-A nevem Hamath, hercegnő. -biccentett felém. -A Nap Birodalom fővezére vagyok.

Még többen tűntek elő az erdőből, én pedig szorosan tartottam Ashtant.

-Mit tettél vele?

-Talán már hallottál arról, hogy ez a fiú, az előző napkirály fattya.

-Ne merészelj így beszélni róla! -csattantam fel.

-Csak az igazat, hisz félvér.

Ökölbe szorult a kezem és már csak a pengéje választott el attól, hogy nekiugorjak.

-Az apja azt akarta, hogy ő legyen a trónörökös, de a nép nem, mert a király egy zsarnok volt. Úgy hitték, hogy ő is az lesz. Így a főtanácsosok mindent elkövettek, hogy Tusdar kerüljön a helyére. De a király készített egy port, amivel el lehet venni a képességét, hogy így emberként mégis a trónt végül elfoglalhassa. De ez végül nem sikerült. És igazából őt akartam csapdába csalni, de így, hogy te is elém jöttél, két legyet ütöttem egy csapásra. Na és persze nélküled, őt sosem verem át. -hajolt hozzám közelebb. Ami kapóra jött volna, mert a mellettem levő kővel terveztem fejbe verni, de egy másik katona pont elkapta a kezem és addig szorított amíg az ki nem esett a kezemből és nagyot koppant a talajon.

-Őt hozzátok. -intett Ashtan felé. -A lánnyal meg vigyázzatok! Igazi vadmacska.

A katona erre hátrarántotta a kezem és összekötözte. A számat is betömte, így tehetetlenül követtem a katonákat és rettegtem belegondolni, mi vár rám.

Xander

Nagyot nyújtóztam és alig vártam már, hogy láthassam Skyt. Ám egyszer csak Drein rontott be a szobámba és ijedten felugrottam a helyemről.

-Te hogy kerülsz ide? És mi a baj? -tettem fel kissé rémülten a kérdést.

Drein viszont csak dermedten bámult.

-Szóval Esresának igaza volt. Azt mondta jöjjek ide, mert itt talállak, amíg ő elintéz valamit. És, hogy várjuk meg Skyt és Ashtant az északi erdőben.

-Állj, egy szót sem értek! -vágtam közbe. -Miért lennének ott?

-Mert egy alakváltó elvitte őket. Úgy jelent meg, mintha te lettél volna. És ők mit sem sejtve elmentek. Úgy hiszem Tusdar keze van ebben is.

Mély levegőt vettem. A szívem és az eszem megint vetélkedni kezdett. Tudtam, hallgatnom kell Esresára mert ismeri a jövőt, a szívem viszont mindent itt hagyva vitt volna, hogy mihamarabb mentsem meg Skyt és Ashtant.

-Sajnálom az egész.. -kezdte Drein, de belé fojtottam a szót.

-Nem te tehettél róla. Gyűjts össze annyi embert, amennyit hirtelen tudsz. És szólj Edwannak és Garionnak is. Az íjászok védjék a kastélyt Garion pedig velünk jön.

Drein bólintott és elsietett, én pedig magamhoz vettem a kardomat.

-Esresa, remélem, tudod mit csinálsz. -mormogtam.

Sky

Ahogy a kastélyba értünk a számból kivették a kendőt, de a kezem nem oldozták el. Majd belöktek egy szobába, míg Ashtant tovább vitték.

-Várjatok! -kiáltottam, de az ajtót már rám is csapták.

-Nincs mire, hisz parancsot kaptak.

Összerezzentem a hangjára.

-Mit akarsz tőle?

-Egyrészt, megleckéztetni, mivel lehetősége lett volna átállni az oldalamra. Másrészt cserét ajánlanék érte.

-Ezt nem értem. -néztem rá zavartan.

-Majd fogod.

-Mit akarsz cserébe?

-Olyasvalamit, amit te nem tudsz megadni. És örülnék, ha nem kérdezősködnél tovább, mert még a végén kénytelen leszek előrehozni a végzetet, amit neked szánok.

Nem szívesen, de a nyelvemre haraptam, bár még elég sok kérdésem lett volna. Ő elégedetten nézett engem, amitől kirázott a hideg. Szétnéztem inkább. Tusdar egy aranyszínű széken ült velem szembe. A szoba ablakán ömlött be a fény és vakított. Eleinte hunyorogtam, de idővel megszoktam. Az egyik falon egy festmény volt. Valami csatát jeleníthetett meg. Némán elmélyedtem benne és észre se vettem, hogy Tusdar egészen közel lép hozzám.

-Tudod, egészen kedvelem, ha valaki tud engedelmeskedni. -összerezzentem. -Viszont, csak úgy tudja az ember ezt elérn,i ha félnek tőle.

-Én nem félek tőled. Többé már nem. Xander megváltozott. És már tudom hogy szeret. Nekem már semmi más nem kell. Már nem tudsz fenyegetni azzal, hogy elveszed az életét. Harcolni fog ellened.

Ekkor maga felé fordított. Büszkén néztem a szemébe.

-Na és a te életed?

-Az életem nem sokat ér nélküle. De már úgy hiszem, elindítottam azt, amit el kellett. Xander bosszút áll értem, ha meghalok. Ettől nem lesz gyengébb.

-És mi van, ha nem az életed veszem el, hm?

-Ezt hogy érted? -kérdeztem, mire ő közelebb hajolt.

-Úgy, hogy van valami ami Xandernek sokat ér. A szerelmed.

-Nem tudnék mást szeretni soha. Főleg nem téged!

-Csakhogy egy szívtolvaj el tudja lopni a szívedet. -szemeiben, melyek már túl közel voltak ravaszság csillogott.

Ekkor megértettem.

-Az nem lehet hogy te is.. -adtam hangot döbbenetemnek, mire ő csak vigyorgott rám. Hátrálni kezdtem, míg hátam a falnak nem feszült. De ő követett. Összeszorítottam a számat, de szorult helyzetemből képtelen voltam szabadulni.

-Hagyd békén Tusdar! Vagy nincs alku. -jelent meg Esresa, én pedig kissé fellélegeztem.

-Ne feledd, aki fél azon könnyű uralkodni. És ez alól te sem vagy kivétel. -ezzel megragadta a karom.

-Hol van Ashtan? -kérdezte Esresa.

-Ne aggódj az őrök nemsoká elengedik. Legalábbis, ha elhoztad magaddal, amit akarok.

-Itt van. -dobta a lábam elé Esresa. Egy emlékkő. Tusdar emlékei. A felismerés villámgyorsan hasított belém.

-Ezt nem teheted. Ne add neki!

-Már késő, hercegnő. -mondta Tusdar és a kötelet egy érintésével meggyújtotta, így gyorsan engedett.

-Esresa! Menjünk gyorsan! -kezdtem, de ő megállított.

-Figyelj rám. -nézett komolyan a szemembe. -Fogd Ashtant és menjetek a birodalom északi erdejébe. Vigyázz rá. Rendben? És tudom, hogy nem nézted még meg az emlékeid, de tedd meg mihamarabb, nagyon fontos. Én itt kell maradjak.

-De miért?

-Mert ez az egyezség. -válaszolt helyette Tusdar. -Őrök, kísérjétek ki a hercegnőt. És ne feledd, még találkozunk. -nézett rám jelentőségteljesen. Amiből mindent értettem. Az előtérbe hozták hozzám Ashtant, aki borzalmasan nézett ki.

-Te jó ég! -szaladt ki a számon. Ajka és a szemöldökénél is felrepedt a bőr. Jól helyben hagyták, viszont éberebb is volt, mint amikor idehozták. Odarohantam hozzá, de ahogy az őrök elengedték, majdnem mindketten a földön végeztük. Teljes súlya rám nehezedett.

-Sky.. -nyögte.

-Semmi baj nem lesz. -mondtam. Tudtam borzalmas kínokat élhetett át, melyet eddig sosem érzett. Hisz eddig, még soha nem kellett emberi alakban lennie.

-Indulás! -mordult ránk az egyik őr és elkezdett kitessékelni. A másikok, akik eddig Ashtant vitték újra megragadták és felrakták egy aranyszőrű lóra, mely szintén szikrázott a végtelen fényárban. Az őrök elkísértek a két birodalom határáig, ahol talpig fegyverkezve már Xander katonái álltak.

-Sky, jól vagy?

-Igen... de Ashtan már nem annyira.

-Őt majd én visszaviszem. -ugrott le Alfarasról Garion.

-Esresa hol van? -kérdezte Xander, miután felsegített maga mögé.

-Ő ott maradt. -mondtam és átöleltem a derekát.

-Ha visszatértünk, mesélj el mindent, rendben?

-Rendben.

Halihóka!

Bevallom, ma rossz voltam és ellébecoltam egy napot, de a héten folytatom a kőkemény tanulást :D Meg ha gyakszizok és nem leszek mosott rongy, mire hazaérek, akkor sanszos, hogy azt írogatással fogom tölteni :) De ha netán huzamosabb ideig mégse lenne rész, akkor tudjátok hányadán állok a leckével hehe...

Pusszantás!