami nem stimmel.- mondta Alfa.

-Szerintem se- válaszolt Erik- közelíts rá, Alfa.

-Valaki megmondani, mi ez az egész?- kérdezte valaki a hátuk mögül.

-Kérlek, alássan a sárga pöttyök olyan aktivitást mutatnak, amik arra utalnak, hogy veszélyes anyag került a levegőbe és terjed. Rohamosan terjed, éppúgy, mint öt éve- válaszolt nyugodtan Erik.

A férfi nagyot nyelt.

-Valamit tennünk kell!- lökte meg a lábával Alfa Tim-et. De a férfi nem válaszolt. Merev tekintettel bámult előre- hallod, mit kérdeztem tőled?

-Hallom!-hirtelen megperdült. Tekintete semmi jót nem sugallt. Sötét és barátságtalan volt, hangja ugyan nyugodt volt, de egyben goromba. – Kimegyünk a felszínre, mi négyen, védőfelszerelésben- mutatott rájuk- semmi hősködés, csak tesszük a dolgunkat. És ami itt történik, nem kerülhet ki a külvilág felé. Világos? - csak bólogatni tudtak- félóra múlva a csapóajtónál. James, szedd össze az elkülönítőből a felszerelést.

Ott hagyta őket. Míg segítettek összeszedni a dolgokat, amiket Tim kért, egyfolytában azon járt az eszük, mi vár rájuk odakint, mi történhetett az autó utasaival. Tim telefonált valahova egyet. Amikor kedvező választ kapott, fütyörészve hagyta el a szobáját és a csapóajtóhoz sietett. Ott várta a többieket.

3.

Egy rendőrautó cikázott azon az úton, ahol az autó utasaival megállt. Az autó továbbra is ott állt és a kocsit a halál szele lengte körül. De nemcsak az autót, hanem a községet is, mert lakosai egyik pillanatról a másikra, tüsszögni kezdtek.

A rendőrautó villogva megállt mellette és a két rendőr komótosan kiszállt belőle és a veszteglő autóhoz cammogtak, annak ellenére, hogy fiatalok voltak. Bekopogtak az ablakon. Válasz semmi. Még egyszer. Semmi. Az egyik az anyósülés melletti ajtót kinyitotta, de abban a pillanatban csukta is vissza, és öklendezni kezdett. Nem a halott nő látványa okozta, hanem a gyomorforgató szag, ami belőlük áradt, másodpercekkel később, miután meghaltak. Hátborzongató, förtelmes halálszag volt.

A másik rendőr a hátsó ülésen lévő két gyereket vette szemügyre. A gyerekek nyaka megpüffedt, fekete himlőszerű pontok voltak láthatóak a nyak körül és terjedni kezdett lefelé. Némelyik már kilukadva, bűzt árasztottak. Szemük a duzzanattól nem látszódtak, szájuk nyitva volt, mintha még egyszer utoljára levegőért kiáltottak volna. Legyek döngicséltek körülöttük, rájuk szálltak és ki –beszálltak a holtak nyitott száján.

Az egyik rendőr jelzett a másiknak, hogy a vezetőülésnél férfi még él, annak ellenére, hogy hörögve vette a levegőt, szemeit alig tudta nyitva tartani, mert az arca éppúgy, mint a gyerekeié felpüffedt. Orrából vér szivárgott és az ő testén is megjelentek a fekete foltok.

-Gyerekek...

A rendőrök egymásra néztek.

-Jól vannak, uram! Mi történt önökkel?

A férfi próbált levegőt venni, de csak a hörgés hallatszott, majd rátüsszentett a mellette álló rendőrre, megpecsételve vele az azonnali sorsát.

Járőrtársa fintorgott egyet és arrébb húzta.

-Idefigyelj! Ezek nagyon betegek, illetve voltak, és szerintem a férfi sem húzza sokáig.

-Lehet, arról a vírusról van, amiről egyszer beszéltek és írtak a hírcsatornákról,- a másik értetlenül nézett rá- arról a vírusról beszélek, amely öt évvel ezelőtt okozott világméretű katasztrófát, és írtak is róla, meg valami szervezetről, amely titkolja az idegenek kilétét.

Jót kacagtak rajta.

-Kétlem. Ami elmúlt az elmúlt. A spanyolnátha se tombolt kétszer, csak két évig. Biztos ettek valamit vagy ittak véletlenül egy italt, amiben méreg volt. Majd mindjárt jön a doki, és megmondja a frankót.

-Jujj! Nem olvasol sok krimit? Az lehet. Sok mindent hall az ember ezekkel a vírusokkal kapcsolatban. Mindenféle mende-mondát. Lehet, hogy az öt évvel ezelőtti vírust is ránk szabadították, hogy megtizedeljék az embereket a túlnépesedés miatt. Pusztított egy kicsit a világban, de ahogy jött, úgy vége is lett az egésznek. Felfújták az egészet, én mondom neked. Mi élünk. Akkor sem estünk bele a nyavalyába, ha most is tombolna valami, abba sem. Hidd el. Ti sem lettetek betegek akkor?- a másik megrázta a fejét-, na, látod. Az asszony panaszkodott az este, hogy fáj egy kicsit a torka és tüsszög. Néz rám. Semmi. Gyerek is jól van. Mi történhetne velünk ilyen csodás őszi napon?

-Az égvilágon semmi- mosolyodott el a társa, aki fiatalabb volt nála sokkal. Nemrég csatlakozott a rendőrséghez, tervekkel, lehetőségekkel. Nagyon örült, hogy egy igen tapasztalt rendőr mellé osztották be társnak. Nem is sejtette, hogy hamarosan minden álma szertefoszlik egy tüsszentés miatt- te hiszel az összeesküvés- elméletekben? Mondjuk a holdra szállás történetében?

Az idősebbik rendőr megvonta a vállát.

-Talán igen. Egyszer azt olvastam, már nem tudom, hogy hol, hogy minden összeesküvés- elméletnek van egy igazság alapja, a többi csak körítés. Hogy Neil Armstrong tényleg járt e a Holdon? Azt csak ő maga tudná megmondani. Mondjuk azért tényleg érdekes feltevés. –körbejárta ismét az autót és igyekezett a hányingerét leküzdeni. Öklendezett.- Igazán jöhetne már a doki és a többiek. Talán tavaly karácsonykor láttam a tévében egy ezzel foglalkozó filmet, miszerint, sokan azt állítják, hogy soha nem járt ember a Holdon, és a felvételeket egy filmstúdióban hamisították, Neil Armstrong ott mondta el híres mondatát. - A kocsiban ülő haldokló férfi ismét tüsszentett egyet, szétszórva a vírust szerte széjjel- Vajon az eltelt 59 év után, miért nem járt azóta is ember a Holdon?

A fiatalabbik a vállát vonogatta és válaszolni akart a társának, de a rátörő hányingertől nem tudott.

-Nézd, már itt is vannak- lökte oldalba a társát az idősebbik rendőr és a közeledő autó felé bökött az ujjával, de amaz nem figyelt rá, hányingerrel küzdött továbbra is, majd az idősödő rendőr is csatlakozott hozzá. Ahogy fekete autó megállt mellettük, a két rendőr akkor adták ki magukból a reggelit. A kocsiból Tim Night és James Lewis szállt ki, védőruhába öltözve. A másik furgon is csatlakozott az elsőhöz, ebből, Laci és Alfa szálltak ki. A két rendőr visszafordult, valami vicceset akartak mondani a kiérkező kollégáiknak, de a vigyor leolvad a képükről, amikor meglátták őket.

-Maguk kicsodák?

-Olyan valakik, aki most arra kérik önöket, hogy szálljanak be az autóba- válaszolt mogorván Tim.

Alfa és Laci a kocsihoz sietett. Az egyik rendőr tekintete megakadt Alfán. Az idegen nem foglalkozott vele, de a rendőrnek feltűnt, hogy az idősödő férfi lebeg, a lába nem érinti a talajt. A rendőr most ismét Tim Night-ra nézett.

-Még egyszer kérdem önöket, kik maguk?

Tim bár védőruhát viselt, testtartása elárulta, hogy nem jó lenne vele kikezdeni. A maszk alatt az arca dühtől eltorzult volt, hangja parancsoló és indulatokkal teli.

-Mint mondtam, semmi közük nincs hozzá! Olyan valaki, aki sokadszorra kéri önöket, hogy szálljanak már be az autóba!

Tim meg sem várta a két megdöbbent rendőr válaszát, erősen karon ragadta mindkettőt és betaszította őket az autó rakterébe és rájuk zárta. Odabentről dühös dörömbölés és tüsszögés hallatszott. A két férfi olajoskannát vettek elő a kocsiból és leöntötték a másik autót a benne lévő halottakkal együtt felgyújtották. Percekig nézték az égő járgányt és egyre gondoltak mindketten. Valami rossz kezdete, olyan valamié, amit öt éve megállítottak, most ismét a felszínre tört. Ki is miért? Csak tippük volt.

-Ez nem lehet igaz!-ordította Tim.

-Mit csinálunk velük?- a fejével a kocsi felé intett James.

-Bevisszük a bázisra. A régész és Éva társaságot kapnak.

-Te sem gondoltad komolyan? Súlyosabb állapotban vannak, mind ők ketten voltak. Ez nem sima influenza. Ez annál kegyetlenebb. Behozol egy kórságot, és mind elkapjuk!

-Titeket úgysem érint! Sosem kaptok el semmiféle földi kórságot!

-Ez nem igaz! –James Tim felé fordult, hogy ne nézzen rá az égő autóra- nem ez a legalkalmasabb időpont arra, hogy megmondjam neked a magamét. Most már nagyon elegem van a viselkedésedből a lekezelő beszédedből, hogy mindenkin keresztül gázolsz és ráerőlteted az akaratodat mindenkire. Születésed óta ismerlek, te nem ilyen vagy Tim Night! Mégis? Mit akarsz tenni?

Tim hátat fordított James-nek, és az autóhoz kacsázott, kinyitotta a vezetőfülek ajtaját és úgy vetette oda James-nek a válaszát.

-Ahhoz, ahogy most viselkedek, semmi közöd nincs. Hogy mit fogok most tenni? Parancsba adom, hogy innentől kezdve mindenkinek kötelező szájmaszkot hordania, holnaptól pedig életbe léptetem a kijárást este nyolc órától másnap reggel hatig.

-Ezt nem teheted!

-Nem? Pedig megteszem! Ha nem akarsz gyalog jönni, ülj be. –Tim feldúltan csapta be a kocsi ajtóját. De azért kiszólt az ablakán- jössz vagy maradsz?

-Akkor sem teheted! Ránk nézve is kiakasztó! Arra nem gondoltál, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban Alfa véleménye?

-Teszek az Androméda –tanács véleményére. Az lesz, amit én mondok!

Tim megfeledkezett arról, hogy Alfa is velük jött a helyszínre.

James, dühös volt rá, de mivel nem akart gyalogolni, beült melléje. Egész úton nem szóltak egymáshoz.

Az autó a két fertőzöttel a bázis felé robogott. Alfa és Laci a távozó autó után bámult.

-Ezt ugye most nem mondta komolyan, Alfa?

-Szerintem igen és James-nek minden tekintetben igaza volt. Erről első körben velem kellett volna beszélnie.

-Mármint a szájmaszk használatáról és a kijárási tilalomról?

-Arról is, de leginkább arról, hogy a két súlyos fertőzöttet beviszi a bázisra, amivel együtt beengedi a halált a falaink közé. Meg kellett volna ölni őket és felgyújtani az autóban ülőkkel együtt. Ne nézz így rám. Ez kellett volna tennie. Abban is igaza van Alfának, hogy nem úgy viselkedik, ahogy illene. Elég fura. Ő nem ilyen.

-Kérdezhetek valamit, Alfa?

-Persze.

-Ez az influenzaszerű állapot, ami bekerült a falaink közé, megbetegítve ezzel két társunkat, megölve Attilát, és most elnézve úgymond az első áldozatokat, ha elszabadul, mert nyilván terjed, akkor mi lesz?

-Hogy mi lesz? Elszabadul a pokol és nagyobb súlya lesz, mint az öt évvel ezelőttinek. Az érkezett, tombolt, ölt, pusztított és vége lett. Ez járványt fog okozni, és bízunk abban, hogy lokálisan és nem országosan. De ha úgy lesz, elnézve a fertőzötteket, attól az Isten mentsen meg minket. Intézkedések olyan sora vár az emberekre, amikre az életük végéig emlékezni fognak, ellenszegülni, szabályokat hoznak, amiket nem lesznek hajlandóak betartani.

Laci viszolyogva nézett Alfára.

-Jujj, úgy beszélsz, mint Hilda.

-Nem kell ahhoz kártyát venni, hogy megállapítsam ezek után mi vár ránk, és vár az emberekre. Szerintem Katalin jobban jár velünk, ha a mi kezünkbe kerüljön, és hozzunk felette ítéletet, mint hogy a felette álló nagykutyák keze közé kerüljön, és úgy haljon meg, hogy nem mondta el a lányának a családjáról az igazat, és mindazt, amit az emberiséggel és velünk szemben követ el. Na, menjünk.

Két nap múlva robbant a média bombája.

4.

Az elkülönítőben csend honolt, csak a két beteg egyenletes légzése hallatszott, annak ellenére, hogy nyugtalanul forgolódtak az ágyukban. Az álmukban a fekete, arc nélküli ember ismét megjelent. A megjelenése nem sok jót ígért. Ismételten a hintában ült, ami folyamatosan nyikorgott és álmukban is idegesítő volt. Valahol a tudatalattijukat befolyásolta, mert fel szerettek volna ébredni, de nem tudtak. A fura alak bénította őket. Az alak így szólt hozzájuk.

-Eljön majd a nap, amikor Európa felett az ég beborul. Egybemosódik a nappal és az éjszaka, az emberek rettegésben élnek majd, menekülni próbálnak, de a vesztükbe rohannak, miután a társaimmal átvettük felettük a hatalmat az irányításom alatt. Kialakítjuk az Új Világrendet, és az emberek engedelmeskedni fognak nekünk, aki ellenszegül azt megöljük. Ez ellene nem lesz képes semmit sem tenni egy űrből létrehozott szervezet- a férfi felnevetett, csak a testük remegett meg a sátáni kacajtól, de továbbra sem voltak képesek felébredni, bármennyire akarták. Az arctalan fantom folytatta- E vírus, melyet útjára bocsájtottak a társaim, világméretű influenzaszerű járványt okoz majd, amelyet nem lesz képes megállítani egy naplóból idézett bugyuta vers. Én is tudok verset költeni, nem ahhoz nagy tudomány. E költemény sokkal jobb, mint a nagyanyád által írt kreálmány.

Egy vírus mind felett.

Egy vírus kegyetlen,

Fiolába zárt, kegyetlen

Veszedelem.

Egykoron űrből

Érkezett dögvész.

Maga a halál.

Az idegen felnevetett és az álmuk akkor oszlott szeret szét, amikor az elkülönítő ajtaja kinyílt és két személy testeket vonszolva belépett rajta. A két ágyra rádobták a két rendőr testét. James megvizsgálta őket, és a fejét csóválta. Éva és Norbert a mellettük lévő kibérelt ágyukon görcsbe rándulva dobálták magukat. Az idegen szembe fordult Tim-mel.

-Itt nem maradhatnak, értsd már meg! Potenciális veszélyforrások mindketten.

-Már pedig itt maradnak!

-Az egész létesítményt megfertőzik, értsd már meg azzal a csökönyös agyaddal! Hibás döntés volt, nem vállalom a felelősséget. Bár mi is történik, ezek után vállald a felelősséget, én mosom kezeim.

Mire Tim válaszolhatott volna, James félrelökte őt és Norbert ágyához sietett. Addigra a fiú túljutott a nehezén és kezdett magához térni. Éva ránézett az idegenre.

-Mi történt veletek? - nehezen, de megrázták a fejüket. Tim egy szó nélkül, dúlva-, fúlva kivonult a helyiségből- lázatok hálaisten' nincs.

-Ők kik? – bökött a kezével a két rendőr felé Éva.

-Betegek. Jobban, mint ti. Én mondtam Tim-nek, hogy ne hozzuk ide őket. Ezzel megcsinálta a bajt. Önfejű, akaratos, szabályokat átlépő férfi lett. Nem tudom, mi ütött belé, ő nem ilyen volt. Erről jut eszembe- valahonnan elővarázsolt két szájmaszkot- most tényleg használjátok, nem úgy, mint eddig- mosolyodott el- bár szerintem, semmi értelme sincs-halkult el a szava, de Éva jól értette. Feltették az arcukra a maszkot.

James nem szólt, csak távozott. Ők ketten a két fertőzöttet nézték percekig.

-Vajon mi történt velük?

-Szerintem itt az a kérdés Norbi, hogy ők is ugyanabban a nyavalyában szenvednek- e, amiben mi. Vagy rosszabb esetben, ugyanabban- e, amitől Attila meghalt.

-Szerintem e betegség egy és ugyanaz. Ők sem gondolták komolyan, hogy össze leszünk velük zárva?

-De. Jól értetted. Tim utasítása volt, hallhattad James-t. Szerintem pár nap és végük lesz. Ránézésre is haldokolnak. – ránézett a fiúra- te is álmodtál, igaz?

Nem volt oka rá, hogy tagadjon.

-Igen. És rosszabb volt, mint az első kettő. Téged is lebénított?- Éva bólintott- Ki ő? Ki lehet ő, akinek ennyire nagyobb ereje van még a nagyanyádnál vagy Hildánál is?

-Nem tudom. Csak egyben vagyok biztos, hogy ez a fekete, arctalan férfi, mert nyilvá, hogy az, ő irányítja azokat, akik most ismételten a pusztulásunkat akarja. Ő áll Ursa és Apód felett , valamint irányítja a hatalmi elit társaságát. Kíváncsi lennék, hogy ő, napokkal a pusztítás megállítása után, itt volt e azok között, akik azt akarták, hogy csatlakozzak a bandájukhoz. Bízom benne, hogy amit mondott, sosem fog valóra válni.

- Vajon, mire gondolt?

-Azt hiszem, valami ilyesmi van írva a nagyanyám naplójában is. Akkor sem tudtuk az értelmét megfejteni, ezt sem fogjuk tudni.

-Most mi lesz?

-Hogy mi? Az, hogy nem maradunk egy helyiségben velük. Ki tudja, mi bajuk.

Mielőtt még Éva akcióba lépett volna, Tim kihirdette az általa , öntörvényűen megalkotott szabályokat. Nem fogatták lelkesen az ötletét.

5.

Tim miután dühösen kiviharzott az elkülönítőből, kiabálva összetrombitálta a társaságot a vezérlőbe. Arca eltorzult a dühtől, rácsapott a vezérlőpultra. Végignézett a társaságon. Tekintete összetalálkozott a vénasszonyéval, akinek a háta mögött Alec összekuporodva ácsorgott. A személyzet összeszorult torokkal, megszeppenve nézett rá Tim Night-ra.

-A helyzet, rosszabb, mint azt gondolnánk. Rosszabb, mint öt évvel ezelőtt. Így hát, az alábbi intézkedéseket hoztam, a biztonságunk érdekében. Innentől kezdve, mindenki vegye magára nézve kötelezőnek.- mélyet sóhajtott, de ez a sóhajtása sem ígért semmi jót. Tele volt méreggel, ideggel, mint az utóbbi időben az egész férfi- az első szabály, amit létrehoztam a következő. Mindenki köteles szájmaszkot hordani a vezérlőben, a folyosón, az elkülönítőben, a létesítménykülönböző irodai vagy raktárhelyiségeiben, azokban az időszakban, amikorra be van osztva szolgáltba. – ekkor lépett be a helyiségbe Alfa és James. Az embereke halkan fejezték ki nem tetszésüket. Tim-et ez egyáltalán ne érdekelte. Még Konteo és a többi idegen is az emberekkel háborgott- Továbbá abban az esetben is, ha a felszínen akad valakinek dolga- újabb moraj hallatszott- további intézkedéseim a helyzetre való tekintette a következő. Este nyolctól másnap reggel ötig kijárási tilalmat vezetek be.

Ez már mindenki számára sok volt, egymás szavába vágva igyekeztek felháborodásukat kimutatni. Valahol Alec környékén álló lány lekiáltott.

-Ezt nem teheted velünk! Mégis, ezt hogy képzelted?

-Saját hatáskörömben döntöttem így.

Alfa előrébb lépett. Alec igyekezett követni az Androméda- tanács vezetőjének a léptét. De Alfa fürgébb volt. A fiú izgatottan várta, mi lesz a vége Tim őrültségének. Úgy döntött, vége lesz a kupaktanácsnak, felhívja Armandot, mert erről a tébolyról feltétlen tudnia kell. Csak ne hozakodjon elő ismételten Mary elrablásáról. De e gondolatokkal játszott el Gábor is. Évával és a régésszel valahogy tudatni kell e hülyeséget.

-Saját hatáskörödben? Miféle hatáskörödben? Neked nincs semmiféle hatásköröd, ilyen jellegű ügyekben, még akkor sem, ha nem tartózkodok a Földön. Szóltok, kerestek, így hoztok döntést, ha probléma adódik a Földön, ez volt a megállapodásunk az apáddal, és e megállapodás a mai napig életben van.

-Köpök a megállapodásra! Az lesz, amit én mondok, és a bevezetésre kerülő szabályokat, mint embernek, mint pedig idegennek, be kell tartania, különben...

-Különben mi lesz, szépfiú?- lépett elő Alec háta mögül - a sarokba állítasz minket? Fegyelmit adsz mindenkinek? Nem kényszerítheted az akaratodat rájuk- mutatott körbe Hilda.

-Mi az, vénasszony? Mostanában elfelejtettél rímekbe beszélni? Hol maradnak a jóslatok? –jegyezte meg epésen Tim.

-Annak is eljön majd az ideje. Ne aggódj! Megmondom majd az igazat, de annyit elmondhatok már most, hogy Éva és a régész elméjét, sötét erők ostromolják.

Hilda kifelé indult a vezérlőből, amikor is Tim feleszmélt a nő mondatától.

-Hogy mondod?

A vénasszony kivonult válasz nélkül. Így tett Alfa és a lánya, végül mindenki, aki még a vezérlőben tartózkodott. Ott hagyták Timet a kétségei között.

Alfa hamar utolérte az öregasszonyt és karon ragadta, amitől Hilda felszisszent. Alec követte a tanács vezetőjét és lányát, majd elbújt egy szobor takarásában. Felnézett rá és szembe találta magát az Illuminátusok ismert jelképével. Piramis szemmel. Épp azon gondolkodott, hogy Timnek vagy épp magának Évának, feltűnt e a szobor, amikor is Hilda óbégatására összerezzent . Így lemaradt az eszmecsere elejéről, de hegyezte a fülét.

-Ki az, aki ostromolja látomással őket?

Hilda így felelt.

-Sötét erők jönnek, sötét erők ostromolják az eget. A sötét, arctalan ember ellen tenni semmit sem lehet. Jön és bekebelez. Ő a világ Ura és az ő kezében összpontosul minden, mindahhoz, hogy az Új Világrend létrejöjjön, és nem tehet ellene semmit, sem ember, sem idegen, de a szervezet tagjai sem.

Hilda hirtelen sarkon fordult és minden magyarázat nélkül ott hagyta a megdöbbent tanács két tagját. Alec elosont az oszlopok takarásában, lelke ujjongott az örömtől, de ő maga sem tudta volna megmondani, ki lehetett az a sötét ember. Katalin vagy Armand sosem beszélt róla.

-Hogy én, hogy utálom az öregasszonyt! Miért nem tudott, tényleg meghalni öt évvel ezelőtt? Legalább nyugtunk lenne, a hülye, rímbe szedett, sok baromságától, amik rendszerint, sosem válnak valóra.

-Fejezd be, lányom!

Aha mérgesen nézett rá az apjára.

-Mindig is csípted az öreglányt, igaz? Rózsával együtt.

-Ez nem igaz! Amíg itt vagyunk a Földön, a bázison, viselkedj! És ne szidd az itt élőket. Főleg ne Hildát.

-A Szigeten nem így beszéltél róla, apa!

Most Alfa fordult dühösen Aha felé.

-Na, idefigyelj, lányom! Ezen a helyen, ne ejtsd ki a sziget nevet. Rajtunk és pár itt tartózkodón kívül senki sem tud a létezéséről, mint arról sem, hogy ott jártunk. A sziget nem létezik, és soha sem létezett. Világos?

-Mint a Nap, apa! Most mit csinálunk?

-Utána nézek egy- két dolognak! Többek között azután kutatok, hogy Mary és Alec, hogyan tudta kivinni a halálos adag fiolákat és azután, hogyan tudott a szerencsétlen gyerek , percek leforgása alatt meghalni. Úgy látom, Tim-re se így- se úgy, nem számíthatunk.

-Ezek szerint, te nem Évát gyanúsítod?

-Miért gyanúsítanám? Sosem gyanúsítottam. A napnál is világosabb, hogy ki a fő hunyó ebben a történetben. Honnan tudna olyan dolgokról a lány, mint például Tim apjának a halála? –Aha megvonta a vállát- épp ez az. Ha megfejtettem a választ, azután utána nézek ennek az állítólagos fekete embernek.

-Vajon ki lehet?

-Olyan valaki, akiről még mi sem tudunk. Úgy látszik, Armandon kívül, valaki más is ül Katalin és a kedves, bajkeverő földönkívüli barátaink feje felett.

6.

A fiatalok úgy rohantak ki a vezérlőből, mint akiket egy megidézett kopogó szellem üldözött volna. Idegesen álltak egyik lábukról a másikra, és úgy néztek Gáborra, akitől a csodát és a kiutat várták a nehéz helyzetükből, amibe Tim kergette bele az egész társaságot emberestől és idegen lényestől.

-Ez most mi akar lenni?- kérdezte Andi. Az idegtől kiabálva, ami rá nem volt sosem jellemző.

-Azt, hogy Tim Night-nak elment a maradék józan esze is.- válaszolta Gábor- valahogy tudomására kell hozni ezt Évának. De hogyan, azt nem tudom.

-Pontosan úgy, ahogy Éva is tette egy héttel ezelőtt.

-De mi nem mehetünk be az elkülönítőbe, Andi.

-Azt én is nagyon jól tudom! De létezik egy másik megoldás. Úgy hívják, hogy telefon, vagy ami még jobb- kotorászni kezdett a vállán lógó táskájában és egy szemüveget varázsolt elő belőle- kikerekedett szemekkel bámultak rá- ne nézzetek így rám. Alfa szobájából csórtom el. Véletlenül arra császkáltam, hátha megtudok vagy meghallok valamit Évákéról. Az öreg ajtaja nyitva volt, nem volt bent sem ő, sem a lánya, így hát bementem és ezt találtam az asztalán. Kellett egy kis idő mire rájöttem hogyan működik Eddig még nem kereste.

Kíváncsian állták körbe a lányt.

-Mégis, mi ez? Évánál is volt valami szerkezet, azt használta hívásnak.

-Az is Alfa találmánya, még abból az időkből, amikor a Föld elkezdett regenerálódni és még itt voltak nálunk a lányával- válaszolt tudálékosan a lány- Éva kérte meg annak idején az öreget, hogy hagyja itt. Szerintem, ez is abból az időből való. Szemüveg. Lehet vele telefonálni, videóhívást kezdeményezni, hívni a saját telefonodat, ha nem találod, vagy magát a szemüvegedet is.- Meglepetten néztek rá- Ne nézzetek rám így, de ez az igazság.

-Most azt ne mondd, hogy felveszed, megnyomod a szárát és beszélhetünk Évával?

-Pontosan ezt fogjuk tenni, Dóra. - Andi felvette és megnyomott valamit a szárán. Percekkel később Éva és Norbert kivetítve a falon megjelentek. Meglepetten kiáltottak fel a többiek- szájmaszk? Szájmaszk van rajtatok?- hadarta idegesen Andrea a kérdést.

-Megtaláltátok Alfa találmányát? –csak bólogattak-, ha ezt az öreg megtudja! Ha ti azt tudnátok, mi folyik az elkülönítőben. Épp azon vagyunk Norbival, hogy leléceljünk innen, és teszünk James utasításaira.

-Mi folyik nálatok? Tud, meg mi folyik az elkülönítő falain kívül? Olyan valami, ami még Alfánál is kiverte a jó előbb a biztosítékot.

-Mit csinált Tim?

-Kint jártak a felszínen, miután a rendszer aktivitást mért a környéken. Az egyik kép szerint, egy autó rostokolt a halas tavaknál. Kimentek, de ott mit csináltak azt nem tudjuk.

Éva a telefont a két férfi felé irányította, így Gábor szobájában tartózkodok megtudták Tim újabb akciójának súlyos tettét.

-Hogy mit tett Tim? Pontosan ezt. Ezt a két fazont hozták ide nem olyan rég James-szel együtt. A két krapek haldoklik. – szobában tartózkodók felszisszentek- szerintünk ugyan azt az akármit kapták el, mi, de ők egy súlyosabb verzióban. Ha igaz, amire gondolunk Norbival, itt ismét elszabadul a pokol, éppúgy, mint öt évvel ezelőtt.

-Az már nem, mert már elszabadult. Tim-en kitört az elmebaj- Andi mesélni kezdett. Két percbe sűrített össze a mondandóját- ez van.

Éva és Norbi a fejüket csóválták.

-Megvárjuk James vizitelését. Lassan itt kell lennie, ha távozott, érkezünk. Gábornál találkozunk.

Éva bontotta a vonalat.

-Úristen!-kiabálta el magát Dóra-, ha ez igaz, Tim ránk szabadított valamit, a két férfi által és mind meghalunk- Andi szembe fordult a lánnyal és lekevert neki egyet, amitől Dóra kissé megnyugodott.

-Ha most mind megbolondulnánk, véglegesen elszabadulna a pokol. Várjuk meg Éváékat.

Vártak.

7.

Alec megállt Mary ajtaja előtt és teljes erőből ütni kezdte. Percekig verte a lány ajtaját, mire odabentről mocorgást hallott. Abbahagyta az ajtó verését, de nem történt semmi. Várt. Mivel nem mozdult odabent semmi, ismét dörömbölésbe, reccsent valami, így beletelt pár percbe, mire az ajtó kinyílt és egy kócos fej és egy mogorva arca kukkantott ki rajta.

-Mit akarsz, Alec? Úgy dörömbölsz az ajtómon, amitől még halottak is felriadnak több száz éves álmukból.

Alec betolakodott a lány és a félig kinyílt ajtó között a szobába. Mary vágta dühösen utána.

-Még egyszer megkérdezem. Mit akarsz, Alec? Mondtam már, hogy hagy engem békén!

Alec ráhuppant Mary ágyára és törökülésben elhelyezkedve beszámolt az újabb fejleményekről.

-Amíg te a szobád biztonságában búslakodsz, odakint jócskán megváltoztak a viszonyok.

-Nem érdekel!- vágott az asztalra egy jó nagyot a lány- Van más bajom, mint az, hogy mi történik a szobámban kívül.

-Ugyan mi bajod lehet?

Mary dühösen fordult feléje.

-Valaki ellopott tőlem valamit és az Éva volt.

-Persze! Mert betegen kilógott az elkülönítőből. Maradj már!

-De igen is ő volt!

-Hallgass el! És mielőtt még visszabeszélnél, hallgasd meg, miért jöttem. Aztán utána felőlem azt szidsz, akit akarsz.

Alec megszakítás nélkül bő háromnegyed órát beszélt és Mary tátott szájjal hallgatta. A fiú csak azt felejtette közölni a lánnyal, hogy el kell rabolnia. Miután befejezte Mary-nek kellett egy kis idő, mire észhez tért a hallottaktól.

-Ugye nem azt akarod ezzel azt mondani, hogy Armandék azokat a vírusokat szabadították ránk, amiket kiloptunk innen nekik? –rikácsolta Mary.

-Tartok tőle! És kegyetlenebb, mint az első.

A lány hozzálépett és a gallérjánál fogva megemelte Alec-et.

-Azt mondod, kegyetlenebb az elsőnél? Apu a szeme láttára porladt össze, míg anyu megszenvedett, mert a teste tele volt fekete búbokkal. Azt mondták akkor, hogy a középkorban néztek ki így az emberek, miután elkapták a pestist. És ezt James állítja?

-Nem kell századszorra is elmondanod! Jól ismerem a történetedet! Szóval nem mondtam, hogy James állítja. Én csak az elhangzottakból totóztam ki. Erről jut eszembe. Fel kell hívnom Armandot.

-Minek?

-Erről neki is tudnia kell!

-Hogy az általunk kilopott cuccos terjedni kezdett? Meg lennék lepve, ha nem tudnának róla. Amúgy, elég gyorsan akcióba léptek. Nem várhattak volna még egy kicsit? Mondjuk a jövő év elejéig?

Alec nem figyelt rá. Harmadszori csengés után, Armand felvette. Hangjából ítélve, nem volt valami jókedve.

-Mit akarsz?

-Van egy kis gond! – eltávolodott Mary-től- a cucc hatásos, amit már bizonyára ti is tudtok, de akadt valami, amire még sem számítottam. Tim beleköpött a levesünkbe- Mary felkapta a fejét- a fickó esze elszállt, de rendesen.

-És ugyan mit tett a szépfiú?

Alec részletesen beszámolt arról, ami a bázis falin kívül és belül történik. Armand hallgatott, majd a telefon túlvégéről kacagás hallatszott. A kúriában lévők a hasukat fogták a nevetéstől.

-Ez ugyan nem baj. Sőt! Tim a tudta nélkül nekünk hajtja a malmot.

Alec elsápadt.

-Apropó! Jó is hogy hívtál. Írni kellene egy cikket a vírusról, hogy az emberek még jobban rettegjenek és el is higgyék mindazt, amit állítunk. Egy kis vírus, ami hirtelen mutálódik is.

-Biztos lehetsz benne, hogy nem! Nem vagyok újságíró! Vagy talán itt szabadítottátok ránk a nyavalyát ismételten? – nem kapott választ- abból, amit kiloptunk innen?- ismételten hallgatás volt a válasz- nekem így is jó.

Percekig mély hallgatás hallatszott. Alec már ott tartott, hogy kinyomja a hívást, amikor Armand végre megszólalt.

-Pedig megírod, mert azt mondtam! Apropó! Mary barátnőnk elrablásával, hogy állsz?

-Pontosan úgy!

Alec kinyomta a készüléket és dühösen az asztalra dobta.

-Mit akar megint?

-Hogy írjak egy újabb cikket a vírusról.

Mary fel sem nézett, a padlót bámulta serénye. Onnan próbálta leolvasni kedvenc történetének a folytatását, amit még nem írtak meg.

-Egyre jobb lesz. És ha nem írod meg mi lesz?

-Megyek a süllyesztőbe, megetetnek valamelyik lénnyel, mi tudom én!

-Mit fogsz tenni?- mindig nem nézett rá a fiúra-, mert így is-úgyis megtalálnak. És Katalint ismerve, nem lesz belőle köszönet. Neked támad.

Alec az ajtó felé indult, megállt, de nem nézett vissza.

-Írja meg saját maga. Biztos csattanós lesz a vége. Életben maradunk egy vagy sem, ők túlélik e vagy sem. Szerintem arra nem is gondoltak, hogy ő maguk is áldozattá válnak a saját hülyeségük által.

Ahogy jött, úgy távozott. Mary különösképp nem foglalkozott volna vele tovább. Pedig jobban járt volna, ha igen. Ráfeküdt az ágyára és a kedvenc plüssét magához fogva, sírva álomba ringatta magát.

8.

Amikor James végigrohan a folyosón, némaság fogatta mindenhonnan. Ami igazán furcsa volt, mert mindig akadt valaki, aki az útját keresztezte, bárhonnan is bukkant fel a folyosót uraló félhomályból. Valahogy úgy érezte, most annak is igazán örülne, ha Hilda eléje toppan és rázúdítaná a világot érintő összes jóslatát. De Hilda sem volt sehol, éppúgy, mint az összes alkalmazott, az idegenekkel együtt. James úgy gondolta, most mindenki a szobájában duzzog, mérgelődik és átkokat zúdít Tim Night fejére. Valahol meg tudta érteni őket.

Amint Hildán és a helyzeten töprengett, elért az elkülönítőhöz, mély levegőt vett, felöltözött, majd belépett a helyiségbe. Norbert és Éva az ágyukon ültek törökülésben, karba tett kézzel és mereven bámultak maguk elé.

-Remek! Látom, betartjátok a szabályokat- nem szóltak semmit, csak ránéztek. James a vizsgálat során nem annyira körültekintően, immel- ámmal, felületesen vizsgálta meg őket- Minden rendben? Nincs panasz?- Csak bólogattak- akkor jó- James új pucolt kifelé az elkülönítőből, mintha maga a sátán üldözné vasvillájával.

-Elhúzta a csíkot, de még maradjunk nyugton egy picit.

-Felesleges időhúzás, Norbi. Úgy pucolt innen kifelé, mintha üldözné valami. Nem miattunk, hanem miattuk- mutatott a két haldokló felé- Még rájuk sem nézett. Én sem szeretnék velük továbbra is egy levegőt szívni. Ki a fene tudja, hogy miféle kórságban szenvednek.

Odanéztek, de egyből öklendezni is kezdtek. James nem vette észre, ami a szemük előtt játszódik le. Éva lecsúszott az ágyról és óvatosan közelítette meg a két férfi testét. Norbert megfogta a kezét és nemet intett a fejével. De Éva makacsan kirántotta a kezét a szorításából és megközelítette a két testet. Kezét a szája elé fogta és öklendezett.

A két férfi már élettelenül feküdt az ágyon. Testük felpuffadva, zöld volt, mint a penész, a szemükből jól megteremt kukacok araszoltak kifelé. Majd az egyik férfi szája kinyílt és onnan is araszoltak kifelé a jól megtermett férgek. Éva két ujjal emelte fel a lepedőt, majd ejtette is ki a kezéből. Gyorsan kezet fertőtlenített, majd hívta Jamest.

-Mi történt? – kérdezte idegesen Norbert, de nem kapott választ.

Nagy nehezen, de James felvette a telefont. Érződött Éva hangján, hogy remeg az idegtől.

-Azonnal gyere vissza!

-Mi történt?

-Gyere vissza, kérlek!-már-már hisztérikussá vált a hangja a lánynak. Éva lecsapta a telefont és zokogásban tört ki. Norbi vigasztalni próbálta. Ekkor lépett be az elkülönítőbe James, de nem egyedül jött. vele volt Tim is. – Én csak Jamest kértem, hogy jöjjön ide. Rólad nem volt szó Tim Night.

-Látom, jól összemelegedtetek. Jól érzitek magatokat együtt?

-Hát ezt rosszul látod! Inkább velük foglalkozzatok és ne velünk! –Majd két öklendezés után Tim elé hányt.

A két férfi gyorsan az ágyakhoz rohant és a két halottra néztek. James –t nem kavarta fel a látvány, de Tim a gyomrát fogta és igyekezett elkerülni, hogy ne hányon a padlóra, mint Éva.

-Menjetek ki!- förmedt rájuk James- maszk legyen rajtatok!- nem nézett hátra. Nem húztak maszkot a szájuk elé.

Éva és Norbert kisomfordált az ajtón és az ablakon keresztül néztek befelé. Tim és James a két halott felé hajolt újfent és lehúzták róluk a takarót.

-Mi a jó franc ez, James?

-Nem tudom mit szabadítottak ránk, de ahogy emberi szervezettel találkozik, egyből mutálódik. Hasonlóképp, mint az öt évvel ezelőtt vírus. Bár az első körben akkor mutálódott, amikor beért a Föld légkörébe. Majd jött Erik esete. Évák esetéből kiindulva, azt hittem sima influenzaszerű akármicsoda. Attilával is mi történt? De ez valami más. Mit csináljak velük? Felboncoljam?

Tim felkapta a fejét.

-Elment az eszed? De hogy boncolod fel! Kivisszük és elégetjük őket. Hol van Attila teste?

-A hűtőkamrában.

-Hozd ide és velük együtt elégetjük. Eddig senki sem kereste a fiú testét.

James ránézett Timre. Maszk alól is jól kivehető volt , hogy nagyon dühös.

-Most mit vagy úgy oda? Ugyan azt tesszük, mint a felszínen az autó utasaival. Szerintem, senki sem fogja a két rendőrt keresni.

James mellkason bökte Tim-et.

-Most bezzeg rettegsz. De amikor kint voltunk a felszínen, és behoztuk ezt a két szerencsétlent, nem féltél így, mint most. Szabályosan remegsz, Tim Night.

-Hozd Attila testét és tüntessük el a testüket örökre.

James dühösen kivágtatott, nem foglalkozott a két fiatallal, az ellenkező irányba rohant. Nem telt bele tíz perc, amikor is egy kocsin, egy letakart testet hozott. Az ajtónál hagyta. A két fiatal, csak nagyokat volt képes nyelni. Éva egy pici gondolkodás után a kocsihoz lépett. Norbert próbálta visszatartani a lányt, de nem sikerült neki. Éva az ajtó irányába nézett. Kitakarta a volt párját és megnézte, még egyszer utoljára. Nem tudott tőle elbúcsúzni, csak komor tekintettel bámulta az arcát. Visszatakarta és visszalépett a régész mellé. Másodpercek múlva az ajtó kinyílt, James és Tim két kocsit tolt kifelé. Egyikük megfogta azt, amin Attila feküdt és maga után húzta azt is. Egyikük sem foglalkozott az ablaknál ácsorgó két fiatallal.

-Szerinted, fertőtlenítettek?

-Mit tudom én? De nem is érdekel. Figyelj, Norbi! Van egy ötletem. Menjünk utánuk.

Éva nem várta meg a régész válaszát, a két férfi után osont. Norbi még hezitált, majd a lány után rohant. Hiába kiabált utána, a lány nem hallotta meg. Éva már azokon a folyosókon járt, amikor Norbert utolérte, ahol a titokzatos vírusokat találták meg a fal mélyén.

-Nem itt voltak valahol a kis fiolák a falon túl?

-De. Valahol itt- válaszolt Éva.

-Meglátnak minket, hogy nem mentünk vissza az elkülönítőbe, szétszednek minket.

-És azt hiszed, engem ez érdekel, Norbi?

Nem szólt semmit. Tovább mentek. Valahol néha- néha hallani lehetett a kocsik kerekeinek a hangját.

-Merre mennek?-kérdezte kíváncsian Norbert.-Erre még nem is jártunk.

-Vajon hány titkos bejárata, kijárata, földalatti titkos alagutja van még ennek a kócerájnak? –köhögött egyet-kettőt a lány.

Norbert a vállát vonogatta és ő is köhintett egyet-, kettőt. Jóval elhagyták azt a részt, amit olyan jól ismernek, és biztonságosan közlekedtek eddig és az eltelt idő alatt. Még egy szinttel lejjebb mentek a föld alatt, egy mélye vájt lépcsőn.

-Szerinted, Évi, hol járhatunk?

-Vagy valahol a Duna alatt, amit kétlek, vagy a szomszédváros határában, vagy az alatt.

-Hihetetlen.

Megálltak, mert már nem lehetett hallani a két kocsi hangját. Lassú léptekkel haladtak előre. A következő kanyar után megálltak, mert meghallották a két férfi hangját és egy ajtó tárva, nyílva ált közvetlenül előttük. Oda lopakodtak és belestek rajta. Amit odabent láttak, elszörnyülködtek rajta. A helyiségben egy mini krematórium volt található. Végig nézték, ahogy az első lepedőbe csavart testet bedobják. Majd hirtelen se szó se beszéd elfutottak onnan. Egyszer- kétszer el is tévedtek, de háromnegyed óra leforgása alatt visszataláltak az elkülönítőbe. Zihálva néztek egymásra, de egyikük sem szólt semmit. Éva csupán egyet tudott. Hogy tervét haladéktalanul véghez kell vinni.