1

Ebben az évben korán köszöntött be az ősz. Gyönyörű volt a Duna és a halastavak környéke . A fák hullajtották a leveleiket, amik mint egy színes szőnyeg beborította a területet. Igazi szeptember volt, olyan, mint a lányok gyermekkorában a kilencvenes évek elején. Andi meg is jegyezte, hogy olyan érzése van, mint mikor kezdődött az iskola. Meleg napközbenek, de hideg, esős reggelek. Nyíltak az ősz virágjai, levegőben érezni lehetett a gyümölcsök illatát. Mély lebegőt vettek és a szívük megtelt boldogsággal, még akkor is, ha visszagondoltak az elmúlt öt év borzalmaira, és mindarra, ahogyan a Föld újraéledt. A lányok Éva szobájában ültek, igyekeztek az interneten keresztül befogni azt a rádióadást, ahol Laci is dolgozott annak idején. A próbálkozásuk sikerrel járt. Ám, nem volt benne sok köszönet. Habár ők akkor még nem tudták.

A bemondó lány hangja vidám volt és igyekezett vicceket belecsempészni a mondójába. Délutánonként hallgatták a lányt és a híreket felolvasó fiút, vidám zenék szóltak, olyanok, amikre a lányok fiatalon ropták és slágerek voltak a maguk idejében. Ez volt az elfoglaltságuk, amióta az idegenek megérkeztek a nővel és annak fiával, unalmasan teltek a napok a földalatti bázison. Legalábbis ők úgy vélték, pedig a háttérben nagy mozgolódás volt, ha ők nem is érzékelték, csupán két személy, de ők is mélyen hallgattak róla.

Rajtuk kívül még két személy hallgatta a rádió adását, de ők nagyobb izgalommal és feszültséggel telve vártak valamire, s amire nagyon vártak, szeptember közepén következett be és robbant, mint ha bombát dobtak volna rájuk. S azon a szeptemberi délutánon Tim is meghallgatta a rádió adását.

A fiú nem olvasta fel a szokásos híreket, helyette valami egészen mást, de azt is unalmasan és monoton, de hallani lehetett a hangján, hogy amit felolvas hír gyanánt ,nem hiszi el és nevetségesnek tart, pedig ő is túlélte az öt évvel ezelőtt történteket.

-Biztosan mindenki emlékszik arra, hogy mit történt velünk, nemcsak itt az országban, hanem a világban egyaránt. Persze, hogy emlékszik mindenki. Kiváltképp azok, vagyis mi, akik túlélték azon eseményeket, amik szinte a percek leforgása alatt tettek tönkre mindent, és pusztították el a természetet, ölték meg az embereket. Arról a vírusról beszélek, ami öt évvel ezelőtt okozott percek alatt világméretű katasztrófát. Egy meg nem nevezett informátor szerint- erre mindenki felkapta a fejét, de nemcsak odalent a föld alatt, hanem a környékbeli hallgatók is – hogy e vírus nem véletlenül került ide, és nem véletlenül okozott ekkora pusztítást. Az informátor, csupán ennyit közölt velünk, és kért meg arra, hogy juttassuk el a hallgatók számára- a lányok összenéztek - Azért, hogy a vírus, ekkor pusztítást végzett, egy társaság a felelős: Magukat Illuminátusok társaságának nevezett, hatalmi elitből álló szervezet tehet, azért, hogy lassan és folyamatosan létrehozzák az emberek tudta nélkül az Új világrendet. – felolvasó egy pillanatra elhallgatott, majd így folytatta – hát nem is tudom kedves hallgatók, hogy higgyünk –e a nevét elhallgatását kérő személynek. Én mindenesetre nem hiszem el és sosem hittem abban, hogy e szervezet létezett és létezne ma is, és tagjai arra törekednének, hogy átvegyék az emberek felett gyakorolt hatalmat. Jött egy vírus, vagyis kiszabadult valahonnan, és sajnos nem lett időben megfékezve, és éppúgy, mint a huszadik század közepén, mint a spanyolnátha, világméretű járványt okozott? Amúgy azt tudták kedves hallgatók, hogy a spanyolnátha azért kapta a nevét, mert az első tudósítás az influenzáról Spanyolországból származik?

Ezzel megszakította a felolvasást, és felhangzott a rádió szignálja és régi időket idéző Modern Talking szám csendült fel.

A föld alatt és a föld felett a hallgatók összenéztek. De volt egy kis különbség köztük. Míg az emberek legyintettek egyet és kinevették a fiút és mindazt, amit felolvasott, addig a bázison az ott élők idegessé váltak egy kissé, nem értették, mi akart ez lenni Csupán ketten dörzsölték meg a kezüket, a kúriában mindenki örömtáncot járt. Úgy érezték, az első menetet megnyerték, és közelebb kerültek a vírus megszerzéséhez.

A döbbenetet Tim hangja törte meg.

- Mindenki azonnal jöjjön a vezérlőbe. Ember és lény egyaránt.

Bevonultak a vezérlőbe és Tim mérges arcával találták magukat szembe. Rájuk mordult.

-Melyikőtök volt?

Zavarodottan és megdöbbenve néztek egymásra. Éva válaszolt.

-Ezt most nem értjük. Mik voltunk mi?

-Az, aki ezt a zagyvaságot elküldte és beolvastatta a rádióba?

Erik előrébb lép. Éva mellett állt.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan! Tim, gondolkodj már egy kicsit. Itt mindannyian felesküdtünk, hogy sosem mondjuk el senkinek, hogy létezik ez a hely, és léteznek idegenek, akik idejárnak a Földre.

Konteo megköszörülte a torkát.

-Már megbocsáss, ember, vagyunk itt páran, akik nem esküdtek fel – rámutatott Istvánra- az embergyerek, az anyja és mi.

-Ez mondjuk igaz. Ha nem innen, akkor ki volt?

Tim lehajtotta a fejét.

-Igazatok van. Ne haragudjatok, csak ideges vagyok egy kissé. Sosem gondoltam arra, hogy egyszer valaki kiadja a titkainkat.

-Ez még nem az volt- vágott Éva a szavába- csupán azt próbálta a titkos informátor az emberek tudtára adni, hogy van egy szervezet, amelyik arra törekszik, hogy az emberek tudta és akarata ellenére, véghez vigyenek egy olyan dolgot, amelyt több évtizede terveznek. Az Új világrend kialakítását, és azt, hogy minden egységes legyen. És ezt, az átkozott vírussal akarták véghez vinni, annak ellenére, hogy Apódnak és csapatának veled volt elszámolni valója. És azt se feledd el, hogy azt tervezték, hogy engem elraboljanak, csupán azért, mert Rózsa unokája vagyok. A nagyanyám tudott valamit, ami miatt meg kellett halnia. Öt éve ezt pofázom.

-Jól van!- kiállott fel Tim- akkor ki lehetett?

James szólalt meg.

-Más ötlet nem lévén – itt ránézett Évára és a családjára – Katalin és a díszes társaság. És mielőtt bárkit meggyanúsítanál, közölünk, előtte gondolkodj el.

Éva felkiáltott.

-Az anyám? Mi köze ehhez az anyámnak? Valaki mondja már meg?

Az apja a vállára tette a kezét és csitítani próbálta. Ránézett Timre és ennyit mondott.

-Gratulálok.

Éva megfordult és faképnél hagyta Timet. Apja és a testvére követték. De mielőtt bárki bármit is mondhatott volna még neki, Hilda eléje lépett.

-Én megmondtam neked, szépfiú. Áruló lesz ismét köztetek, de te sosem hiszel nekem. Majd hiszel, ha a baj csőstül jön feléd. Csak vigyázz mit teszel, mert a végén úgy járunk, mint Szodoma és Godoma.

Hilda is ott hagyta. Tim értetlenül nézet utána.

-Mi van?

Erik ennyit súgott oda neki; Biblia és ő is kisomfordált a vezérlőből. Mire Tim észbe kapott, már egyedül maradt a vezérlőben.

2.

A kúriában is nagy volt a lelkesedés a leadott szöveg után. Csupán Lexen és Apód csóválták a fejüket. Ők kevésnek tartották a mondanivalóját a szövegnek.

-Ezt Mary írta? – a többiek bólintottak- szerintem ez mind édeskevés volt.

-Mary, Lexen- miért?- kérdezett vissza Armand.

-Csak. Én igazán kevésnek tartottam. Valami izgalmat kellett volna beleírnia Mary-nek.

Armand és Katalin felnevetett.

-Lesz. Csak várd ki a végét. Ez volt a bemelegítés. De akik igazán odafigyeltek a szövegre, azok kihámozták a lényeget.

Katalin megvetően nézett Armandra.

-A lányomra gondolsz?

-Momentán nem a szervezet tagjaira gondoltam, hanem általánosságban a hallgatóságra.

-Mert az emberi faj tagjai olyan okosak, hogy azok, akik ebből a pár sorból rájöttek a célzott üzentre, fejvesztve menekülni fognak, esetleg elárulják azoknak, akik buták, nem hisznek semmiféle összeesküvés- elméletbe, most hinni fognak azoknak, akik célozva elmondják a szöveg lényegét, és ezek után egységesen lesz az agyuk átmosva. – gondolkodott hangosan Ursa.

- Maradjunk annyiban, hogy rátapintottál a lényegere, Ursa.

-Gratulálok! És az Arkárium?

-Per pillanatban felejtsétek el.

-Nem erről volt szó, Aramand. Ha emlékeim nem csalnak, azt beszéltük, hogy az Arkárium tartalmát erőltetjük rá az emberekre. Javítsatok ki, ha rosszul emlékszem.

-Nem. Jól emlékszel. De azt is mondtam, hogy a médián keresztül tömjük a fejüket az embereknek.

Armand felemelte a kezét és csendre intett mindenkit.

-Megbocsáss, Katalin, de ezt most úgy értsem, hogy még én mielőtt ideértem volna, ti ezt a médiás cuccot megbeszéltétek? – Katalin nem szólt semmit- nem semmik vagytok, azt most megmondom. És még te siránkozol azon, hogy a lányodat ne keverjük bele. Akkor nem gondoltál erre? –Katalin továbbra sem szólalt meg- jellemző. Ennek nem lesz jó vége, ha a saját fejetek után mentek és nem beszélitek meg velem a dolgokat.

Ezek után mély hallgatásba burkolództak egészen addig, míg Armand telefonja meg nem szólalt.

3.

Alec és Mary behúzódtak egy kisebb oszlop takarásába. nem vették észre, hogy valaki követi őket. Mary tárcsázott és épphogy kicsengett, máris felvették.

-Mi tartott ilyen sokáig?- ripakodott a lányra Armand.

-Tim Night. A leadott szövegem után összetrombitálta a csapatot.

-És? Mit gondolt ezek után a nagyokos?

-Semmiség. Gyanakszik, de James leállította, de előtte Konteon is közbeszólt.

A kúriában lévők a név hallatán felkapták a fejüket.

-Konteó? – kérdezte remegő hanggal Apód.

-Konteó. Jól hallottad undok gyíklény.

Az idegnek megálljt intettek.

-Mikor jöttünk és próbáltuk felvenni a kapcsolatot Katalinnal, valakik vagy valami belezavart az adásba- mondta Ursa – azt hiszem, ott jött mögöttünk a hajó, követett minket.

-Ez így volt- helyeselt Katalin- talán láttam is egy pillanatra a hajót. De az lehetetlen, hogy a Reptiliánok itt lennének. Neki tilos a Földre jönniük.

-Hát pedig, Katalin itt vannak. Tim sem volt boldog a megjelenésüktől. Kiváltképp, hogy két emberrel jöttek.

-Két emberrel?

-Azzal a gyerekkel és anyjával, aki leselkedett a kúriánál- válaszolt Mary – lényegtelen. Különben is, nem ezért telefonálok. Csupán azért, hívtalak, Armand, hogy tudd, Tim ráharapott és gyanút fogott. A következő bomba úgy három hét múlva robban.

Mary bontotta a vonalat.

-Hazudnak. Igenis jól tudják, hogy Konteó itt van a Földön, csupán azt nem tudták eddig, hogy itt vannak a szervezetnél.

-Mivel voltál szíves, nem tájékoztatni őket.

-Valahogy, kiment a fejemből, Alec.

-Persze. Na, menjünk, míg mielőtt gyanússá válna, hogy itt ácsorgunk. Még a végén ránk fogják, hogy rosszban sántikálunk. Mi a következő lépés?

-Most arra várunk, hogy a megadott időpontban megjelenjen a cikk- Alec bólintott- és most kutassunk tovább.

-Minek? Ha azt nézet, mi mindent tudunk erről az átkozott helyről.

-Biztos, ami biztos, Alec.

Attila utánuk nézett. Ahelyett, hogy szólt volna Timnek, vagy Alfának, úgy döntött, követni fogja őket és egy kínálkozó alkalommal lecsap rájuk. Nem is sejtette, hogy élete legnagyobb baklövését követi el ezzel.

4.

3 héttel később.

Robert lélekszakadva rohant be a vezérlőbe. A felszínen járt, a közeli boltban vásárolt be és vett egy újságot. A címlap nagyon is felkeltette az érdeklődését, ezért vette meg, tudta, hogy Tim nem tűri meg a különböző lapokat a szervezetnél, de erről mindenképp tudnia kell. Megközelítőleg három hét telt el a rádióadás után.

Berontott a vezérlőbe és zihálva nyomta Tim kezébe az újságot. Tim körül ott volt mindenki, aki számított. Az idegeneken át egészen a fiatalokig. Éva undorodva nézett végig újfent Konteó. Nem tudta eldönteni, hogy külsőleg ki utál a legjobban. Ursa, Apód, Lexen, vagy Konteó. Még a hideg is kirázza , ha a közelében van. Hilda nem messze állt Robertól és gúnyos mosollyal nézett a hirtelen betoppanó fiúra. Ha valaki jobban megnézte volna magának a vénasszonyt, az arckifejezésből rájöhetett volna, hogy tudja, mit fog mondani Robert.

-Ezt nem hagyhattam ott, főleg a rádióadás után. Tudom, hogy nem tűrőd meg az újságokat a bázison, de úgy voltam vele, erről mindenképp tudnod kell.

A címlapon egy vírus díszelgett, háttérben a Földdel. A cím is pontosan erre hívta fel a figyelmet.

A vírus, amely az űrből érkezett.

A mai napon napvilágot lát egy olyan írás, ami az öt évvel ezelőtt történtekre igyekszik magyarázatot adni. Egy ismeretlen informátor állítása szerint, a vírus, amely öt évvel ezelőtt óriási pusztítást végzett a természettel és tizedelte az emberiséget, egyenesen az űrből érkezett a Földre. Egy helyről, egy galaxisról, egy csillagrendszerből, ami a földön kívül létezik, és nálunk értelmesebb lények lakják. A cél pedig az, amit számtalan film feldogozott már: A Föld és az emberiség leigázása, rabszolgasorsba juttatása.

Van itt valami, amiről senki sem tud. Az öt évvel ezelőtt bekövetkezett katasztrófát, könnyű szerre meglehetett volna állítani. Ha egy bizonyos csoport időben lép. És ha ez a bizonyos csoport megtette volna időben az intézkedéseket, akkor talán napokon vagy heteken belül megállítható lett volna a vírus és a kegyetlen rombolása, nem követelt volna annyi emberáldozatot és nem tette volna tönkre azt a környezetet, ahova az ember szívesen járt kirándulni. De nem tettek semmit. Ők felelősek a bekövetkezett gaztettért. Kérdem én? Hol volt Isten? Vagy talán az a baj az emberiséggel, hogy elfordultak Istentől? És mivel e tettük megtörtént, Isten által nyújtott védelmi háló összeomlott, így nincs biztonság, nincs védelem és az illetéktelen behatolók a hatalmi elittel karöltve mutálódott vírust küldve a Földre, szelektálni kezdte az emberiséget. Mivel az emberiség elszalasztotta a lehetőséget, hogy visszatérjenek Istenhez, pedig megvolt rá a lehetőségük, így bajba sodorta önmagát, és a vírus végezni kezdte a dolgát.

E kis kitérő után, térjünk vissza az űrből érkezett vírushoz. Azt is beszélik, suttogják egyesek, hogy e csoport, kapcsolatban áll azon idegen lényekkel, akik kapcsolatba hozhatók a vírus Földre való eljuttatásáért, de azt is suttogják az éjszakában, hogy nemcsak e csoport áll kapcsolatban az idegenekkel, hanem egy másik csoport is, akiket egyszerűen csak hatalmi elitként szokás említeni.

Idáig tartott a cikk. Tim dühösen a dobta a padlóra a lapot. Éva utána nyúlt és felvette és ő is olvasni kezdte a cikket. Valóban nem említi azt, hogy ki az informátor és nem említi azt sem, hogy ki volt a cikk írója. Csupán a kép forrásáról tesz említést. Éva tovább adta az újságot és vándorolt kézről kézre a lap. Mary és Alec nem olvasta el a cikket, ki sem nyitották az újságot, hanem tovább adták a mellettük ácsorgó Norbertnek. Neki fel sem tűnt a dolog, de Attila figyelmét nem kerülte el.

Tim bömbölt.

-Ki tette ezt? Ki adott ki információt egy újság számára? Pár hete a rádióadás, most pedig ez.

Hallgatás volt rá a válasz. Majd jó öt perc eltelte után Erik így szólt.

-Neked most ez lett a hepped? Nincs más ötleted, mindaz, hogy közölünk, valaki szivárogtat ki anyagot?- Tim dühös tekintettel nézett rá Erikre- nem lehet, hogy az a baj, hogy nem találod rá a megfelelő választ és köztünk keresed a bűnbakot? Nem lehet, hogy máshol kellene?

Erik hátat fordított és csörtetve, kivonult a vezérlőből. Attila vállat vont és így szólt.

-Most az egyszer igazat adok neki.

Tim az asztalon ült, most felállt és Attila elé állt.

-Mondd még egyszer?

-Csupán annyit mondtam, hogy most az egyszer, igazat adok Eriknek. Ne itt keresd a bűnbakot.

-Hanem hol? Mégis hol?

Attila ránézett Évára, majd vissza Timre.

-Mondjuk, a felszínen egy bizonyos kis társaság körül- újra visszanézett Évára, a lánynak címezve a mondandóját, de a tekintete a semmibe meredt – vagy mondjuk egy bizonyos naplóba, ami nemrég került elő a háznál.

Eriket követve szintén kivonult. Éva védekezni kezdett.

-Nem, a nagyanyám naplójában biztos, hogy nincs benne. Miért lenne? A nagyi előrelátott bizonyos dolgokat, azt írta le a naplójában, ezt ti is tudjátok. Miért írta volna meg, hogy a szervezet dolgai, ki fognak szivárogni? Különben is, ez a napló vékonyabb az összes többinél. És anyámat is hagyjátok békén.

Sírva hagyta el ő is a vezérlőt. Utána rohant az apja és a nővére. Hilda lépett elő a tömegből. Megvető pillantásokat vetett Timre.

-Megmondtam már neked szépfiú, ismét áruló van köztetek, kinek szava, mint egy próféta, hullajtja le a leplet a szervezet gaz tetteiről, és az igazság, mint egy vízfolyás a felszínre tőr, és nem fogsz tudni ellene védekezni, és ő meg fogja tudni az igazságot, és nem lesz benne köszönet.

Mielőtt Tim bármit is reagálhatott volna Hilda szavaira, követve a többiek példányát, kirohant a vezérlőből a vénasszony, utolérve Évákékat. Könyökénél fogva megrántotta a lányt.

-Normális? Törje el a kezem.

-Mit csinál a lányommal? Kotródjon el az útból- kiabált Hildára Ádám.

-Miután szóltam hozzá. Mondtam már neked kislány, húzz el innen, de gyorsan, mielőtt a baj, a fejedre omolna. Nem hallgattál rám öt évvel ezelőtt sem, s lásd, mi lett a vége, most e sors vár rád, de talán még rettenetesebb lesz. A rettenet neve az igazság és fájóbb lesz mindennél. Pedig tudat alatt jól tudod, de nem mered kimondani. Az igazság, mint a vízfolyás a felszínre fog törni és ne lesz benne köszönet. Előbb nagyot fogsz csalódni, majd mielőtt a lelked békéje helyre állna, újabb katasztrófa sújtja majd az emberiséget.

Sarkon fordult és elviharzott. Éva mély levegővétellel próbálta nyugtatni magát.

-Hogy én, hogy utálom ezt a nőt.

Bevonultak a szobájába. Éva az asztalhoz lépett és felvette a nagyanyja naplóját, és csak úgy lapozni kezdte. Negyedik oldal bejegyzésén megakadt a szeme.

„ Újra eljön majd a nap, mikor az emberek nem figyelnek a jelekre, és a világ ismét újból elsötétül, porfelhő takarja majd el az eget, a Nap hetekig láthatatlan lesz. Több robbanás rázza meg először Európát, majd az egész világot, és a városok világszerte tovább virágoznak. „

-Ezt hallgassátok.

Felolvasta a kis részt a nagyanyja naplójából. A testvére a válla felett kukkantott bele a naplóba.

-Mire akart vajon a nagyi célozni? Számomra kétértelmű.

-Kétértelmű? –Rózsa kivette testvére kezéből a naplót és tovább olvasta- számomra ugyan nem. Nekem épp olyan, mint a többi naplójában leírt, kusza, értelmezhetetlen utalásokkal, jelekkel teli szövegei. Megmondom őszintén, például azt a naplót, amiben a vers volt található, én azt azóta kis sem nyitottam. Felőlem, az van beleírva, amit nagyi beleírt. Bár, lehet, hogy az a napló, még mindig James-nél van.

-Akkor, hogy lett az ökoszisztéma helyreállítva?

-Végeredményben Tim, James, Laci és a két űrlény csinálta. Ők utasítottak, én véghez vittem, amit kértek. Amúgy pedig a Föld regenerálja önmagát. Tudod. Körforgás, körforgást követ, újélet jön egy elpusztult után.

Rózsa fejjel lefelé állította a könyvet.

-A nagyi ugye valamiféle jelekről írt?

-Arról? Miért?

Rózsa Éva orra alá dugta a könyvet. Annak az írásnak a végén, amit az előbb felolvasott, Éva számára egy nagyon is ismerős jel volt odarajzolva. A piramis szemmel.

-Már megint. Az Illuminátusok állítólagos jele. Piramis szemmel. A nagyi első naplójában is benne volt, illetve abban a játékban is, aminek a segítségével a gyerek ránk talált. Odaadta már egyáltalán Timnek?

-Azt hiszem, igen- válaszolt Andi- miért?

-Lényegtelen. Különösképp nem érdekel- Éva nem vette észre, hogy a testvére és az apja furcsán néznek egymásra-, de vajon, mire célzott a nagyi? Norbi hol van?

Vonogatták a vállukat. Éva kivette a zsebéből a mobilt és hívni kezdte.

-Honnan tudod a számát? – kérdezte a testvére- Éva csendre intett

-Ide tudnál jönni hozzám? –És már le is tett- nem kell telefonszám. Megnyomom rajta az egyes gombot és a monitoron megjelennek a nevek. Hasonlóképp működik, mint a GPS. Elvileg, percre pontosan beméri, mindenki tartózkodási helyét a bázison belül. Ha megvan az illető, csak rápöccintek a nevére, és már hívja is. Alfa találmánya.

-Aha.

Kopogtak, majd Norbi belépett a szobába.

-Mi a hézag?

Éva kikapta a testvére kezéből a naplót és megmutatta Norbinak a bejegyzést.

-Szerinted, mire gondolhatott a nagyi? Testvérem szerint, kétértelmű a mondat.

-Fogalmam sincs. Vulkánkitörés?

-Passz.

Norbi a napló másik oldalát kezdte el tanulmányozni a lap szélén apróbetűs írást fedezett fel. meglökte Évát.

-Idenéz.

-Te jó ég! Ezt hallgassátok. „ Egy ösvény, egy út, rajta négy elem. Kövesd a négy elemet, melyek egy dalhoz vezetnek, ha annak szövegét és dallamát megfejted, belépőt nyersz a nagyok közé"

Norbi ismét meglökte Évát. Azon az oldalon, ahol az apróbetűs rész volt olvasható, középpen e pár sor volt írva.

„ A háznál van a sorsod kulcsa. Keress, kutass, megoldást a kedvenc könyvedben leled, nézz körbe, ha beléptél számolj onnan tíz lépést, onnan ötöt és odakint a csillagok alatt megleled a megoldást."

-Mi van? –rázta meg Éva a fejét, majd ismét elolvasta a sorokat.

-Mire célzott a nagyi?

-Fogalmam sincs. Mikor utoljára fennjártunk a háznál, minden szanaszét volt dobálva. Kedvenc könyved? Elég sok volt.

-Fel kell mennünk, lányom. Nekem sincs kedvem, megfogadtam, hogy oda többé a lábam nem teszem be, bár mennyire is fáj. De ha a nagyanyád, léten, nyomon üzenget, és az üzenetei a házhoz vezetnek, vissza kell térnünk oda.

-Nem tudom, apa. Valami nagyon rossz előérzetem van. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy meg fognak ölni minket. Ha titeket nem is, de engem biztosan. Belekeveredek a nagyok játszmájába, ha nem is akarom. Vagy valaki belekever szánt szándékkal.

-Beszélsz badarságokat- torkolta le a lányát Ádám-, hogy mondhatsz ilyet?

-Figyeljétek meg! Ezek a cikkek, nem véletlenül születtek meg. És azt is figyeljétek majd meg, hogy Tim szemében, én leszek a bűnbak.

Éva körbenézett.

-Hol van Attila? Azt hittem, velünk együtt távozott a vezérlőből.

-Fogalma sincs- vonogatta a vállát Gábor-, de annyira nem is érdekel. Állandóan csak okoskodik, aztán hülyeség jön ki a szavaiból. Főiskolán is sok volt belőle.

-Jaj, Gábor.

-Megmutatjuk, Timnek? – kérdezte Gábor.

-Még csak az kéne! Ez a mi kis titkunk marad. De vajon, hol és hová vezethet?

-Nem tudom, kislányom.

-Most mit csinálunk?- kérdezte Gábor.

Éva gondolkodóba esett.

-Szerintem arra utal, hogy ki kell mennünk a felszínre. Ugyan nem akartam soha többé visszamennünk a házunkhoz, de úgy értelmezem a nagyi sorait, hogy muszáj lesz. A házunk a titok nyitja.

-Kúria?

Éva felkapta a fejét.

-Kúria? Miféle kúria, apa?

-Amiről a gyerek beszélt, ahol ott járt többször a vírus pusztítása után, és szemtanúja volt állítólagosan több mindennek.

-Á. Kizártnak tartom. A házunk a titok nyitja. Holnap éjjel kimegyünk.

Tíz percig nem szóltak egymáshoz, majd Norbi szólat meg.

-Szerintem, valaki, igenis tudna nekünk segíteni.

-Kicsoda?- kérdezték egyszerre.

-A pap- válaszolt Norbi.

-A pap? És ugyan, miben tudna segíteni?

-Azt nem tudom, de mégis csak egy pap- válaszolt Norbi.

-Te meg régész vagy. Szerintem, neked is tudni kellene rá a választ- vágott vissza Éva.

-Mondtam már. Lehet, egy vulkánkitörésre utal, ami most fog bekövetkezni. Vagy már egyszer bekövetkezett és most fog érződni az utóhatása.

-És ugyan mikor következett be? I.e. 10.000-ben? A jövőben? Vagy ezer év múlva?

-Honnan tudjam? Nem vagyok sem jós, sem jövőbe látó. Lehet nem is erre utal. Ez csak egy tipp. Az is lehet, hogy épp egy atomtámadásra gondol, vagy felrobban egy erőmű... mit tudom én...

-Jól van, na! Nem kell mindjárt bekapni az embert.

Gábor megköszörülte a torkát.

-Most mit csinálunk? Ki megyünk a felszínre?

-Ki. Mondtam már. De nem most. Majd holnap éjjel. És Timnek, de még Alfának sem szólunk. Csak mi megyünk ki a házhoz. Világos?

-És a pap.

-Meg a gyerek. Keressétek meg őket. Ja- kiabált a fiúk után- ha nem esik neheztekre, akkor még Hildát is.

Egymásra néztek, majd Évára, de nem szóltak semmit. Elindultak megkeresni őket. A lányok egyedül maradtak a szobában.

5.

Attila körbetekintett. Hiába, nem vette észre az illetőt, aki őt követte, mióta elhagyták a vezérlőt. Megtorpantak mindketten. Éva ajtaja kinyílott és libasorba kivonultak a fiúk. Ők sem vették észre Attilát és a másikat. Jobbra fordultak és elindultak arra, amerre az idegenek, és Hilda lakott. Ott szállásolták el azokat is, akiket a szigetről hoztak vissza és a fiút az anyjával.

Attila nem foglakozott velük tovább, egy ajtóhoz lopódzott és hallgatózni kezdett. Nem hallott semmit. A keze a kilincsen volt, de nem merte lenyomni. Hezitált. Valaki a háta mögé állt és megszólította. Akkorát ugrott, mintha egy bolha csípte volna meg. És szembe találta magát Erik Mortonnal.

-Én a helyedben körül néznék, mielőtt belépnék. De nyugi, nincsenek a közelben.

-Hogy kerülsz ide!- förmed rá Erikre- követtél?

-Bevallom, igen. De jó szándékkal. Figyeltelek a vezérlőben. Igazat adok neked mindenben.

-Vagyis?

-Amit Timnek mondtál- Attila biccentett.- sőt az is feltűnt, hogy lopva lestél a két angol felé.

-Kik felé?

-Alec és Mary. Van egy olyan érzésem, hogy valamit tudsz róluk. Éppúgy, mint én.

-Tessék?

-Bizony. Ha te beavatsz a titkaidban, én is elmondom az enyémet. Össze kell fognunk.

Attila ránézett. Karba font kézzel állt előtte. Gondolkodott. Öt éve sem volt számára szimpatikus a fiú, és most sem volt az. Attila, még pár percig gondolkodott, majd mesélni kezdett. Erik kíváncsian hallgatta. Attila alig öt perc elteltével befejezte. Erik kezdett el mesélni. Az ő története tovább tartott öt percnél. Mire befejezte, Attila úgy érezte, valóban össze kell fogniuk, és gyökeresen kiirtani a csapatból a gonoszt.

Beléptek Mary szobájába.

-Végül is, mit keresünk? – nézett körbe Attila a lány szobájában.

-Valamit, ami arra utal, hogy a kisasszony összejátszik Ursáékkal és a hatalmi elittel.

-Hihetetlen. Sosem volt szimpatikus a lány, Alec-ről már ne is beszélve- túrt bele az asztalon fekvő iratokba. A szeme megakadt valamin. Felvette a lapot, és egy ismerős írással találta szembe magát- Erik orra alá dugta a lapot- ezt nézd meg.

Az újságcikk kezdetleges változata volt.

-Valami ilyesmire gondoltam, de nem pont ilyenre. Eszembe sem jutott, hogy ő írja őket. Az én gyanúm Katalin volt.

-Az enyém is. Ezért céloztam rá és a naplókra. Mit csinálsz?

Erik összehajtogatta a lapot és zsebre vágta.

-Bizonyíték. Jól lesz a későbbiek folyamán.

-Megmutatod Eriknek vagy Alfának?

-De hogy is! Ez ütőkártya a kezünkben, öcskös. A kellő pillanatban bedobjuk. És most gyerünk. Bármikor beállíthatnak. –megállította Attilát- mi nem találkoztunk, nem fogtunk össze világos?

-Mint a nap.

-Helyes.

6.

Épphogy távoztak, Mary és Alec robogott a lány szobája felé. Szemük sarkából látták az érkezésüket, így tettek egy kanyart és visszasietek a lány szobájához.

Mary mérgesen az ágyra dobta magát, durcásan befelé fordult.

-Most meg mi bajod?-ült melléje Alec.

-Hallottad te is nem? Mégis? Hogy csináljuk? Mi vagyok én? Valami terminátor, aki, mint egy faltörő kos, átgázol a téglákon?

-Ezt most nem értem. Azt hittem az a bajod, hogy Tim ráharapott a dologra?

-Semmi. Ne foglalkozz velem. Fel kellene hívnom Armandot. De nincs kedvem.

-Ja, hogy ez a bajod. Ja, kisanyám, ez a dolgod. Tájékoztatni a fejeseket. Régen e személyeket besúgónak hívták.

Mary mérgesen egy párnát dobott feléje, de célt tévesztett. A keze megállt a levegőben és az asztalát nézte. A szépen rendezett papírok, most szanaszéjjel hevertek rajta.

-Hallod? –lökte meg a fiút- itt járt valaki.

-Mi?

-Mondom, valaki járt itt!

-Honnan veszed?

-Onnan, te nagyokos, hogy én mindig tip-top rendben tartom az aszatlom. Ma reggel is összepakoltam, mielőtt még Tim hivatott minket. Még a földön is vannak lapok. Ó, te jó ég!

-Most meg mi van, Mary?

Lemászott az ágyról és turkálni kezdett a lapok közt.

-Nincs itt.

-Mi? Mit keresel annyira?

- Egy lapot, amire az újságcikk piszkozatát írtam.

-Biztos itt van valahol, de a kupiban elkeveredett.

Mary mérgesen nézett rá.

-Ha azt mondom, hogy itt volt, akkor itt volt- még egy kicsit piszmogott a lapokkal, majd mérgesen rávágott az asztalra-, na, mindegy. Erre most nincs idő. Lehet, véletlenül kidobtam. Fel kell hívom Armandot- körbenézett- hol a telefonom?

Alec jobbra nyúlt és odanyújtotta neki.

-Tessék, itt van. Neked is be kellene szerezned egy olyan készüléket, amely Évának van.

-Az csak egyeseknek jár. Alfa készítette Évának és Timnek. Minek is akartam hívni, Armandot?

-Az újságcikk, kedvesem az újságcikk.

-Ja, tényleg.

Tárcsázott. Két csengetés után a hívott fél felvette.

-Na végre. Azt hittem már nem is hívsz. Ezek szerint...

-Ezek szerint, bejött az ötleted. Tim ráharapott a dologra és el is hiszi. Azt hiszi, hogy valaki , közölünk, szivárogtatja ki az információkat a szervezetről.

A háttérben gúnyos nevetés hallatszott. Apód rekettes hangján így szólt.

-Legalább egy valamit jól gondol- szavait vihogással toldotta meg Katalin és Ursa.

-Fejezzétek be.- abbahagyták a vihogást - Ráharapott a csalira?

-Rá. De rendesen.

-Még egy cikket írsz... a tartalmát rád bízom, a többi már a mi dolgunk lesz. Viszont, lesz még egy feladatot, hisz ezért írod a cikkeket. Figyelem elterelés.

Mary a szemeit forgatta.

-Mi lenne az? Azt ugye tudod, hogy azért küldtél ide, hogy kémkedjek a szervezet után? Amit olyan jól ismerek gyerekkorom óta. Csak azt nem értem, hogy miért? Mikor ott van Katalin is. Ő is épp ugyanolyan jól ismeri a szervezetet, mint én.

Katalin már nem nevetett, de nem szólt semmit, Armandot figyelte, de kész volt támadni is.

-Azért, aranyom, mert Katalin már nem tud ott lenni. A lánya utálja, Timről már nem is beszélve – Katalin visszaakart vágni, de Ursa csendre intette- ott van még ugyan Erik Morton, de ahogy mondani szokás tesz a feladatára, ezért vagy ott, nem másért. Meg persze azért is, mert a vírus elvette tőled a szüleidet – Mary szeméből könnycsepp hullott és kihangosította a telefont, így az ajtó előtt álló két fiú mindent hallott, ami odabent folyt - továbbá, miután megírtad a cikket, fogod magad és Alec-kel együtt kilopod a vírust a szervezettől.

-Na, álljon meg a menet. Eredetileg erről nem volt szó. Milyen vírust és honnan? –Mary elhallgatott, merev tekintettel bámult rá a falra, majd leült az asztal mellé állított székre- tényleg... én ezt el is felejtettem.

-Amilyen szita agyad van mostanában- Alec viccnek szánta, de rosszul sült el. Mary hasba ütötte. –Jól van, na! Vicc volt.

-Na szóval. Megírod a cikket, majd Alec-kel együtt kilopd nekünk a James által kreált , illetve annak a vírusnak a mutáns változatát, ami megbetegítette Erik Morton még Angliában.

Odakint hallgatólószik férfi nagyot nyelt.

-De utána békén hagytok és elfelejtitek azt is, hogy én élek és létezem.

Armand és a díszes társaság felkacagott.

-Azt már nem!-ordította el magát Mary – ez lesz az utolsó, amit a hatalmi elitnek megteszek. És kész. Befejeztem.

-Álmodban, kisanyám, álmodban.

Mielőtt a lány bármit is válaszolhatott volna, az idős férfi bontotta a vonalat. A kúriában tartózkodók összenéztek. Armand ennyit mondott." megteszi" . A kezébe fogott egy könyvet és hátat fordított Katalinnak és a lényeknek.

Mary zokogva az asztalra borult. Alec próbálta vígasztalin, a keze megindult a lány háta felé, de félúton megállt. Hallkan ennyit mondott neki.

-Ott leszek melletted. Simán megtesszük. Észre sem fogják venni.

Mary arcán a könnyek végi folytak, kisírt szemmel nézett rá, és zokogva kérdezte.

-Te tudod, hol van?

És Alec mindent elmondott a lánynak.

Erik megfogta Attila karját és halkan beszélt.

-Nem hallottál semmit, világos? – Attila bólintott- mindent elkövetünk, hogy ne szerezzék meg a vírust és ismételten kárt tegyenek az emberiségnek és a természetnek.

-Én is megkérdezem ugyanazt, amit Mary kérdezett Alec-től. Tudod, hogy Tim és James hová tették a vírust?

-Tudom. Én is ott voltam, amikor Alfa és James elrejtették azt a kis fiolát, amiben az a vírus található, ami megfertőzött engem. Egy pici kis helység, azon a szakaszon, ahol az idegenek laknak azokkal, akik a szigetről érkeztek. Bízom benne, hogy még ott van, mert az építkezés közben húztam el a csíkot. Te tudod, hogy átépítettek e valamit?

Attila a vállát vonogatta és a fejét rázta.

-Megmondjuk, Tim-nek?

-Mondtam már, hogy nem!

-Akkor mit csinálunk, Erik?

-Követjük őket és adott pillanatban leleplezzük őket, de ha mintha mondtam volna már.

Attila bólintott, majd távoztak. Nem is sejtették, hogy egyikük a sorssal játszik.

7.

Konteó a szobája ajtajából leselkedett kifelé. Így jól látta, hogy a fiúk megállnak a pap ajtaja előtt és bekopognak. Konteó szobája pont szemben volt a tiszteletesével, és arra várt, hogy a pap kilépjen rajta és elkapja, mert a szigeten töltött pár hét alatt, jócskán egymásnak mentek. De eddig nem volt szerencséje, mert mindig társasággal távozott, vagy egyszerűen nem hagyta el a szobáját.

A pap résnyire nyitotta ki a szobája ajtaját, miután meglátta az érkezőket, betessékelte őket a félig nyitott ajtón át. Konteó az ajtóhoz osont, és hallgatózni kezdett.

-Mit akartok?

-A segítségére van szükségünk. –kérte Norbi.

-Pont az enyémre?

-Igen, a magáéra. De nem is nekünk, hanem Évának van szüksége magára.

A pap füttyentett egyet.

-És ugyan mi az, amit ő nem tud megoldani, én viszont igen? Vagy talán olyan dolog, amihez a te szakmai tapasztalatod kevés?

-Azt inkább mondja el ő maga. Kérem, tiszteletes úr, segítsen. Ön mégis pap, jobban érti a dolgokat. Legalábbis a szigeten sokkal jobban el tudta magyarázni azokat a dolgokat, amiket nem értettünk.

-Azért pár mondatban te is összefoglalhatnád.

Norbertnek nem tetszett a dolog, pár perces gondolkodás után elmondta azt, amit elmondhatott. Konteó odakint erősen koncentrált minden egyes elhangzott szóra.

-Rendben- válaszolt a pap- bár nem tudom, minek kellek én is hozzá, amikor jól tudja a választ. De azért megnézem, mit írt végül is abba a híres naplóba a nagyanyja. Csak azt nem értem, miért akar beszélni Hildával és a fiúval?

A fiúk a vállukat vonogatták.

-Ezt csak ő maga tudja- válaszolt Gábor.

A szobában megreccsentek a székek, hallatszott, hogy az odabent tartózkodok megindultak kifelé. Konteó fürgén a szobájába termett és megvárta, míg azok elindulnak a fiú szobájához.

Bekopogtak az ajtón. Helga nyitott ajtót, beengedte őket. A lény utánuk akart osonni, de nem sikerült neki. Másodpercekkel később anyja és fia, követte a fiúkat és a papot. Várt pár másodpercet és utánuk futott, gyors, gyíkszerű járásával.

-És Hilda? – tudakolta Gábor.

-Nyugi. Nem fogjuk megkeresni. Jön ő magától is. Tudja jól, hogy keressük és azt is, hol talál ránk- válaszolt Norbi.

Gábor azért mégis hátra- hátra nézett, egy pillanatra megtorpant. Valamit látott elsuhanni. Megrázta a fejét, arra gondolt, biztosan képzelődik. Az árnyék többé nem jelent meg, sietett utolérni a többieket. Konteó egy kisebb beugróból leste őket. Épp ki akart lépni, amikor Hilda suhant el mellette. Fürgén, magabiztosan lépkedett a többiek után.

Konteó kilépett a takarásból és utánuk akart rohanni. Mire utolérte volna őket, berobogtak Éva szobájába, és a lény beleütközött Tim Night-ba.

8.

Egy darabig farkas szemet néztek egymással.

-Te mit keresel erre, Konteó?- támadta le a kérdésével a lényt.

Konteó a kezével előre mutatott, de nem mondott semmit.

-Kérdeztem valamit, nem hallod?

-De, hallom. Nem vagyok süket. – Konteó átváltott az angyalnyelvre, és úgy mondta – sétálok.

Tim szintén énoki nyelven válaszolt.

-Sétálsz? Neked nincs jogod erre sétálni. Neked semmihez sincs jog a Földön, pláne nem itt- mutatott körbe Tim - Ki lettél tiltva a bandáddal az élen a bolygóról. Te itt és most, ebben a pillanatban, csak megtűrt idegen vagy. Egy rossz mozdulat, egyetlen stikli, és repülsz a bázisról, és a Földről egyaránt. Úgyhogy hátra arc és indulhatsz is vissza a szobádba.

Konteó dühösen nézett a férfira, majd hátat fordított neki, de mielőtt távozott volna, így szólt Tím-hez. A fejét kilencven fokos fordulattal Tim felé fordította.

-Idefigyelj, Tim Night! Pár évvel ezelőtt a szigeten, nem így beszéltél hozzám. Te ajánlottál szövetséget, te kértél, hogy jöjjek a szigetre, majd egy megadott időpontba a Földre. Én és a társaim a megbeszéltek szerint megérkeztünk, de te azóta is fittyet hánysz ránk. Mondd? Miért is vagyunk itt?

Tim ránézett, de a szeméből csak megvetettség sugárzott.

-Gondoltam. Ha meggondoltad magad, és mégis be akarod tartani a megállapodásunkat, tudod, hol találsz. Így kössön egy idegen egyességet egy emberrel. Apádnak is ez lett a veszte. Az öreglányról nem is beszélve. Éva tud róla?

Fürge léptekkel eliramodott a szobája felé. Tim egy másodpercig hezitált, megindult Éva szobája felé, útközben meggondolta magát és hangos csattanással bevágta a szobájának az ajtaját.

9.

Mind ott tolongtak Éva szobájába. Vártak valakit. Nem sokáig, mert az illető kopogás nélkül rontott be a szobába. Nem szólt semmit, hanem Ádámot félrelökve leült az egyik székre, ami az asztal mellett állt. Éva körbenézett, majd így szólt.

-Nos, miután a kérésemre ilyen szép számmal összegyűltünk, akkor el is mondanám, a találkozásunk okát- minden tekintet rászegeződött. Még Hilda is őt nézete a vizenyős szemeivel- a nagyanyám naplójában találtunk úgy mond különleges írásokat- Éva felolvasta őket- azért hívtam ide önt tiszteletes úr, hogy mind az egyház képviselője, tudna e valami érdemlegeset mondani?

A pap megtörölte zsebkendővel a homlokát.

-Az archeológusgyerek már felvázolta a történetet- Norbert legyintett egyet-, de tőle is kérdeztem, miért én? Ő is tudna rá válaszolni. Régész, tanult történelmet, ő is ért az Illuminátusokhoz. A szigeten be is... - elhallgatott. Ne haragudj, kislány, de nem segíthetek neked.

Felállt és ki akart lépni az ajtón, mikor Éva megállította.

-Kérem, tiszteletes úr! Nagyon szépen kérem, segítsen nekem.

Pap visszafordult.

-Úgyis tudod a választ. Az elsőre biztosan. Tisztán és világosan leírja, hogy kikre utal. A piramisról és a szemről már nem is beszélve- kezével István felé intett- gondolom nem véletlenül hívtad ide őt is? A játék miatt igaz? Neked más célt szolgálna. –István értetlenül nézett rájuk - a többi...

Hilda a szavába vágott. Kivételesen nem beszélt rimbuszokba , nem gúnyolódott, egyszerűen csak belefolyt a beszélgetése.

-A többi, vagyis az a rész a naplóból, ami arra tesz említést, hogy a Nap elsőtétül, két dologra utal. Vagy bekövetkezik egy földrengés, vagy felrobban egy atom. De ez képtelenség. Ma már nagyon is biztonságosak az erőművek, és aktív vulkán Európában csak az Etna. Nem hiszem, hogy akkor ereje legyen, hogy az kihatással lenne Európára.

-Maga már csak tudja- gúnyolódva tett megjegyzést Gábor. Magába gondolta, de kimondta hangosan.

Hilda nem foglalkozott vele.

-De utalhat másra is. Mondjuk Európát vagy a későbbiek folyamán az egész világot érintő népvándorlásra.

Éva idegesen vette a levegőt.

-Ez képtelenség- válaszolt.

-Egyáltalán nem. Emlékszel arra, amikor bejeleztek a műszerek és Tim közölte, hogy Konteó itt van a Földön?- kérdezte Gábor. Éva bólintott- akkor került szóba Armand Mendez vagy ki- ismét bólintott- Tim akkor tett utalást arra, hogy ki is ez a fickó, miután a kedves Attila haverod rákérdezett- Éva tekintete elsötétült- látom, emlékezel. Nos, Tim akkor beszélt egy elméletről, hogy Armand uraság egyik célja az, hogy Európát egységes államokba tömörülve, egységes vallást és valutát kialakítva mindenki ura legyen a lényekkel együtt. Utána néztem. Az egyik terv az volt, hogy az öregedő Európát bevándorlókkal árasszák el, akik keveredjenek az őslakosokkal. Hálisten' nem sikerült neki.

Éva felpattant asz asztalról és a szekrényéhez rohant. Onnan egy cetlit kotort elő és Hilda orra alá dugta.

-Ezt maga írta?

Hilda megkuksolta a lapot.

-Honnan került hozzád?- kérdezett vissza ingerülten.

-Egy hulla mellől, annak a háznak az udvarán, ahol felnőttem.

-A szobádba belépve. Azon csúsztál meg.

-Ez most részletkérdés, apa. A háznál volt és kész.

-Én írtam. 5 évvel ezelőtt. Jóval azelőtt, mielőtt a vírus kegyetlen pusztításba kezdett volna és kitört volna a balhé, és a szerencsétlen Miló az eső áldozatává vált.

Éva visszaült az asztal tetejére és felolvasta az ismert szöveget.

-Volt egy látomásom. azt próbáltam leírni, de nem sikerült. Jöttetek ti, Ursa és csapata és a vírus becsapódott. És bízzunk abban, hogy e sorok sosem válnak valóra. Hisz tudjátok, hogy a mostani pápa a kereszténység utolsó pápája. Ha ő nem lesz, a keresztény Európának vége.

-És mi lenne a vége?

Hilda a vállát vonogatta, majd hirtelen Istvánra mutatott.

-A választ nála találod, a kulcs a játékban van elrejtve. De jól vigyázz, hova lépsz, mert a játék az életedbe kerülhet. Nem biztos, hogy te leszel az új világrend ura, hanem azok, akik a játék során társaddá szegődnek, és az élteted árán hatalomra törnek.

Megfordult és kifelé indult. Éva utána kiabált.

-Álljon már meg!-leugrott az asztal tetejéről- mégis? Mit értésünk alatta?

Hilda visszafordult, és vizenyős szemeit Évára szegezte.

-Nem tudom, mire gondolt a nagyanyád. De azt is mondtam, nem segítek neked. Olvasd a Bibliát. Az mindig a segítségünkre siet. Habakuk és Ézsaiás könyvét olvasd. Máshogy nem tudok rajtad segíteni.

Visszafordult a keze már a kilincsen volt mikor is Éva újra szólt hozzá.

-Kérem, Hilda! Ha szépen megkérem, holnap éjjel, kijönne velünk a házhoz?

Nem fordult meg. Elmosolyodott.

-Mikor?

-23 óra?

-Tökéletes.

-Akkor holnap itt, a szobámban várjuk, Hilda.

-Mi volt ez az egész?-kérdezte István- mit tudok én? Mi van a játékkal?

-Hányszor mondtam neked, kisfiam, hogy ne rendelj semmit az internetről. Főleg ne játékokat. Állandóan elmentél otthonról az éjszaka közepén, a kúriához. S mi lett a vége? Mondd el. Mondd el, azt, amit nekem is elmondtál. Főleg a vénasszonyok meséjét.

-Jaj, Anya, hagyjál már!

-Milyen mese?- kérdezett vissza Éva.

-Semmilyen. Lényegtelen.

-Biztos, hogy nem az, ha édesanyád ennyire ideges tőle.

István ránézett az anyára, aki alig láthatóan bólintott. A gyerek visszafordult Éva felé és mesélni kezdett. Ám, mielőtt a fiú belekezdett volna a történetébe, Tim ismét kijött a szobájából, és majdnem beleütközött Hildába. Másodpercekig undorodva nézett a vénasszony után, el nem tudta képzelni, hogy mit keresett Évánál.

Tim Éva ajtajához osont és hallgatózni kezdett. Mire István a története végéhez ért, Tim számára közel 25 év egy rejtélyes mozzanata más megvilágításba került és rájött a dolog nyitjára. Nem várta meg az odabent tartózkodók reakcióját, visszament a szobájában, és elgondolkodott azon a bizonyos estén, amikor az édesapja és Rózsa meghaltak.

-De ha találtak ott egy holttestet...

-Ami épp olyan rejtélyes módon tűnt el, mint Hilda maga. – fejezte be a mondatot Gábor-, de azok a furcsa sebek, hegek rajta. Nem lehet...

-De. Pontosan azok. Idegen kezűség, egy idegen lény által.

Rózsa lehajtott fejjel hallgatta őket. Néha- néha fel- felnézett hol az apjára, hol pedig Norbertre. Tekintetük összetalálkozott, de egyikőjük sem mondott semmit.

-De ki lehetett a férfi?- kérdezte Gábor- lehet, éppúgy életben lehet a mai napig, mint Hilda?

Éva a vállát vonogatta.

-Biztos nem. Hildát nem találtuk a romok alatt, itt pedig a holttest megvolt, de eltűnt- a fiú hevesen bólogatott- fogalmam sincs ki lehetett. Valaki olyan, akinek köze volt a szervezethez. Akkor holnap kimegyünk a felszínre, de előtte, találkozzunk jóval az indulás előtt, itt nálam, és kérlek- Éva ránézett a fiúra- hozd magaddal a játékot.

Nem is sejtették, hogy milyen hamar tudomást szereznek arról, hogy kinek a teste volt az, amely oly rejtélyes mód köddé vált, húszon évvel ezelőtt.

10.

Mary telefonja a beszélgetés után, jó negyedórával felcsipogott. Kivételesen Lexen küldte a következő cikk témáját a következő üzenettel.

„ Csatolom az anyagot, amiből cikket fogsz írni. Nálunk ennyi volt róla, ami bőven elég, hogy robbanjon a bomba. Amit aláhúztam, nem bánnánk, ha kihagynád, vagy írd át valahogy. Jól tudjuk, hogy az adatbázisban van fenn erről cucc, és azt is, tudjuk, hogy Tim Night-nak lövése sincs róla. Ha esetleg, nem találsz megfelelő információt, nézd meg abban a szekcióban, ahol a szervezet létrejötte óta az információkat tárolják"

Alec egy határozott mozdulattal rákattintott a küldött anyagra. Épp annyi is elég volt számukra, amit futtában elolvastak belőle. Összenéztek, és csak ennyit mondtak: „Nem semmi" Alec a tálcára helyezte, majd pár kattintás után, rácsatlakozott a központi számítógépre. Célirányosan kutatott a rengeteg mappa és fájlok közt. Hamarosan rátalált arra, amit kereset. Sok új infót nem tudtak kihámozni belőle.

-Amit küldtek épp elég, ahhoz, hogy megírd a cikket. Sőt. Ebből akár kettő is születhet.

-És erről Tim nem tud?

-Ezek szerint? De most megtudja, mert megírod- gúnyosan felhorkantott Alec.

Mary ránézett.

-Te erről tudtál, igaz?

-Talán igen, talán nem. De ha Éva rájön... de hol lehet az alagút és a bejárata?

-Ezt sosem gondoltam volna Rózsáról, Katalinról, és pláne nem kedvenc vezetőnk apjáról. Alfáról már nem is beszélve. Ők neveltek fel. A szüleim...

-Szerintem ők nem tudtak róla. Éppúgy becsapták őket, mint téged. Na, írjuk meg azt a cikket.

Mary nekiült és nem vette észre az utolsó bejegyzést saját magáról. Alec figyelmét nem kerülte el. Alec nem szólt semmit, csak meredten tekintett Mary-re a halványan világító mennyezeti lámpa fényében. A lány hirtelen felpattant, és mint egy ketrecbe zárt vadállat fel –alá mászkált, aki a vesztét érzi. Ideges volt. Alec gyorsan kikapcsolta a központi vezérlőhöz kapcsolódó mappát, mielőtt még Mary észreveszi az utolsó megjegyzést.

Mary megállt és ránézett Alec-re.

-Én ezt nem tudom megírni. Ráadásul úgy, hogy Évára terelődjön a gyanú. Ráadásul, amikor e dolog történt, tizenévesek voltunk. Mi köze van hozzá?

Alec félrelökte és gépelni kezdett. Másfél óra múlva, vigyorral a képén elkészült a cikkel. Megnyomta az entert és a cikk, a megyei lapnál landolt . Legalábbis Alec úgy hitte. Mary elismerően nézett rá.

11.

Hajnalodott. Az összeesküvők csapata körbe-körbe tekintve, osonva Éva ajtajánál teremtek. Halkan kopogtak be. Éva óvatosan és résnyire nyitotta ki az ajtót. A csapta a résnyire nyitott ajtón át libasorba bevonult a lány szobájába. Éva végignézett rajtuk. Kissé nyúzott volt a tekintetük. Akár csak az övé. Alig aludt, a fenn maradó időben, csak forgolódott és járt az agya.

-Akkor...

Nem tudta befejezni, mert az ajtó kivágódott és berobogott rajta Hilda.

-Maga sosem alszik?- kérdezte dühösen Gábor.

Hilda szemrehányóan nézett rá, de nem szólt semmit. Beállt Éva háta mögé.

-Azért az ajtót, becsukhatta volna maga után. Vén kotnyeles banya- Gábor az ajtóhoz robogott és becsukta Hilda után. - Attilát mindig nem látta senki?

Senki sem látta. István átnyújtotta a játékot Évának. Bekapcsolták a gépet, majd a játékot. István belépett a fő menübe, és épp megtette, valaki már kapcsolatba is akart velük lépni.

-Ő volt a mondta a fiú- Pindar.

-Pindar? – de hisz...

-Miért? Az ki? – kérdezte Andi.

Meglepetésükre Hilda válaszolt.

-Pindar, a drakonida hüllők családjába tartozó fehér szárnyú albínó annunaki, aki jelenleg is a Föld ura.

Minden szem rászegeződött.

-Egyes feltételezések szerint a Nibiruról érkeztek, de jól tudjuk, hogy ugyan onnan, ahonnan Konteó és csapata- Hilda Éva válla felett belenézett a játékba – á. Nem véletlen. Nézzétek. 11. szintet. És az utolsó szint, hogy tiéd legyen a világ és az emberiség uralkodójává válj, nem más, mint: Pindar. Ezek az illuminátit szintjei.

-Ez így van. De van három szint, ahol további három található. 8,9 és a 10-es. Az egyestől a hármas szintig.

-Úgy van, fiam. És mondd? Hol kapcsoltak ki a játékból?

István az anyjára, majd Évára nézett. Ők pedig rá.

- Elvileg a 9. Illuminati 2. szint. De valaki segített eljutni a piramis csúcsára, de uralkodóvá nem váltam.

- És helyette ott léptél kapcsolatba Tim-mel.

István bólogatott. Hilda folytatta.

-Így van. Akik e szinten vannak, azok fő céljuk, hogy megalkossák az új világrendet. Hosszú távú terveik között szerepel az emberek elme-kontroll irányítása, a háborúk gerjesztése és a terror fenntartása. Vagy egy vírus elszabadítása... az emberiség számának a csökkentése érdekében.

Éva ránézett.

-És ezt maga, honnan tudja ilyen jól? És hogyhogy nem beszél rímekbe szedve, fenyegetően?

Hilda kihúzta magát.

-Kislány! Mondtam már neked, az igazságra, neked kell rájönnöd, de nem lesz benne köszönet.

Az ajtó felé indult, de félúton megállt és feléjük fordult.

-Kereszténység álszent pápája, ki Isten földi helytartója, kit követői és társai, majd leváltatnak, jön helyette új, akit szeretni és tisztelni fognak az emberek, éppúgy, mint azt a pápát, aki a kézezres évek elején hunyt el. Az ő igazságos szemléletével, béke lesz és Európa ősi lakosai megnyugvásra lelnek.

Kiviharzott az ajtón.

-Mi van?- kérdezte Norbi.

Éva és a többiek a vállukat vonogatták.

-De vajon ki az a Pindar?- kérdezte Norbi, hogy visszaterelje a figyelmet a játékra.

-Ha emlékeim nem csalnak; Konteó- válaszolt István anyja; Helga. Amikor velük együtt megérkeztünk, vagy utána mondta? Már nem is emlékszem, hogy ő volt az egyik, aki segített a fiamnak kapcsolatba lépni Tim Night-tal. De ő nem tudta megmondani, hogy ki volt a másik anonim ,aki beszállt közéjük.

-Ez logikus! – válaszolt Éva.

-Ide hívjam?- kérdezte buzgón Gábor.

-Minek? Nem leszünk okosabbak, ha itt van. Különben sem akarom látni. Ha ránézek, a hideg is kiráz tőle. Úgy néz ki, mint egy dinoszaurusza, ami itt maradt 65 millió évvel ezelőttről.

Gábor felkuncogott.

-Mintha ezt mondtad volna Apódra is öt éve.

-Meglehet! Nem emlékszem rá.

-Jól van, na! Csak egy ötlet volt. Hátha rávezet a megoldásra- duzzogott Norbi.

István a fejét rázta.

-Felesleges. Igazából olyan dolgokat kérdez vagy kérdez rá, ami már megtörtént. Pl: szeptember 11, vagy az antlanati olimpián történt robbantásra. I. II. világháború, pestis az ezerhatszázhatvanhatos nagy londoni tűzvész stb.

-De esetleg volt olyan kérdés, kártya vagy akármi, ami esetleg egy közeljövőben bekövetkező eseményre utalt?- kérdezte Norbi.

István a fejét rázta.

-Biztos?

-Minden olyan gyorsan történt.....- aztán a gyerek felkapta a fejét- de , volt valami. Egy blogbejegyzés. Arra nem emlékszem, hogy pontosan a játékon belül volt e vagy egyszerűen a keresőn keresztül találtam rá. Anyu, nem emlékszel rá? –az anyja a fejét csóválta –erről a helyről volt szó benne, illetve Tim Night apjáról vagy nagyapjáról?

Meglepetten néztek rá a gyerekre.

-Blogbejegyzés? – kérdezték egyszerre.

-Igen. –István percekig gondolkodott, majd megveregette Éva vállát- a játékon belül bukkantam rá. De melyik szinten volt, arra már nem emlékszem. Csak egy linket dobott elém , arra rákattintottam és behozta.- István szóról szóra visszamondta a szervezetről írott bejegyzést- így volt, ahogy mondom.

Hüledezve hallgatták.

-Ez hihetetlen! De hát kiírta?- kérdezte Andi.

-Anonim volt.

Norbi és a tiszteletes próbált bejutni a játékba, de sikertelenül. István látta, hogy próbálkozna a játékba való bejutással.

-Felesleges. Nekem is véletlenül sikerült bejutnom. Olyan, mintha valahol, valaki figyelné és vár egy adott pillanatra és végül beenged.

-Konteó?- kérdezte a pap.

-Azt kétlem. Neki csak az volt a fontos, hogy bejusson a szervezet rendszerébe, és tudakozzon a helyzetről, és hogy hol van e hely. Csak az anonim személynek volt annyira fontos, hogy Istvánon keresztül bejusson a rendszerbe és adatokat lopjon. De miért?

-És most mi, mit csinálunk?

-Várunk. És kivisszük magunkkal a géppel együtt a házunkhoz.

-Akkor megtervezzük az éjszakai kalandunkat?

Éva nem tudott Gábor kérdésre válaszolni, mert Tim beleordított a kamerába és arra kért mindenkit, hogy azonnal jelenjen meg a vezérlőben.

Mary és Alec összenézett és felnevettek. Tudták, mi történt, csak azt nem, hogy Alec valahova máshova landította a maga által kreált cikket.

12.

Tim a tévét nézte. Tekintete dühöt árazott. Még akkor is, amikor szépen sorban besorjánztak a vezérlőbe, majd mindenki tekintete a képernyőre szegeződött. épp híreket olvastak fel a kereskedelmi csatornákon. A fiatal lány arcán meglepettség látszódott és az is leolvasható volt, hogy amit olvas, nem hiszi el, hangja el- elcsuklott a kitörni készülő nevetéstől.

A szervezetnél, és a kúriában feszülten meredt minden szem a tévé képernyőjére. A kúriában tartózkodók éppúgy dühösek voltak, mint a vezérlőben Tim Night.

Alec és Mary tátott szájjal néztek össze. Mary nem hitt el azt, amit lát. A cikket, nem ide szánták, hanem a megyei lap hasábjaira. Erre egy ország kereskedelmi csatornán hallották vissza.

-A mai nap érdekessége. Egy titkos informátor juttatta el hozzánk az alábbi információt. Hogy igaz- e vagy sem, azt a hallgatókra bízom. Ítéljék meg saját maguk. Az informátor szerint, az eset 25 évvel ezelőtt, egy novemberi napon történt. Mint azt már tudják, hogy létezik egy szervezet, aminek feladata az idegen civilizáció titkolása, az, hogy a különböző csillagrendszerekben élő idegen fajok, rendszeresen látogatják a Földet és rabolnak el embereket kísérlet céljából- hangja megcsuklott, alig tudta visszatartani a kirobbanni készülő nevetést- Bocsánat. ezen a bizonyos novemberi napon ember és az idegenek, összetűzésbe kerültek egymással. Hogy miért? Pontosan azért, hogy az addig jó oldalon álló idegen fajok, átálltak a sötét oldalra, hogy a hatalmi elitnek nevezett szervezettel karöltve, véghez vigyék a kegyetlen céljukat. Az emberek leigázása, rabszolgasorsba juttatása, és hogy kialakítsák az új világrendet, amiben az ott élők, egységes államokba tömörülve éljék a mindennapjaikat, valamit egységes vallást gyakorolják, és egységes pénznemmel fizessenek. Ám, tervüket nem tudták véghez vinni, mert az állítólagos szervezet, három emberi tagja, megakadályozta. Három emberből, kettő nem élte túl a manővert. E két holttestből egy eltűnt, és a mai napig nem lehet tudni hová lett. Valamikor nem sokkal az állítólagos eset bekövetkezte után, ismeretlen férfi holttestére bukkantak a helybéliek Szekszárdon. Az akkori rendőrség jegyzőkönyvek szerit, a férfi holttestén olyan sérülések voltak láthatok, amiket a halottkém nem tudott azonosítani . Az informátor szerint, azokban az időkben annak a szervezetnek volt a vezetője, az ismeretlen férfi, melynek feladata, hogy eltitkolja az idegen lények létét az emberiség elől. Továbbá az informátor azt is elmondta, hogy e három személy, még magasabb és hatalmasabb szervezet tagjai voltak, ahol igen magas pozícióba tornázták fel magukat. Az Illuminátusok tagjai voltak. Illetve az titokzatos informátor hangsúlyozni kívánta a következő dolgot. Általa meg nem nevezett híres ufókutató, a helyszínen járt, miután az ismeretlen férfi holtestét elvitték. Többször is körbejárta a házat, majd levonta a maga következtetését. A férfivel nem ismeretlen tettes végzett és vitte el a tetthelyről, hanem idegen lények áldozatává vált, ugyanis a helyszínt belengte a melenor bűze. A melenoról tudni kell, hogy egy olyan sötét anyag, amelynek szaga, megegyezik egy bomló holttestével. A híres ufókutató úgy nyilatkozott, hogy ilyen fajta szagot /melenort negatív ufók bocsájtanak ki.

Tim kikapcsolta a készüléket és a többiek felé fordult.

-Minden adó ezt sugározza. Ki volt az? Ki, mert ilyet állítani a szervezetről? – nézett rájuk dühösen- senki? Senki sem vallja be? Tudja valamelyikőtök, hogy ki az a három személy, akiről karattyolt a bemondó? Még te sem?- ordított rá Évára.

A lány riadtan nézett rá.

-Honnan kellene tudnom?

Tim előre lépett egyet.

-Az apám, a nagyanyád és Hilda. Igaz, bajkeverő vénasszony? – Tim körbetekintett, de Hilda nem volt sehol- Hol van? – senki sem válaszolt neki.

Éva alig hallathatóan szólt, de így is hallotta mindenki.

-Ez hazugság!

-Hogy mondod?

-Hogy hazugság! Ez az egész hazugság! Nagyanyám nem ezért halt meg! Nekem ezt senki se magyarázza be, hogy azért halt meg, mert meg akarta akadályozni, hogy egy másik galaxisból jött lények, le akarták igázni a Földet , egy szervezettel aminek a létezésében sosem hittem.

-Egyáltalán nem az! Most már, néhány részlet összeállt az apám halálával kapcsolatban- ránézett Évára – ott voltam, és végignéztem a nagyanyád halálát, amikor is letépte Apód farkát és...

Éva előrelépett.

-Hogy mondtad?

-Te és a barátaid írtátok a cikkeket, igaz?

Éva, mint egy fúria, neki esett Tim Night-nak. Senki sem akadályozta meg. Míg Éva Tim arcát karmolta össze, addig Alec és Mary kisomfordált a vezérlőből, azzal a tudattal, hogy talán nem esik bántódásuk attól, hogy a cikk, rossz helyen ért célba.

-Ne tereld el a figyelmemet, Tim Night. A nagyanyám haláláról beszélj, ne pedig arról, hogy ezt a sok néphülyítő baromságot én írtam.

Tim megszorította Éva csuklóját. A lány felszisszent.

-Nem beszélek! Inkább arról beszélj, hogy hogy jutottál hozzá e információkhoz?

Gábor és Andi lefejtette nagy nehezen Tim kezét Éva csuklójáról és Gábor így szót.

-Neked teljesen elmentek otthonról Tim Night! Hogy állíthatsz olyat, amiről te magad is jól tudod, hogy nem igaz? Éva kérdezett a nagyanyja halálával kapcsolatban, és úgy tűnik, többet tudsz róla, mint amit eddig gondoltunk. Gondolom nemcsak Vica kíváncsi Rózsa halálra, hanem ők is- mutatott Ádámék felé, akik a padlót nézték lesütött szemmel, de Gáborék nem vették észre – gyere, Vica, menjünk innen- és húzni kezdte kifelé a lányt.

Éva az ajtóban megfordult és így szólt.

-Mélységesen csalódtam benned Tim Night! Mostanában ne kerülj a szemem elé, mert olyat teszek, amit magam is megbánok.

Tim az idegenekkel bent maradt a vezérlőbe, míg Éva feldúltan, mindet félrelökve, ami az útjába bekerült a szobájába vonult. Alfa Tim felé fordult.

-Sajnos Tim, igazat kell adnom a lánynak. Öt éve ismerem, mellette voltam, amikor a Föld a vírus után újjáéledt. Vele együtt küzdöttünk, a szívét és lelkét adta bele, hogy e planéta, újra élhetővé váljon az életben maradottak számára. Fel van dúlva, két olyan dolog miatt, ami most a szívén ütötte. Öt éve tépelődők rajta, hogy amikor idekerült a szervezethez, miért nem mondtam meg neki az igazat.

Tim megvetéssel nézett a lényre.

-Azt, hogy ki is valójában az anyja? Nem azt mondta a véntyúk, hogy Évának magának kell rájönnie az igazságra? Akkor meg? Amúgy meg nem öt éve ismered. Ismered már kiskora óta. És? Miért nem árultad el neki?

-Ennek semmi köze sincs Katalinhoz. Itt volt egy kedvező alaklom, hogy elmondd neki az igazat. Biztos jobb lesz, ha ő maga jön rá az igazságra, és abban nem lesz köszönet. Se nekem és neked. Amúgy, majdnem elárultad magad. Figyeltél te egyáltalán szövegre?

-Arra a hazugságra, amit ők írtak?

Alfa egy percre elgondolkodott.

-Hogy is mondjátok ti emberek? Neked nincs ki a négy kereked!

-Van még valami?- ordított rá az Androméda tanács vezetőjére. Alfa hallgatott- akkor arra van az ajtó. És ez rátok is vonatkozik- tuszkolta kifelé a többieket, akik döbbenten néztek rá. Bevágta az orruk előtt az ajtót. Konteó hitetlenkedve mutatott az ajtó felé.

-Ezzel meg mi történt? Megbuggyant?

-Agyára ment az őszi forróság- válaszolt Erik és ott hagyta a társaságot.

Szépen sorjában a többiek is elkullogtak, csak Alfa és a lánya maradt ott.

-Most én kérdezem, apa. Mi volt ez a kirohanás? Nem ismerek rá Tim Night-ra!

-Én sem tudom, kislányom. De hogy nem figyelt a szöveg tartalmára, csak az biztos, és az, hogy a szemében, Éva az áruló.

-Ő biztos, hogy nem! Honnan jutott volna hozzá, ilyen belső információkhoz? Mert szerintem sehonnan. Apa? Az ismeretlen férfi holtteste, amit említettek a hírekben, ugye Tim Night apjáé volt?

-Igen, az apjáé volt. Meghalt, majd a holtteste egyik pillanatról a másikra eltűnt. Ezért mondtam azt, hogy nem figyelt a bemondóra.

-Éspedig?

-Melenor, kislányom, a Melenor. Ugye tudod, melyik faj hagyja maga után ott a tetthelyen és mikor?

-Amikor a találkozás halállal végződik- Alfa bólintott- az emberek hatodik típusú találkozásnak nevezik – az apja újra bólintott-, de nem tudom. Talán, Ursa?

-Nem. Bár, lehetne ő is, de Apód és Lexen az. Kicsi voltál, nem is voltál itt, amikor azon a szőrnyű estén, meghalt két igaz barát. Rózsa, mielőtt Apód, kioltott volna az életét, letépte a farkát. Akkor éreztem utoljára e szagot. A halál szaga lengte be a halastavak környékét. A melenor illata. Senkinek sem kívánom, hogy megérezze. Mert ha valaki érzi, biztos lehet benne, hogy közelít a vég.

-Ha jól értettem, Rózsának azért kellett meghalnia, mert meg akarta védeni a Földet és az emberiséget, hogy a világ és az emberek ne kerüljenek a hatalmi elit és a lények kezébe. Mindig nem értem, ehhez, mi köze Tim Night apjának?

-Nem csak azért halt meg Rózsa, mert védte a Földet, hanem olyan titkokról tudott, amiről egy átlagember, csak álmodni sem mer, és ha ez a titok olyan kezébe kerülne, akiknek nem kellene, a Föld darabokra hullana, s nem kellene megvárni azt a végórát, hogy a Nap kihűljön és vörös óriásként duzzadva magába szippantja. Bár a csillagászok szerint, addigra a Föld eltávolodik majd tőle, egy távolabbi pályán fog keringeni, így elkerülve a pusztulást.

Alfa elindult, Aha értetlenül nézett utána.

-De, apa! Apa várj! -Aha, Alfa után rohant, aki hirtelen állt meg.

-Jobb, ha nem tudsz róla, kislányom!

-Ez a szervezet, nem áll másból, csak fránya titkokból! Anya halála óta a jobb kezded, vagyok, szinte mindent tudok, az Androméda tanács dolgairól, a szervezetről, Katalinról, veled voltam, amikor Ursaék öt évvel útjára indítottak a vírust, Éváék érkezéséig, akkor erről miért nem tudhatok?

Alfa hirtelen megfordult és rámordult a lányára.

-Mert nem és kész!

Másodpercekkel később a távolodó lépteik zaja hallatszott és a sötétségből előlépett Attila, egy kis gúnyos mosollyal a szája szélén.

13.

Míg Aha, apját ostromolta Rózsa halálával kapcsolatban, addig Mary, Katalin szidását hallgatta. De előtte összeveszett Alec Prestonnal, alig hogy beléptek a lány szobájába, máris letámadta a fiút.

-Mégis? Ezt hogy gondoltad? Hogy teheted ezt? Arról volt szó, hogy a helyi lapnak küldött, nem pedig egy országos csatornához, aminek úgymond a vezetőhíre lett és folyamatosan veszik át más tévé társaságok.

-Nem vettem észre! Enter, egy kattintás és kész!

-Kattintás és kész! Oltári nagy bajban vagyunk, felfogtad?

-Bajban max te vagy, kisanyám! Neked kellett volna Lexen által küldött információk által cikket kreálnod, és nem nekem. –széttárta a kezeit- mosom kezeim – és belehuppant Mary kedvenc foteljába.

-Mosod kezeidet... – tovább nem tudta folytatni, mert az ágyára dobott telefon követelőzően csengeni kezdett. Odasomfordált és ránézett a kijelzőre. Pofát vágott, majd felvette. –Katalin.-hangja halk és rekedt volt.

-Mi volt ez az egész?- torkolta le a lányt.- Arról nem volt szó, hogy egy országos csatornához küldjed.

Mély levegőt vett.

-Az úgy volt... - ránézett Alec-ra- félrenyomtam a gombot.

-Félre nyomtad a gombot? Az meg hogy lehet?

-Pont úgy! És mielőtt megkérdeznéd, még így is robbant. Nagy sikere lett, annyira, hogy a drágalátos lányod, összekarmolta Tim Night-ot, miután a szépfiú, meggyanúsította azzal, hogy ő és a kedves barátai írták a cikkeket.

A kúriában tapsvihar tört ki a hír hallatán. Mary-nek el kellett a fülétől tartania a telefont. Ők nem látták, de Armand kikapta a telefont Katalin kezéből. Dühös volt, nagyon dühös.

-Idefigyelj, kislány! –Mary kihangosította a készüléket- nem ezért küldtünk oda, hogy hibát, hibára halmozz, hanem azért, hogy szolgálatot tegyél, mindazért, amiért a szervezet tett érted és a szüleidért. Kémkedj és jelentsd, valamint írd meg azokat az átkozott cikkeket – elhallgatott, de mivel Mary nem válaszolt, folytatta-, úgyhogy most szépen fogod magad Alec Prestonnal és Erik Mortonnal karöltve, szépen kopjátok a vírust nekünk, világos?

-Az! De még mennyire- hangjából kiérződött a gúny-, de Eriket kétlem, hogy be tudjuk vonni, ugyanis, ő nem foglalkozik azzal a nemes üggyel, ami miatt ide küldték- felvihogott.

-Kilopott és kész. Most pedig elmondom, hol találjátok és hogyan juthattok be a helyiségbe.

Miután Armand és Katalin befejezték, Mary kinyomta a telefont. Ránézett a fiúra.

-Te tudod, hol van ez a helyiség?

-Honnan kellene tudnom? – vonta meg a vállát Alec.

-Pedig, úgy jöttik a mondatuk, hogy te tudod, hol van.

Majd megkeressük.

Mary a fiú elé lépett.

-Nézz a szemebe!

Alec felugrott a fotelból.

-Jól van! Igen, tudom hol a helyiség, ismerem a kamera működését és tudom, hogy juthatunk be. Mikorra tervezed a kiruccanást a helyiségbe?

-Honnan?

-Valaki elmagyarázta a szigeten.

-Vagy úgy! Az éjszaka folyamán vagy hajnalán.

Alec bólintott és mindvégig a lány szobájában maradt, idegesen, míg el nem kezdik az műveletet.

14.

Az éjszaka nagyon gyorsan köszöntött be, hogy észre sem vették. Magukat kívülállók kis csapatának keresztelt banda, Éva szobájában gyülekezni kezdett. A szívükben nem volt más, csak düh és méreg, ami emésztette őket, Tim viselkedése miatt. Éva az asztalon ült szokásához híven és az ujjaival dobolt a tetején. Mindenki ott volt, kivéve Attilát és Hildát. Gábor is ideges volt, amit nem leplezett.

-Hol van?

-Hilda? –Éva a körmeit bámulta.

Gábor megvetően nézett rá.

-Kit érdekel a vén banya. Attila hol van?

Éva semmit mondóan ránézett és vonogatta a vállát.

-Fogalmam sincs, de nem is érdekel. Várunk még Hildán kívül valakit? –senki sem válaszolt- akkor itt van mindenki. Induljunk. Hilda majd úgyis utolér minket- Éva felkapta az asztalról a nagyanya nemrégiben talált naplóját a többivel együtt, és kivonult a szobájából. A többiek, kissé idegesen követni kezdték.

Az éjszaka vándorai fennakadások nélkül érték el a csapóajtót, és akadályok nélkül nyitották ki, és nem csodálkoztak azon, hogy a vészjelző nem szólalt meg. A szeptemberi éjszaka csodálatos volt. Meg-megálltak, feltekintettek az égboltra. A Hold az egész tájra szórta a titokzatos sugarait. Annak ellenére, hogy az óra hamarosan elütötte az éjfélt, eléggé sokan száguldoztak autóikkal az éjszakában. Félúton jártak, amikor is Andi hirtelen megtorpant és majdnem beleütköztek, mivel jóval előttük ment.

-Mi van? – kérdezte ingerülten Gábor.

A lány megfordult a tengelye körül.

-Ki az a híres ufókutató, akit a hírekben említettek?

-Hogy? – értetlenkedett Éva – ufókutató? Miről beszélsz?

-Abban a hírben, vagy micsodában volt szó, amiről Tim azt állítja, hogy mi kreáltuk össze. A pasi, mert gondolom, hogy az, azt mondta, hogy járt azon a helyen, ahol az ismeretlen férfi holttestére bukkantak. –A tiszteletes, Norbi és Ádám összenéztek – na?

-Nem emlékszem ilyenre benne. Mással voltam elfoglalva. Lehet, hogy az említett személy, már nem él, a vírus áldozatává vált. Még hogy ufókutató. Menjünk, mert hajnal előtt visszaakarok térni.

Tovább gyalogoltak, míg el nem értek a házig, senki nem szólalt meg. Éva előkereste a kulcsot, de nagy meglepetésükre nyitva volt az ajtót. Éva szíve, hevesen vert, amikor egy ujjal belökte az ajtót és beléptek a házba. felkiáltott. A régi előszobájukban elhelyezett, már működő képtelen hűtőjüknek támaszkodva állt.

-Maga? Maga hogy került ide?

Hilda felmutatta a kezében tartott kulcsot. Éva nem szólt rá semmit, csak a fejét csóválta.

-Nos, miután teljes a csapatunk, akkor, neki is állhatunk mindannak, amiért újra a házunkba kellett jönnünk.- a lány a szobája felé indult, a többiek követték. A szoba ugyanúgy romokba hevert, ahogy először jártak itt- Fogalmam sincs , hogy igazából mit keressünk, nem is emlékszem olyan könyvre ,ami abszolút kedvencem volt, mert minden könyvemet egyformán szerettem, valamelyik többször is elolvastam.

-Gondolkozz, kislányom! Annyi könyvet kaptál, születésnapodra, karácsonyra, sok volt köztük a világűrrel, ufókkal kapcsolatos könyvek.

-Tudom, apa! De azokat nem olvastam el többször, csupán akkor, ha eszembe jutott valami, ha valamire kíváncsi voltam.

Éva leült a kupac közepére és lapozgatni kezdte a könyveket. Így tett István is. Többiek álltak és nézték őket. Andrea végignézett Hildán és mellé araszolt, és megérintette a könyökét. A vénasszony, felriadt az ábrándozásából.

-Mit akarsz, leányzó?

-Abban a szövegben vagy újságcikkben, amit Tim vágott a fekünkhöz, elhangzott valami.

-Igazán? Micsoda? – bámult továbbra is merev tekintettel előre.

-Egy ufókutatóról volt szó, de nevet nem említettek, és biztos vagyok abban, hogy maga nagyon jól tudja, hogy kiről volt szó benne.

Hilda ránézett, hangja egyhangú és semmit mondó volt.

-Honnan kéne tudnom?

-Ne nézzen hülyének! Maga jól tudja, hogy kiről volt szó. Ki az híres ufókutató?

István hangja távolinak tűnt, de mindenki jól hallotta.

-Adam King!

Minden tekintet feléje fordult, ő visszanézett rájuk, és Éva felé nyújtotta a könyvet.

-Hogy mondod?

-Találtam egy könyvet. Adam King. Ufókról általában gyerekeknek. A híres ufókutató Adam King igyekszik a gyermekek nyelvére lefordítani a világűr rejtett titkait, bemutatni a bolygókat és elmagyarázni azt, hogy az embereken kívül, élnek más értelmes lények a világűr távoli szegmensében- olvasta fel a könyv hátoldalán található tartalmat-, a fejezeteket is olvassam fel?

-Nem kell!-Éva idegesen kirántotta a fiú kezéből a könyvet, majd a kupac közepére hajította. Hilda Éva követő tekintete közepette vette fel a könyvet és süllyesztette el a táskájába, amit ki tudja, honnan varázsolt elő- mit akar azzal?- kérdezte a lány ingerülten Hildát.

Hilda nem válaszolt, Rózsa annyit mondott.

-Azért odaadhatná! Nem a magáé, hanem a húgomé! És ha jól emlékszem, ezt én vettem neked karácsonyra. Szerintem ez lesz az a könyv, amit keresünk, úgyhogy adja oda. –nyújtotta a kezét Hildának, de a vénasszony figyelmen kívül hagyta.

-Szerintem, nem ez lesz az. Nem is emlékszem erre a könyvre. Keressünk tovább.

-Pedig ez lesz az a könyv- nővére is belegyalogolt a könyvkupacba és belemerülten keresgélni kezdte a többiekkel együtt azt a könyvet, amit a nagyanyjuk jegyzett meg a naplójában- szerintem, olyan könyvet kell keresnünk, aminek nagy köze van a világűrhöz vagy az idegen fajok létéről szólót. De hát, itt nem igazán vannak olyan jellegűek. – Emelet fel és tett arrébb jó pár Leslie. L. Lawrence könyvet.

Éva fél szemmel odanézett.

-Az melyik könyv?

Rózsa feléje mutatta. Éva egyik kedvenc könyve volt L.L.L-től. Látszott rajta, hogy rengetegszer olvasva volt. A lány elmosolyodott és kivette testvére kezéből a könyvet és fellapozta. A közepe táján egy lapot talált benne.

-Mit találtál? – kérdezte az apja.

-Lapot, apu.

-Ki írta? Nagyanyád?

Éva nem nézett senkire, csak kifelé indult a szobájából. A többiek követték.

-Kérdeztem valamit, kislányom?

Éva mérgesen kiabált rá az apjára.

-Hallom, apu, nem vagyok süket! –megállt a konyha ajtajában, de nem lépett be- nem fogod elhinni. Én írtam még gyerekként.

-Te? Mégis mit írhattál te egy lapra, ami esetleg megoldást mutat a problémánkra?

-Félig – meddig. Akkor sem értem a nagyi írását a naplójában, pedig e feljegyzésemnek köze van hozzá. De akkor sem értem. Miért írtam én ezt?

-Talán mert a nagyanyád a hülye történeteivel traktált gyerekként.

-Annak ehhez semmi köze, apa. A nagyi valami másra akart rávezetni.

-Akkor mondd el végre, hogy mit jegyeztél fel gyerekként.

Éva ismét kinyitotta a lapot és olvasni kezdte a maga által írt dolgokat, majd felcsapta azt a könyvet, amelyben a lapot rejtette egykoron. Ismételten, emlékezetből elmondta a nagyanya azon sorait, amely a házhoz volt köze.

-Akkor sem értem.

-Pedig pofon egyszerű, apa. Itt volt a titok nyitja. Ez pedig a könyv volt, amiben megtaláltam alapot, most pedig követjük a nagyit, azok alapján, amit a naplójában feljegyzet. Szobámból mentünk tíz lépést, bejutottunk a konyhába. Innen ötöt- Éva számolni kezdte az öt lépést. Így kijutottak az udvarra- most, hogy kiléptünk elvileg a csillagok alatt kellene a megoldást megtalálni. –felnéztek az égre- passz- Éva kinyitotta a Sziget a ködben című könyvet és lapozni kezdte. Megfordította a lapot és a feljegyzése alapján keresgélni kezdett a sorok között. Amit talált, attól megállt benne az ütő. Az oldalak, a sorok és a betük keresgélése után, az alábbi mondatot találta: „Áruló van köztünk, jól vigyázz, az árulót jól ismered. Szavai hazugságon alapszanak, sosem mondott igazat. Így nevelt gyerekkorod óta" –Éva apjának nyújtotta a lapot- ehhez, mit szólsz apa?

Ádám kivette a lapot a lánya kezéből és Rózsának mutatta. Semmi reakciót nem mutattak, ami Évának fel is tűnt.

-Nem mondasz rá semmit?

-Semmit. Mit kellene mondanom?

-Anyura utal, igaz? – Ádám a vállát vonogatta- gondolom, mert a gyerekkoromról van szó. Most már semmit sem értek.

-Most mi lesz? Volt értelme egyáltalán ennek az éjszakai kiruccanásnak?

-Mi lesz, apa? Az, hogy most visszamegyünk. Volt, apa. Rájöttem, hogy nekem többé nincs anyám.

Éva megindult a kijárati ajtó felé, csalódottan, dühösen és magában motyogott. Andi utánakiáltott.

-És azzal a résszel, mi lesz, hogy a megoldást a csillagok alatt találod?

Éva megtorpant.

-Semmi. Aki akarja, fejtse meg. Mondjuk Hilda- fordult hátra és végig nézett rajtuk- hol van a vénasszony?

-Az előbb még itt állt mellettem- válaszolt István- de, mikor tűnt el mellőlem azt nem tudom. Lenne nekem is egy kérdésem. A játéknak, amivel bejutottam a rendszerbe, ehhez a kiránduláshoz, mi köze?

-Az ég világon semmi. Az valamire-másra kell nekem. És rá is jöttem, hogy mire.

István nem foglalkozott vele vagy nem értette meg Éva válaszát, így tovább kérdezett.

-Mi az a melenor, amit a hírekben kérdeztek?

-Honnan tudjam! Az életben nem hallottam! Majd ha visszatértünk, rákérdezek Alfára vagy rákeresek a neten. Most menjünk.

-És a vénasszony?

-Eddig se nagyon hiányzott. Majd vissza talál, ha akar, Gábor. Különösképp nem érdekel. Azt csinál, amit akar.

Az úton, némán baktattak a csapóajtóig. A papról teljes mértékben megfeledkeztek, aki örült annak, hogy feledésbe merült az ottléte. A csapóajtó felnyitásakor a vészjelző megszólalt, de senki sem foglalkozott vele. Ott elköszöntek egymástól, ki- ki ment a saját szobája irányába, tartva attól, hogy belefutnak Tim Night-ba. Szerencséjükre, a vezetőbe nem ütköztek bele. Éva karját Norbert megragadta.

-Állj meg,légyszíves. Beszélnünk kell egymással.

Éva egy kicsit hezitált, majd igen mondott a fiúnak.

-Rendben. Várj tíz percet és jövök.

Nem is sejtették, hogy végzetes sétára indulnak ezen az éjszakán.

15.

Amikor Éva és társai a háznál kutattak, a bázison Alec és Mary a lány szobájából lopakodtak ki. Nem néztek körbe, úgy indultak el a hűtőhelyiség irányába. Így nem vették észre, hogy valakik lesik minden mozdulatukat. Attila volt az egyik, Erik nem volt vele. A fiú és a titokzatos valaki, tisztes távolságból követték őket.

Mary és Alec megálltak egy fal előtt. Attila pár lépésre tőlük, de nem vették észre a fiút. Alec ötig számolt el, mire a kamera elfordult, a zsebéből egy kártyát vett elő, és a fal közepébe nyomta és az ajtó feltárult, jéghideg, párás levegőbe léptek be, célirányosan haladtak előre, két perc múlva egy nagyobb hűtő előtt álltak. Mary beütötte a kódot, majd a semmiből először egy henger emelkedett ki a jégfelhők közül, majd megjelentek az apró üvegek, legalább száz darab. Alec halkan elfüttyentette magát.

-Azt nem mondtad, bogaram, hogy ennyi fiola van a vírusból?

-Legalább száz, de lehet egy kicsivel több. James kavart velük valamit, a pusztítás után. Azt hiszem, itt van valahol a védőoltás elődje is, amit Aha-val fejlesztették ki gyors ütembe, hogy megmentsék Erik Morton életét és a többi fertőzöttet a világban. De mint ismeretes, nem került rá sor.

- Igen. Helyette egy bugyuta vers állította meg, és mentette meg az emberiséget a végleges pusztulástól, és támasztotta fel Eriket holtából. Vagy százszor hallottam a történetet azon az átkozott szigeten. Ha nem tévedek, te is ott voltál – Mary nem szólt semmit - És mennyit viszünk ki a felszínre, Katalinnak?

- Nem Katalinnak, hanem Armandnak. A felét.

Alec a fejét csóválta, majd kinyitotta az erre a célra készített speciális táskát. Mary óvatosan fogta meg a kis fiolákat és egyesével belehelyezte a táskába őket. A lány bólintott, a táskát összecipzározták, Alec a vállára tette és kifelé indultak. Attila csak erre várt és eléjük toppant. Mindketten meglepődtek.

-Te mit keresel itt? – kérdezte feldúltan Alec.

-Épp igyekszem megakadályozni, hogy őrültséget csináljatok. Add ide a táskát, Alec! – nyújtotta Attila a kezét Alec felé.

- Na, nézd már, a nagyokos! Erősnek képzeli magát, pedig belülről reszket. És ha nem? Akkor mi lesz? Szólsz Tim bácsinak, hogy a két utálékos kedvence valamit kilopott a raktárból?

Alec-nak igaza volt. Attila igenis félt, amit igyekezett leplezni, sikertelenül. Attila egy lépést hátra lépett, Alec egyet előrébb. Mary figyelte őket és egy kedvező helyzetre várt. Fejében gyorsan kavarogtak a gondolatok. Cselekednie kellett. Leemelte a táskát Alec válláról, aki semmit sem vett észre belőle, az egyik oldalzsebéből kivette egy injekciós tűt és egy ampullát, és annak tartalmát felszívta, Alec-ot félrelöket, elesett, Mary pedig Attilának esett neki. Dulakodni kezdtek, az injekció kiesett a lány kezéből. Alec felkapta és a fiú karjába szúrta. Attila felordított, megpróbált felállni, de nem sikerült, alig kapott levegőt. Mary csak nézte őt, Alec karon ragadta és húzni kezdte a fiú mellől. Mire a két tolvaj felért a felszínre, Attila már haldoklott.

-Sietnünk kell. Az elit már odafent várja a szajrét. S mit mondunk nekik? Hogy most sikerült csak ellopnunk, de akadályba ütköztünk? Úgy tudják, hogy már rég nálunk van a vírus- rángatta meg a lányt, aki egy kicsit zavarodott állapotban volt, többször visszafordult a fiú teste felé.

-Nem kellene visszamennünk és segítenünk rajta?- kérdezte ijedten a fiú.

-Ne most bújjon ki belőled a jótétlélek. Te voltál, aki beleszúrta a tűt, s ezzel megfertőzve őt. Vagyis gondolom. Most felmegyünk, átadjuk, visszamegyünk, és úgy teszünk, mint akiknek semmi fogalma sincs arról, mi történt odalent. Világos?

Alec csak bólogatni tudott, ezek után, Mary húzni kezdte a fiút, nem hallották meg a közeledő léptek zaját és a vidám nevetést.

Norbi és Éva másodpercekkel később bukkantak fel a semmiből. A két fiatal pedig az őket követő súlyos lépteket nem hallotta meg, mert egymással voltak elfoglalva. Valami csendes kis zúgott kerestek, ahol együtt lehetnek, és beszélgethetnek kettesben. Éva nem vette észre, hogy valami óhatatlanul körbe fonta a szívét és a lelkét. Ilyet sosem érzett még, sem Attila, sem pedig Tim közelében. Ő egyet tudott csupán. Hogy nagyon jól érezte magát a fiú közelében és a társaságában. Megtorpantak. Mindketten csodálkozva néztek szét.

-Hoppá. Erre még nem is jártam sosem- mondta Éva.

-Nem?

-Nem. Itt vagyok már öt éve, de én ezt a részt, még sosem láttam.

Elindultak előre, nem figyeltek a lábuk elé és valamiben megbotlottak és ráestek valamire. Tapogatódzni kezdtek és mikor Éva keze egy orrot tapintott ki, halk sikítás hagyta el a száját. Norbi lágyan megfogta a kezét és talpra állította. A lány akkor nézte meg jobban, hogy miben vagy kiben estek hasra. Éva leguggolt, mély levegőt vett a hányinger kerülgette, Norbi a hátát simogatva igyekezett nyugtatni.

-é... él? – kérdezte a lány két hányinger között.

-Nem tudom. Nem orvos vagyok, hanem archeológus. Innen nézve, halott.

-Jézusom! – nyögött fel Éva- menj oda, jó?

Norbert vonakodva, de megindult a test felé. A férfi nem messze tőlük leste minden mozdulatukat. Gúnyos mosoly jelent meg a szája szélén. Öt évvel később valaki eltett az útból Attilát. Elég későn, de Éva már az övé. Norbert leguggolt a test mellé és igyekezett kitapintani a pulzusát Attilának.

-Nagyon gyér. Alig lehet kitapintani, de azért van.

Tim úgy vélte, itt az ideje közbe lépni. Zsebre tett kézzel, fütyörészve közelített feléjük. Megállt Attila feje felett, ők ketten felálltak és hátrálni kezdtek tőle. Tim immel – ámmal szemrevételezte Attila testét, más nem is csinált, majd odalépett a falhoz, benyomta és egy kis ajtó emelkedett ki belőle. A fiatalok tátott szájjal nézték a műveletet. Tim tárcsázott egy láthatatlan billentyűn és másodpercekkel később a falon megjelent James. Tim hangja rideg és parancsoló volt.

-James! Azonnal egyre az „a" szektorba.

James bólintott és mire észbe kaptak és kérdezni tudtak volna, James előbukkant a semmiből. A lény, barátságosan rámosolygott Évára és Norbertre, akik rémülten bámultak rá, megszólalni sem mertek, csak álltak, meredten tekintettek a két férfira. James Attila teste mellé guggolt, kezét a test felé helyezte, majd ennyit mondott.

-Él, de alig lélegzik. Vigyük az orvosiba.

A két férfi megfogta a teste, ott hagyva a két rémült fiatalt.

-Mi az az „A" szektor? – kérdezte Norbi.

-Gőzöm sincs! Most hallottam először. Nem hallottál esetleg róla? – Norbi megrázta a fejét – kár. Pedig te voltál ott a szigeten.

-Akkor sem hallottam róla. Csak tudnám, mit kereshetett erre.

-Fogalmam sincs- Éva véletlenül megbotlott és nekiesett a falnak, de ahogy nekiesett, úgy pattant is vissza- auu- kiáltott fel.

-Mi történt?- kérdezett vissza rémülten Norbi.

Éva lassan, óvatosan ismét megérintette a falat, majd alaposan megnézett mindent. A falat még egyszer alaposan végigtapogatta, de nem érzett a keze egyetlen rést sem. Iszonyúan fázott. Ránézett a fiúra.

-Te nem érzed?

-Mintha hűvösebb lenne. Valahonnan hideg levegő áramlik.

-Igen. És biztos vagyok abban, hogy a falból- mutatott rá Éva.

A fiú is végigtapogatta a kezével a falat és egy pillanatra a fal közepén az ujja megakadt valamiben. Egy picike résbe.

-Add csak oda a kezed- megfogta Éva csuklóját, aki értetlenül nézett rá.

Norbi végig tapogattatta Évával a falat.

-Nem. Miért? Kellene valamit?

- Húzd újra végig az ujjad rajta.

De Éva mindig nem érzett semmit. Mire bármit is tudott volna ismételten kérdezni Norbitól, ismerős hangok ütötték meg a fülüket, és a hangok egyre jobban közeledtek. Alig találtak egy kis rést, ahova el tudtak hirtelen bújni. Épphogy sikerült egy fedezéket találniuk Mary és Alec bukkant fel nagy beszélgetés közben. Valamin nagyon vitatkoztak, csak szófoszlányok értek el hozzájuk, amiből semmit sem értettek. Alec és a lány megállt pontosan ugyanott ahol az előbb még ők álltak. Mary a zsebéből egy bankkártyaméretű valamit vett elő, és pontosan oda illesztette be, ahol Norbi próbálta Éva figyelmét felhívni a résre. És a fal felárult, majd ahogy beléptek, be is csukódott mögöttük. A két fiatal tátott szájjal nézte a jelenetet. Nem voltak bent, csak percekig, de a kilépésük mosolyt csalt az arcukra.

-Szerinted, ez mi volt?

-Mit tudom én? Honnan szerezték azt a valamit, amivel kinyitották a falat

Norbi a vállát vonogatta. De Éva arcán hirtelen egy mosoly jelent meg, eszébe jutott valahonnan a mélyről egy homályos emlék. Tim arra kérte, hogy a ládában talált tárgyakat hozza magával a találkozóra, és az iratok közt volt egy kártya a nagyanyja képével.

-Hát, persze!

-Mit, hát persze?

-Anno, mikor megtaláltam a nagyanyám ládáját, abban volt egy beléptetőkártya.

-És az most hol van?

-Eldugtam a szekrény mélyén. Mikor megtaláltam a ládát és benne a végrendeletet, egy csomó vacak közt, volt ott egy kártya. Csodálkoztam is rajta, mert abban az időben még nem létezhetett. Mágneses belépőkártya volt. Tim arra kért, hogy a találkozóra vigyem el mindazt, amit a ládában találtam – Éva elvigyorodott- nem mindent adtam oda neki. Azóta se kereste.

Norbi is elnevette magát.

-Akkor mire várunk? Keressük meg a szekrény mélyén lévő kártyát.

Elfeledkezve Attiláról, Timről és arról, hogy James e percekben is Attila életéért küzd, végigfutottak az ismeretlen folyosószakaszon, majdnem utolérve a két tolvajt, akik a csapajtó felnyitásával voltak elfoglalva, beleütköztek a lányokba és Gáborba.

-Hova siettek? –kérdezte Gábor.

-A nagyi beléptetőkártyájáért.

-Hogy miért?- kérdezték egyszerre.

-Egy beléptetőkártyájáért, ami nyitja a titkok ajtaját.

A lányok kérdően néztek vissza rájuk. Éva magyarázatba kezdett. Mindent töviről hegyére elmondott, még azt sem hagyta ki, hogy Attila életéért még mindig küzdenek, hacsak azóta nem halt meg. Dóra szipogott, Andi a fejét csóválta, Gábor mondani akart valamit, de végül nem szólalt meg, Mariann a sarokban húzta meg magát.

-Szóval, úgy gondoljátok, hogy ott abban a részlegben, valamiféle titok van?- kérdezte a sötétség takarásában Mariann.

-Nem véletlenül hidegek a falak és kell egy résnek lennie, mert Mary a falba mélyesztett egy kártyát, amitől a fal ketté nyílt, mint a mesében. De itt nem szezám tárulj a jelszó, hanem egy kártya.

-Akkor mire várunk? Tapsra?- idegesen kiabálta Mariann.

Éva berobogott a szobájába a többiek követték, letérdelt a szekrény elé, kinyitotta. Mélyen a szekrény mélyére kellett nyúlnia, ahonnan egy kisebb ládika került elő. Ahogy a kezében fogta a ládikát, visszatekintett egy pillanatra az elmúlt évekre, gyermekkorára és az eltelt öt évre, mint egy filmkocka úgy forgott vissza a lelki szemei előtt az idő kereke, és megpillantotta az első jelet, ami már gyermekként intő jel volt, de nem értette akkor sem és most sem akarta megérteni a jeleket, elhessegette maga elől a nagyanyja képét, inkább azzal foglalkozott, hogy kinyissa azt. Kinyitotta öt év után először. A képek alatt megtalálta, a kártyát, amin a nagyanyja ugyanúgy visszamosolygott, mint azon a napon, amikor megtalálta. Kivette és a zsebébe dugta, majd visszasüllyesztette a dobozt a szekrény mélyére.

-Mehetünk.

Mielőtt kiléptek volna az ajtón, felkapták a fejüket. Megszólalt a vészjelző, amikor akkor lép életbe, ha valaki felnyíltja a csapóajtót.

-Valaki kinyitotta a csapóajtót. Menjünk.

Végig mentek ugyan azon a folyosón, mint jó félórával ezelőtt Éva és Norbert. Nem jutott eszükbe Attila, akinek életéért valószínű, még mindig küzdött James. A többiek, csodálkozva néztek körbe a folyosó részlegén, mert még ők sem jártak itt. Megborzongtak. Érezni lehetett a hőmérséklet különbséget.

-Tuti nem volt itt ez a szakasz, akkor, amikor idekerültünk. Körbe jártuk az egész létesítményt, ismerjük minden zege- zugát- ejtette ki a mondatot csodálkozva Gábor- biztos, hogy nem.

-Ebben egyet értünk. Valószínű azután épült meg, miután a vírustól szennyezett törmeléket kihordták és Tim újraépítette a létesítményt- válaszolt Éva- itt botlottam el Attilába- mutatott a helyre- Tim és James elvitték, majd megjelent Mary és Alec. Ez az. Itt van az a hely- megtapintotta a falat- érzitek? –bólintottak- hidegebb van, ez az a hely, ahova Mary bement Alec-cal.

-Be kell jutnunk- kérte Norbi.

-Befogunk. Ezért van nálam a kártya.

Éva a kezével ismét végig simogatta a falat, de a hidegen kívül nem érzett semmi mást. Újra próbálkozott. Semmi. Harmadszor is végig simogatta a hideg falat, meghúzott magában egy képzeletbeli vonalat és annak a vonal mentén végig húzta a kártyát, és valahol a képzeletbeli vonal közepén a kártya megakadt. Visszafordult, kajlán mosollyal az arcán benyomta a kártyát a falba, és a fal másodpercekkel később felfedte titkát.

Beléptek. Odabent nem fogata más őket, hideg pára a padlózatból és a falból kiálló hatalmas hűtőszekrények. Nem járták körbe az egész területet, de így is hitetlenkedve néztek körbe, míg Norbi oldalba nem lökte Évát és az egyik padlózatból kiálló hűtőszekrényre mutatott. Üres volt. Éva odahajolt, majd egy picike írást fedezett fel rajta, és csak ennyit mondott: „Jaj ne", az írást megmutatta Norbinak.

-Erről, Timnek is tudnia kell!

-Mit találtatok?- kérdezték fogukat vacogtatva a többiek.

Éva az üres hűtőre mutatott.

-Valakik kilopták innen azt a vírust, amit anno James vett le Eriktől és kísérleteket folytatott, egy esetleges és hatásos védőoltás után. Védőoltást akart létrehozni, vagy talán sikerült is neki?- a vállukat vonogatták-, mert hát ugye, az utolsó pillanatban találtam rá a nagyi naplójára és benne a verssel, a többit meg úgyis tudjátok.

-És a többi? Mert itt több száz fiola van elraktározva, véleményem szerint, mint a vírust tartalmazza. De hát, ki csinálta ezeket? – kérdezte Norbi.

-Nem tudom. Összeesküvés- elméletet pedig nem akarok gyártani, bármennyire is imádom őket. –ránézett a kártyára, majd az egyik zárt szekrényt kezdte el fikcírozni. Némi hezitálás után, a hozzá legközelebbi állóhoz lépett. A technika a kinyitás területén ugyanaz volt, mint a fal esetén. Éva belenyomta a kártyát és a hűtő kinyílott. Polconként, százával álltak a fiolák. Egyet felvett és a hűtő mellé helyezett vonalkódleolvasóval ellenőrizte, mert a fiola deres volt a tárolástól, és nem lehetett leolvasni, mit tartalmaz - úristen- kiállott fel. A tégely a nem a vírust tartalmazta, hanem annál borzalmasabbat. Most a legfelsőbb közül vett ki egyet. Lehúzta, már nem is csodálkozott rajta- ez borzalmas.

-Biztos, hogy nem akarsz összeesküvés- elméleteket gyártani?

-Nem, Gábor. Nem.

-Mit találtál?

-Ez az Ebola vírusa- mutatta fel az első fiolát – ez pedig a pestisé- a második fiola tartalmazta. – rosszabb, mint egy titkos katonai biofegyver raktár, egy labor, ahol a különböző a világban előfordult és előforduló, simán járványt vagy világjárványt okozott vírusok arzenálja megtalálható.

-Azt mondod, hogy itt esetleg megehetjük a HN1N, a spanyolnátha, H5N1 és a többi díszes csapatot?

-Valószínűleg, Gábor.

-Úristen! Ha ezek rossz kezekbe kerülnének, mondjuk terroristák kezébe....

-Akkor elszabadulna a pokol. De félek, hogy így is rossz kezekbe került, ha nem is terroristák kaparintották meg, hanem annál rosszabb és félek, hogy elszabadítják a poklot, éppúgy, mint öt évvel ezelőtt. Már egy ideje gyanítom, hogy a cikkek nem véletlenül íródtak meg. valamiről, valakik el akarták a gyanút terelni.

-Ugyan, miről?

-A lopásról- mutatott Éva az üres hűtőszekrényre.

Gábor megnézte a feliratot. - Sars vírus- olvasta hangosan.

-De ez nem az a vírus, amit Ursáénk anno ránk szabadítottak?

-Erre csak James tudná megadni a választ, Gábor.

Egymásra néztek. A tekintetük mindent elárult. Kirohantak a hideg helyiségből. Nem sokáig szaladtak, mert a második kanyarban szabályosan beleütköztek a helyiség irányába száguldó Tim-Night-ba.

16.

Felnyitották a csapóajtót és a vészjelzés azonnal beindult. Alec volt az, aki elsőre lépett a felszínre. Mary felé nyújtotta a kezét és felhúzta a lányt. Odafent a felszínen vakító napsütés fogadta őket, de nemcsak a napfény, hanem egy egész delegáció, és a delegáció közepén, mint valami pasa, ott állt karba tett kézzel Armand Mendez . Jobbján Katalinnal a balján az undok lényekkel. Katalin, Lexennel kivált a sorból és a két fiatal felé indult. Mary remegő kézzel nyújtotta feléjük a táskát. Katalin átvette és kinyitott, majd a sáskalénynek nyújtotta. Lexen is belenézett, majd felvihogott és a térdét csapkodta.

-Megszereztük! Végre a miénk és most azt tesszük vele, amit akarunk. Ügyesek voltatok! Könnyen ment?

Mary undorodva nézet Lexenre.

-Amint látod... ott van, a tiétek... innentől, hagyjatok minket békén.

Mary karon ragadta Alec-et és húzni kezdte maga után. Katalin utánuk szólt.

-Álljatok csak meg! Ne feledd Mary, sokkal tartozol a testvériségnek és azt se feledd, ki is vagy valójában.

Mary dühösen fordult vissza a szeme szikrákat hányt dühében, ahogy ránézett Katalinra, ha szemmel ölni lehetne, Katalin holtan esett volna össze.

-Pont te beszélsz erről, pont te! Én nem tartozom senkinek, pláne nem a testvériségnek. Ha ti nem lennétek, anyuék még élnének. Ti vagytok a gyilkosaik, meg az az átkozott vírus- mutatott rá, Lexen kezében tartott táskára – ha nem akaratok volna világuralomra törni, megbosszulni valamit, itt a mai napig béke lenne, anyuék még élnének, én Londonban élnék, békében és szeretetben, ehelyett itt vagyok és vírust lopok a testvériség nevében. Ne feledd ,Katalin, sok olyan információ van a kezemben, ami ellenetek nézve, ütőkártya a kezemben.

Megfordult és előre lépett eggyel.

-Nagyon vigyázz, mit beszélsz! Mintha nem tudnád, ki is vagy valójában. Köztünk nőttél fel, mi neveltünk az elveink alapján, szépen lépkedtél a páholyok közt, sokra vihetnéd köztünk.

Mary ordítva válaszolt.

-Jól tudom, hogy ki vagyok, és azt is, kik voltak a szüleim. Gondolkodtam, és köszönöm, de nem kérek a testvériség jólétéből, nem vágyom világuradalomra, sem egységes társadalomra, csupán egy valamire: békére – újra elindult a csapóajtó felé, de hirtelen megtorpant és visszafordult, hogy kést döfjön Katalin szívébe – apropó. Azt ugye tudod, hogy a tudós Évának csapja a szelet? – Katalin meglepetten nézett rá – ja, még valami. Amikor kifelé jöttünk a kamrából, belebotlottunk Attilába. Sajnos kifigyelt minket, és az egyik kis fiola tartalmát fel kellett szívnom és Attila karjában landolt Alec jóvoltából. Lehet azóta már halott. Na pá.

Faképnél hagyták a társaságot.

Armand Katalin mellé állt és riadtan kérdezte a nőt.

-Ugye most viccel?

-Honnan tudjam? Lexen. Számold meg a fiolákat. Elvileg ötvennek kell lennie.

Lexen letérdelt, minden fiolát egyesével kivett a táskából. Hamarosan negyvenkilenc kis vírushordozóval néztek farkasszemet. Egy hiányzott közülük. Armand megvonta a vállát.

-Végül is, nem is baj, hogy egy hiányzik. Talán még jobb is így, meglesz az első kontaktszemély, megfertőzi a többieket, és a szervezet többé nem fog az utunkba állni.

Gúnyosan felnevetettek, majd elhagyták a halastavakat és beszálltak a fák takarásában álló autókba.

Alec és Mary lassan, óvatosan közelítették meg a folyosó részt. Az egyik kanyarnál megtorpantak egyik pillanatban Éva és a díszes társaság rohant el mellettük, a másik pillanatban már Timmel rohantak visszafelé.

-Megtalálták!

-Úgy látszik meg. Kíváncsi vagyok, hogy melyikük esett hasra benne- kérdezte gúnyosan Mary.

-Úgy látszik, miután minden haragodat rázúdítottad Katalinra, kezdesz a régi lenni.

-Haha, nagyon vicces. Tegyünk úgy, ahogy mondtad.

-Mit is mondtam?

Nem lát, nem hall, nem beszél.

-Helyes!

Mire visszatértek és újra azon a folyosón andalogtak, ahol a hűtők voltak találhatóak, egy picit megváltozott a helyzet. A falba vájt ajtó nyitva volt, és ismerős hangok ütötték meg a fülüket. Végighallgatták az odabent tartózkodok beszélgetését. A felszínen való tartózkodás és a hatalmi elittel való találkozás egy kissé meginogtatta Mary lelkében lejátszódó indulatokat, és lelkiismeret – furdalás gyötörte. Alec gúnyosan felhorkantott

-Mi van, kislány? Megijedtél?

Mary suttogva beszélt.

-Már miért ijedtem volna meg? Hallgasd csak.

Mary fülét valami megütötte, valami, amit csak ő érzékelt. Éva egyet – kettőt trüsszentett. De senki sem foglalkozott vele.

-Semmi- legyintett egyet - Ne foglalkozz vele. Azt hittem, valamit hallok.

-Hallhatsz is. Tim és a díszes társaság veszekedését.

-Nem vagyok rá kíváncsi.

Arrébb araszolt Alec-től lépésről- lépésre, de a fiú karon ragadta és ráparancsolt.

-Itt maradsz és végig hallgatod!

Mary a fejét rázta, és ügyeskedve kiszabadította a kezét a fiú szorításából. Neki épp elég volt mindaz, amit eddig hallott és futni kezdett a folyosón. Alec elgondolkodva nézett utána, majd utána eredet, egyenesen James és Tim karjaiba futottak.

17.

Tim arcán az indulatok keveredtek. Az öröm, düh, kimerültség és idegesség futott át rajta néhány percen belül.

-Ti hol voltatok?

-Tim! Rájöttünk valamire... -Tim végignézett Éván és észrevette a lány kezében szorongatott kártyát- hozzád siettünk. Valakik vagy valaki...

-Nem érdekel! Míg ti buliztatok, addig James igyekezett Attila életét megmenteni. Jelenleg lélegeztetőn van. Tüdőgyulladást kapott, és a vírus, mert az került a szervezetébe, percek alatt tette tönkre a tüdejét. Magas láza is van.

-Ne haragudj, Tim, hogy ezt mondom, de most nem érdekel Attila- megfogta a férfi kezét és húzni kezdte a fal felé, ahonnan épp kijöttek. Éva megállt a falnál, Tim elfehéredett, az agya azon járt, s azon gondolkodott, hogy honnan tudnak a falról? Éva a kezében szorongatott kártyát a falba mélyesztette és ismét beléptek a hideg helyiségbe.

-De hát... honnan... honnan a csudából tudtok a falról?

Éva onnan kezdte el mesélni a történetet, hogy belebotlottak Attila testében, egészen addig, míg be nem jutottak ide.

-Francba!-ordította el magát Tim.

-Tovább is fogsz szentségelni- és rámutatott az üresen álló hűtőre Éva – ugyanis eltűntek ebből a hűtőből a fiolák- majd a címkére is rámutatott- ne haragudj Tim, azért elárulhattad volna, miféle helyiséget rejt a bázis, és azt is elárulhattad volna, mit rejtegettek James-sze- Tim leguggolt az üresen tántorgó szekrény elé - Én csak pár fioláról tudtam, ami a pusztítás után került a szervezethez, a halott földönkívüliektől és attól a két szerencsétlen megmaradt testéből akiket Ursáék elfogtak. Persze, Erik testéből is vett mintákról már ne is beszélve. De ez egy hadseregnyi arzenál.

-Nem lett volna szabad erről tudomást szereznetek. Ki és mikor lophatta ki?

-Mennyi volt raktáron?

-Több száz... és nemcsak annak a mutálódott vírusnak részei vannak itt, hanem a világban előforduló vírusok is... de hát ki tette?

Éva odahajolt Timhez.

-Gondolkodj egy csöppnyit.

Tim felugrott.

-Nem. Nem tehették.

-Pedig ők voltak. Mary jól ismeri, sőt sokkal jobban a szervezetet, mint mi. Ő már pici kora óta ebben élt, ebben a rendszerben nőtt fel és gondolom számtalanszor járt itt. Így hát, neki is, mint Alec-nek volt belépőkártyája- mutatta fel a nagyanyájáét. Tim bólintott- minket gyanúsítottál a cikkek megjelenésével, információk párttisztogatásáért. Pedig ő is Alec voltak a ludasok benne, olyan valaki kérésére, akinek szüksége volt a vírusra. Figyelem elterelés volt a javából és elég ügyesen csinálták.

-Ez hazugság. Mary és Alec? Ez nevetséges.

-Pedig tuti, hogy ők voltak, haver. Ha nem ők, akkor ki?

-Hogy ki? Hogy ki? Megmondom én azt neked, haver, hogy ki volt. Ti voltatok-ordította bele a képébe Gábornak Tim.

Gábor egyenesen Tim szemébe nézett. Amiben nem látott mást benne, mint; határozottságot, eltökéltséget, erőt. Ám volt benne valami más is. Vak gyűlölet. Gábor egy lépéssel hátrálni kezdett. Csupán ennyit mondott.

-Neked teljesen elmentek otthonról, Tim Night. Hogy mersz valakiket vagy valakit hamisan vádolni, olyan dologról, amit el sem követtek vagy követett. –körbenézett, csalódottságtól a szemében így szólt ismét – gyertek. Semmi keresnivalónk nincs itt, főleg nem az ő társaságában.

Kifelé indultak. Éva még egyszer visszanézett rá.

-Mélységesen csalódtam benned, Tim Night. Mostanában ne kerülj a szemem elé. Legyen az, ember vagy idegen. Őket sem óhajtom látni. Gyertek.

Tim fejében kattogni kezdtek a kerekek, és egyik ötlete rémesebb volt a másiknál. Nem volt két perc, mikor gúnyos mosollyal az arcán kilépett a helyiségből. Tudta, mi a megoldás. A vezérlő felé tartva elkapta az épp feléje igyekvő Erik Morton és a falhoz passzírozta a riadt férfit.

-Mit akarsz, Tim?

-Mit akarok? Pontosan azt, hogy szépen szint vallsz nekem, és miután megvalltad a bűnödet, segítesz nekem a piszkos tervem kivitelezésében.

-Hogy mit csinálok?

-Jól hallottad. Például beszélj arról, hogy öt év eltelte után, csak úgy felbukkantál a semmiből, miután szó szoros értelemben, köszönés nélkül távoztál, és pont akkor bukkantál fel Alec Prestonnal együtt, amikor a többieket idehoztuk a szigetről.

Erik vett egy mély levegőt és mindent elmondott, még azt is, hogy ugyan nem segített Katalint és a lények társaságát, de Attilával együtt sejtették, hogy Mary és Alec készül valamire, de ne tudták eldönteni, hogy egy sejtés elegendő e ahhoz, szóljanak Timnek.

-Gratulálok. E hibás döntés miatt, Attila most haldoklik.

-Aminek most nagyon is örülsz, igaz? Mindig is utáltad, és el akartad tenni az útból, hogy ne álljon közéd és a kis örökösnő közé. Éva dobta és a tiéd lett. Nem értem? Akkor még mit akarsz?

-Semmi közöd hozzá, hogy örülök e annak, hogy Attila életéért James még küzdik. Hallgasd meg a tervem.

Nem vették észre, hogy nem messze tőlük két személy áll, akik a szobák felé haladva meggondolták magukat, és futva elindultak a vezérlő irányába. Alec kárörvendve csalt mosolyt az arcára, Mary kétségbe esve nézett a két férfira. Mellettük épp James rohant el.

-Bocs, hogy megzavarom az eszmecserét, de szomorú hírt kell közölnöm. A fiú életét nem tudtam megmenteni. A vírus igen gyorsan hatott, és teljesen tönkretette a tüdejét, addig a pillanatig oxigént kapott, míg úgy véltem, nincs más mód, mint az, hogy lélegeztetőre csatoljam. Ez a vacak, ami megfertőzte a gyereket, még annál is rosszabb, ami megfertőzte egy szúrással Eriket és elpusztított a természetet. És egyben is biztos vagyok. Hogy ez a vírus, nem az a vírus, amit kitenyésztettünk az öt évvel ezelőttiből. Valaki annak idején behozta ide.

-Tessék?

-Jól hallottad, Tim. Mit csináljak a testtel?

-Vidd az „ A" szektorba, úgy, hogy senki meg ne lássa. De vigyázz, mert valakik behatoltattak és az első számú hűtőből mindent kirámoltak.

James lefehéredett, de nem szólt semmit. Bólintott és távozott, és ebben a percben, mikor James elhaladt a két áruló mellett, megszólalt Mary telefonja. A két férfi odanézett és meglátta őket. Tim mérgesen rájuk támadt.

-Mit kerestek itt?

-Sétálunk. Nem lehet?- válaszolt gúnyosan Alec. Mary telefonja egyre jobban követelőzve csengett- Mi történt?

-Semmi. Mit hallottatok?

-Csak a végét, hogy meghalt Attila, valami vírustól. Csak nem?

-Nem. És most takarodjatok innen.

-Most mi lesz?- kérdezte Tim mellé lépő Erik.

-Az, hogy valaki megmondja Évának, mivel engem ne óhajt látni, te leszel az, aki közli vele a szomorú hírt, utána pedig megtervezzük, amit elterveztem.

Erik elindult Évát megkeresni, a két fiatal pedig eloldalgott gondolkodva Tim mellől, mielőtt még a férfi ismét kérdőre vonta volna őket a sétájukat illetően.

A fiú percekig hezitált a lány szobája előtt, mielőtt bátorságot vett és bekopogott az ajtaján. Éva álomittasan nyitott ajtót.

-Te vagy az? Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Aludtál?

-Nem. Csak bóbiskoltam. De igazad van. Álmos vagyok.

Erik belépett és meglepetésére a díszes társaság Éva szobájában tartózkodott.

-Mit akarsz?- Éva az asztalra ült.

-Nem is tudom, hogy hogy mondjam meg.

-Röviden és tömören.

Erik nem nézett Évára, hanem a szőnyeget nézte, onnan igyekezett leolvasni a mondandóját.

-Attila néhány perccel ezelőtt hunyt el.

Éva lecsúszott az asztalról, a többiek kikerekedett szemmel néztek Erikre, közben Éva nagyokat tüsszentett.

-Hogy mondtad?- tekintett fel álomittasan Erikre. A fiú már látta Éva szemében, hogy lázas lehet.

-Szerintem, nagyon is jól értetted. De azért még egyszer elmondom. Attila meghalt.

Norbi előrébb lépett.

-De hát, amikor megtaláltuk, mi azt hittük...

-Nem. James mindent megtett.

Ezek után Erik részletesen beszámolt mindenről.

-Ez hihetetlen. Én meg már azt hittem, végleg megszabadultunk ettől az átkozott vírustól- Éva ásított, majd tüsszentett egyet. Így tett Norbert is.- Bocsánat. Azt mondod, hogy azokban a hűtőkben, amik abban a titkos helyiségben vannak, vannak olyan fiolák amik nem azt a vírust tartalmazzák, amelyek öt évvel ezelőtt tombolt? –Erik bólintott- és Tim még ránk fogja, hogy tudtunk róla és mi loptuk ki. Megáll az eszem. –Éva újra tüsszentett egyet.

-Jól vagy?- kérdezte Erik.

Éva a fejét rázta.

-Nem. Vacakul érzem magam. Lázas nem vagyok, de ráz a hideg és ez a tüsszögés!

-Allergia?

-Igen. Tim Night allergia.

Felkacagtak.

-Nem tudod, hogy mit csináltak a testtel?

-Elvitték...-Erik elhallgatott- elvitték valahova.

Erik megveregette Éva vállát, majd távozott.

Norbi két tüsszögés között kérdezte.

-Most mi lesz?

Éva megvonta a vállát.

-Megy az élet tovább. De, azt hiszem, én most lefekszek, ha nem haragúsztok meg- ránézett a régészre- te sem vagy valami jó bőrben.

A régész a homlokára tette a kezét.

-Lehet, hogy van egy kis hőemelkedésem. De igazad lesz, én sem vagyok túl jól.

Mielőtt még távoztak volna, Gábor az ajtóból visszafordult.

-Nem is sajnálod őt, igaz?

Éva visszanézett rá, de semmit sem mondott, a tekintete minden elárult.

-Gondoltam.

Gábor távozott, Éva pedig lefeküdt aludni és azon nyomban elnyomta az álom.

Erik a szobájában talált rá Tim-re. Rá se nézett, úgy kérdezte.

-Hogy fogadta a hírt?

Erik széttárta a kezét.

-Most mit mondjak? Talán azt mondanám rá, hogy közömbösen. Véleményem szerint, annyira nem hatotta meg a dolog, hogy telesírja miatta az éjszaka a kispárnáját. Vagy más reakciót vártál?

Tim nem szólt semmit. A cipője orrát bámulta.

-Apropó. Éva és a régészgyerek elég ramatyul nézett ki. – Tim ránézett- biztos megfáztak vagy allergia.

Köszönés nélkül távozott. Tim mereven nézett a padló irányába, és tovább szőtte Éva felé irányuló tervét és nem foglalkozott Erik által mondottakkal.

Pedig jobb lett volna, ha odafigyel rájuk.

17.

Tim arcán az indulatok keveredtek. Az öröm, düh, kimerültség és idegesség futott át rajta néhány percen belül.

-Ti hol voltatok?

-Tim! Rájöttünk valamire... -Tim végignézett Éván és észrevette a lány kezében szorongatott kártyát- hozzád siettünk. Valakik vagy valaki...

-Nem érdekel! Míg ti buliztatok, addig James igyekezett Attila életét megmenteni. Jelenleg lélegeztetőn van. Tüdőgyulladást kapott, és a vírus, mert az került a szervezetébe, percek alatt tette tönkre a tüdejét. Magas láza is van.

-Ne haragudj, Tim, hogy ezt mondom, de most nem érdekel Attila- megfogta a férfi kezét és húzni kezdte a fal felé, ahonnan épp kijöttek. Éva megállt a falnál, Tim elfehéredtet, az agya azon járt, s azon gondolkodott, hogy honnan tudnak a falról? Éva a kezében szorongatott kártyát a falba mélyesztette és ismét beléptek a hideg helyiségbe.

-De hát... honnan... honnan a csudából tudtok a falról?

Éva onnan kezdte el mesélni a történetet, hogy belebotlottak Attila testében, egészen addig, míg be nem jutottak ide.

-Francba!-ordította el magát Tim.

-Tovább is fogsz szentségelni- és rámutatott az üresen álló hűtőre Éva – ugyanis eltűntek ebből a hűtőből a fiolák- majd a címkére is rámutatott- ne haragudj Tim, azért elárulhattad volna, miféle helyiséget rejt a bázis, és azt is elárulhattad volna, mit rejtegettek James-sze- Tim leguggolt az üresen tátongó szekrény elé - Én csak pár fioláról tudtam, ami a pusztítás után került a szervezethez, a halott földönkívüliektől és attól a két szerencsétlen megmaradt testéből akiket Ursáék elfogtak. Persze, Erik testéből is vett mintákról már ne is beszélve. De ez egy hadseregnyi arzenál.

-Nem lett volna szabad erről tudomást szereznetek. Ki és mikor lophatta ki?

-Mennyi volt raktáron?

-Több száz... és nemcsak annak a mutálódott vírusnak részei vannak itt, hanem a világban előforduló vírusok is... de hát ki tette?

Éva odahajolt Timhez.

-Gondolkodj egy csöppnyit.

Tim felugrott.

-Nem. Nem tehették.

-Pedig ők voltak. Mary jól ismeri, sőt sokkal jobban a szervezetet, mint mi. Ő már pici kora óta ebben élt, ebben a rendszerben nőtt fel és gondolom számtalanszor járt itt. Így hát, neki is, mint Alec-nek volt belépőkártyája- mutatta fel a nagyanyájáét. Tim bólintott- minket gyanúsítottál a cikkek megjelenésével, információk kiszivárogtatásáért. Pedig ő is Alec voltak a ludasok benne, olyan valaki kérésére, akinek szüksége volt a vírusra. Figyelem elterelés volt a javából és elég ügyesen csinálták.

-Ez hazugság. Mary és Alec? Ez nevetséges.

-Pedig tuti, hogy ők voltak, haver. Ha nem ők, akkor ki?

-Hogy ki? Hogy ki? Megmondom én azt neked, haver, hogy ki volt. Ti voltatok-ordította bele a képébe Gábornak Tim.

Gábor egyenesen Tim szemébe nézett. Amiben nem látott mást benne, mint; határozottságot, eltökéltséget, erőt. Ám volt benne valami más is. Vak gyűlölet. Gábor egy lépéssel hátrálni kezdett. Csupán ennyit mondott.

-Neked teljesen elmentek otthonról, Tim Night. Hogy mersz valakiket vagy valakit hamisan vádolni, olyan dologról, amit el sem követtek vagy követett. –körbenézett, csalódottságtól a szemében így szólt ismét – gyertek. Semmi keresnivalónk nincs itt, főleg nem az ő társaságában.

Kifelé indultak. Éva még egyszer visszanézett rá.

-Mélységesen csalódtam benned, Tim Night. Mostanában ne kerülj a szemem elé. Legyen az, ember vagy idegen. Őket sem óhajtom látni. Gyertek.

Tim fejében kattogni kezdtek a kerekek, és egyik ötlete rémesebb volt a másiknál. Nem volt két perc, mikor gúnyos mosollyal az arcán kilépett a helyiségből. Tudta, mi a megoldás. A vezérlő felé tartva elkapta az épp feléje igyekvő Erik Morton és a falhoz passzírozta a riadtt férfit.

-Mit akarsz, Tim?

-Mit akarok? Pontosan azt, hogy szépen szint vallsz nekem, és miután megvalltad a bűnödet, segítesz nekem a piszkos tervem kivitelezésében.

-Hogy mit csinálok?

-Jól hallottad. Például beszélj arról, hogy öt év eltelte után, csak úgy felbukkanttál a semmiből, miután szó szoros értelemben, köszönés nélkül távoztál, és pont akkor bukkantál fel Alec Prestonnal együtt, amikor a többieket idehoztuk a szigetről.

Erik vett egy mély levegőt és mindent elmondott, még azt is, hogy ugyan nem segített Katalint és a lények társaságát, de Attilával együtt sejtették, hogy Mary és Alec készül valamire, de ne tudták eldönteni, hogy egy sejtés elegendő e ahhoz, szóljanak Timnek.

-Gratulálok. E hibás döntés miatt, Attila most haldoklik.

-Aminek most nagyon is örülsz, igaz? Mindig is utáltad, és el akartad tenni az útból, hogy ne álljon közéd és a kis örökösnő közé. Éva dobta és a tiéd lett. Nem értem? Akkor még mit akarsz?

-Semmi közöd hozzá, hogy örülök e annak, hogy Attila életéért James még küzdik. Hallgasd meg a tervem.

Nem vették észre, hogy nem messze tőlük két személy áll, akik a szobák felé haladva meggondolták magukat, és futva elindultak a vezérlő irányába. Alec kárörvendve csalt mosolyt az arcára, Mary kétségbe esve nézett a két férfira. Mellettük épp James rohant el.

-Bocs, hogy megzavarom az eszmecserét, de szomorú hírt kell közölnöm. A fiú életét nem tudtam megmenteni. A vírus igen gyorsan hatott, és teljesen tönkretette a tüdejét, addig a pillanatig oxigént kapott, míg úgy véltem, nincs más mód, mint az, hogy lélegeztetőre csatoljam. Ez a vacak, ami megfertőzte a gyereket, még annál is rosszabb, ami megfertőzte egy szúrással Eriket és elpusztított a természetet. És egyben is biztos vagyok. Hogy ez a vírus, nem az a vírus, amit kitenyésztettünk az öt évvel ezelőttiből. Valaki annak idején behozta ide.

-Tessék?

-Jól hallottad, Tim. Mit csináljak a testtel?

-Vidd az „ A" szektorba, úgy, hogy senki meg ne lássa. De vigyázz, mert valakik behatoltattak és az első számú hűtőből mindent kirámoltak.

James lefehéredett, de nem szólt semmit. Bólintott és távozott, és ebben a percben, mikor James elhaladt a két áruló mellett, megszólalt Mary telefonja. A két férfi odanézett és meglátta őket. Tim mérgesen rájuk támadt.

-Mit kerestek itt?

-Sétálunk. Nem lehet?- válaszolt gúnyosan Alec. Mary telefonja egyre jobban követelőzve csengett- Mi történt?

-Semmi. Mit hallottatok?

-Csak a végét, hogy meghalt Attila, valami vírustól. Csak nem?

-Nem. És most takarodjatok innen.

-Most mi lesz?- kérdezte Tim mellé lépő Erik.

-Az, hogy valaki megmondja Évának, mivel engem ne óhajt látni, te leszel az, aki közli vele a szomorú hírt, utána pedig megtervezzük, amit elterveztem.

Erik elindult Évát megkeresni, a két fiatal pedig eloldalgott gondolkodva Tim mellől, mielőtt még a férfi ismét kérdőre vonta volna őket a sétájukat illetően.

A fiú percekig hezitált a lány szobája előtt, mielőtt bátorságot vett és bekopogott az ajtaján. Éva álomittasan nyitott ajtót.

-Te vagy az? Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Aludtál?

-Nem. Csak bóbiskoltam. De igazad van. Álmos vagyok.

Erik belépett és meglepetésére a díszes társaság Éva szobájában tartózkodott.

-Mit akarsz?- Éva az asztalra ült.

-Nem is tudom, hogy hogy mondjam meg.

-Röviden és tömören.

Erik nem nézett Évára, hanem a szőnyeget nézte, onnan igyekezett leolvasni a mondandóját.

-Attila néhány perccel ezelőtt hunyt el.

Éva lecsúszott az asztalról, a többiek kikerekedett szemmel néztek Erikre, közben Éva nagyokat tüsszentett.

-Hogy mondtad?- tekintett fel álomittasan Erikre. A fiú már látta Éva szemében, hogy lázas lehet.

-Szerintem, nagyon is jól értetted. De azért még egyszer elmondom. Attila meghalt.

Norbi előrébb lépett.

-De hát, amikor megtaláltuk, mi azt hittük...

-Nem. James mindent megtett.

Ezek után Erik részletesen beszámolt mindenről.

-Ez hihetetlen. Én meg már azt hittem, végleg megszabadultunk ettől az átkozott vírustól- Éva ásított, majd tüsszentett egyet. Így tett Norbert is.- Bocsánat. Azt mondod, hogy azokban a hűtőkben, amik abban a titkos helyiségben vannak, vannak olyan fiolák amik nem azt a vírust tartalmazzák, amelyek öt évvel ezelőtt tombolt? –Erik bólintott- és Tim még ránk fogja, hogy tudtunk róla és mi loptuk ki. Megáll az eszem. –Éva újra tüsszentett egyet.

-Jól vagy?- kérdezte Erik.

Éva a fejét rázta.

-Nem. Vacakul érzem magam. Lázas nem vagyok, de ráz a hideg és ez a tüsszögés!

-Allergia?

-Igen. Tim Night allergia.

Felkacagtak.

-Nem tudod, hogy mit csináltak a testtel?

-Elvitték...-Erik elhallgatott- elvitték valahova.

Erik megveregette Éva vállát, majd távozott.

Norbi két tüsszögés között kérdezte.

-Most mi lesz?

Éva megvonta a vállát.

-Megy az élet tovább. De, azt hiszem, én most lefekszek, ha nem haragúsztok meg- ránézett a régészre- te sem vagy valami jó bőrben.

A régész a homlokára tette a kezét.

-Lehet, hogy van egy kis hőemelkedésem. De igazad lesz, én sem vagyok túl jól.

Mielőtt még távoztak volna, Gábor az ajtóból visszafordult.

-Nem is sajnálod őt, igaz?

Éva visszanézett rá, de semmit sem mondott, a tekintete minden elárult.

-Gondoltam.

Gábor távozott, Éva pedig lefeküdt aludni és azon nyomban elnyomta az álom.

Erik a szobájában talált rá Tim-re. Rá se nézett, úgy kérdezte.

-Hogy fogadta a hírt?

Erik széttárta a kezét.

-Most mit mondjak? Talán azt mondanám rá, hogy közömbösen. Véleményem szerint, annyira nem hatotta meg a dolog, hogy telesírja miatta az éjszaka a kispárnáját. Vagy más reakciót vártál?

Tim nem szólt semmit. A cipője orrát bámulta.

-Apropó. Éva és a régészgyerek elég ramatyul nézett ki. – Tim ránézett- biztos megfáztak vagy allergia.

Köszönés nélkül távozott. Tim mereven nézett a padló irányába, és tovább szőtte Éva felé irányuló tervét és nem foglalkozott Erik által mondottakkal.

Pedig jobb lett volna, ha odafigyel rájuk.

18.

Ursa az autókhoz érve megálljt intett. Nem tudja miért, de hirtelen rossz előérzet lett urrá rajta a táskát illetően, és a táskát kikapta Armand Mendez kezéből. A társai értetlenül néztek a humanoid nőre. Kinyitotta, majd ismételten egyesével megforgatta azokat. Egy terítőt varázsolt elő hirtelen. Senki sem tudta megmondani, honnan kerítette. A táska tartalmát, jól elhatóan, egyesével kipakolta rá. Most fogták fel azt, amit elsőre kellett volna. A fiolákkal nem stimmelt valami. Megközelítőleg az ötvenedik fiolánál tartottak, amikor Ursa felkiáltott.

-Állj!

Katalin a kezében tartott ampullát majd összetörte, úgy összerezzent Ursa hangjától. Hátra fordult, ránézett a humanoid nőre, de nem állt fel.

-A frászt hozod rám, Ursa. Mi történt?

-Nektek eddig nem tűnt fel? –mutatott rá a fiolákra Armand válla fölött.

-Mi? –nézett rá vírust tartalmazó üvegekre.

Ursa felvett egyet a földről és egyet kivett a táskából és Katalin orra alá dugta. Katalin ránézett, felugrott, majd kilökve azokat Ursa kezéből.

-Szórakozol velem?

-Én? Én biztos, hogy nem. Max Mary és az a fajankó Alec. Nézd meg.

Katalin kivette mindkettőt Ursa kezéből. Majd felordított.

-Ezek nem azok az ampullák. Ki szórakozik velünk?

Túrni kezdte a kivett üvegeket, és mindegyik más - más vírust tartalmazott. Majd belenézett a táskába. Ugyan az volt a helyzet. Armand nem értette mi zaklatta fel a két nőt és ő is megforgatni kezdte a kezében fogott üveget, egyet Apódnak adott és így tett egyel a földön lévők közül is.

-Hihetetlen. Biztos, hogy jó hűtőből vették ki?

-Bízom benne... de ha a kisasszony átállt a jó oldalra és keresztbe akart tenni nekünk...- mérgelődött Ursa. Ha Mary jól ismertette a tényeket egykoron, akkor az a hely álcázott fal, valahol a bázis alatt. A város és a falu határin innen és túl- Ursa egy kis hatásszünetet tartott- hatalmas hűtőkben tárolva, felcímkézve a középkor és a modernkor halálos vírusit, felturbózva, hogy a hatásos legyen, ha egyszer kikerül a bázis falain kívül...

-Azt akarod ezzel mondani, lehet, hogy a lány jó hűtőhöz ment, csak közben kicserélték annak tartalmát?

-Pontosan, Katalin! –felemelte ismételten az ampullákat- idenéz, Katalin. Pestis, lépfene, influenza, spanyolnátha stb. Tökéletes fegyverzet.

Katalin a fejét rázta.

-Csak nem azt akarod mondani, hogy Tim Night fegyvert akart volna ezekből gyártani?

Mielőtt Ursa válaszolhatott volna, Armand megveregette Katalin vállát, majd olyat mondott, amit mindenki ledermedt. Nem ezt várták tőle.

-Nem. Sőt, jót is tett velünk. Ursának igaza van. Kitaláltam valamit, de mielőtt elmondom, felhívom a kisasszonyt, megmondom a magamét neki, de nem kell tudnia róla, hogy a kihozott cuccokkal, mit tervezünk. Legyen abban a hitben, hogy rosszul csinált valamit, és mi hozzá sem nyúlunk az általa kilopott ampullákhoz.

Nem szóltak semmit.

-Szedjétek össze őket. Mielőbb el kell húznunk innen, mielőtt még valakinek szemet szúrunk. Túl sok időt töltöttünk itt. Az autókat hagyjátok a fák takarásában, talán nem szúrnak szemet senkinek.

Míg Armand telefonált, összepakoltak, és futólépésben közelítették meg a Dunát, ahonnan a felszínre emelkedett a gépezett, miután Apód, a kezében tartott furcsa szerkezeten megnyomott egy gombot. Körbe sem néztek, egyenesen a szerkezetbe ugrottak, Armandot sürgetniük kellett, hogy minél előbb szálljon be a gépezetbe. Férfi már ott tartott, hogy leteszi, mire Mary, dühösen beleszólt.

-Mit akarsz, Armand?

-Hogy mit akarok? – hangja tele volt merő méreggel és aggodalommal- mégis mit? Például magyarázatot.

-Ugyan mit kellene megmagyaráznom? Talán azt, hogy kell a vírust pusztító útjára küldeni? Erre van megfelelő személy. Kérdezd meg Ursát. Ő biztosan tudja.

-Fejezd be, kisanyám, fejezd be. Magyarázd meg például azt, hogy hogy lehetséges az, hogy az száz ampullának a fele, nem azt a vírust tartalmazza, amit öt évvel ezelőtt Ursa és Apód útjára indított a Földre?

Mary eltartotta a fülétől a telefont. Miután Armand befejezte, így szólt.

-És ezt nekem honnét kellene, tudom? Megmondtátok, hogy melyik a hűtőben van, onnan is vettem ki, de azt nem mondtátok, hogy néztem is meg egytől egyig? –Armand hallgatott-, na, ugye. A mór megtette a kötelességét, a mór távozik- és a lány kinyomta a telefont.

Alec a fejét csóválta, addig Katalin dühösen a hajó felé húzta Armandot. A két fiatal ne vette észre, hogy István és az anyja hallja minden szavukat. Összenéztek, de ők is hallgattak az utolsó pillanatig.

-Most mi lesz?- kérdezte a lányt.

Mary a vállát húzogatta.

-Honnan tudjam? Ez már nem a mi dolgunk.

Katalin idegesen toporgott Ursa és Armand között.

-Menjünk már! Túl feltűnő, hogy itt ácsorgunk. Meg ki kellene találni, hogy hogy fogjuk a vírust, ismételten a pusztító útjára küldeni?

Armand ránézett Katalinra.

-Miért? Megy a buszod, hogy így sietsz?- hangjából gúny érződött. Armand a tekintetét Ursa felé fordította-, de van egy ötletem – Ursa kérdőn nézett rá- az éjszaka leple alatt visszajöttök Apóddal és Lexen-nel, majd felszálltok a hajóitokkal és a véletlenül a kezünkre játszott vírusokat elhintitek, itt a környéken.

A lények nem szóltak, Armand ezt annak tudta be, hogy megértették.

-Remek. Akkor induljunk, mielőtt tényleg valakinek szemet szúrnánk.

A csészealj felemelkedett a Duna felszínéről, és felszállt a magasba, másodpercekkel később már nyomuk sem volt az ottlétüknek.

19.

Ezen az éjszakán Éva álmodott. Nagy sötétségben állt. A szíve hevesen vert. Tudta, nincs egyedül, valaki figyeli a sötétségen keresztül. Óvatosan megfordul, de csak a mély sötétséget látta. És félt. Borzalmasan félt valamitől, és tudja, hogy ott van vele. Lemerevedett a félelemtől, nem tudod megfordulni és csak a sötétségbe bámult. És hirtelen a sötétség legmélyéről, két hatalmas, piros, rideg tekintetű szempár bukkant elő. Kezdeti dermedtség feloldott, és Éva futott, futott, egészen addig, míg egy hatalmas búzatáblánál nem találta magát. A távolból egy hinta nyekergő hangja hallatszott. Óvatosan, zihálva megfordult. Ott állt a búzatábla elején, és egy igen halvány emlékfoszlány derengett fel előtte a gyerekkorából. A nagyszülei házánál a fészernél volt egy hinta, amit a nagypapája szerelt fel számára. Most e hintát látta maga előtt, két fa közé lógatva, és úgy tűnt, mintha valaki hintázna rajta.

Minden bátorságát össze kellett szednie, hogy a kukoricástól elinduljon a hinta irányába. Félt, nagyon félt, még ha álom is volt. Éppúgy félt, mint azokban a napokban és hónapokban, amikor a munkahelyén lakott egy szolgálati lakásban. Egyedül volt és sötét. Ha egyre közeledett a hinta felé meg kellett állnia. Habár ült valaki a hintán, csak a teste volt látható. Felemelte képzeletbeli fejét és a csuklya alatt ránézett Évára, de nem látszódott más belőle, csak a két pirosan izzó szempár.

Norbert tőle nem messze egy másik szobában, hasonlót álmodott.

Éva felriadt, fuldokló köhögési roham kapta el, a hideg is rázta. A hőmérő igen magas értéket mutatott. A lány csak félkómás állapotában érzékelte a vele történteket. Valaki bejött a szobájába, talán mondott is neki valamit, majd a másik pillanatban felemelte az ágyból, és kivonult vele a folyosóra. Percekre elveszthette az eszméletét, mert mire magához tért a régésszel találta magát egyhelyiségben, nem a saját ágyában, és a falnak ablaki is voltak. Érzékelte, hogy valaki bejön, ott áll mellette. Volt egy érzése, hogy Tim és James beszélgetnek az ágya mellett. Tim az állapotuk felől érdeklődött. Hogy James mit válaszolt, nem tudta volna megmondani, mert újfent elájult. Álmodott. A csuklyás idegenről, aki most a kukoricás szélén állt és kezével hívta őt.

Éva felriadt, két köhögési roham közepette. Norbert az ágyában felülve találta, szeme riadalmat tükrözött.

-Jól vagy?

-Azt nem mondanám. Hogy kerültünk ide?

Norbert a vállát vonogatta.

-Fogalmam sincs. Nem emlékszem rá.

-Az a legkülönösebb, hogy én sem. Mintha derengene valami, homályosan, hogy James és Tim állának felettem és az állapotomról beszélnek- ismételten fullasztó köhögési roham kapta el a lányt- az egész hátam fáj már a köhögéstől. –visszanézett a régészre- baj van?-újabb köhögés.

-Nincs- ő is visszanézett rá-, vagyis igen. Szerintem álmodtam, és van egy érzésem, hogy te is ugyanazt. Igaz? Fekete alakról, csuklyával a fején, piros izzó szemmel. És nem először, igaz?

Éva nem nézett rá, helyette a paplant bámulta.

-Így van? – majd a régész is köhögni kezdett.

-Így! Pontosan így! Te is kukoricásban állsz álmodban?

-Én nem. Csak a csuklyás alak. Mármint ő áll a kukoricásban és a távolban nyikorog egy hinta- válaszolta higgadtan Norbi.

-Nálam pont fordítva van. Neked mit mondd?

-Felvázol egy sötét jövőt, ami hamarosan bekövetkezik, ha nem lépünk időben. Európa a pokol szélére jut, és ő kerül hatalomra, megszűnik minden jó, és a nagyokkal karöltve tönkretesznek mindent. Vagy ehhez hasonlót karattyol. Rosszabb, mint Hilda jóslatai.

Éva bólogatott két fuldokló köhögés közepette.

-Neked is?

Éva csak bólogatni tudott. Az ajtó kinyílott és egy szkafanderbe öltözött valaki lépett be a helyiségbe. Odakint a falra akasztott óra, elütötte a 23 órát, amitől Éva összerezzent, és ránézett a karórájára. Nem tudja miért, de Miló szavai jutottak eszébe; „a föld a 24. órájába lépett" A lány újfent elájult.

20.

Az idegen lények társasága, még jóval hajnal előtt visszatért a Dunához. Lexen még az a csészealjban elindított egy programot, majd egy másik szerkezet, kiemelkedett a vízből. A táskát, a kilopott fiolákkal a kezében Apód óvatosan kiszállt és belebegett abba hajóba, ami most emelkedett a felszínre. Ez jóval kisebb volt a másiknál. Talán ezzel nem keltenek feltűnést. A szerkezet hasonlított egy szivarhoz, és egy régi típusú hőlégballonhoz, amit kezdetekben használtak az emberek repülés/annak kísérlete céljából. A többiek követték. A szerkezet működésbe lépett és felemelkedett a magasba, s lassú tempóban haladni kezdett a szomszéd település irányába. Apód keze remegett az idegességtől. Kezében tíz halálos adagot tartott a kezében. Nem is figyelte, hogy milyen fajta vírusok azok, csak behelyezte a kilövő szerkezetbe.

Lexen úgy ítélte, hogy jó helyen állnak, itt volt az ideje, hogy Apód útjára bocsássa a halált. Ám, annyira el voltak foglalva, hogy minden flottul menjen, nem vették észre, hogy tizenévesek kint lófrálnak a falu központjába, kedvenc szórakozásuknak hódolva az éjszaka közepén; Üvöltették a zenét. Annyira belemerültek abba, amit műveltek, hogy észre sem vették a fejük felett lebegő szerkezetet.

Lexen intett a kezével, és Apód kilőtt a halálos adag vírusokat, amik telibe találták a fiatalokat, amiből szintén nem érzékeltek semmit, és hazavitték a halált. A szerkezet a régi strand irányába úszott tovább az égbolton. A két idegen, újabb adagot szórt szét. Mint a permet, hullott belőle a kertekre, a fűre, a fákra, zöldségekre és bőven maradt belőle a levegőben. Apód, búcsúzóul, még két adagot kilőtt a semmibe. és így tettek a szomszéd város kapcsán is, ahol szintén nem érzékeltek semmit a fejük felett elsuhanó halálból.

Napokon belül a halál a kaszájával megkezdte ádáz tevékenységét. Az influenzaszezon idő előtt beköszöntött.

21.

Szkafanderbe öltözött alak megállt a két ágy között és Éva fölé hajolt. Norbert alig ismerte fel a hangját. Az alak egylapos szerkezetet helyezett a lány homlokára bekapcsolás nélkül. Amint a szerkezet érintkezésbe lépett a bőrrel, és ha valakinek láza volt, felcsipogott.

-James?

A szkafanderruhás alak feléje fordult. A szerkezet kikapcsolt, de ahogy a régész homlokához ért bekapcsolt, de nem csipogott fel. A szerkezet szerint, csak hőemelkedése volt.

-Csak hóemelkedés. Éva már rázósabb muszáj injekcióban lázcsillapítót adnom- James elfordult a fiútól és a lánnyal kezdett el foglalkozni- tünet?

-Fullasztó, rohamokban ránk törő köhögés, fáj a hátunk. – az álmukról mélyen hallgatott.

James bólintott. Miután Évának beadta a lázcsillapítót, egy percre kilépett az elkülönítőből. Norbert kíváncsian nézett utána. James másodpercekkel később visszatért. Valamit fogott a kezében, majd az egyiket a fiúnak nyújtotta.

-Mi ez? – pedig jól tudta, mit tart a kezében az idegen.

-Szájmaszk.

Régész próbált a szemébe nézni az idegennek, de alig találta a szkafander alatt.

-Minek?

-Hogyhogy minek? –kérdezett vissza feldúltan James.-Azért, mert kell és azt mondtam!- ordított rá a fiúra.

Norbert remegő kézzel vette el tőle.

-Azért nem kell ordítani velem! De azért elárulhatnád, minek kell ez?- rázta a lény felé azt a kezét, amiben maszkot szorította.

-Biztos, ami biztos!- Éva ágya mellé tette a másikat- órán belül visszatérek- elindult kifelé, mikor is visszafordult és a régész tenyerébe gyógyszert nyomott.

-Mi ez?

-Gyógyszer. Vedd be. Ettől elmúlik a köhögési inger és csillapodik is. Amúgy influenza. ne aggódjatok, hamar túl lesztek rajta. Egy kis pihenés, tea, napok múlva már kutya bajotok sem lesz és nevetve fogtok visszaemlékeznie erre.

James kiviharzott és ígéretét betartva visszatért. Addigra Éva láza csillapodott, és valamihez képest jobban volt csak köhögött. Norbert ugyan bevette a gyógyszereket, de egy valamiről teljesen meg volt győződve.

-Hazudik! Elkaptunk valamit Attila közelben, és ő is abba halt bele. Valami nagy titok rejtőzik a falon túl.

Éva miután csillapodott a láza, végighallgatta Norbert beszámolóját James viselkedéséről, mitől ő maga is meg volt döbbenve. Nem ilyennek ismerte az idegent. A maszk használatáról is osztotta a fiú véleményt. Csak akkor volt hajlandó, ha hajlandó volt rá egyáltalán, ha James vagy a lánya nem voltak a közelben.