＊

Mindenek Atyja szörnyű és nehéz titkot őrzött a szívében. A királynő halálos ágyánál ült, és figyelte annak utolsó pillanatait. Mindent be akart vallani, de nem vitte rá a lélek. Két felnőtt gyermekük kint a szoba előtt várták remegő térdekkel a híreket. Mind jól tudták, hogy a királynő nagyon beteg, de szívük mélyén reménykedtek a javulásban. A király nagy kezei közzé vette felesége vékony és sápadt ujjait..

-Kedvesem-szólt halovány hangon Odin.

-Nagy titkot akarsz elmondani nekem drága férjem. Tudom én-a királynőnek még a levegővétel is fájdalmas volt.

A király nagyot nyelt, és érezte, hogy kiszárad a torka így a nyelve nem tudott megeredni. Egyetlen szemében könny csillant meg, és megbocsátást remélt.

-Nem kell elmondanod, már mindent tudok. Ahogyan ránéztem tudtam rögtön.

-Meg tudsz nekem bocsátani kedvesem?

-A halál kapujában már nem tehetek mást. Mindig szerettelek Odin. És ez halálomban is így marad-a király óvatosan bújt felesége törékeny testéhez.

-Köszönöm neked, hogy mellettem élted az életed, és önzetlenül szerettél.

-Vigyázz a fiainkra. Thor erős és bátor, vele nem lesz baj. De Loki is a te fiad. Ő hiába erős szüksége lesz rád. Arra, hogy valaki mellette legyen. Figyeljetek a kisebbik fiamra. Hiányozni fogtok-Frigga nagyot szippantott a levegőből, majd leeresztett a mellkasa és többé nem emelkedett fel...

-Apám?-lépett oda az ifjabbik herceg, amikor Odin kilépett a szobából- Apám, bemehetek anyámhoz?-kérdezte aggódva a fiú.

-Fiaim!-szólította meg a két herceget, majd fiatalabbik vállát erősen megszorította- Édesanyátok elhunyt...

-Apám, de az nem lehet!-lépett oda a szőke hajú herceg, és átkarolta öccse derekát, mert az majdnem összeesett.

Odin szó nélkül elsétált, mert nem bírta nézni fiai szenvedését és érezte, hogy ő sem tudja tartani magát.

-Loki? Loki drága öcsém-szólítgatta Thor öccsét, aki térdre rogyva zokogott fel.

-Anyám! Anyám miért?-ismételgette folyamatosan Loki, de nem is nézett fel a bátyjára.

-Loki, gyere kérlek állj föl-állította volna fel testvérét, de az mintha odaszögelték volna maradt a térdén.

-Menj el Thor! Senki ne zavarjon! Elbúcsúzom anyánktól-Thor kisírt szemekkel távozott. Az ifjú herceg benyitott a szobába. A béke és a nyugodtság járta át a lelkét hirtelen amikor édesanyja arcára nézett. Lassan leült mellé és megfogta a hófehér kezet.

-Tudom, hogy valamit el akartál mondani nekem-kezdte szipogva – De rá fogok jönni anyám, és ha megtudom, hogy valaki ártott neked, az nem éli meg a másnap reggelt. Szeretlek-adott lágy puszit a sápadt és gyönyörű arca, majd halk léptekkel távozott...