Xander

Miután Sky eltűnt, megtörten a fűbe térdeltem és a kezembe temettem arcomat. Mikor viszont magam mögül lépteket hallottam, összekaptam magam. Garion vállamra tette a kezét.

-Mindent elintéztem. Helyesen döntöttél.

De én nem így éreztem. Sky szeretett és én elárultam. Megpróbáltam hazudni neki. És elküldtem. Nem tudtam megvédeni. Emiatt pedig elveszítettem.

-Menjünk edzeni. A katonáknak szüksége van erre, ahogy neked is.

Garionnak ebből a szempontból igaza volt. El kellett terelnem valahogy a figyelmemet. És a bánatomat abba öltem bele, hogy megerősödjek.

Az első két napban, nem tudtam az ellenfeleimre koncentrálni. Újra, meg újra megsérültem. Garion elégedetlen volt, én összetört és fáradt. Garion többször is próbált beszélni velem, de nem voltam rá hajlandó. Némán, szinte gépiesen végeztem el a feladataimat. Majd lassan elkezdtem a harcra koncentrálni. Garion katonákat toborzott, nem kis sikerrel és javasolta, hogy ismerjem meg őket. Hátha lesz valaki, aki felkelti a figyelmem és érdemes lesz arra, hogy Garion helyébe lépjen. De a katonák is tisztában voltak azzal, hogy hozzá, tudásban egyikük sem ér fel. Így hát gyakorlatilag beépültem közéjük, velük ettem, ittam, és köztük jártam egész nap, ha éppen nem edzettem. Voltak köztük ígéretesek, emiatt elkezdtük leszűkíteni azok körét, akik majd csak harcba mennek és azokat is, akik a palotába maradnak. Mindenki önként volt itt és bárki bármikor elmehetett.

Három nap telt el és kezdtem megszokni, hogy a katonákkal vagyok, szinte minden percben. De amikor eljött az este és pihenni kellett volna a gondolataim újra Sky felé kalandoztak. Aggódtam. Vajon mit csinálhat? Talán újra gyűlöli a szerelmet ahogy eddig is? Engem biztosan gyűlöl. És ez a gondolat fájt a legjobban. Kiléptem a folyosóra. Tudtam a katonák nemsoká kezdenek. Ám helyettük néhány riadt őr sietett felém.

-Felség! Tusdar itt van.

-Mondta, hogy mit akar itt?

-Azt mondta, beszélni akar önnel. És addig nem megy el.

Mély levegő. Még mindig nem jöttünk rá, ki lehet a kastélyban az áruló. Tusdar az előtérben várt. Mikor meglátott felvette gúnyos mosolyát és széttárta karjait felém.

-Testvér! Hát csak így egyedül? Skyt hol hagytad?

-Nincs itt. De amúgy sincs semmi közöd hozzá. -meglepett, hogy először volt igazán érzelemmentes a hangom. Nyugodtabb voltam, tudva, hogy nem árthat Skynak.

-Csak nem visszaküldted oda, ahonnan jött?

-Miért jöttél? Mert ha csak azért, hogy megtudd hol van, elmehetsz.

-Csak érdekelt, hogy vagy. Na meg persze unatkoztam.

-Elmehetsz.

-A városban azt beszélik, sereget toborzol. Csak nem ellenem?

-Seregre minden birodalomnak szüksége van nem igaz? -jelent meg Garion is két katonatanonccal az oldalán.

-De igen. Látom már a koronát is, valaki más viseli helyetted. Megmondtam, hogy nem vagy királynak való.

-Mint mondtam, elmehetsz. -dörrentem rá.

-Elrejtetted szíved ajtajának kulcsát mi? Nem is gondoltam volna, hogy a tervem ilyen jól sül el.

Ökölbe szorult a kezem, mire ő folytatta.

-Gondoltam jobb, ha elmondom ezzel nem értél el semmit.

-De igen. Így nem bánthatod őt.

-Talán nem. De ha talál valakit a másik világban és többé nem tér vissza. Akkor mit teszel? -szeme ravaszul csillogott.

Eddig ez eszembe sem jutott. Csak attól féltem, hogy gyűlölni fog. De ha tudnám, hogy más öleli, csókolja vagy fogja a kezét azzal darabokra szakadna a szívem, pedig azt hittem ennél jobban nem fájhat semmi. De észhez kaptam. Tusdar pont ezt akarta elérni.

-Tényleg azt gondolod ennyire ismersz? Tévedsz. Már nem az vagyok, aki voltam. -mutattam felé egy laza mosolyt.

-Talán kezdesz méltó ellenfél lenni. Csak aztán ne csalódjak. -intett és kilépett az ajtón.

A két katonatanonc nem nézett a szemembe, mikor feléjük fordultam. Kinézetre egész hasonló vonásaik voltak. Barna haj, nagyjából azonos magasság, csak szemük színe különbözött. Edwannak barna szeme van, míg Dreynnek kék. Edwan szigorú kiállású volt és határozott. Az íjászat volt az erőssége, Dreynnek viszont a kardforgatás. Emellett az utóbbi kissé még kölyök eszűnek mutatta magát, de taktikai tanácsait mindig követték a többiek, igazi vezéralkat volt. Ő is volt a fiatalabb és kicsit teltebb is mint az íjász. De mindkettejükkel jól kijöttem és tény, a legjobbak voltak, mind közül.

Garion kiadta az utasításokat. Mindannyian az íjászatot gyakoroltuk és ez kissé nekem is nehezebben ment mint a kardforgatás. De éppúgy élveztem. Délután mindenkinek pihenőt rendeltek és nekem is maradt egy kis szabad időm. Kiszellőztettem a fejem. Ashtan volt, aki felzavart gondolataimból.

-Hosszú munkanap volt?

-Nem annyira.

-Sky hogy van?

-Gondolom jól. -mondtam ki hirtelen, de meg is bántam, mivel Ashtannak nem akartuk elárulni Sky hol van. Folyamatosan kerestük a kifogásokat, amivel távol tudtuk őt tartani.

-Hogy érted azt, hogy gondolod?

-Öhm.. ma még nem voltam nála. -buktam bele a hazudozásba. Ez érződött a hangomon.

-Xander mi folyik itt?

-Semmi, Sky jól van.

-Azért ennyire ne nézz ostobának. Tudom, hogy valami nincs rendben. Ennyire még akkor se akartál meggátolni, hogy Sky közelébe legyek, amikor még éreztem iránta valamit.

A fenébe.

-Sky nincs itt. -mondtam ki, mire Ashtan kérdőn nézett rám.

-Akkor hol van?

-Visszaküldtem a világába.

-Hogy mi!? Miért?

És elmondtam mindent.

-Ezt nem mondhatod komolyan. Mégis, hogy tehetted ezt? Belegondoltál ezzel mit okozol neki?

-Az ő érdekében tettem.

-Ezzel csak annyit értél el, hogy utálni fog azért amit tettél. Tusdar ott is, bármit tehet vele. Az emberek is ugyanolyan veszélyesek tudnak lenni abban a világban.

-Tusdar ott nem találja meg. A varázslat ott semmit sem ér, épp ezért nem is találhat rá olyan könnyen.

-Vissza kell hoznod.

-Nem tehetem.

-Akkor megteszem én. De ez az utolsó alkalom, hogy én játszom a hőst helyetted.

Elkaptam a karját.

-Nem hozod vissza és ez parancs!

-Nekem egy ilyen gyáva király ne parancsolgasson!

Ezzel eltűnt. Eddig, úgy hittem, Garionnak van igaza. De Ashtannak is. Ha nem lennék ennyire gyáva Skyt soha nem kellett volna elküldenem. És ő volt az egyetlen, aki mindent értett. Aki tudta, mi zajlik bennem. És rájöttem Ashtant nem fogom tudni megakadályozni. De ha visszahozza, azzal csak bajba sodorja még jobban. Az jutott eszembe, megakadályozom valahogy Ashtant. De a szívem hevesebben tiltakozott mint valaha. Viszont eszembe jutott valami, ami eddig még nem. Ha Sky visszatér is a Birodalomba a kastélyba nem térhet vissza. Felkeltem és Garionhoz indultam megvitatni a tervemet, mely már előre sejtettem, hogy nem fog tetszeni neki.

Hello mindenki!

Azt hiszem eljött az ideje annak is, hogy köszönetet mondjak nektek a rengeted megtekintésért és voteért. Ti vagytok a legjobbak!! És a régi és új kommentelőknek is köszönöm a hozzászólásokat és a bátorítást. Remélem kellemesen teltek az ünnepek, szünet (ami még tart is) és veletek is minden szupi. :) A folytatással továbbra is sietek addig is két kép a két új szereplőről, akikről nem sokat, de azért fogunk tudni egy s mást.

Addig is puszi és nagy ölelés nektek!

Drein

Edwan