Na halihó mindenki!

Itt az újabb fejezet igaz icurkát rövid lett, de nézzétek el nekem, mivel most nem vagyok olyan hangulatba nagyon nehéz volt szomorú fejezetet írnom. Szóval Akiminoo nemcsak  neked, de itt és most megérkeztem az eksönnel ;D

Jó olvasást!

Sky

Már csak néhány lépésnyire voltunk, hogy visszaérjünk arra a helyre, ahol Xanderéket elhagytuk. Gyanúsan csend volt és emiatt előre rohantam. Ám a lábam beakadt egy fa ágába és a földön landoltam. Esresa még utánam kiáltott, de egyből fel is ültem. Valószínűleg kiment a bokám.

-Kisasszony jól van? -rohant oda hozzám egy katona, aki hátramaradhatott. Ezelőtt őt még sose láttam, de fiatal volt és magas. Ebből arra következtettem hogy újonc.

-Jól vagyok. Xander és Garion hol van?  -kérdeztem és egyből megpróbáltam felállni, ami borzalmas fájdalommal járt és nem bírtam ki, hogy fel ne szisszenjek. Ám mielőtt visszaestem volna, a katona elkapott.

-Az erdőbe. Látták hogy tűz ég, azt hitték megsérültek. -mondta inkább Esresának, mintsem nekem.

-Te maradj vele. Én megnézem, mi történt.

-Én is veled megyek!- bár tudtam, hogy értelmetlen volt amit mondtam. Viszont látnom kellett Xandert, hogy tudjam jól van.

-Kisasszony helyre kell tennem a bokáját. Így csak lassítanánk őt. -mondta a katona.

-Vigyázzon rá. -tette hozzá még Esresa, majd eltűnt.

A katona megtapogatta a bokámat, mire a fájdalom elviselhetetlenné nőtt.

-Várjon egy percet. Velem is megesett már és van néhány gyógynövény, ami talán enyhítheti a fájdalmát.

-Köszönöm.-mondtam hálásan.

-Ugyan ez a kötelességem. -mondta, majd elsétált kissé messzebb, de csak annyira hogy még láthasson és én is őt. Behunytam a szemem és a mögöttem levő fának döntöttem a fejem. Annyira fáradtnak éreztem magam. Ezután lépteket hallottam és gyorsan kinyitottam a szemem. De csak a katona tért vissza. Egy kis kulacsot tartott felém.

-Ezt idd meg.

Belekortyoltam a löttybe, de olyan fanyar volt, azt hittem menten rosszul leszek.

-Jobban jársz, ha hirtelen kiiszod az egészet.

Nem firtattam a dolgot, úgy tettem. Ám ahogy egybe lehúztam az üveget a bensőmben mintha tűz gyulladt volna fel. Nem éreztem már a bokám miatti fájdalmat, hisz a katona egyből ezután a helyére rántotta, viszont ahelyett most egy sokkal erősebb fájdalmat éreztem, mely mindenhonnan áradt. Mikor pedig felnéztem, egy tűzmadarat láttam. És szépen lassan elhomályosodott minden, de a fájdalom nem szűnt meg. Összehúztam magam amennyire tudtam és az egyetlen dolog, amire még mindig gondolni tudtam azt kimondtam.

-Xander...

Xander

Farkas szemet néztem Tusdarral. A tűz mintha lassanként alábbhagyott volna tombolásából.

Felé vetődtem és a gallérjától megragadva egy fának taszítottam és ott tartottam.

-Hol van Sky!?? Mit tettél vele!?

-Erősödött a fogásod. Csak nem gyakoroltok Garionnal? Sajnos te is tudod, ez sem lesz elég, hogy megakadályozz a céljaimban, így is, úgyis elveszem, ami nekem jár.

-Nem kérdezem meg még egyszer.. Mit tettél vele!? -sziszegtem, de ő csak csak nevetett.

-Egy újjal se értem hozzá.. Bár néha nem esne nehezemre, hisz igen szép lányt találtál. Aki ráadásul szívtolvajtól még csóktalan.

Ezzel ellökött magától és már kezem lendült volna felé, amikor Garion megállított.

-Tusdar csak add vissza a lányt és elmegyünk.

-Nincs nálam. Mint mondtam nem értem egy ujjal se hozzá.

Ekkor tűnt elő a semmiből Esresa.

-Xander! Ti mit kerestek itt?

-Hol van Sky? -fordultam azonnal felé.

-A parton ahol kikötöttetek. Egy katonával hagytam.

Végigfuttattam a tekintetem a katonákon és láttam Garion is ezt teszi. Összesen öten jöttek velünk ők intézkedtek, hogy a hajóval minden rendben legyen és Garionnal együtt választottuk ki őket a feladatra. De mind az öten értetlenül néztek össze. Visszafordultam volna Tusdar felé, viszont ő már eltűnt. A gyomrom görcsbe rándult.

-Azonnal vissza kell térnünk! -kiáltottam, bár Garion azonnal futásnak eredt, ahogy összenéztünk. Hogy lehettem ennyirel ostoba? 

Pillanatokon belül visszaértünk. Földbegyökerezett a lábam, amikor megláttam Sky remegő testét, ahogy a földön feküdt. Garion egyből felemelte.

-Sky! Sky ébredj! -ő ki is nyitotta résnyire a szemét és csak ennyit suttogott:

-Mé..reg... -és azonnal újra le is csukta a szemeit.

Odasiettem kezem remegett. Megragadtam a kezét és minden erőmmel azon voltam, hogy meggyógyítsam, de semmi sem történt.

-Ha megmérgezték, a te erőd semmit sem segít. -mondta Garion. -Orvost gyorsan! -kiáltotta az őröknek akik közül ketten el is rohantak. Teljesen tehetetlennek és kétségbeesettnek éreztem magam miközben visszasiettünk a hajóra.

-Xander te maradj a fedélzeten. -mondta határozottan Garion.

-Na de.. -kezdtem az ellenkezést.

-Semmi de! Itt maradsz!

És ott maradtam. Megragadtam a korlát szélét és hagytam, hogy minden összemosódjon a szemem előtt.

Ez nem történhetett meg.. Nem halhat meg. Úgy éreztem elkezdtem összetörni. A könnyeim fojtogattak, nem kaptam levegőt. Olyan voltam mint a lassan repedő üveg. Lassan és fájdalmasan omlottam össze. És a végén már csak az üresség maradt...

Ashtan

Dühösen csaptam rá a korlátra. Velük kellett volna mennem. Esresa mellettem állt és mintha csak a fejemben olvasott volna.

-Nem lehettél ott.

-Csak azt ne mond, hogy ennek is oka volt!

Esresa szomorúan sóhajtott.

-Tudtad hogy ez lesz. Ezért kértél meg, hogy maradjak a hajón igaz!?

-Ne hidd, hogy ez nekem annyira könnyű.

-De legalább tehetnél ellene!-kiáltottam rá.

-Csakhogy tudom azt is mi lesz az ára, ha beleszólok az eseményekbe! Te is nagyon jót tudod! Oka volt annak, hogy nem tettem semmit! Nem tehettem! Ne hidd, hogy én a halálát akarom! Pont azt akarom, hogy éljen!

-Azt mondod életben marad?-csillantak fel a szemeim. De ő nem felelt csak összeszorította az ajkait. Majd sarkon fordult és elsietett. Csalódottan kiáltottam utána, de nem állt meg.

-A fenébe! -ütöttem rá újra a korlátra. -Sky tarts ki kérlek.-morogtam magam elé. -Erősnek kell lenned. Xanderért és értünk.

Hullani kezdett a hó. Minden pehely óvatosan simult a vízbe. Egy darabig, csak üresen bámultam a távolba. Néztem a hópelyhek lassú halálát...