Az állat ahelyett, hogy rám ugrott volna csak végig szimatolt. A rémületem lassan elpárolgott és felnéztem a nagymacskára. Legalább akkora volt, hogy meg tudtam volna lovagolni. Az szintén érdeklődve figyelt, de meg se próbált szétszaggatni. Valahogy feltornáztam magam ülő helyzetbe. Ekkor kíváncsian a hátam mögé sétált és fogával elszakította a kötelet. Azt hiszem most voltam a legmeglepettebb, mióta itt voltam. Talán köze lehetett annak hozzá, hogy jóban voltam a többi állattal is. Talán ragadt rám is egy kevés varázslat. A kötelet ott hagytam a földön és kinyújtottam a kezem az állat felé, melyhez odadörgölőzött.

-Úgy néz ki mi jó barátok leszünk. De kéne valami név... Talán mit szólsz a Zerinhez.

Az oroszlán erre csak prüszkölt egyet én meg felnevettem.

-Ezt igennek veszem.

Ezután gondolkoztam mit tegyek. Talán, ha jön az őr megnézni Zerin mit hagyott, vagy, hogy hozzon más foglyot kiszabadulhatok. A gond csak az volt, hogy nem tudtam mennyit kell várnom. Így nekidőltem a tömlöc legsötétebb falának és vártam.

Xander

Kétségbeestem. Teljesen. Sky eltűnt. Visszatértem a kastélyba, ahol Arner már várt. Talán ő is figyelmeztetni akart. Phexidest se találtam sehol.

-Arner! Kérlek mutasd meg mi történt! -mondtam neki és meglepetésemre oda is sétált hozzám. Kezemet bundájába fúrtam. Láttam mindent. Még azt is ahogy Phexides felugrott, hogy elkapja a madarat, amin Sky és Tusdar ült. Majd lezuhant.

-Mutasd merre van. -mondtam Phexidesre utalva. Ő neki is iramodott és kis idő múlva meg is találtuk. Elég nagyot zuhant szegény és az oldalán feküdt.

-Hé pajtás, semmi gond. -mondtam, mire ő felnyögött és rám nézett. -Nem lesz semmi baj. -suttogtam és végig simítottam az oldalát. Belső sérülései most szépen begyógyultak. Lassan fel is állt és hozzám dörgölőzött. Egy aranyszínű toll volt a szájában. -Menjetek a kastélyba és várjatok ott. Én a Nap Birodalomba megyek.

Sky

Néhány óra telt el. Majd le is jött egy őr és benyitott a tömlöcbe. Zerin egyből leterítette és az őr beverte a fejét. A vadállat tovább is ment volna, de rászóltam.

-Ne! Hagyd! -mondtam és felmásztam a hátára. -Inkább vigyél ki innen.

Zerin meg is indult. Pontosan tudta hol van a kijárat. A legtöbb katona ijedten kiáltott fel mikor meglátott és sokan utánunk is eredtek. De nem értek utol. Egyszer csak a nap már rám tűzött. Szinte égetett. Felpillantottam és magam előtt egy kaput láttam. Egyenesen afelé tartottunk. Lenéztem Zerinre. Ő céltudatosan futott tovább, én meg rábíztam a dolgot.

Amikor újra felemeltem a fejem, már a sötét erdőben futott velem Zerin. Átöleltem a nyakát.

-Köszönöm. -suttogtam a bundájába.

Ő egy kisebbet mordult és felnéztem. A kastély ajtajában álltunk. Épp Phexides és Arner közeledett felénk vicsorogva. Gyorsan leugrottam Zerinről.

-Semmi gond! Ne bántsátok! -nyújtottam ki a kezem feléjük. Ők nem hagyták abba a vicsorgást.

-Azt mondtam elég legyen! -kiáltottam rájuk, mire mindketten leültek. Úgy néztek rám, mint aki megőrült. Bár furcs volt a reakciójuk tartoztam Zerinnek ennyivel. Phex és Arner eltűnt. Ahogy beléptem a kastélyba Annievel találtam szembe magam.

-Sky! Te hogy kerülsz ide?

-Mondjuk azt, hogy volt egy kis kalandom. Xander hol van?

-Ön után indult, de úgy hiszem nemsoká visszatér.

-Ugye nem ment a Nap Birodalomba? -kérdeztem aggódva.

-Nem árulta el.

Az ajkamba harapva mentem fel az erkélyre, de előtte még Zerint betereltem a szobámba. Úgy döntöttem Xander meg tudhatja később is mit keres itt, az lesz a kisebb gond. De most már tényleg meg kell tudnom az igazat. Rengeteg kérdésem volt még, amiktől eddig féltem, de fel kellett tennem. Nem húzhattam tovább. Leültem az erkély korlátjára. Idegességembe aztán felálltam és fel-alá járkáltam. Majd újra leültem. Annie hozott nekem mindent amit kértem majd magamra hagyott. És tovább vártam...

Tusdar

Mosolyogva néztem a lány távozását a kastélyból. Majd az egyik őröm jelent meg mögöttem.

-Jól csinálták. A lány nem sejt semmit.

-Nem. Viszont Xander ide tart.

-Helyes. Legalább újra láthatom a félelmet a szemeiben. -nyújtózkodtam egyet. -Ne aggódj Xander. A móka még nem ért véget. -tettem hozzá, miközben figyeltem a fekete madarat elsuhanni az ablak előtt. Igaz meglepett kissé, hogy ahelyett, hogy a főbejáratot használta volna, madarával együtt betörte az ablakot és azon rontott be. Kezem máris a kardom markolatán volt és épp ki tudtam védeni az ütést. Szemében olyan düh ragyogott, melyet élvezet volt nézni.

Xander

Pengéink összecsattantak. Egy pillanatig még láttam a meglepettség halvány árnyékát az arcán, de aztán ugyanaz a gúnyos mosoly fogadott. Most igazán dühös voltam.

-Mit csináltál vele!?

-Mégis kivel?

-Ne add az ártatlant! -förmedtem rá, s a pengéink újra meg újra csattantak egymáson. -Sky-ról beszélek! Mit tettél vele!?

-Nyugalom, ő jól van. Gondolom. Ugyanis nincs itt. Még csak a Birodalmamban se.

-Hazudsz. -sziszegtem.

-Hát ennyire nem bízol bennem bátyám?

-Benned soha nem fogok. -mondtam, de leengedtem a kardom, mikor láttam, hogy Tusdar hasonlóan tett.

-Ha akarod, nyugodtan körbejárhatod a kastélyt. De hidd el nincs itt.

A félelem újra összeszorította a szívem. Akkor mégis hol van?

-Az is lehet, hogy elszökött. Visszatért valahogy a világába.

-Láttam Arner emlékeit. Tudom, hogy tettél vele valamit. -feleltem erre komoran. Sky nem hagyott volna csak úgy itt. Hacsak nem Tusdar küldte vissza őt.

-Ám legyen. Igen, idehoztam. De nem tettem vele semmit. És megszökött. Talán már az Éjféli Birodalomban van. De azt én nem tudhatom.

Ökölbe szorult a kezem. És gyilkos pillantásokat küldtem felé.

-Ugyan. Mi okom lenne hazudni?

-Ha nem lesz a Birodalmamban esküszöm visszajövök és nem állok jót magamért.

-Már alig várom, testvér. sziszegte gúnyosan.

Összeszorítottam a fogaimat miközben Serinnel elhagytuk a termet. Tusdar az ablakhoz sétált és egy pillanatra megállítottam Serint.

-Ne menj a közelébe többet! -kiáltottam vissza, majd tovább hajtottam Serint. Erre Tusdar csak  nevetett. És ez még sokáig csengett a fülembe.

Sky

Végre megláttam Xandert. Idegesség lett úrrá rajtam. Meg kell tudnom az igazat. Mindent. Mielőtt még Serin földet ért ő már le is ugrott a hátáról. Egyenesen hozzám sétált és már fonta volna körém a karjait, de én hátrébb léptem.

-Mi a baj? Jól vagy? Mit tett veled az a...

-Jól vagyok. -szakítottam félbe. -De beszélnünk kell.