Itt is vagyok a következő résszel, így újévre. :)

Először is, mielőtt elkezdem, boldog, szeretetben, és sikerekben gazdag Újévet mindenkinek!

Remélem hogy jól fog telni mindenkinek a 2018-as éve! 

(Nekem már jól indult, mert egy nagyon jó barátnőmmel indult, és ma reggel úgy nézett ki a szobám mint egy atombomba robbanás helyszíne... pedig csak ketten voltunk, és szinte egész este és hajnalban filmet néztünk XDD Így kell pusztítani XD)

Tehát, most, hogy megvoltak az újévi jókívánságok, íme a mai idézetecske! :D

"Védj, hogy jobb legyen a világ.

Tanulj, hogy szebbé tedd az életed.

Taníts, hogy mások életét szebbé tedd.

Olvass, hogy ismerd az életet.

Írj, hogy mások ismerhessék a Te életed.

Szeress, hogy mások megtanulják az elfogadást.

Utálj, hogy az emberek megtanulják a vereséget.

Küzdj, hogy elérhesd a vágyaid,

És bukj el, hogy erősebb légy.

Élj, hogy boldog lehess, 

Élj, hogy megvalósíthasd önmagad.

Élj magadnak, ne mások elvárásainak!"

Íme ez a kis idézet, vagy vers, ki minek látja. :)

Nektek mi a véleményetek ennek a versnek/idézetnek a "tartalmáról"?

Ja, és még egy kérdés, a "lelki állapotomhoz" kapcsolódóan... fordult már elő valakivel hogy üresnek érezte magát? Mintha csal lenne benne valami... ami gondolkodik... de hatalmas űr tátong benne ami szinte elnyeli? Olyan, mintha hiányozna belőlem valami vagy nem is tudom :/ Most valamiért bennem ilyen érzés van... és szörnyű... 

Ha valaki meg tudja magyarázni, vagy tudja, hogy mi erre a "gyógymód" az segítsen nekem ebben. :)