Amelia

Két nap alatt két herceget pofoztam fel, de nem volt mit tenni, azt mégsem hagyhatom, hogy játszanak velem, vagy bántsanak. Tudom,hogy ezért komoly büntetést is kaphatok, hiszen nem szoktak csak úgy hercegeket pofozni, és engem tiszteletre tanítottak. Csak az a bökkenő, hogy nem fogom engedni senkinek, hogy szórakozzon velem. Thor herceg egyértelműen meg akart csókolni, pedig azt hittem, hogy kedves és törődik velem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ő is csak férfiból van. Loki hercegért komolyan nagyokat dobbant a szívem, mert szegényt lehurcolták egy sötét és hideg szobába. Haragudtam még rá , de nem a sebem miatt, hanem mert el akarta dobni az életét. És tudtam a történetét, de itt Asgardon rajta kívül még nagyon sokan szenvedtek. Nehezebb sorsban lévő emberek is harcolnak az életükért. Ő még fiatal és erős, nem szabad feladnia. Komolyan gondolkodtam azon, hogy engedélyt kérek arra, hogy meglátogassam. És talán még valami finom ételt is vinnék neki, hiszen alig eszik..

-Mit szeretnél leányom?-Mindenek atyja félszemével gyanúsan mért végig, amikor találkozót kértem tőle. Megszeppenve álltam előtte, kezemben egy kis kosárral, benne még meleg étellel. Rekedt és félő hangon szóltam hozzá.

-Felséges királyom! Szeretném meglátogatni Loki herceget. Vinnék neki ételt és talán beszélgetnék is vele ha lehet-mutattam a kosárkára.

-A herceg megfelelő ételt kap, és most éppen gyógyul. Nem fogadhat látogatókat.

-Megértem felségedet, de hiszem, hogy jót tenne neki ha valaki meglátogatná-izzadni kezdtem , mert a király kezdett mérges lenni.

-Biztosan tudom, hogy Loki nem akarná, hogy elmenjen hozzá! Most pedig elmehet-meghajoltam, mert már nem mertem megszólalni és lehajtott fejjel kimentem a trónteremből.

Már délután volt és éppen kint szakadt az eső, amikor a konyhába értem, hogy segítsek a vacsora előkészítésében. A palota konyhája volt az egyik kedvenc helyem, mert nagyon hangulatos volt. Az ablakban fűszernövényeket nevelgettünk és illatuk bejárta még a folyosókat is. Rengeteg hatalmas edény és bogrács volt a kamrában. A csodálatos porcelán készlet is ott sorakozott, mellettük a kristály poharak és néhány aranykehely. Az egyik szekrényben pedig öblös gömbölyű talpú söröskorsók várták az újabb tivornyát. Egy kicsit nekünk cselédlányoknak olyan volt a konyha mint egy pletykaszoba. Néha amíg főtt a leves és sült a kacsa énekelgettünk és táncolgattunk. És mivel már nem voltunk gyerekek azért a fiúk is szóba jöttek. Bár én most egy férfiról beszélnék, de róla nem lehet.

-Amelia valami baj van?-zökkentett ki egy kérdés Ninától, aki szakácsnőként dolgozott a palotában. Ő hozzám hasonlóan fiatal volt és még tapasztalatlan, ezért remekül megértettük egymást.

-Nem, semmi baj nincs-közben sóhajtozva tovább szeleteltem a hagymát.

-Ismerlek már Amelia, tudom, hogy van valami baj veled. A szemed szomorú és szótlan vagy. Nekem mindent elmondhatsz, tudod, hogy nem mondom tovább senkinek.

-Azt hiszem van valaki akit szeretek-néztem rá és az ajkamba haraptam.

-Ez nagyon izgalmas, és ki az ?-jött közelebb hozzám.

-Azt nem mondhatom el, mert nem szabadna szeretnem.

-De miért? Miért ne szerethetnéd?

-Ennek több oka is van. Az egyik, hogy ő semmit nem érez irántam. A másik, hogy számomra megközelíthetetlen. Én csak egy cseléd vagyok, egy senki-már nem csak a hagyma miatt eredt el a könnyem.

-Csak nem Thor herceg az? Sokan oda vannak érte, de hidd el találni fogsz egy rendes fiút, aki viszont szeret majd.

-Nem ő az-ráztam meg a fejem.

-Fandral? Szerintem ő tök aranyos fiú, simán járhattok együtt.

-Loki herceg az-Nina kezéből kiesett a fakanál, és tátott szájjal nézett rám.

-Ezt most ugye nem mondod komolyan?

-És a legrosszabb az egészben, hogy azt sem tudom mikor szerettem belé. Olyan gonosz volt velem és olyan zűrös most minden körülötte, hogy tényleg nem tudom mi vonz benne annyira.

-Lehet, hogy nem is vagy szerelmes csak megtetszett neked. Nagyon jó képű a herceg és titokzatos.

-Amikor meg akart halni, és a gyógyítóhoz vittük akkor egész éjjel vigyáztam rá. Nem sok időt töltöttem mellette, de pont elég volt ahhoz, hogy megszeressem. És semmit nem tett ezért. Olyan ártatlan és törékeny volt, egész más mint egyébként. Ma megakartam látogatni, és beszélni akartam vele, de nem kaptam rá engedélyt-ekkor Nina mosolyogni kezdett.

-Én ismerek egy őrt aki szerintem beengedne.

-És nem tudnák meg, hogy ott jártam?

-Van kockázata, de egy próbát megér. Van a pincének egy olyan hátsó bejárata, ahol be tud engedni.

-Kérlek vigyél el hozzá, és ha lehet akkor ma este látni akarom.

Hamar leszállt az éj. Édesanyám már aludt amikor a szobám ablakán Nina halkan kopogni kezdett. Gyorsan felpattantam az ágyon, és kinyitottam. Egy magas izmos férfi állt mellette.

-Szia Amy! Ő itt Valmir az őr akiről meséltem-suttogta Nina.

-Jó estét kisasszony! Azonnal induljunk, nincs sok időnk-mondta a férfi. Én gyorsan felöltöztem és kimásztam az ablakon. Nina nem is jött velünk tovább, csak Valmir és én haladtunk a börtön felé vezető sötét folyosókon.

-A herceg egy teljesen külön álló részlegen van. Az egyik barátom őrzi éjjel nappal, de most egy időre el kellett mennie. Talán fél órája van. És az is lehet, hogy a herceg alszik- ekkor megérkeztünk és megpillantottam Lokit, aki a földön feküdt magzatpózban. Feje alatt egy apró párna volt, de nem volt betakarva.

-Bemehetek hozzá?

-Azt hiszem az veszélyes lenne. Nem engedhetem be, ha az üvegfal elé áll, akkor tudnak beszélni. De úgy látom nagyon fáradt.

-Kérem! Csak pár percre szeretnék bemenni- az őr látta, hogy tényleg nagyon szeretném, és felsóhajtva megnyitotta a cellát.

-Maximum pár perc, és addig itt leszek. Ha bármi baj van akkor azonnal szóljon.

-Köszönöm-remegő térdekkel mentem be a cellába. A herceg nekem háttal feküdt éppen, és néha nagyokat sóhajtott álmában. Nem akartam felébreszteni, de nagyon szerettem volna vele beszélni.

-Te mit keresel itt?-kérdezte hirtelen rekedt hangon.

-Csak szerettem volna tudni, hogy jól van-e felséged-a herceg feltápászkodott, és megállt közvetlen előttem.

-Ki küldött téged? És minek?-szemei karikásak voltak, arca sovány és beesett.

-Magamtól jöttem és a legnagyobb titokban-nyeltem nagyot amikor száraz ajkaira pillantottam.

-Azt hittem gyűlölsz és megvetsz-mutatott az arcomra.

-Már nem haragszom, tudom, hogy önszántából tette felség-nem tudom honnan jött a bátorságom, de óvatosan megérintettem az arcát, ő erre egy pillanatra becsukta a szemét. Szinte éreztem, hogy mennyire jól esik neki.

-Nem! Menj el innen!-tolta el hirtelen a kezem- Azonnal menj el és vissza se gyere!

-De miért? Hiszen szüksége van valakire aki meghallgatja. 

-Nincs szükségem senkire, pláne nem rád-láttam az arcán a fájdalmat és a küzdést a saját érzéseivel.

-Most sérteget, és azt akarja, hogy soha többé ne menjek a közelébe-ismét felbátorodtam és közelebb léptem hozzá-Csak segíteni szeretnék. Tudom, hogy csak egy senki vagyok, de én...

-De te?-most ő sem hátrált meg.

-Lejárt az idő kisasszony! Indulnia kell!-jött be az őr, és abban a pillanatban véget ért a beszélgetésünk. Loki arcán őszinte csalódást láttam, amikor elhagytam a cellát...