Könnyek folytak az arcomon. Zack csak nézett, de nem szólt semmit.

-Sajnálom... -suttogta.

-Elmondanád, hogy miért?..

-Már nem érzek semmit irántad.

-Na de...

Ekkor megcsörrent a telefonja. A tekintetem a képernyőre siklott akaratlanul is.

-Azt hiszem már értem. -mondtam és szó nélkül kisétáltam a szobából. Zack nem jött utánam.

-Szia Elise! -hallottam még a hangját.

Ha nem tudtam volna, hogy Elise miatt, nem is fájt volna ennyire. Alig ismerték egymást néhány napja. Láttam, ahogy Zack nézett rá és féltékeny is voltam. De nem hittem volna, hogy elhagy miatta. Vagy legalább nem ilyen hamar.

Odakint igazi vihar volt. Az eső az arcomba csapódott. Könnyeim összefolytak az esővel. Azt hiszem elvétettem az irányt. Szétnéztem, de az esőfüggönyön át alig láttam valamit. Az est leszállt és furcsa köd gomolygott. Olyan kékes volt minden.

Egyszer csak fényár vett körül. Egy autó fényei, majd a fülsüketítő duda. Valaki megragadta a derekam és arrébb lökött. De nem értem földet, csak zuhantam. Tovább és tovább egyre mélyebbre. Egyenesen bele a sötétségbe..