Xander

-Nem jöhet vissza! Hogy hagyhattad Ashtannak..!

-Ashtannak igaza van és csak jót akar. Nem volt jogom, a megkérdezése nélkül elküldeni.

-Meg akartad védeni.

-Igen. De nem így kellett volna. Ahogy neked sem. Tudom jól, hogy szereted őt hisz a lányod. És ebben, most nekem kell döntenem. Mert szeretem őt. És mindent meg fogok tenni, hogy megvédjem akkor is, ha ez lesz az utolsó dolog, amit életemben teszek!

Garion mosolyogva dőlt hátra a széken.

-Tudod, most először hallottalak úgy beszélni, mint egy igazi férfit. És mint egy királyt. Azok a dolgok melyek az országra nehezedtek elfelejtették veled, ki is vagy. Örülök, hogy Sky rádöbbentett erre. Bár megvallom őszintén, jobban örültem volna, ha ott marad.

Szóval Garion részben leckéztetett.

-De nem maradhat.

-Tudom. -mondta és felállt. -Sky előbb, vagy utóbb úgyis kitalálta volna, hogyan térhet vissza.

-Viszont úgy gondolod te is, a kastélyba nem térhet vissza.

-Igen. Bízom benne, hogy Tusdar egy ideig nem fogja keresni, legalábbis nem itt.

-Erre már találtam megoldást. De szükségem van Edwanra és Dreinre.

-Ugye nem akarod velük őriztetni Skyt?

-Igazából csak az egyikükkel. A másikuknak itt van a helye. Viszont szükségem van a tanácsodra, abból a szempontból, hogy ki hol legyen.

-Úgy gondolom, Edwannak kellene itt maradnia, mivel a várfalon levő íjászokat is ő felügyeli. Drein pedig, úgyis jobban élvezi a kihívásos feladatokat.

-Ez igaz. Akkor ezt megbeszéltük.

-És mégis, hova akarod vinni Skyt?

Sky

Ashtan szorosan fogta a kezem, de idegesnek tűnt. És még mielőtt megkérdezhettem volna, mi a baja ő maga adta meg a választ.

-Olyan érzésem van, hogy valaki figyel. De ne nézz hátra!

-Gondolom, Nigel.

Ashtan bólintott.

-Valószínű. De ne aggódj, lerázzuk. A fák között, nagyon sűrű volt a köd.

-Azt hittem, itt nincs erőd.

-Mert nincs is. A köd természetes, én meg már jól ismerem, mikor jelenik meg, vagy éppen tudom, hol keressem.

-Előnyös.

A köd lassan körbeölelt.

-Na tal idish!

És újból zuhanni kezdtem. Amikor lenéztem, szintén ködöt láttam. Ashtan egész végig tartott. Majd lehunytam a szemem és vártam. De semmit nem éreztem.

-Kinyithatod. Nem volt szándékomban, a földbe csapódni. -nevetett.

Meglepetten vettem észre, hogy a földön állok és még mindig szorítom Ashtant.

-Sky, Ashtan! -apám hangja szigorúbb volt, mint bármikor máskor.

-Garion. -biccentett Ashtan.

-Te mit csinálsz itt? -meredtem Alfarasra és lovasára.

-Elétek jöttünk.

Ekkor előlépett egy velem hasonló korú, kerekded arcú fiú és még néhány katona.

-Mi ez az egész? -kérdeztem kissé félve.

-Az elmúlt néhány napban, sok változás történt. Ezt vegyétek fel -nyújtott felém és Ashtan felé egy kapucnis köntöst.

-Minek kell ez?

-Hogy Tusdar és az embere,i ne tudjanak meg semmit. -mondta és kezét nyújtotta, hogy maga elé emeljen a nyeregbe. Ashtan mielőtt invitálták volna, huhogó hanggal hívta elő Griffjét. Majd egész végig a magasból figyelt minket.

-Hova megyünk? -kérdeztem Gariont.

-Xander a tónál vár ránk.

A szívem hangosan kezdett zakatolni. El se tudtam hinni, hogy újra itt vagyok és nem álmodom. Egy negyed órája ügethettünk, amikor Garion lassítani kezdett.

-Még nem látom a tavat. -mondtam kissé türelmetlenül.

-Ne aggódj Xander nem megy sehova. Nekünk viszont, beszélnünk kell.

-Miről?

-Xander úgy gondolja, hiba volt elküldenünk.

-Ezzel egyet kell értenem. -csúsztam le a lóról. -De valahogy nem érzek haragot. Pedig azt hittem, fogok. Mégis..

-Akkor talán, ne kapkodd el. Mert el kell mondanom valamit.

-Micsodát? -kérdeztem, kissé zavartan.

-Erről. -húzott elő, egy kis tárgyat a zsebéből.

-Ez.. ez hogy került hozzád? Megtaláltad? -örültem meg, de nem kellett fél pillanat, hogy lefagyjon az arcomról a mosoly. -Ugye nem..

-Igen, elvettem. Reméltem, így kevésbé fog hiányozni..

-Mégis mi? Te, vagy Xander? Vagy a birodalom és annak lakói? Nem érdekel már mi volt. Nem számít. Szeretem Xandert, de igazán akkor jöttem rá, hogy nem tudok élni nélküle, amikor távol voltam. Minden nap úgy felébredni, hogy őt nem láthatom.. Te..

A szavak csak úgy ömleni keztek belőlem, ezért lassan fogtam fel, hogy mit is mondtam ki és egészt belezavarodtam. De apám valószínűleg értette, a gondolatmenetem.

-Én éreztem-e már ilyet? Valami hasonlót, azt hiszem. A szerelem, néha nem egyszerű. De vannak szerencsések. Én és az édesanyád azok voltunk. De most, itt nem könnyű se neked, se neki.

-És csak ezért adjuk fel?

Garion elmosolyodott.

-Tudod nem hagytam volna, hogy visszagyere. De ma reggel, Xander szemében, valami olyasmi égett, mely eddig is benne volt, de nem izzott így.

-Micsoda?

-Elszántság. Bátorság. Hűség. És csak te voltál képes, erre ráébreszteni. Ha jól gondolom, te is csak iránta érzed ezt.

-Senki nem volt rám ilyen hatással. Sem azelőtt sem pedig azóta.

-És megint kezdhetek azon aggódni, hogy veszélyben vagy.

Elmosolyodtam.

-A világ egy veszélyes hely. De ha te Xander és a többiek is velem vannak, nem fogok félni. És ha kell, szembeszállok Tusdarral.

-Nagy erők vannak bennetek. Viszont Tusdar egyre alattomosabb lesz. Főleg, ha látja, Xanderben emberére akadt. Az elmúlt napokban sokat fejlődött. De a testvéri kötelék még mindig, lehet, hogy megtorpanásra készteti. Ahogy az esélye is annak, hogy elveszíthet téged.

-Óvatos leszek. Ígérem. -nyugtattam és meg is pillantottam a csillogó vízfelszínt. Ahogy Xandert is. Fekete haján megcsillant a holdfény. Tekintete ellágyult, ahogy rám nézett. És most, régóta először, ötletem sem volt, hogyan kellene viselkednem.

No megint én!

Kicsit laza fejezettel indítok, de a kövi talán picit izgalmasabb lesz. Ugyanis felmerül a kérdés: Sky valóban megbocsát-e Xandernek avagy sem? Hiszen az érzések elég hirtelen változhatnak. Szóval én alig várom, hogy neki kezdjek írni és remélem ti is várjátok már :)

És továbbra is köszönöm a kommentjeiteket, örülök, hogy egyre többen olvassátok az én kis storym és írtok is róla, hogy szerintetek milyen! Nagyon jól esik! Szóval néhány nap max 1 hét és jövök a következővel ;)