-Tudod, hogy bármikor felbukkanhatok, itt, vagy ott. És a nép között azt beszélik, hogy a király rátalált hercegnőjére.

És akkor először kissé megijesztett a gondolat. Tény, hogy nem volt miért visszamenjek és egyre több okom volt maradni de... abban kevésbé voltam biztos, tudnék-e uralkodónak megfelelően élni, vagy hogy Xander tényleg ezt akarná. És az érzéseim továbbra is bizonytalanok voltak. Amit Xander iránt éreztem, az más volt és teljesen különbözött attól, amit eddig hittem. Féltem, hogy a szívem újra be fog csapni. Azt hiszem, ha ezek után azt mondaná, hogy soha nem akar látni, azt én nem élném túl. Akkor nem véletlen baleset végezne velem.

Mivel csend állt be Xanderre sandítottam, aki szintén bizonytalanul nézett rám.

-Ó, talán kissé udvariatlan voltam. -indult meg felém Ashtan. Majd meghajolt és elkapta a kezemet. Finoman csókot lehelt rá. -Ashtan vagyok. Vagy más néven a ködherceg.

Teljesen elbizonytalanodtam. Xanderre néztem. Fogalmam sem volt mennyit, vagy mit mondhatok el ennek az alaknak. Ő sejtette mit gondolok és bólintott.

-A nevem Sky.

-Nem vagy idevalósi, igaz? -kérdezte, de a kezemet továbbra se engedte el.

-Nem. A földről jöttem. -mondtam, miközben próbáltam finoman és észrevétlenül kihúzni a kezem az övéből.

-Bocsáss meg, Ashtan, de azt hiszem nekünk mennünk kell. -szólalt meg végre Xander elég diplomatikusan, én meg fellélegeztem.

-Talán ilyen sok a királyi teendő?

-Van még dolgom.

-Milyen kár. Pedig szívesen megismerkedtem volna kissé jobban a hercegnővel.

-Kérlek ne hívd így.

-Miért, talán semmi nincs köztetek? -kérdezte felvont szemöldökkel.

-Miért érdekel ez téged? -Xander kezdett feszült lenni.

-Kíváncsi voltam esetleg megváltoztathatom-e még a döntését?

Mondanom kellett volna valamit, de teljesen összezavarodtam. Észrevettem, hogy Xander a kezét ökölbe szorította. Így hát gyorsan megragadtam. Rám nézett, tekintete ellágyult.

-Mennünk kell. -csak ennyit tudtam mondani. Xander füttyentett, mire Serin egyből elénk röppent.

-Még látjuk egymást. -kacsintott rám mosolyogva Ashtan. Egy szót sem szóltam. Xander felsegített Serinre és mögém pattant. Mikor tisztes távolságba értünk szólaltam csak meg.

-Honnan ismered őt?

-Ashtan, ő.. a két birodalom között él. Nem kifejezetten ellenség, de benne se bízom jobban, mint saját embereimben.

Magam elé meredtem. Nem hittem volna, hogy valaha, valaki ennyire össze tud zavarni. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejembe, és nem tudtam mit kezdeni velük.

-Neked.. mi a véleményed róla? -hangjában bizonytalanságot éreztem.

Szerettem volna szembe fordulni vele, hogy lássam az arcát, de épp nem voltam abba a helyzetbe, hogy megtehessem.

-Őszintén nem tudom, mi lenne a legjobb jelző rá. Talán, az udvariatlan tuskó. -nevettem fel, kissé kényelmetlenül. Majd hozzátettem: -De nem éreztem kifejezetten ellenségesnek se. -mintha őszinte lett volna, de volt benne valami, talán az a túlzott nyíltság. És ez nem vonta magával kifejezetten a tetszésemet se.

Xander

Lassan, és hangtalanul kifújtam az eddig visszatartott levegőmet. Tudtam, hogy Ashtan nem okozott soha kárt nekem. Ritkán találkoztunk, de megtehette volna, hiszen ő volt az egyik olyan személy, aki a Nap birodalomba is megjelenhetett. Ellenben nagyon irritáló is tudott lenni. Nem tetszett, ahogyan beszélt. Az utolsó mondata pedig, kifejezetten bosszantott és aggasztott egyszerre. Nem vártam el, hogy Sky azonnal mindenre választ ad, de reméltem, hogy valamit mondani fog. Akármit, ami közelebb visz ahhoz, mit érez, de csak én is elbizonytalanodtam. Ashtant nem utasította el olyan határozottan, mint engem az elején...

-Xander minden rendben?

-Miért kérdezed? -tértem vissza a jelenbe.

-Hát, ha valahova akarsz vinni, rendben, de a kastélyt épp az előbb hagytuk el.

-Bocs, azt hiszem kissé elfáradtam. -mondtam, de nem lehettem túl meggyőző, mert Sky hátrapillantott. Serinnek utasítást kellett volna adnom. Visszafordítottam, és néhány perc múlva már az erkélyen álltunk.

Sky

Xander valamit nem mondott el nekem. Közelebb léptem hozzá, és újra átöleltem. Ő is átkarolt. Nem volt kedvem elengedni, de pihennie kellett. Aminek hangot is adtam.

-Pihenned kellene.

Nagyot sóhajtott. Hirtelen ötlettől vezérelve, megragadtam a gallérját és egy puszit nyomtam az arcára. Majd azonnal megpördültem és a szobámba siettem. Nem néztem közben semmire és senkire. Felmásztam az ágyamra, hátamat a falnak döntöttem és pipacsvörös arcomat az ölembe hajtottam. És nem tudtam, hogy most bátor voltam-e, avagy ostoba.

Kis idő múlva kaparászást és nyöszörgést hallottam az ajtóm felől. Felnéztem, és Zerint láttam meg. Kúszva igyekezett bejutni a szobámba. Nem értettem a viselkedését, majd leesett. Ő törte ki az ajtómat, mely még mindig úgy volt.

-Gyere ide! -hívtam. -Semmi baj.

Erre felállt és mellém ugrott az ágyra. Nagy fejét az ölembe tette. Még szerencse, hogy az ágy elég nagy volt. Arcomat a sörényébe fúrtam.

-Ó Zerin, bárcsak lenne itt valaki, akinek elmondhatnám mi bánt, és segítene eldöntenem mit tegyek. -ő megbillentette fülét, de a fejét nem emelte fel. Lejjebb csúsztam és a párnára hajtottam a fejem. Eddig nem is éreztem, hogy én is mennyire fáradt vagyok.

Xander

Még egy jó darabig álltam csak ott, mint egy darab fa. Próbáltam felfogni, ami történt. Sky igazán először tett nagyobb lépést felém. Próbáltam lecsitítani egyre hevesebben dobogó szívemet. De most, egyszerűen nem találtam válaszokat, melyek segíthettek volna ebben. Miért tette? Volt ebben valami több, vagy csak hálás volt?

Úgy éreztem nem bírok visszamenni a dolgozószobámba. Lassan falnak dőltem a hátammal, majd lecsúsztam a földre. Visszapörgettem mindent, ami történt. Dühös voltam Ashtanra. Ha Sky nem állít meg.. Majdnem újra elvesztettem a fejem. És még csak bántani se tudtam volna, azt az idiótát. Köddé vált volna. Talán, csak azt is akartam, hogy eltűnjön. Majd eszembe jutott ahogy Sky legelőször nézett rá. Meglepett volt, de csodálta is Ashtan lényét. Ami tompa fájdalommal töltött el. Emellett képes volt őt egykettőre zavarba hozni. Engem meg felbosszantani.

-Felség? -érintette meg a vállamat egy kéz.

Felkaptam a fejem.

-Jól van?

-Soha jobban. -hazudtam.

-Bocsásson meg, de a személyzet tudni szeretné az utasításokat, ameddig ön távol lesz.

Persze, hiszen meg kell keresnünk Gariont. Feltápászkodtam.

-Máris megyek.

Miután mindennel végeztem, elkezdtem az útra csomagolni. Persze csak olyan dolgokat, melyekbe a személyzetnek nem volt beleszólása.

-Na és messzire mentek? Már értem miért volt olyan sok sürgős dolgod. -kezem ökölbe szorult a hang hallatán.

-Mit keresel itt?

-Naa, miért vagy olyan ellenséges?

-Talán, csak zavar a képed. -mondtam folytatva a pakolászást.

-Mégis miért? Mert tudod, hogy ki merném mondani, amit te nem?

Hali again!

Bocsi, hogy megint csúsztam vele, de gőzöm se volt,hogy hogyan zárjam le ezt a fejezetet és mi legyen a címe. Úgy érzem kevésbé lett izgis, de amit akartam kifejezni az átjön. De remélem ti is megírjátok, amire gondolok :) Előre is köszönöm mindenkinek! A kövi talán kicsit izgibb lesz. Már, ha eljutok oda ahova akarok XD

Mind1 pusziiii!!!