-Te hogy kerülsz ide!? -támadtam neki miközben gombóc keletkezett a torkomban és a könnyek lefolytak az arcomon.

-Kislányom, én..

-Ne szólíts így! Hol voltál egészen idáig? Hol voltál amikor anya meghalt!? Amikor egyedül maradtam? Hogy lehettél éppen itt?

Elindult felém de én hátrálni kezdtem.

-Ne érj hozzám!

-Sky talán meg kéne.. -kezdte Xander, de én közbevágtam.

-Te is tudtad igaz?

-Nem tudtam, de ezt talán meg kellene beszélnetek..

-Nekem nincs mit beszélnem vele. -ezzel sarkon fordultam, vissza se néztem. Hallottam még Xander kiáltását. De senki sem követett. Előttem sűrű köd borította el a tájat, így a könnyeim még inkább összemostak mindent. Majd valakinek nekiütköztem, aki gyorsan elkapott és magához szorított. Ashtan volt.

Xander

Egy pillanatig fel se fogtam mi történt. Sky után akartam menni, de Garion a vállamra téve kezét, megállított.

-Baja is eshet! -mondtam kétségbeesetten.

-Te is tudod, hogy most egy kis magányra van szüksége. Nem fog visszajönni, amíg én itt vagyok. Mindig is okos lány volt. Nem sodorja veszélybe magát.

Leráztam a kezét magamról.

-Tudni akarom, mi történt. -hangom keményen csengett. -És azt is, miért menekültél?

-Jobb lett volna, ha Sky nem tudja meg, hogy itt vagyok. Láttalak titeket az erdőben. De nem voltam teljesen biztos benne, hogy ő az. Mostanáig. Miért hoztad ide? -fordult felém elég szigorú tekintettel.

-Serin volt. De mi ez az egész? Hogy lehet, hogy ő a te lányod?

Garion nagyot sóhajtott, majd leült egy farönkre és maga mellé intett.

-Azt tudod, hogy elhagytam a birodalmat..

-Igen, de apám azt mondta találtál valakit a földön, aki számodra kedvessé vált. Többet nem mondott.

-Mert én kértem, hogy ne mondjon el mindent. Az apád jó barátom volt. De minden amit mondott igaz volt. Sky édesanyja tényleg a földön élt. Miután a fiunk megszületett néhány évre rá visszatértünk, hogy ő választhasson, hol akar élni. Ő is nagyon okos volt, messze megelőzte korát, emellett kellően határozott is volt. Gondolom jól él odaát. Sky viszont itt született. Nem sokkal azután, hogy Tusdar elhagyta a birodalmat, apád üzent, hogy segítségre van szüksége. De elkéstem. Amikor pedig meghalt, tudtam, hogy nem maradhatunk itt tovább. Emellett Esresa szólt, hogy Tusdar katonáival kerestet engem. Ezért csak egy dolgot tehettem..

-Elvitted innen.

Bólintott.

-És te miért jöttél vissza?

-Mert Esresa visszahívott. De azóta sem találtam rá.

Vajon mit akarhat Esresa? Van valami köze Skyhoz? Garion elég lesújtottnak tűnt.

-Mi... mikor halt meg? -kérdezte, szemében könnyek csillogtak.

Kérdőn néztem rá, de abban a pillanatban megértettem. Ő eddig nem is tudta, hogy a felesége már nem él...

Sky

-Mi történt? Xander bántott? Vagy Tusdar?

-Nem.. nem akarok beszélni róla.

-Akkor mit tegyek?

-Vigyél haza, kérlek.

-Hova haza?

-A kastélyba.

Ashtan a szája elé tette a kezét, és bagoly huhogáshoz hasonló hangot hallatott. Hívására a ködből egy fehér, bagolyfejű griff tűnt elő.Megpróbáltam visszafojtani a könnyeimet. Sikertelenül, az erőm teljesen elhagyott. Ashtan észrevette és mielőtt még ellenkezhettem volna felkapott és felrakott a griff hátára, majd felült mögém.

-Az éjféli kastélyba.

Ezzel már a magasban is voltunk. Most nem gyönyörködtem a tájba. Nem érdekelt, mi van alattunk, vagy hova tartunk. Továbbra is próbáltam erőt venni magamon, de minden próbálkozásom hasztalannak tűnt. A düh és a szomorúság hullámokban futott véget rajtam. Emiatt nagyon el is fáradtam. Észre sem vettem és már teljes sötétség vett körül.

Mikor felébredtem, meglepett, hogy a szobámban találtam magam. Ashtan állta a szavát. Azt hiszem kiérdemelte a bizalmamat.

-Üzentem Xandernek, hogy visszahoztalak. -hangjára kissé összerezzentem.

-Köszönöm.

-Egyszer meghálálhatod. -jött megint szokásos vigyorával.

Erőtlenül felnevettem.

-Te sosem változol, igaz?

-Nem. Mindig ugyanaz a kíváncsi, jóképű Ashten leszek, aki vagyok.

Elmosolyodtam. És kicsit sem szerény.

-Most esetleg van kedved beszélni róla, hogy mi történt?

Kissé riadtan nézhettem rá, mert hozzátette:

-Nem muszáj, ha nem akarsz...

-Az apám itt van. -böktem ki.

Ashtan felhúzta a szemöldökét.

-Garion az apád?

-Honnan tudod, hogy így hívják?

-Xander vele együtt tér vissza.

Lerántottam magamról a paplant.

-Akkor én nem maradhatok itt. Nem akarom látni őt többé.

-Talán.. a világért sem akarok beleavatkozni, de ha az apád, lehet, hogy beszélned kéne vele.

-Ne kezd te is! Hét éves voltam, amikor magunkra hagyott anyámmal. És nem jött vissza. Egyszer sem. Akkor sem, amikor teljesen magamra maradtam. -a könnyek kezdtek megint feltörni, de gyorsan letöröltem őket.

Ashtan leült az ágyam szélére.

-De attól még az apád. És biztosan van mindenre valami magyarázat.

Éppen akkor lépett be a szobába Xander.

-Ashtan! Mit keresel még itt? -szeme idegesen villogott.

-Csak beszélgetek Skyal. Próbáltam jobb kedvre deríteni. Hagytam volna magára?

-Nem. Köszönöm, de most kérlek, menj el!

-Sky?

-Menj csak, úgyis beszélnünk kell. Köszönöm Ashtan. Mindent. -néztem rá hálásan.

-Szívesen. Állok rendelkezésedre. -hajolt meg, és el is tűnt.

Xander közelebb lépett, de nem nézett rám.

-Jól vagy? -kérdezte.

-Nem mondhatnám. És te?

Xander nem szólt semmit.

-Mi a baj? -tettem fel most nyíltabban a kérdést.

-Nem számít.

Felálltam és két kezembe fogtam arcát. Elmerültem a tekintetében.

-De nekem igen.

Elmosolyodott. Végre. Mintha egy ezredéve nem láttam volna ezt a mosolyt.

-Tudod jól, hogy nekem bármit elmondhatsz.

-Ashtan zavar. Mintha mostanában túl sokat mászkálna errefelé.

Felvontam a szemöldököm. Xander csak nem féltékeny? 

-Igen és azt hiszem félreismertem. -Xander szemében felvillant valami. -Talán, nem is akkora tuskó mint gondoltam... -elengedtem az arcát és az ajkamba haraptam, Xander pedig azonnal elszakította rólam a tekintetét.

- ...de nekem, te vagy itt, az egyetlen menedékem.

Xander

Halványkék szemei csillagokként ragyogtak rám. A szívem hevesebben dobogott mint valaha. Szerettem volna megcsókolni, bárcsak, bárcsak megtehettem volna. Szinte ellenállhatatlan vágyat éreztem erre. De tudtam, nem tehetem. Még nem. Ehelyett olyan gyengéden és szorosan fontam karjaimba amennyire csak tudtam.

Hahóka!

Tudom, tudom azt ígértem ebben a fejezetben minden kiderül... Hát nem egészen. De minden más is ki fog, dolgozok rajta. Csak ehhez még idő kell a szereplőinknek. Egy-két részlet most már lesz Ashtan szemszögéből is igaz nem sok. Ja és van egy új szereplő az ő képe van itt alul :) A történet elejére nem rakom ki. Ő Esresa /ejtsd: Ezreszá szerk./

Pusszantás!

Ui.: ja és még valami Hétfőtől szerdáig nem leszek itthon úgyhogy a következő fejezet késni fog. Előre is bocsi :/