Végül úgy döntöttünk hogy elmegyünk moziba. Jó nagy rosszaság...

Kiválasztottunk egy horror filmet ,vettünk kaját és elfoglaltuk  helyünket.  Nem tudom hogy most velem van a baj..vagy a többi emberrel...ugyanis szerintem kicsit se volt ijesztő. Hanna meg úgy nézett ki, mint aki most éli át életének legrosszabb élményét...

Mert az hogy egy démon megszáll egy embert és fura dolgokat csinál...nem hiszem hogy olyan félelmetes lenne mint a közeledő érettségi...

Ahogy ezen gondolkodtam, felfigyeltem két sötét alakra, akik minden egyes percben sugdostak egymás fülébe valamit. A sötétben nem nagyon láttam őket, de az egyik hangja nagyon ismerős volt. Remélem nem az akire gondolok.. Ki kellett derítenem, ezért kitaláltam hogy ki megyek a mosdóba, és visszafelé megnézem.

- Hanna, mindjárt jövök ki megyek a mosdóba.-súgtam oda Hannának.

- Rendben,de siess vissza!!

- Oké!

Gyorsan kisurrantam az emberek között. A mosdó felé vettem az irányt, amikor megláttam Jason egyik kosaras haverját. Huu basszus..lehet mégis Jasont hallottam. Gyorsan vissza mentem a terembe. Mindenkinek lehetett látni az arcát a fénynek köszönhetően. Lassú léptekkel haladtam a helyemre, amikor a gyanúm beigazolódott.

Ott ült Jason, ráadásul egy lánnyal!!!

Úristen..ezt most hogy mondjam meg Hannának? Vagy egyáltalán elmondjam neki?

Nehezen visszakászálódtam a helyemre. Arra gondoltam hogy ha most elmondom Hannának akkor tönkre megy a kapcsolata, de ha nem, akkor meg marad a titkolózás. Végül is joga van hozzá hogy tudja az igazságot. Szóval , inkább elmondom neki. De inkább a film végén.

-----------------

~ A film végén ~

- Huu ez a film nagyon durva volt..

- Aha az..de figyelj mondanom kell valamit!

- Hallgatlak!

- Szóval a film közben megláttam Jasont, egy másik lánnyal...Nagyon sajnálom Hanna..

- Biztos vagy benne hogy ő volt?

- Igen, ezért mentem ki a mosdóba hogy megnézzem...

- Most hol van? Merre láttad?

- Kimentek és azóta nem láttam őket..

Hanna megindult az ajtó irányába én pedig követtem. Mentünk egy darabig, amikor Hanna meglátta Jasont, meg a haverjait, és azt a bizonyos lányt.

- Szia drágám, remélem élvezted a mozit evvel a kis fruskával..mert hogy köztünk mindennek vége az rohadt élet..

- Hanna várj, félre érted az egészet..

- Dehogyis értem félre..inkább csak most látok tisztán. Most vettem észre, hogy mekkora egy féreg vagy!! Mert én mindig ugorjak ha találkozni akarsz..te meg benyögöd hogy bocs..nem érek rá és ezzel minden el van intézve igaz? Én meg fogadjam el...Hát kénytelen leszel te is elfogadni hogy mostantól vége...

Mielőtt elfajultak volna a dolgok, megfogtam Hanna kezét és kisétáltam vele az ajtón. Majd kocsiba ültünk és haza mentünk.

~ Otthon~

Hanna hatalmas sebességgel rohant be a szobába, és zokogni kezdett. Bementem hozzá hátha tudok segíteni valamiben.

- Nem hiszem el...hogy volt képes..tudtam hogy nincs köztünk minden rendben, de nem gondoltam volna hogy leáll egy ilyennel..

- Próbálj megnyugodni egy kicsit..tudom hogy nehéz de...lehet hogy még megtudjátok beszélni.

- Nem hiszem hogy ezek után megtudnék bízni benne...Figyelj lehet egy kérésem? Kicsit egyedül maradhatnék gondolkozni..?

- Persze..ha bármi kell szólj kint leszek.

- Rendben. Köszönöm..mindent köszönök!

- Nincs mit köszönnöd!!

- Szeretlek Mona!

- Én is téged!!

Kimentem a nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t hogy elterelje a gondolataim... Egy ideje már tv-t néztem, amikor megszólalt a csengő.

 - Jason, te mit csinálsz itt? Nem volt jó ötlet ide jönnöd...

- Tudom, de nagyon félre értettétek a dolgot..az a lány..

- Te meg mi a frászt keresel itt? - viharzott ki a szobából Hanna. Húzzál innen de nagyon gyorsan..mit nem értettél abból hogy vége?

- De Hanna én..

Aztán bezártam az ajtót. Hanna sírva rogyott össze mellettem. Borzalmas volt látni ahogy szenved...Bevittem a szobába és ott maradtam vele,míg álomba nem sírta magát.

Sziasztok!!

Remélem tetszik a történet! Köszönöm az olvasóimnak, nagyon örülök hogy már ennyien vagyunk. Tudom ez nem olyan sok,de számomra nagyon sokat jelent! Nos, kíváncsiak vagytok a folytatásra? :D