Sky

A víz jéghideg volt. Csak egy pillanatra érintettem meg a tükörsima vízfelszínt, de azzonnal ki is rántottam a kezem. A partnál a víz túl sekély volt, így a hajó leengedte a horgonyt és velünk, meg még néhány katonával egy matróz átcsónakázott a partra. Xander kisegített a csónakból, és azonnal a sziget felé irányította figyelmét. Furcsán éreztem magam. Amióta a fedélzetre léptünk egy szót se szólt hozzám. A csónakban se. És valahogy a tekintete is más volt. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de fogalmam sem volt arról, mit tehettem, ha én voltam az oka a viselkedésének. A szigeten sűrű köd volt látható mindenfelé. Vajon Ashtan keze van ebben? A ködből lassan egy lány tűnt elő. Elakadt a lélegzetem is. A lány gyönyörű volt és kísértetiesen hasonlított, szinte rikító, világoskék szemeivel Ashtanhoz.

-Már vártalak titeket. -mondta, hangja mintha visszhangzott volna a sziklák között. Mégis lágy volt. -Te biztosan Sky vagy. -fordult felém.

-Igen, én vagyok. -mondtam, mire elmosolyodott.

-Eleonor azt mondta okos lány vagy. Ezért, szeretnélek próbára tenni. -majd ezzel Xander felé nyújtott egy hegyes aranyszínű tárgyat, aminek közepén egy sötétkék színű kő volt. -Csak akkor nézheted meg, ha visszatértetek a kastélyba.

Xander bólintott.

-És én? -kérdeztem tőle bizonytalanul.

-Megkapod, ha válaszoltál a kérdésemre. Titeket pedig kérlek, várjatok meg minket itt.

-De nem kellene elkísérnünk? -kérdezte Xander.

-Ne aggódj. Vigyázok rá. -mosolygott rajta Esresa, majd intett nekem és a sűrű ködben eltűntünk a többiek szeme elől.

Érdeklődve mértem végig. Hófehér haja lágyan lebegett körülötte és furcsa mód egész lénye nyugalmat sugárzott.

-Ne haragudj merészségemért, de lenne egy kérdésem.

-Kérdezz bátran, de a legfontosabb, hogy mindig legyél őszinte.

-Akkor szinte biztos, hogy lesz több is. -nevettem.

-Ne érezd emiatt rosszul magad. Aki nem ismer dolgokat, az kérdez. Csak így bizonyosodhatunk meg arról, mi jó és mi rossz. Ami volt, és ami még előttünk áll.

-Ismered Ashtant?

Ő továbbra is mosolygott, de nem állt meg.

-Én arra lennék kíváncsi, van-e olyan, aki nálam jobban ismeri. Ő az öcsém.

Azt hiszem ez mindenre magyarázat volt. A ködre és arra a nagy hasonlóságra is.

-Hová megyünk?

-Ahhoz a barlanghoz. -mutatott előre, de én még mindig a köd miatt semmit se láttam. Még néhány lépés után, viszont megpillantottam a barlang száját és újra elakadt a szavam. A barlang tele volt kristályokkal. A barlang sötétjébe úgy ragyogtak, mintha ezer meg ezer kis apró lámpát gyújtottak volna meg.

-Igara tsaran sular! -suttogta előttem Esresa és a kövek egyszerre már csak három féle színben kezdtek ragyogni. Egy sor aranysárgán, egy világoskéken és még egy sötétkéken.

-Ezek a kövek nagy varázserővel bírnak. Az egyik, az emlékeidet tartalmazza és egy ajándékot.

-Miféle ajándékot?

-Egy olyat, melyet Eleonor hagyott rád. De erről nem beszélhetsz senkinek, amíg vissza nem térsz a kastélyba. Az emlékeid is csak akkor kaphatod vissza. Akár Xander.

-De mit kell tennem?

-Ha válaszoltál azt is elmondom.

-Rendben. Mi a kérdésed?

-A három szín, három különböző időt jelent. A sárga a múlt,  világoskék a jelen, a sötétkék pedig a jövő. A kérdés az, hogy te melyiket választod és miért azt? Ha nem válaszolsz őszintén a kristályok összetörnek és minden elvész. Az emlékeid, és az ajándék is.

Múlt. Jelen. Jövő. Először a sárga kristályokhoz léptem.

-Valamelyik biztosan rossz döntés. -gondolkoztam hangosan. Bár igazán nincs is miben rosszul, vagy jól dönteni. A múltban csak egyszer hozhatunk döntést. De talán azt nem is a múltban hozzuk. Hiszen a jelenünk válik idővel múlttá. Ha a múltban ragadnék, bánnék mindent amit megtehettem volna, de nem tettem meg. Vagy olyan dolgokat, melyekről nem is tehettem. Azzal pedig csak magamnak ártanék. A jelenemen nem sokat változtat. Mert abból, vagy tanultam már, de lehet, hogy nem. Igaz, formálhatja a jövőmet, de a jelenben döntöm el, hagyom-e formálni magam.

Továbbsétáltam a sötétkék kövek felé.

-A jövő sokkal ingatagabb mint a múlt. A múlt mögénk tornyosul mint egy fal, és nem tudjuk megváltoztatni. A jövőt is csak most tudom megváltoztatni. Csak most tehetek érte valamit, a jelenben. Innen bármerre el tudok indulni, minkét irányba. De ez az egyetlen ami biztos. Hiszen a múlt is volt jelen és a jövő is az lesz egyszer. -elhallgattam.

-Szóval mi a válaszod?

-A válaszom, hogy nincs rossz választás. Csak kevésbé jó. A múltban élni felesleges lehet, hacsak nem az a célunk hogy még többet megtudjunk magunkról. A jövőn aggódni sincs értelme, de lehet érte élni. De nekem a jelen a legfontosabb. Mert onnan bárhová indulok, mindig önmagamhoz térek vissza. -mondtam és egy apró világoskék kavicsért nyúltam. Az hirtelen még jobban felragyogott mint egy csillag. Majd a fény alábbhagyott, bár a kő még mindig izzott a tenyeremben.

-Jól választottál és a válaszod is helyes volt. Minden csak döntés kérdése. -mondta Esresa és kivette a kezemből a követ., majd egy hasonló aranyékszer közepére rakta, mint amilyet Xandernél is láttam. A végén aranyszínű lánc lógott, de olyan vékony volt, hogy szinte alig látszott. Esresa a nyakamba akasztotta.

- Ha visszatértek érintsd meg a követ és suttogd ezt: tsaran lethodar! És megmutatja az emlékeid.

-És az ajándék?

-Azt is megtudod, mi lesz, ha majd felnyitod a medált.

-Köszönöm, hogy mindezt megmutattad.

-Nagyon szívesen és még valami. Legyél felettébb óvatos, ha az emlékeidről vagy az ajándékról van szó.

-Az leszek. -ígértem meg bár nem igazán tudtam miért, de úgy éreztem Esresa jót akar nekem. És ez nekem elég volt.

Esresával visszaindultunk a többiek felé. Lefelé egy fokkal könnyebb volt ez út és közben a gondolataimba mélyültem. Vajon mi lehet az ajándék?

Xander

Egy idő után idegesen kezdtem járkálni fel s alá.

-Ugyan már ne aggódj. Esresa vigyáz rá. -mondta Garion.

-De már elég régen elmentek.

-Igaz, de bízom Esresában.

-Én is de.. -kezdtem, majd a szemem megakadt egy hatalmas füstfelhőn. Ami csak azt jelenthette, hogy ég az erdő. -Garion! -kiáltottam és bevetettem magam a fák közé. Nem láttam csak érzékeltem, hogy a katonák is követnek, Garionnal. Nemsoká fojtogató füst vett körbe. Az erdő egyik fele valóban égett.

-No lám, csak lám. Csak nem te vagy az testvér?

Tusdar.

Hello

Függővég^^ Pls ne utáljatok! Szóval múlt, jelen vagy jövő? Lehet velem egyet érteni, vagy nem egyet érteni :)

Puszii