Na jó... nekem most tényleg végem van...
Egyszerre ment tönkre a telefonon is és a laptopom is... -.- én már ettől kivagyok... Elegem van. Kész! 😂😂😂

Tehát, mint ahogyan azt legutóbb beígértem, most egy, már egy éve elkezdett könyv elejéből hozok egy kis részletecskét, aztán majd a következő részben hozok olyat, amit már két éve kezdtem el... XD

Szóval.... fogadjátok szeretettel!

   " Először gondolom kellene valami ütős jellemzést írnom arról, hogy miért is írom azt amit, ki is vagyok, hogy hívnak, mit szeretek, mit nem. Mint bárki más, aki elkezd írni egy könyvet. De mégis miért? Miért kellene mások példáját követni? Miért kell hosszan mesélni az eseményeknek az előzményét? Miért ne kezdhetnék kapásból egy történetet a kellős közepén, vagy zárhatnánk le egy fontos pillanat felénél? Miért kell egy könyvet ennyi kérdéssel kezdenem?(!) Nem tudom. Az én logikám teljesen követhetetlen éppúgy mint az élet, vagy az életem, vagy mondjuk a miértek. Mindennek van miértje. Mindenre rá lehet kérdezni egy miérttel, ahogy mindenre lehet felelni egy miérttel. - kivéve, amikor nem - Akár észrevesszük, akár nem, a miértek a mindennapjaink szerves részei. Olyan, mint az embereknek a víz, az oxigén, vagy bármelyik más létfeltétel.

Gondolom, az első néhány miértek között voltak hogy mégis miért írom én ezt a történetet, vagy hogy épp te meg még sok más ember akikről azt se tudjuk hogy kik, miért olvassák. Bennem az első kérdés ez volt: miért írok egy olyan könyvet, amiről fogalmam sincs, hogy kik, hol, milyen körülmények között olvassák, mi járhat a fejükben, milyen lehet a személyiségük, vagy mikor fogják saját javukra fordítani, és eladni a neten. A második miért ez volt: mégis miért gondolkodok ezen? Azért, hogy feszültebb legyek? Azért, hogy megkeressem az értelmét ennek az egész életnek amiben létezem? Azért, hogy abbahagyjam, mielőtt még elkezdtem volna?

Mind olyan kérdések, amik alapvetően cseppet sem érdekelnek, sőt, abszolút hidegen hagynak. Néha még én magam sem értem a saját miértjeimet. De hát, nem ettől lesz élet az élet? Attól, ha vannak bennünk kérdések, amikre sem mi nem tudjuk, vagy tudhatjuk a választ, sem pedig más, mert nem mondjuk el senkinek. Ezek a saját mondataink, csakis a miénk, és éppen ezért nem mondjuk el senkinek. Mert nem akarjuk, hogy másé legyen. Éppen emiatt nem érdekel minket, ha megválaszolatlanok maradnak. Ebből gondolkodás nélkül rá lehet jönni valamire: mindenki önző, és akaratos, de ugyanakkor behódoló. Behódol saját akaratának, és ezáltal másoknak is, akiket erősebbnek gondol magánál.

Az erő. Ez az a három betűs szó, ami mindenkinek mást jelent. A szó, ami a miérteknél is fontosabb, mert képes összetörni, építeni, ölni, vagy akár teremteni. Hiába írják le a fizikusok, és a tudósok a fogalmát, a képletét, vagy a jelét. Hiába próbálkoznak megfogalmazni, hogy mit is jelent, vagy hogy mi a jelentősége. Mert legbelül ők is jól tudják, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztak, ugyanis ennek nem lehet fogalmat, vagy meghatározást adni.

De éppen elég a magyarázatokból, és a kérdésekből, elvégre lesz elég a történetben is. az ÉN történetemben, ami csakis az enyém. Az, hogy elhiszed-e, vagy sem, már csak egyéni elfogultság kérdése.

Itt az ideje, hogy elkezdjem ezt a sztorit. Csak elkezdem valahol, ahol eszembe jut az eleje."

/A LEGJOBB/

(nem, nem ez a legjobb sztorim, vagy legalábbis ezt nem én döntöm el, hanem azért ez a címe, mert A LEGJOBB-ról szól)

Ennyi akart volna ez a kis idézetecske lenni, remélem elnyerte a tetszésedet! :)

Nektek mi a véleményetek ezekről a fent említett "miértekről"? 

Szerintem minden "miért" felesleges, csupán egy rosszul megalkotott kérdés, ami nem a megfelelő választ vonja maga után, ugyanis legtöbb esetben a miért csak a "mi az oka" rövidítése, viszont ha a megkérdezik valakitől, hogy miért csinált valamit, akkor mondhatja azt, hogy "mert csak", viszont ha azt kérdezik tőle, hogy mi volt az oka annak hogy azt tette, sokkal pontosabb, és sokkal "igazabb" lesz a válasz. :)