Amelia

Másnap nagy készülődésben volt a palota. Odin király bejelentette, hogy Thor herceg tiszteletére bált rendeznek. Így már korán reggel igyekeznünk kellett, hogy a lehető legszebb legyen a bálterem és az ételek is finomak legyenek az urak és a nép számára. Szerencsére anya meggyógyult, így ő koordinálta a konyhában az előkészületeket. Megmondtam neki,hogy Loki herceg reggelijét ő vigye föl, mert a herceg állítólag már hajnalban visszatért a palotába. Egyáltalán nem akartam vele beszélni, de még csak látni sem szerettem volna. Szégyelltem magam előtte, pedig nem volt miért. A szívem hevesen dobogott a torkomban amikor az alvó, békés arcára gondoltam. Én bolond nyomorult majdnem megcsókoltam őt, aki elérhetetlen és még csak meg sem tűr maga mellett. Ismét rá kellett jönnöm, hogy én csak egy utolsó senki vagyok aki szolgálja királyságot. Talán egyedül Thor herceg volt az aki megkérdezte mi van velem. Ő tegnap igazán kedves volt. Látszik, hogy bármi is történt közötte és az öccse között, nagyon szereti. Bár őszintén megértettem Loki herceget is. De azt hiszem jobb ha nem is gondolok rá...

-Kislányom kérlek kavard meg a levest!-utasított anya, én pedig hirtelen magamhoz tértem gondolataimból.

-Igen, bocsánat!-fogtam az óriási fakanalat, és belekavartam a szárnyas levesbe.

-Miért nem akarod felvinni a herceg reggelijét?-kérdezte hirtelen, és kóstolgatni kezdte a sültek ízét.

-Mert láttam amikor el akarta dobni az életét, és ez nekem pont elég volt. Felkavar ha csak rágondolok-közben már nagyon szeretném megkérdezni, hogy van.

-Megértem kicsikém, de nekünk kötelezettségünk van! Előbb utóbb neked is kell majd szolgálnod közvetlen az uralkodókat. Ha tudnád én már mennyi mindent láttam, és hányszor elmenekültem volna.

-Igen tudom, de Loki herceget inkább kerülném. Ha lehet-anya elmosolyodott.

-Ne felejtsd el a lepényeket megfordítani-mondta és elment a herceg reggelijével.

Loki

A hajnali órákban értem a kastélyba. Még alig volt élet a folyosókon így örültem, hogy nem kell bámészkodó tekinteteket állnom. Bár egyre inkább nem érdekelt senki véleménye.

-Fiam!-lassan és gyanakodva fordultam meg. Apám állt a folyosó másik végén és felém tartott.

-Apám! Csak nem a hogylétem felől érdeklődsz ?-mutattam magamra gúnyos arccal, enyhén megrázta a fejét.

-Hogy érzed magad fiam?-jött közelebb, de hátráltam.

-Mint látod nem sikerült a tervem, hisz az én nagy és erős bátyám megmentette sivár szánalmas kis életem.

-Loki, szeretném ha pihennél és később beszélnél Thorral. Ma este bált rendezek-nem tudta folytatni mert felkacagtam.

-Bált rendezel? Bált rendezel Thornak aki két év után ide tolja a képét mintha semmi nem történt volna? Ez már tényleg nevetségesen abszurd-ráztam meg a fejem.

-A bál nyolc órától kezdődik. Addig szedd össze magad és pihenj. Holnap pedig beszélni akarok veled, hisz érdekel miért tetted ezt magaddal. És segíteni szeretnék hiszen a fiam vagy.

-Hogyne apám! Ott leszek-mondtam, de csöpögött a gúnytól a hangom, és alig bírtam elfojtani könnyeimet. Hangos ajtócsapással érkeztem a szobámba, de ezt a csuklóm megérezte, mert sajogni kezdett. Törni zúzni akartam, de ekkor kopogtak.

-Ki a fene az?

-Tatjana vagyok hercegem! Itt a reggelije-jött be a vörös hajú telt asszonyság, és az asztalra tette az ételt.

-És hol a borom?-kérdeztem méregetve a tálcát, amin bor helyett tej volt.

-Az édesapja nem szeretné ha alkohollal indítaná a napját. A tej amúgy is energiát ad-mondta félénken. Megnyugtató hangja volt Tatjanának, az egyike volt azoknak a személyeknek a palotában akiktől nem rázott ki a hideg.

-Odin nem az apám! És nem mondja meg nekem mit igyak vagy mit nem. Majd iszom este, hiszen az én testvéremet ünnepeljük.

-Hercegem, engem érdekelne, hogy ön hogy van?

-Remekül. Nem látszik?

-Pihenjen felséged. És jó étvágyat kívánok-majd halk léptekkel elment, én pedig megittam a tejet, majd elnyomott az álom.

Thor

Nem értettem egyet apánkkal a bált illetően hiszen Loki nagyon nem volt jól, de ő megnyugtatott, hogy jobban figyel majd rá. Csak gyorsan túl akartam lenni a bálon. Semmi kedvem nem volt az egészhez, hiszen az én szívem össze volt törve éppen. Amíg midgardon voltam ismét összejöttem Jane-nel, de a kapcsolatunk ismét rossz irányt vett. Egyre biztosabb voltam abban, hogy nem megyek oda vissza többé, hanem majd itt Asgardon keresek egy kedves lányt és majd megházasodom. Jó lett volna végre Lokival kibékülni, ez is nagyon fájt, szinte biztos voltam benne, hogy nem jön el ma este. Viszont nem is vártam el tőle azok után ami történt vele. A bált nagyon rövidre szeretném zárni, majd meglátogatni az öcsémet és megbeszélni mindent. Őszintén a bocsánatát kérni...

-Thor de jó testvér, hogy itt vagy!-jött oda hozzám Fandral majd Lady Sif.

-Én is örülök nektek!-közben szétnézve a teremben azt láttam, hogy igazán kitett magáért ma is a személyzet. Minden aranyban pompázott, lampionok díszítették a hatalmas termet. Lassan meg is telt a hely emberekkel akik jó kedvvel gurították le egymás után a bort és a mézsört. A zenekar nagy hangzavarral mulattatták a népet, és én magam sem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogom érezni magam. Jó pár korsó sör után a barátaimmal mi is táncolni kezdtünk. Csak egy valaki hiányzott aki tudtam, hogy nem jön el. Bódult állapotomban éppen Ameliát pillantottam meg, aki serényen hozta vitte az edényeket és szolgálta fel az italokat. Merészebb énemmel azonnal elé léptem.

-Lady Amelia, szabad egy táncra?-nyújtottam felé a kezem, mire zavartan elmosolyodott.

-Jaj herceg! Nekem nem szabad itt mulatoznom, annyi mindent kell még elintéznem. Ez az ön ünnepe. Nekem mennem kell, de igazán nagyon kedves-fordult meg, de én ismét elé álltam.

-Jól mondja, valóban az én ünnepem, ezért arra kérem, hogy táncoljon velem-hajoltam meg előtte.

-Csak egy tánc herceg! Különben is félek, hogy mit szólnak majd-arcán láttam, hogy megilletődik és talán félt is.

-Jöjjön Lady Amelia-kezemet ismét nyújtottam, és egy lágy apró tenyér érintését éreztem. Derekát megérintettem és közelebb húztam.

-Olyan zavarban vagyok. Nézzen körül herceg. A sok gyönyörű jól öltözött hölgy között itt táncolok az én kis koszos ruhámban-mutatott végig magán, de én így is gyönyörűnek láttam. Laza kontya sejtelmesen mutatta vékony nyakát.

-Ne törődjön senkivel, csak táncoljunk-mosolyogtam rá, mire éreztem, hogy kicsit ő is felenged....

Loki

Természetesen nem hagyhattam ki a méltán híres bátyám tiszteletére rendezett bálocskát. A szekrényemből elővettem legnemesebb öltözékem, és egy üveg jó minőségű bort. A ruha felső része kissé nagynak tűnt, de még így is remekül néztem ki, bár az igazat megvallva elég sápadt voltam még mindig. Boromat kortyolgatni kezdtem, és minden nyelésnél éreztem, hogy egyre jobban vágyom arra, hogy elinduljak és jót nevessek ezen a nevetséges rongyrázáshoz. A folyosókon végig haladva már kissé bizonytalanok voltak lépteim, de ennek ellenére újra és újra beleittam a negédes nedűbe. A konyhából hangos hahotázások csapták meg a fülemet. Az ajtóban meglátva, pár cseléd lány éppen táncikálva kacagva mosogattak és pakolásztak. Formás fenekük, és izzadságtól csillogó mellkasuk beindították a fantáziámat.

-Hm..nagyon szép látvány-duruzsoltam egy szőke lány fülébe, és megmarkoltam a fenekét, mire megfordult és kuncogva kivonta magát karjaimból. A többi lány zavartan sutyorogtak valamit amire egyáltalán nem figyeltem-Ha gondolja kedves ma nagyon szívesen vendégül látnám a szobámban. De ha szeretné később akár itt is megfelel-ekkor láttam, hogy Tatjana lép be, és gyors léptekkel elhagytam a konyhát.

Már egyre közelebb értem a bálteremhez, és már messziről láttam, hogy nagyban zajlik a tivornya. Ahogy beléptem szememet egyből megkapta a részeg banda akik a terem közepén táncoltak. Majd megláttam ahogyan Thor a kis cseléd lány nagyokat nevetve szórakoznak. Thor a derekát fogta, néha az arcát simította meg, de láthatóan ez a lányt nem zavarta.

-Nocsak, kedves bátyám! Csak nem hamarosan az esküvődet fogjuk ünnepelni?-léptem oda hozzájuk nagy vigyorral. A lány arca azonnal elsötétült.

-Loki! Loki de örülök, hogy itt vagy-ölelt volna át a sörszagú bátyám, de eltoltam.

-Micsoda egy visszataszító puccos bál ez-mondtam fintorogva-De látom te jól szórakozol.

-Ne légy ünnep rontó öcsém, inkább gyere és igyunk valamit-invitált volna a pult felé.

-Mégis mit képzelsz? Hogy majd jókedvűen táncolgatok itt veled? Ugyan Thor, fogadd el, hogy szívből gyűlöllek!-ekkor már többen figyelni kezdtek minket.

-Elég legyen Loki! Itt vagyok! Gyerünk verj csak szét! Ha ez az ára annak, hogy végre elássuk a csatabárdot akkor tedd meg! Nem védekezem, nem használom a pörölyöm! Csak a nyers erő. Gyerünk testvér!-tárta szét a karját. A teremben megfagyott levegő.

-Loki menj már innen, részeg vagy!-szólalt meg Lady Sif-Ne keresd a bajt-fogta meg a karom, de én elrántottam.

-Szóval azt akarod, hogy szétverjem a fejed? Legyen ahogy csak szeretnéd-és ütni kezdtem. Thor nem védekezett, én pedig minden maradék erőmmel ütöttem az arcát és a gyomrát ahol csak értem. Csuklóm és öklöm belesajdult amikor a hatalmas testet püföltem.

-Nem vagy gyenge öcsém!-Thor intett mindenkinek, hogy ne avatkozzanak bele a csatánkba, majd megtörölte vérző pofáját.

-Ma halálra megyünk!-ordítottam a képébe, és neki ugrottam és téptem haraptam ahol csak lehetett, de ekkor egy erős gyomrost éreztem, amitől összegörnyedtem a fájdalomtól- Ohm Thor, ez az! Küzdj meg velem!-láttam az arcán, hogy már nem tűr tovább, előjön a védekező ösztöne.Nagyokat köhögve léptem az egyik asztalhoz, és egy tőrt kaptam fel-Most úgy fogsz szenvedni ahogyan én szenvedtem!-egy laza mozdulattal a mellkasa felé céloztam, de ekkor a cseléd lány elé lépett nagyon kiáltva, és mivel Thor mellkasáig ért, így egyenesen az ő arcát szántotta végig a tőr.

-Loki! Mit tettél?-Thor azonnal felsegítette a földön fekvő lányt, aki vérző arcát remegve fogta és sírni kezdett.

A levegő megfagyott, és döbbent arcok néztek minket. Én könnyeimmel küszködve figyeltem ahogy a lány elém áll. Véres kezével hatalmas pofont adott, amitől részeg fejem megszédült, majd elfutott, Thor pedig utána eredt...